Fórum - A vakond (1970) - Vélemények

27. Chris Co (2023-09-28 23:08.14) - (válasz Gyöngyhalász 26. hozzászólására)

Nem kell elvont elmének lenni ehhez a filmhez! Egyszerűen csak mélyebbre merülni és akkor, talán gyöngyöt is találsz benne. Való igaz, első próbálkozásra nem sikerül. Érdemes amúgy próbát tenni vele másodszor, harmadszor. Sok dolgot én is nem kevés alkalommal benézek. Mást képzelek abba, ami..., de még mindig izgalmasabb, ha pörgeti az agyat, mintsem az egyszeregy. Utóbbit is értem, mint elvárást. Mondják ki, amit gondolnak és ne csak utalgassanak arra! Az ilyesmik olyasmik, mint egy matek lecke. Jöjj rá! Vagy olyanok, a képzeletedre bízzák. A művészfilmek ilyenek! :) Tudatmódosító szereket filmes alkotásokhoz meg nem kizárt, hogy azok is írhatnak, akiknek meg a faék, popcorn az, ami. Szerintem itt, és ott is van tudatmódosítás nélkül is az, nekem ez nem, neked meg igen. Megér egy halászatot ezen film. Nem ástam bele nagyon magam, de utólagosan volt, hogy tévedhettem. Előzőleg mást láttam bele.

26. Gyöngyhalász (2023-09-26 21:38.33)

Csak a nagyon elvont elméknek ajánlom, azoknak sem igazán. Valamilyen dimenzióban ez biztosan egy élvezhető film, de nekem rengeteg tudatmódosító kellene hozzá. Fura, hogy akkoriban ezekre a típusú filmekre is volt pénz, és az is fura, hogy valamilyen szinten befogadó közönség is akad rájuk mindig.

25. Lifeisamovie (2020-01-15 23:13.31)

Azt hittem egy kövér pókot kóstolt, nem mintha a bogár jobb lenne....pffffúújjj :D

24. Lifeisamovie (2020-01-14 12:01.52)

....s még csak fél órát láttam belőle éjjel, viszont a Weekend úgy megfeküdte az agyamat - még feldolgozás alatt - hogy ezt már nem bírtam folytatni...de bepótolom a napokban...Ilyeneket miért nem adnak le sehol? Annyira lehetetlen, s pont azért olyan szórakoztató.

23. Chris Co (2014-10-20 19:31.25) - (válasz Hami fan 21. hozzászólására)

Olvastam és vannak jó vélemények, bár nem gondolom, hogy bármelyiket is eltemettük volna. Ott vannak még mindig (1-től 12-ig), ha görgetsz visszafelé.

