Utolsó hozzászólások:
| Hátsó ablak (1954) - Vélemények (2018-10-04 02:59.01) |
Elszigeteltség és minimalizmus csúcsminőségben. A film friss megtekintése után ezek a szavak ugrottak be, miután a legendás Alfred Hitchcock szégyen szemre eddig általam mellőzött darabját megtekintettem. Pedig legelőször inkább riasztó volt, semmint elragadó:
A szemrontó főcím és az idegesítően dominálni próbáló muzsika rettentően avítt, a saját korában megrekedt világgal fenyegetett, ám nagy-nagy szerencsére rögvest tompította félelmemet, miután a tűpontos operatőri munka, mint egy szimfónia nyitánya, elkezdi elegáns kottáját előadni: Képeinek pusztán bevezetőjében elindul a ,,címszereplő" hátsó ablak felé, majd stabilan megáll és rafináltan végig svenkkel a ház belsőudvarán, bekukkantva minden lakásba. A dramaturgia és a technikai megvalósítás kéz a kézben jár, ahogyan a főhőssel együtt a kamera is mintegy megfigyelő partnerévé teszi a nézőt is, ezáltal a mindennapi monotónia mögött lévő társadalmi szeletekbe enged intim bepillantást. A korlátozott mozgásteret Hitchcock óramű pontossággal kezeli a tőle megszokott magas minőségen, amivel a rá jellemző, ráérős, komótos felvezetéssel tárja fel szereplője mikrouniverzumát. Az unalom végül az alapvető emberi kíváncsisággá nő, aminek eredményéül a morbid izgatottság és az egyre növő kíváncsiság dominál hősünk számára, amint elhangzik az a bizonyos sikoly a ház csöndjében. A bizarr kalandot hősünk egy feje tetején álló romantika-kezdemény és a megelőző generáció képviseletének társaságában teszi, illetve egy olyan személlyel kiegészülve, aki egyre inkább arra enged következtetni, hogy itt szó nincs bűntettről, pusztán képzelgésről. A paranoia kiül minden apróbb, gyanúsnak vélt jeltől, emiatt szereplőnk öntudatán kívül ugyanabba az intim tér defektusainak mintapéldányává válik, mint ahogyan a vágyott szerelmet egymagában reprodukáló hölgy az alsó emeleten. Mivel Hitchcockról beszélünk, a gyanú szépen lassan kézzelfogható formát ölt, ahogyan a hétköznapi borzalmak is a legjelentéktelenebb apróságok mögött rejtőzik, mint vérszomjas dög. És addig burjánzódik, míg végül megfigyelőnk távolságtartásának pajzsszerű burka szilánkokra törik és az emberi gonoszság immáron őt készül bekebelezni.
A kíváncsiság indukálja a saját személyes terébe az elemi gonoszságot, kvázi keringőre hívja a halált.
Bár a Pszicho és a Madarak közelebb áll a szívemhez, a mester ezen munkája így is felnő azok örökségéhez. Nagyszerű klasszikus, ami nagyon-nagyon-nagyon lassan közeledik, kúszik. Észre sem veszed és megérzed a bőröd felszínén a tőr hegyét. Kijutni nem tudsz. És ezt te szabadítottad magadra. Ez a Hátsó Ablak. |
| Venom - Vélemények (2018-10-03 21:22.36) |
| Azt hiszem, távol maradok a blockbusterek itteni fórumaitól. |
Flint Sullivan összes hozzászólása |
