Utolsó hozzászólások:
| Hangya - Vélemények (2015-07-30 13:01.03) |
SPOILER előfordulhat
Még friss az élmény; tegnap néztem meg a moziban az új szuperhős-sztorit, és mi tagadás, elnyerte a tetszésemet.
A Marvel Studios tud valamit: a Hangya nem csak a Marvel filmek már megszokott magas színvonalát, de a képregény mozik hangulatát is könnyedén és bravúrosan hozza. A kaliber között ugyan felfedezhetünk eltéréseket; ahogy kutyából sem lesz szalonna, a Hangyából sem lesz Bosszúállók, de az új film becsületére váljon, hogy legalább poénkodik vele. A kb. kétórás játékidő alatt ugyanis annyi apró utalás van a többi Marvel-sztorira (csak, hogy a néző ne felejtse el, milyen univerzumban is tartózkodik) hogy az már egész családias hangulatot teremt: a Starkok és a Bosszúállók említése, az egyik Bosszúálló konkrét vendégszerepeltetése, a HYDRA és a S.H.E.L.D jelentőségének megjelenítése, a sminkkel ügyesen megöregített Hayley Atwell felbukkanása. Ezek az apró kis tényezők diszkréten integetnek a háttérben, emlékeztetve minket, hogy Scott Lang története már valamivel az Ultron kora után játszódik, ugyanakkor pontosan illeszkedik az eddig látottakba. (Az avatott fül amúgy egy Pókemberre tett piciny megjegyzést is észrevehet, ha nagyon figyel.) Arra a fel nem tett kérdésre, hogy a Hangya cselekménye megállja-e a helyét a többi film legújabb elemeként, én azt felelném, meg, mert nem adott kevesebbet, mint amit várni lehetett tőle. Igen, vannak benne előre kitalálható fordulatok, de ha figyelmembe vesszük, hogy az alapötlet (egy hangyaméretű hapsi ugrál a mozivásznon, ha épp nem egy szárnyas hangya hátán lovagolva menti meg a világot) már-már az abszurditásig elmegy, és így önmagában leírva elég röhejesnek tűnik, szerintem így is elég kreatívra sikeredett a forgatókönyv. A Hangya épp annyi drámával operál, amennyi kell bele, poénból is annyit tartalmaz, ami még nem csap át fárasztóba, a finis pedig éppenséggel egyszerre izgalmas, fordulatos, és vicces is. Egyedül az ügyeletes főgonosz lett sablonos és fantáziátlan, de ahhoz elég gerinctelen, hogy mindenki utálhassa, tehát végül a célt ő is elérte – aki kisbárányt változtat át egy kupac takonnyá, azt amúgy sem lehet nem utálni. A film látványa frissítő, mint a mozi terem klímája; sokkal kevesebb a robbanás, mint a Marvel sztorikban általában, de van helyette kellő mennyiségű nagyítás és zsugorítás: Thomas a gőzmozdony kiköszön a lakásból, és egy sereg hangya rohangál az orrunk előtt, mintha a stáb a hangyabolyba dugta volna a kamerát. Mindez azonban minőségi technikával történik – részben a látványnak is köszönhető, hogy a „hangyás” alapgondolat – csak hogy hűek legyünk a film irányultságához – nem fulladt káoszba; a sok poén ellenére valamennyire komolyan is kell vennünk ezt az apró kis szuperhőst, ezt a másféle perspektívát. Ha már itt tartunk, új szuperhősünk, Scott kifejezetten szerethető; ugyanolyan szimpatikus balfék, mint amilyen annak idején Peter Quill volt, ráadásul olyan apukafeje van – és az istenért, ki ne imádna egy olyan pasit, aki szó szerint a kislánya miatt lett szuperhős? Paul Rudd ebből a szempontból tökéletes választás volt, és jól is csinálja. A Hobbit előtt kevésbé ismert, mára azonban híresebb Evangeline Lilly – annak ellenére, hogy néha vág egy-egy fura arckifejezést – szintén jól alakít, emellé pedig még jól is bunyózik – pár kung-fus védekezési forma, és már kedveltem is. Látszólag a Marvel eltökélte, hogy a fél Hobbit-stábot leszerződteti: az Amerika Kapitány: Az első Bosszúálló-ban Richard Armitage, a Galaxis Őrzőiben Lee Pace, most a Hangyában Evangeline Lilly, hogy Martin Freeman-ről (Captain America: Civil War, 2016 tavasza) és Benedict Cumberbatch-ről (Doctor Strange, 2016 ősze) már ne is beszéljünk.