22. Chris Co (2014-10-20 19:18.22) - (válasz VAL P 20. hozzászólására)

Nálam mindkét műnél nagyszerűen működött, bár ez esetben persze még mindig a Week End az, ami közelebb áll hozzám is, nem beszélve azokról a bizonyos "túlpörgetett" jelenetekről, a kocsisorról, hullákról vagy partizánokról. Ezen jeleneteknek köszönhettem, hogy anno megkedveltem a filmet. TV-ben láttam először és miközben néztem, egyre jobban megtetszett. Gyorsan kerestem is egy üres videokazit és ami még hátra volt, felvettem, majd megmutattam ismerősöknek, osztálytársaknak, haveroknak. Persze, volt, aki rögtön rávágta, Godard. Nekem akkoriban a név semmit nem jelentett, semmiről nem árulkodott, a film szürrealista, abszurd jelenetein viszont jókat derültem. Az egyik példát illetően (Godard) egyetértek. Bunuel műveiből viszont nagyon keveset ismerek. A régi klasszikusok közül persze vannak ismerősen csengő filmcímek, de annak ellenére is, hogy filmtörténeti jelentőségük nem csekély, nekem mégsem tetszenek (And. Kutya, Aranykor). Én meg itt érzem magam "bénának" pozitív értékelések terén. Későbbi filmjei közül is csak keveset ismerek. Amit példaként felhoztál, A Szabadság Fantomja, nekem nem okozott csalódást, sőt, jókat derültem rajta (számomra például feledhetetlen Adolfo Celi, a doki szerepében : "...de tudja, manapság az ilyesmi...cigarettát?" de volt még néhány felettébb szórakoztató momentum, a fogadónál : "Üss vén kurva, disznó vagyok" stb.:)), viszont közepes filmnek tartom mondanivalóját tekintve. Talán a legjobb jelző rá, hogy "gondolattalan". Számomra nem sok üzenete volt vagy legalább is újat nem mutatott. Ismerősökről most semmit a túlzásokat illetően:)) , Jodorowskyról meg csak annyit még, én korábban az éjféli mozik kapcsán találkoztam az ő nevével fémjelzett művekkel vagyis csak a véletlennek köszönhetem, hogy megismertem filmjeit, mint ahogyan az éjféli mozikat is csak egyetlen film miatt (T.H.T.C.) és arra is csak azért figyeltem fel, mert érdekeltek hasonló filmes témák, mint mondjuk a harmadik világbeli szegénység, nyomor, ez esetben a latin-amerikai. Örülök, hogy megismertem eme rendező nagyszerű műveit, mert ha nem is a legjobb filmek ezek, A Vakond nekem mindenképpen az egyik "legkedvesebb" művészfilmes kedvencemmé vált, még ha nem is übereli Godard legnagyszerűbb klasszikusát. Bunuel művei közül talán kettőt tudnék említeni, melyek szintén a kedvencek közt (Viridiana, A Burzsoázia...).

21. Hami fan (2014-10-17 21:37.07)

Tipikus eset, hogy kell egy jól megírt véleményt eltemetni. Gratula nektek

20. VAL P (2014-10-17 15:03.50) - (válasz Chris Co 19. hozzászólására)

Persze, a 'Week End'-ben is vannak szándékosan túlpörgetett jelenetek, a kocsisor, a hullák stb., mégis, nálam is olajozottabban működik, mint 'A vakond'. A másik, említetted filmjét nem láttam Jodorowskynak. :( A 'Tejút' szintén tele van intuíciót igénylő, szavakba nehezen önthető szituációval. (Pl. a szerzetest a fogadóban nem engedi be a vándor a szobájába, az leül a folyosón, hogy úgy tartsa szóval, aztán egyszeriben benn terem a szobában, úgy beszélgetnek, s aztán ismét a folyosón ül. DE ez nem olyan baki, ami pl. az 'Apám is beájulná'-ban tárul a szórakozni(?) vágyó szeme elé, amikor a csaj lekiált az erkélyről, majd fölfut oda, ahol az imént volt. XD) Itt viszont egy téma köré szerveződik az egész mondanivaló, nevezetesen a különböző keresztény vallási irányzatok dogmáinak kipellengérezése a cél. Az általam felemlített két filmet nagyon szeretem; míg ugyanezen rendezőktől pl. a 'Hímnem–nőnem'-et, illetve 'A szabadság fantomá'-t már túl okoskodónak, a korábbi filmjeik sikerét meglovagló gondolattalan(?) stílushordozójának érzem, "üzenetük" nálam legalábbis zárt kapukat döngetnek, hiába. Béna vagyok pozitív értékelésükhöz. Az elfogultság sem gond szerintem, amit írsz, egészséges mértékben. Egy ismerősöm a 12 éves(!) lányának születésnapjára 'A szakács, a tolvaj...'-t adta ajándékba anno VHS-en, de az 'Itt van Eldorádó'-ra azt mondta, hogy fúj! Mert... ??? Valószínűleg (8D) elfogult. C'est la muerta, ahogy Picassónak mondta az apja... 8D

