Ezt a cikket érdemes átfutni, felvet pár elgondolkodtató kérdést.
"Angelina megvált melleitől. Hogy igaz-e a hír vagy sem, azt nem tudom, de ha igaz lenne, akkor az sok tekintetben az évtized híre lenne. Itt nem arról van szó, hogy egy butuska sztár hülyeséget csinált. (Nem buta.)
Itt kollektívan eltorzult jelenségek egész gyűjteményéről van szó, amit Angie hozott felszínre. Mit kellene ebből az ordító felkiáltójelből észrevenni? Talán a női szépség és érzékiség globális ikonjának lehullását? Hogy ennyit azoknak a kebleknek
a fontosságáról és szerepéről, amelyekről nők milliói álmodnak? Vagy ez a nőiségről kialakított belső kép eltorzulása, mely félrevezet, és azt mondja: én annyira gyönyörű vagyok, hogy nekem már ez sem számít? Esetleg a félelem erejére való tudattalan figyelemfelhívás? Mennyire félhet valaki, ha inkább
megcsonkítja magát, próbálva a sorsot uralni, csak nehogy a sors uralja őt? És ha már itt járunk: megérti-e valaha az ember, hogy sem élet, sem halál ura nem lehet soha? (Májrákban, tüdőrákban nem halhat-e meg ugyanúgy…? Sőt: mit tesz majd, ha most orvosai azt mondják neki: agydaganatra hajlamos?)
A félelem, különösen a halálfélelem (mely sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, és ritkán van köze a test halálához) arra késztet, hogy inkább önként leválasszam magam valamiről, ami nagyon fontos nekem. Inkább én döntök úgy, hogy elveszítem, mint hogy szembesüljek azzal: elvette az élet. Így érvényesítem szabad akaratomat… a kérdés már csak az, hogy ilyen esetben a szabad akarat (vagy szabadság) épít-e vagy rombol-e. A halál felé vagy az élet felé visz-e. A rend vagy a káosz felé?
Ha a mell az anyaság és a nőség szimbóluma, akkor ezek alapján ki lehet találni, minek az elvesztésétől fél Angelina a leginkább. És amennyiben ő egy kollektív mintát hordoz és képvisel, ugyanez a helyzet globálisan a női nem félelmeivel. Nagy a baj. El lehet képzelni, hányan fogják Jolie-t követni tettében. Minden ítélkezés nélkül, egyedül csak irgalommal érdemes átgondolni, vajon milyen lelkiállapotban lehet. És vajon milyen lelkiállapotban vannak ma a Föld női, ha egy példakép így cselekszik?
Angie egy példás, többgyermekes anya, tömegek figyelik minden mozdulatát. Ezt természetesen ő is tudja. Így jön szóba a felelősség kérdése. A saját testéért, a saját megéléséért felelős, persze – de vajon csak azért? Szabad-e az ember BÁRMIT cselekedni, amikor ennyien figyelik?
Mit gondoltok: a szabadság a felelősséggel együtt létezik csak, vagy felelősség nélkül is? Felelősség nélkül a szabadság nem válik-e szabadossággá? És ha már itt járunk: ki és miért mondta neki, hogy nagy valószínűséggel fog mellrákban megbetegedni? És annak a valakinek ki mondta, hogy ilyet lehet mondani? Valakinek el kellene kezdeni megállítani a láncolatot… Ki és mikor fogja megállítani mindezt? Vajon ha egy ismeretlen, erdőlakó néni ugyanígy, ugyanezzel az indokkal levágatja melleit, ugyanezek a következmények gyűrűznek-e belőle? Nem, ugye. A következmény és a felelősség vajon összefügg-e? Még egyszer hangsúlyozzuk: nem ítélkezni kell mindezek fölött, hanem érdemes egy gondolatot szentelni a fenti kérdéseknek. Mert olyan nincs, hogy egy ilyen hír nem érint meg valahogyan.
A magam részéről lezárom valami ilyesmivel: hajrá, Angie, gyógyulj meg. Légy jobban."
Forrás: www.megertestablazata.hu |
