Először is szeretném megjegyezni a LoTR fanatikusoknak, hogy Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt 1952-ben adták ki, a Caspian herceg c. kötetet pedig 1953- ban. A Gyűrűk urát 1954-1955 között adták ki. Az írók nem loptak egymástól, és nem voltak olyan ellenszenvesek egymással, mint az itt kommentelő GY.U.-rások, hanem barátok voltak. Tehát, kedvenc írótok barátját is fikázzátok és vádoljátok a műve adaptációját lopással. (Kedvenc író azért, mert ha csak a filmet szereted, ki kell ábrándítsalak, az sem lenne könyv nélkül.) Nem azt mondom, hogy szeretni kell és nem szabad negatív véleményt nyílvánítani, de nem mindegy a stílus, amiben teszitek.
A lopásról szólva relatív minden efféle műnek azonos az alapkontextusa: adott egy gonosz és egy csapat, aki kész őt legyőzni, és sikerrel is jár, mert mindig a jó arat diadalt...
Én őszintén szólva tudom egyszerre szeretni a Gyűrűk ura-filmeket, a Harry Potter-könyveket és azok adaptációját is, a Narnia-könyveket és azok adaptációját is. Én nem érzem szükségét összehasonlítani őket, külön-külön tökéletesen jók.
Én szerettem mindhárom Narnia-filmet, de a Caspian herceg c. részt tituláltam kedvencemként. Szerintem meg volt benne minden, ami kellett. Tetszett a látvány, a hangulat, a cselekmény és a színészi játékot is csak dicsérni tudom. Szerintem Harry Gregson-Williams csodás munkát végzett, nagyon jó a filmzene. Én Regina Spektor The Call c. dalát is kedveltem a végén.
Egy korábbi kommenthez hozzászólva, többször is láttam a Mennyei királyságot, de nem véltem semmilyen különösebb azonosságot felfedezni...
Szóval, a maga nemében szerintem jó film. Nem kiváló darab, nem az a kult és Oscar-díj várományos, hanem szimplán egy jó film. Nálam simán megéri az 5-öt. |