19. Chris Co (2014-10-17 12:37.48) - (válasz VAL P 17. hozzászólására)

A Week End utolsó állomása, az erdő jelenet lett volna inkább jobb példa. Bunuel Tejút-jára már alig emlékszem, de tervben van az újranézés. A túlzó teatralitásról jutott eszembe, gondolom, akkor Jodorowsky későbbi műve, A Szent Hegy sem fér a legnagyobbak közé?:) Én abban a filmben már nem éreztem, hogy közelebb kerültem volna, mint néző ahhoz, amit a szerző közölni akart és szinte elvesztem a szimbólumok kavalkádjában. Talán elfogultan is értékeltem a látvány, a képi világa miatt, de számomra a jelentések megértése nélkül is érdekessé tették a filmet. Igaz, bár még ha önmagában nem is fokmérő, nálam például a Weed End-hez szinte automatikusan társul az összehasonlítás stíluson belül.:)

18. Chris Co (2014-10-16 17:50.20) - (válasz VAL P 17. hozzászólására)

Szia! Engem a túlzó teatralitás kimondottan szórakoztatott, bár mondjuk Godard Week End-jéhez számomra sem ér fel ez a mű, de a teatralitást illetően viszont ritka azon művek közé tartozik A Vakond (szerintem), melyek annyira közel hozzák a nézőhöz a mondanivalót vagyis teátrálisan közel, mintha ott ülnél a mozgó, élő alakoktól néhány méterre (Godard, Truffaut - 3D szemüveg nélkül). Számos jelenet között én nem kevés párhuzamot fedeztem fel. Például a Week-End azon jelenetei, melyek kevésbé kapcsolódnak a cselekményhez, sőt, olykor el-elszakadnak attól (mint például az "ebéd" közbeni kifejtős vélemény Godard művében). Ezeken kívül ami még hozzáadott ehhez a műhöz, az a környezet, a társadalmi háttér, a történelmi eseményekre való utalás vagy legalább is azok hangulata, érzése. Nekem A Vakond majdnem, hogy közelít Godard legnagyszerűbb műveihez.

17. VAL P (2014-10-16 15:41.11)

Szia Chris! Ha én három csoportba skatulyáznám a filmeket, a tartalmas, művészetnek tekinthető alkotásokkal kezdeném, aztán a kommersz filmekkel folytatnám, végül a második csoporttal épp inverz céllal készült, a közönség kitágítása helyett annak szűkítését előirányzó, művészieskedő szüleményekkel zárnám. Hogy egy film melyik kategóriát gazdagítja épp, nyilván egyéni döntés, van, akinek Kieslowski is nehéz, más pedig még Jarman üzeneteit is érzékeli, értékeli. 'A vakond' "természetesen" az első kategória lakója, még ha a szimbolikája nem is olyan precíz vagy homogén, mint Godard 'Week End'-je vagy Buñuel 'Tejút'-ja, ami, persze, önmagában még nem fokmérője, mennyire értékes az adott opus. Mindenesetre kreatív, a "sárkányfogvetemény" komplexitását, ellentmondásosságát a narráció stílusának váltakoztatásával (is) hangsúlyozó mű, ez, azt hiszem, tagadhatatlan. A férgekkel táplálkozó vakond számos szituációban maga válik féreggé a túlélés reményében. Mert az élet önmagában a legfőbb érték, minden, ami hozzátapad, csak tükörkép és visszhang, összekevert szagminták sorozata. Ha nem is mocskolja be feltétlenül, de lényegtelen dimenziókat nyit ki számára. Még a másik élethez való viszonya, a (segítő)társsal való kapcsolat is ötletszerűen felcserélhető. Egyértelműen odafigyelésre késztető hangulatfilm, többször nézős, de nekem a sokszor túlzó teatralitása miatt nem fér be a legnagyobbak közé. :(