Michael Douglas meg – hát most mit mondjak? Szerintem király, hogy a Marvel univerzum még egy ilyen nagyszerű veteránszínésszel bővül. Simán beállhat a sorba, ami olyan neveket vonultat fel, mint Jeff Bridges, Hugo Weaving, Mickey Rourke, Samuel L. Jackson, Stellan Skarsgard, Anthony Hopkins, Tommy Lee Jones – csak hogy néhány hírességet említsünk az eddigi Marvel-castingokból. Ahogy azt kell, Stan Lee is ott sunyít a Hangya végén, nem nehéz észrevenni. Vele együtt szerintem végképp megvan minden, ami egy jó Marvel mozihoz szükségeltetik. A Hangya kiérdemli helyét a Marvel-univerzum filmjei közt, és tessék, máris még egy Új Bosszúálló kopogtat a küszöbünkön… |
| A szürke ötven árnyalata - Vélemények (2015-06-25 20:13.35) |
Ez a film egy rakás sz@r. Sőt, esküszöm, még annál is rosszabb. A Twilight volt egy rakás szar, na ez alúlmúlta.
És nyugi, nem azért jöttem, hogy az előttem megszólaló bölcs hozzászólókhoz hasonlóan (a bölcs jelentése itt: akinél látod, hogy egy csillagot adott erre a foskupacra) agyonszapuljam a filmet a hibák végtelen tárházait elemezve (nem is lenne rá karakter, tekintve hogy az egész film hibák és elcseszett jelenetek sorozata, melyek indíték vagy indoklás nélkül teszefosza módon toporognak a néző előtt), nem azért hogy elmondjam, hogy mind a két óra (vagy ha nincs annyi nekem annyinak tűnt) olyan ostoba, inkompetens, logikátlan, valótlan és buta, hogy amellett még Megan Fox is elszégyelli magát, ne már, hogy létezik nő a világon, aki még nála is sötétebb...
Pedig létezik bizony, Dakota Johnson amellett, hogy sikerült egy életre hülyét csinálnia magából, olyat alakított, hogy azt a női nem nevében már én szégyellem. Ezért csesztetem ennyit ez a... filmet. Szar mozikat találni nap mint nap: a legnagyobb gond nem az, hogy a színész játék egy nagy nulla, hogy a szexjelenetek inkább furák, mint izgatóak, a párbeszédek meg... hát... tekerjetek lentebb Kritikus megmondja.
De az a velejéig romlott attitűd, amit ez az egész sztori képvisel, attól pofám leszakad. Bemegy a sok kis tinilány a moziba, megnézi a Szürke ötven árnyalatát, és azt hiszi, ez a szerelem, ez a szex, ez az élvezet, ez a követendő példa. Hogy milyen kivételes, ha egy kőgazdag bunkó segg a pszichés gyermekkori bántalmait leveri rajtad. Mert ez nem alárendelt-szex volt amúgy, hanem orvosi eset. És nem csak ez a gond: a csaj az élet minden többi részén is alárendelte magát a pasinak. Hová tűnt (uram bocsá') a női erény? Vagy, ha már nagyon konzervatív vagyok, akkor legalább az erős, határozott női karakterek?
L. E. James (tisztelt írónőnk, aki megszülte ezt a ponyvairodalom mocskát) egyszer úgy nyilatkozott: My book is full of hard-core sex, and brutality...
És erre mondta George RR Martin, hogy: Bitch Please. Igen igen, ha már mindenképp szex kell, nézzen a jó nép Trónok harcát, ott legalább van olyan hogy Daenerys Targaryen, meg női tartás.
És mi még csodálkozunk, hogy a tizenkét éves kislányok már úgy néznek ki a huszonéves kurvák, és úgy is viselkednek. Taps, társadalom! |
Guilaine összes hozzászólása |
