A The Highwaymen körülbelül 49 millió dolláros költségvetéssel készült, ami egy Netflix-film esetében viszonylag magas költségnek számít. Ennek az összes centje látszik is az alkotáson. Bár a film nem került mozikba, a streaming platformnak sikerült jelentős érdeklődést generálni iránta a sztárok és a történet által. A költségvetés nagyrészt a látványos korhű díszletekre és a két vezető színész, Costner és Harrelson fizetésére ment el. Iszonyatosan erős korhű az egész film, a kocsik, a ruha, a díszlet,szóval megvan az összes dollár itt amit a filmre szántak. A film Bonnie és Clyde, a hírhedt bűnözőpáros történetének egy kevésbé ismert aspektusát dolgozza fel: azokat az egykori texasi rangereket, akik a páros elfogására indultak. A The Highwaymen fő erőssége abban rejlik, hogy egy ismert történetet más nézőpontból mutat meg: ezúttal nem Bonnie és Clyde, hanem az őket üldöző két veterán, Frank Hamer (Kevin Costner) és Maney Gault (Woody Harrelson) kerül a középpontba. Érdekes, hogy a film szándékosan kerüli Bonnie és Clyde idealizálását. A rendező, John Lee Hancock tudatosan háttérbe szorította őket, hogy ne keltsen együttérzést irántuk, hanem sokkal inkább a brutalitásukat hangsúlyozza. A hírhedt Bonnie és Clyde alakjai szándékosan nincsenek reflektorfényben, sőt szinte láthatatlanok maradnak a néző számára. Bár Kevin Costner és Woody Harrelson is erős alakítást nyújtanak, a forgatókönyv sajnos kevés mélységet ad karaktereiknek. A párbeszédek gyakran didaktikusak, és a film tempója lassú, ami egy idő után monotonná válik. Costner és Harrelson alakításai élvezhetővé teszik a filmet, és a látványvilág is megnyerő, de mindez nem elég ahhoz, hogy kiemelkedjen a történet. Nekem ez egy egyszer megnézhető, de emlékezetes pillanatokban szegény alkotás. A film elkészítésének ötlete eredetileg az 1990-es években merült fel, és Paul Newman-t, valamint Robert Redfordot szerették volna a két nyomozó szerepére. Azonban a projekt különböző okok miatt többször elakadt, és végül csak 2019-ben készült el Costner és Harrelson főszereplésével. Szerintem a forgatókönyv és a monoton lassússág miatt ezen két színészóriás által elkészített film sem lett volna semmivel jobb mint Costner és Harrelsonnal mert itt nem a színészi játékkal volt a gondom inkább a lassú és eseménytelen történetvezetéssel. Egyszer azért mindenképpen nézhető, a magam részéről nem gondolnám, hogy valamikor újra belefogok és megnézem.
|