16. Chris Co (2014-07-02 23:49.49)

Folyt. köv.: Spoiler! A film egy folyamatos útkeresés, melyben bizonyos utalásokat fedezhetünk fel különféle kultúrákkal kapcsolatosan. A szimbólumokhoz visszatérve a kutyáknak nyilván semmi köze a ghoulokhoz, bár én az őrületet nem tudtam igazán hová kapcsolni azonkívül, hogy gazdájuk a lelketlenséggel hozta összefüggésbe személyiségüket. A kaotikus hangulat számomra felidéz olyan vallási, mitológiai történeteket is, melyek nem kapcsolhatók egyértelműen a műhöz. A film első felében az első négy próba viszont már egyértelműbb utalás például néhány keleti vallásra illetve azok tanaira. A film második felében már találkozhatunk egyértelműbb szimbólumokkal jelekkel, melyek alapján már sejthetjük, mire utalnak (például a falu, az a bizonyos "szekta"). Különféle utalások a cselekményben is fel-feltűnnek és el lehet őket szintén vonatoztatni a filmbéli eseményektől, mint ahogyan a párbeszédekben rejlő filozófiai témákat, gondolatokat. A Vakond egy kegyetlen, provokatív, erőszakos, kaotikus, misztikus eastern-western akció-kaland és még sok egyéb jelzővel felruházható zseniális művészfilm, bár bizonyára vannak, akik számára egyszerűen csak beteg vagy morbid filmalkotás. Néhányan felteszik azokat a kérdéseket, melyekkel én is szeretek gyakran előhozakodni, hogy ilyen nincs, a valóság egészen más, de mivel ez egy szürrealista alkotás, sokadszorra írom, hogy ez egy művészfilm, ezért nem hinném, hogy ez lenne, amitől a film kevésbé élvezhető, értelmezhető vagy emészthető. Persze, biztosan vannak olyan műértők, akik a közönséges halandóknál jóval többet értenek meg belőle, mint azok, akiket egyszerűen csak magával ragadott ez a film és némi elmélkedésre, filozofálgatásra ösztönzött. Engem lenyűgözött mondanivalójával, képi világával, hangulatával annak ellenére is, hogy jó néhány dolog számomra megfejtetlen rejtvény maradt. Talán az egyik legnagyszerűbb művészfilm, amivel valaha találkoztam. Korának egyik legkiemelkedőbb alkotása.

15. Chris Co (2014-06-29 17:08.53)

...amiket kihagytam és nem említettem, azok például a nevető, vihorászó ghoulok. Vicces, mókás bár valakinek inkább idegesítő nevetésük valójában kín. Számomra mulatságosak voltak.:) A sok szimbólum közül ők a legszórakoztatóbbak.

14. Chris Co (2014-06-29 14:42.21)

jav.: művészfilmeknek helyett -et.:)

