Hátborzongatóan ijesztő, sokszor cinikus, de mégis emberközeli, elgondolkodtató és megértő. Egy olyan világot mutat be ez az alkotás egy lány sorsán, életrajzán keresztül, mely felszínes, pedig a mélyértelműséget hírdeti, szánalmas, pedig sokak számára vonzó, és irányadó életvitelt, önmegvalósítást jelent, művi, pedig az egyediségre törekszik, és romboló, pedig elvileg az építés, az alkotás a cél. A '60-as évek egy érdekes, és szélsőséges korszak volt, hiszen a világ 360 fokos fordulatot vett, és elkezdte bontogatni az addigi, kultúrális, társadalmi, politikai, és művészeti korlátokat. Begyorsultak az események. Egymásnak feszült a konzervatívizmus, és a liberalizmus. Emberek tömegei kostolgatták az új irányokat, hogy megtalálják magukat, a saját boldogságukat ebben az idegen környezetben. Kiszolgáltatottak, kihasználhatóak, felhasználhatóak, és sebezhetőek voltak, és ezt a törékenységet Sienna Miller által eljátszott okos, de naív karakter tökéletesen bemutatta. Persze a drog, alkohol, állandó bulizás, tehát az üres hedonista életvitel, az egyedi, és hihetetlen vonzó belső kisugárzású lányt, felszínesé, érdektelenné tette, a mondatai összefolytak, a mosolya állandósult, és szánalmas vigyorgássá alakult, a testartása hanyag, a tekintete üres, az arca kiélt lett, és ezt fájdalmas volt látni.
Ilyenkor érzem magam szerencsésnek, hogy engem nem szippantott soha be ez az álnok, lila ködös, ingoványos, és sokszor nagyon magányos életvitel, mert ha nem vagyok megfelelően önző, és erős, akkor csak áldozat lehetek. Sienna Miller gyönyörű, nekem már az Alfie-ban is tetszett, csak az akkori karakter idegesített, de itt letett egy minőségi játékot. Guy Pearce is megcsillogtatja tehetségét, és az általa játszott főhős lenne elvileg a negatív figura, maga az ördög, de a rendezőnek hála, mindig megkapja az esélyt a feloldozásra. George Hickenlooper probált objektív maradni, és az általam korábban leírt változásokra hárítani a felelősséget, mely egy kicsit furcsán hatott, mert úgy éreztem nem igazán mer állást foglalni.
A végén úgy éreztem, hogy a lány történetének elmesélése értelmet adott korai halálának, és ez valamennyire megnyugtató volt számomra.
|