13. Chris Co (2014-06-29 14:41.21)

A művészfilmeknek három csoportba fogom most besorolni. Az első, amikor annyi mindent szeretne közölni az alkotó, hogy az egy alkotásba már csak jelek, jelképek, szimbólumok és utalások formájában férnek bele. A második, amikor egyértelmű, konkrét kifejezőeszközökkel is érthetővé tehető a mondanivaló, ám a "mester" szeretné, hogy ne csak lássunk, érezzünk is, de ne csak addig, amíg a film kockái alatt merengünk. A harmadik, amikor a filmes agyhuszár nem képes kibontakozni vagy inkább kibontakoztatni művének lényegét és ezért össze-vissza kutyul, ahelyett, hogy inkább egyértelmű kinyilatkoztatást tenne a film által és nem ilyen-olyan utalásokat erre meg arra, főleg, amikor az "amivel" még ő is hadilábon áll. Később meg majd kinyilatkoztat, hogy ezzel meg azzal csak a közönség reakciójára volt kíváncsi, mert ő már előre sejtette, ahol nincs mondandó, oda majd a néző gyárt valamit. Nyilván a művészeteket fel lehet fogni akár pszichológiai tesztként is, bár szerintem pont a lényege semmisül meg, ha valaki azért készít művészfilmet, hogy az arra szakosodó közönséget próbálja magához csalogatni. A csoportosítás nyilván nem komplex, csak azért próbáltam egy kicsit egyszerűsíteni, hogy be tudjam illeszteni ezt a filmet valamely halmazba. Számomra A Vakond az első kategóriát képviseli annak ellenére is, hogy a rendező nagy arcú kinyilatkoztatást tett művével kapcsolatban. Ezt a művet értelmezni, elemezni olyan, mint amikor a skólában verset próbálunk megmagyarázni, amihez persze fontos volt, hogy ismerjük a költő önéletrajzát, a történelmi, társadalmi, politikai és egyéb körülményeit, el tudjuk helyezni térben és időben, sőt, meg tudjuk adni a pontos koordinátákat, mint északi szélesség, nyugati hosszúság. Nem butaság persze, ugyanis olykor felfedi valódi arcát a képmutató angyal, de az őszinte démon sem szeretne elbújni a nyilvánosság elől. Előfordul még az is, hogy a jelzők felcserélődnek, melyek azonban ritka példák emberi mivoltunk "megcsúfolására". Jodorowsky saját filmjéről alkotott véleményével lehet egyetérteni vagy sem, számomra sejtet némi infót arról a személyről, aki őszinte kinyilatkoztatást tett. Én nem értek egyet azzal, hogy korlátolt, aki szerint A Vakond korlátolt és azzal sem, hogy aki "nagy", aszerint a film is az. A film számomra viszont mindenképp "nagy", de persze nem azért, mert ezt a rendező mondja és ettől én majd naggyá válok, éretté, mert én megértem, mi lakozott éppen akkor az ő agyában, hanem azért tartom nagynak, mert elgondolkodtatott akkor, amikor először láttam és még mindig olyan dolgokon agyalok a filmmel kapcsolatosan, melyeknek talán köze sincs a filmhez. Amikor valaki még csak "valaki", addig csupán embernek érzi magát elvonatkoztatott értelemben, amikor viszont már a "valaki" meglátása, hite szerint túlszárnyalja önmagát, onnantól istenséggé válik mindaddig, amíg a felfelé vezető úton halad. A csodák azonban addig tartanak, amíg az orosz rulett könnyített változata nem öli meg a gyermeket. Mivel nem sikerül minden, ami valakit naggyá tehet, jön a bűnbak keresés, mert elhagyott bennünket, akiben hittünk. Az új kezdet nyilván innentől a vezeklés lesz, mert ezzel nyugtatjuk lelkünk. A szó is inkább csak saját lelkiismeretünk sebein való gyógyírt, tapaszt jelenti, mert egy újabb út lehet, ha már az első nem jött be egészen úgy, ahogyan azt megálmodtuk. A megbánás önmagunk gyógyulása azután a kudarc után, hogy nem lehettünk szuperhősök, igazi bálványok, akit istenként tisztelnek. A dicsfény elvakította volna a lelkiismeret fogalmának értékét. Így viszont végre ismét önmagára talált a lélek, bár egy újabb kudarc után ismét előtörtek az ösztönök, a tanítások feletti érzések. A hullám viszont véget vet annak, ami az ösztönökből fakadó kielégülést jelentette, így megint visszatértünk oda, ahol már egyszer megvilágosodtunk. A teljes megsemmisülés okozhat csak megtisztulást. Én nem érzem nagyobbnak magam és kisebbnek sem azáltal, hogy hogyan ítélek meg egy alkotást, mit értek meg belőle vagy mit nem. Engem ez a mű egyszerűen csak elgondolkodtatott és szórakoztatott. Sajnos ködös emlékeim vannak erről a műről, mivel eléggé feledékeny vagyok, ezért biztosan újra meg fogom nézni és talán más gondolatok fognak megfogalmazódni bennem a filmmel kapcsolatosan. Amire emlékszem, hogy ez a film egyszerűen csak az emberről szólt, arról a valakiről, aki itt él ezen a planétán, csak mélyebben próbálja bemutatni azt az alkotó, amit esetleg nem láthat az, aki nem ide tartozik és azok, akik igen, csak őket éppen nem érint meg, mert számukra talán nem fontos, mit látnak a tükörben a formákon és színeken kívül. A Vakond egy groteszk, szürrealista szatirikus, hátborzongató és megbotránkoztató vagy inkább az álszent konzervativizmustól elforduló mű, ugyanis más az, amit elvárunk a környező világtól, mint amit a gondolatainkban, érzéseinkben, vágyainkban felfedezünk annak ellenére is, hogy valójában mindannyian valami egyensúlyt keresünk, valami megbékélést, összhangot világunkkal, valami mégis csak abban az értelemben konzervatív, hogy az emberi értékeket előtérbe helyező világot keresünk, amiben persze mi, emberek és azon belül egyéniségek, elrejtőzhetünk. Ez a film zseniális! Akik nem így gondolják, azoknak lehet, hogy a cselekményen, történéseken kívül a szimbólumok, jelképek, utalások nem elegendőek ahhoz, hogy felfedezzék a film valódi értékét, ami persze nyilván érthető is, mivel ebben a műben nem a logikus és ésszerű magyarázatok sokasága jellemző, hanem inkább a művészi utalások, melyekbe akármit belegondolhat a néző. Engem ez a film azonkívül, hogy elgondolkodtatott, szórakoztatott is. Kíváncsi voltam, hogy a film főhőse hogyan fog felülkerekedni a négyeken és mi lesz majd a végkimenetele a vezeklésnek. Nyilván az ilyen és hasonló filmek megbotránkoztatnak sokakat, mert látni benne ezt-azt, mint például vért, erőszakot, nőt nővel:) és egyéb szörnyűségeket. Korábban ez biztosan a fertőt jelentette, pedig akkortájt sem volt jobb az ember, legfeljebb a rendszer volt álszentebb és képmutatóbb. A Vakond egy nagyszerű film és már nem csak éjféli mozi, mert akárki akármit mond is a modern demokratikus nyugati világról, azt nem vitathatja, hogy az ember nem teljesedhet ki jobban, nyíltabban a világ felé, mint korábban. A fertő-nek nevezett ezt és azt persze nem az ilyen alkotásoknak róhatjuk fel, mert ezek őszintébbek voltak, mint amit manapság látunk, amikor elég csak egy gombot megnyomnunk a tv készüléken, mert mostanság például az extremitásnak már semmiféle jelentést nem tulajdonítunk, hiszen annyira természetes, hogy már nem is csodálkozunk rajta. Vagyis ez a mű néhány évtized távlatával már koránt sem szélsőséges. A szélsőség jelen időben jobban szórakoztat, mint a mögötte rejlő felismerés vagy a tudatosság miértje. Azért hoztam fel példaként, ha netán valaki számára ez vágná ki a biztosítékot a filmmel kapcsolatosan és nem az, hogy tényleg, én vagy te vagy ő van ott, akivel többségünk azonosulhatna és nem csak szimpátia alapján. A tested nem érzi a fájdalmat, de a lelked igen és képes a tested által befolyásolt becsapott lélek nélkül is ismét bűnbe esni például a bosszú által, mely koránt sem egyértelműen jó vagy rossz, ugyanis a szánalom, a részvét, együttérzés felülkerekedhet a célokon. A vég nem csak kizárólag valakinek, hanem valaminek a halálát is jelentheti és persze egy új kezdet eljövetelét is, mint ahogyan az utolsó képsorokból láthattuk. A remény végezetlenül továbbállt.

12. Mozsika (2014-01-03 20:27.17)

Alejandro Jodorowsky művészete már körvonalazódik számomra. A vakond c. filmje is olyan, amiről beszélni sem könnyű... Ugyebár jelen volt a '70-es években, amikor elindult az a bizonyos éjféli moziláz, melynek alapköve volt Jodorowsky műve. Úgy törte Alejandro és néhány társa ( pl. David Lynch) a független film számára a teret, hogy csak na. A film főhőse egy fekete ruhában támolygó férfi, aki a sivatagot járja fiával és keres egy férfit. Maga a történet szerintem azért háttérbe szorul. Néhol olyan mint ha eltűnne , a film végén saját magam is kérdeztem, hogy "akkor most mi?", nem könnyű értelmezni Jodorowsky filmjeit. Ami miatt viszont jónak tartom A vakondot az a lehengerlő látványvilág, mely mégiscsak figyelemfelkeltő. Erős western feelingje is tarolt nálam, és persze a halom véres és beteg jelenet is hozza a hatását. Néhol azért borzongtam ( karóba húzott gyerekeknél például), de a rendező világa olyan sajátosan beteges, hogy azt meg kell tapasztalni. A jelmezek is rendben voltak. Na és persze mi más mint a hamisíthatatlan Jodorowsky féle szimbólum rendszer megannyi bibliai utalással. Ez a film többszöri nézésre és utánajárásra javasolt. Nem mondom, hogy minden tiszta számomra, mert közel sem lenne igaz. De valami... valami mégis megfogott. És ha egyszer lesz energiám megnézem megint...

11. Convar (2012-05-31 22:44.49) - (válasz Tonkacsa 10. hozzászólására)

Nem egészen :)

10. Tonkacsa (2012-05-31 22:42.18)

Ez a kis vakond című rajzfilm akar lenni?

9. Convar (2012-05-31 22:41.10)

Mű vészfilm. A második fel mondjuk már jobb, de szuperlatívuszokban arról sem tudok beszélni. A Jodorowsky filmeket pedig ezek után kerülni fogom.

8. Lacee (2011-08-17 10:33.28) - (válasz Hajrá KTE 6. hozzászólására)

Mond valamit az a szó, hogy irreális? Nos, az ilyen alkotásoknál történnek bizonyos valószerűtlen, nem reális dolgok. Ez is olyan for example, el kell tudni vonatkoztatni. Ez nem a valóság sivataga.

7. Majd holnap (2011-08-14 16:24.05)   - (válasz Hajrá KTE 6. hozzászólására)

Lexi te nagyon nem értesz a filmekhez,sőt,nem is érte őket:)

6. Hajrá KTE (2011-08-01 19:22.56)

Jól összeszedted ezeket,de azér azt elfelejtetted,h pl. mér pont a sivatag közepén lakik mind1ik,és a lelőtt emberek mért gyalogolnak még naphosszat

5. Lacee (2011-08-01 19:10.23)

Nem egyszerű téma, sőt kifejezetten nehéz megérteni és feldolgozni Alejandro Jodorowsky filmjét. Egy olyan westernről van itt szó, ami nem is western. Hiányoznak belőle a műfaj bizonyos sajátosságai, így nem sorolható be. Tulajdonképpen az El Topo nem tartozik se ehhez a filmes műfajhoz, se ahhoz. Egyedülálló. Lélegzetelállító. Magával ragadó. Mestermű. És még annál is több! Alejandro Jodorowsky, ez a zseniális polihisztor odatette magát rendezőként, főszereplőként, zeneszerzőként, jelmez ill. díszlettervezőként. Kikerekedett egy Midnight movie, mely kultuszfilmmé nőtte ki magát. Főhősünk vagány fekete szerkóban járja be a veszélyekkel, groteszk ellenségekkel teli sivatagot, hogy a nyomára bukkanhasson a négy mesterlövésznek, akiktől ráadásul új dolgokat is tanulhat. Vakond hataloméhsége és tudásszomja azonban egy idő után teljesen kiüresedik, melynek következményeként végzetét sem tudja elkerülni. Filmnézés közben Bibliai történetek, érdekes aforizmák hangzanak el, filozofikus szimbólumok láthatók, reinkarnációval kapcsolatos élmények történnek abban az egyedülállóan szürreális világban, melyet Jodorowsky megálmodott. Látni kell! Egy élmény!

4. Hajrá KTE (2011-07-05 14:59.03)

Nem nagyon tudom begodani ezeket a művészfilmeket,ezeket tényleg szeretni és nem szeretni lehet,nincs köztes állapot. Néhány hülyeség a filmben pl. a csávó a lepkehálóval állítja meg a golyót,egy kis alumínium tálka van a szíve előtt,ezért nem hal bele a lövésbe,akiket lelőnek benne azok meg mennek még vagy fél kilómétert mire elpatkolnak

3. Mangilla (2010-10-07 08:43.44)

Én tettem vele egy próbát, mert bizonyoss körökben annyira ajnározták, de többször nem kísérletezem vele:) A hangulata valahol a Gyalog-galopp és a Kill Bill (?) körül van, meg persze a korát sem tudja letagadni... Aki az elborult színdaraboktól, művészfilmektől nincs kiborulva, annak érdemes megnézni, de megértésre az se számítson:P A művérben úszó falu viszont állítom, hogy döbbenetesen bizarr látvány*, mondhatni, filmtörténeti mérföldkő... (*főleg mostanában, amikor a vörösiszappal elborított, valóságos falvakról látunk felvételeket...:()

2. Csatornapatkany (2009-03-30 14:48.27)

"With El Top,Alejandro Jodorowsky gave birth to the countercultural phenomenon of the Midnight Movie and carved out a place in history as one of cinema's most unique and visionary filmmakers, impressing John Lennon and Yoko Ono so much that they enthusiastically endorsed the film at one of it's first New York screenings. Part Luis Bunuel,part Sergio Leone, this bizarre,ultra-violent Western features a brutal, black-clad gunslinger who,acconpanied by his young son, sets off on a murderous mission to challenge four zen masters of gunfighting.When his mission is complete he then goes on a quest for peace and personal redemption,but finds that death is never far away." Ennyi all a kulfoldi kiadasu DVD boritojan. Tobbszor is lattam,de hogy mirol szol azt nem tudnam konkretan leirni. Ezt a filmet latni kell,elmondani nem lehet!!!

1. MrMojoRisin1 (2007-09-09 16:18.23)

Alejandro Jodorowsky méltán klasszikus kultfilmje nem hiába lett midnight movie! Az egész film két részre osztható: az első fele egy igen véres spagetti western, míg a második fele egy vallási képekkel operáló művészfilm! Nem csoda, hogy a '70-es években az átlag mozinézőknél kivágta a biztosítékot! Van itt minden: patakokban folyó vér, kibelezett banditák, leszbikus szerelem, vérfertőzéstől elkorcsosult torzszülöttek! Szóval nem egy matiné mozi! De mégis úgy van tálalva, köszönhető a westerni légkörnek, hogy senkinek nem lesz közömbös, azt garantálom! Ajánlom mindenkinek aki szereti a kicsitt betegebb művészfilmeket! Végezetül ideírom, mi a rendező véleménye a filmjéről: „Ha nagy vagy, A vakond nagy film. Ha korlátolt vagy, A vakond korlátolt.”

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Chris Co, 2023-09-28 23:08	27 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

A vakond adatlap

Eredeti cím: El Topo

Évszám: 1970

Rendezte: Alejandro Jodorowsky

Szereplők: Alejandro Jodorowsky, Brontis Jodorowsky, José Legarreta, Alfonso Arau, José Luis Fernández...

További információk

Szereplők fórumai

- Alejandro Jodorowsky - Vélemények