Fórum - A szavak titkos élete - Vélemények

1 2

47. Atr0303 (2023-03-21 12:36.25) - (válasz Cinci682 45. hozzászólására)

Nem kell minden filmnek könnyűnek, szórakoztatónak vagy pörgősnek lennie ahhoz, hogy megérintse a lelkünket, és mélyen beleegye magát. (Mondjuk, kinek mi a szórakoztató...) Sarah Polley egyébként színes filmes egyéniség, színészként játszott horrorfilmben, például, most meg az általa írt és rendezett film elnyerte a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó Oscart.

46. NorbiSK (2023-01-23 14:49.55)

Kiváló film! ...és ilyenekre olyan nehéz rátalálni.

45. Cinci682 (2019-08-14 11:10.41)   - (válasz Atr0303 33. hozzászólására)

Nahat ,nem is tudtam,hogy o volt Sarah a Varatlan utazasban,aranyos volt ott,kedveltem. A film elgondolkodtao,de nem egy konnyu,szorakoztato,vagy porgos darab.

44. somliv (2019-07-27 21:34.30) - (válasz Az utolso szamuráj 5. hozzászólására)

Gyönyörűen, fájdalmasan, igazan írtad le! Érinthetetlen magasságokba teszed azt a bizonyos mércét! ;)

43. Rockercsaj2003 (2017-05-15 20:14.39)

Borzasztó az eleje egy órán tartó tömény unalom...az apja lehetne a lánynak szóval nem voltam kiváncsi a végkifejletre...

42. Trashfan (2013-04-30 22:58.03)

Végre végre sikerült megszereznem DVD-n!!

41. CRT (2013-02-21 23:48.10)

IGAZ TÖRTÉNET! Többet nem is kell mondani róla.

40. Trashfan (2013-01-14 18:27.57) - (válasz Pintyőke 39. hozzászólására)

Örülök, hogy egy újabb emberkét érintett meg a film:)

39. Pintyőke (2013-01-14 00:47.43)

Amikor először láttam elsírtam magam annál a résznél amikor a beteg férfinak mesél az átélt szörnyűségeiről!Még hallgatni szörnyű volt!Nagyon megfogott a történet egésze,lekötött.

38. Zdorf (2012-08-30 15:39.00)

Libabőrös lettem a végén SPOILER,amikor kiderült,hogy saját megöletett lánya beszélt végig róla..

37. Trashfan (2012-08-03 18:13.39) - (válasz Whyteangel 36. hozzászólására)

Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett összességében:)

36. Whyteangel (2012-08-03 17:13.29)

Trashfan ajánlotta nemrég ezt a filmet, és végre jutott időm megnézni. Én két részletben néztem meg, mert még a film fele előtt úgy éreztem, hogy nagyon lesújtó, rossz kedvű lettem tőle, és muszáj volt tartanom egy kicsi szünetet. Furcsa, mert általában akkor szoktam megszakítani egy filmet, ha unalmas, ám jelen esetben más volt az ok. 1-2 órával később befejeztem a filmet, és ez a szakasz már sokkal jobban érintett. Sarah Polley remek választás volt, mert a külseje is és a játéka is természetes, valahogy volt egy egyedi kisugárzása. Tim Robbins szintén erős játékával nyűgözött le, eleinte nehezen szoktam meg a jelenlétét, mert valahogy nem illett ebbe a környezetbe, de végül sikerült megszoknom. Hannah egy gyárban dolgozott az elején, semmilyen kapcsolata nem volt senkivel, teljesen elszigetelődött. Majd átkerült a toronyba, ahol szintén ugyanígy viselkedett, de az a társaság már próbált vele kommunikálni, kérdezgették. Szépen kibontották a történetet, sejthető volt, hogy van valami a lány viselkedésének hátterében. Azon viszont elgondolkodtam, hogy Hannah végig úgy élt, hogy ne kötődjön senkihez, nem nagyon beszélt senkivel, de úgy gondolom, hogy ennél nagyobb büntetés nincs. Teljesen magába fordult, és egyedül küzdött a gondolataival, össze volt zárva önmagával. Én nem bírtam volna. Eleve az ember mindig próbálja elterelni a gondolatait, kikapcsolódni, ha nem érzi magát jól a bőrében, de a főszereplő pont az ellenkezőjét tette. Josef élete sem volt irigylésre méltó, de nagyon tetszettek azok a jelenetek, amikor betegsége és kiszolgáltatott állapota ellenére, ő vidította fel Hannah-t. Teljesen más személyiségek voltak, de mégis volt bennük valami közös...egy nagyon mély fájdalom. A legmegrázóbb jelenet az volt, amikor Hannah elmesélte a történetét, én is láttam magam előtt azokat a borzalmakat, amiket átélt, de Josef reakciója meglepett: Testével-lelkével átérezte a lány fájdalmát, ilyet még nem láttam. Ekkora mértékű empátiával még nem találkoztam...ma ritka az ilyen, folyton rohanunk, teszünk-veszünk, felteszünk kérdéseket: "Mi a baj?" "Hogy vagy?" De ezeket már inkább automatikusan tesszük, a válasz teljesen mindegy. Hiába beszél valaki a fájdalmáról, a problémáiról, meghallgatjuk (jobb esetben) , de nem érezzük át. Felületessé vált az emberek közötti kommunikáció....és itt lehet elgondolkodni azon, hogy mit is takar a cím. Biztosan mindenki másra gondolt, amikor elolvasta, én nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, egészen addig, míg meg nem néztem ezt a filmet. Hannah nem sokat beszélt, inkább csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges volt, de amikor megnyílt, akkor akarva-akaratlanul rá figyelt a néző, a szavak mögött rengeteg kín, gyűlölet és érzelem volt, nem voltak üresek. Nekem ezt jelenti a cím. A film vége kellően titokzatos volt, a lezárás nem egyértelmű, sok-sok kérdés merült fel, de én elégedett vagyok. Köszönöm Trashfan :)

35. Felhőlány (2012-06-07 21:22.07)

Általában akkor nézek olyan filmeket, amiben inkább a színészek játékán és az érzelmeken van a fő hangsúly, ha ajánlják, illetve, ha olyan a hangulatom. Na, ez is egy ilyen film volt. Nekem már a kezdés sem volt unalmas, felkeltette az érdeklődésemet (ami nagy szó nálam :)), és ez kitartott a végéig. Sarah Polley nagyon jól játszotta a csendes, visszahúzódó, szomorkás nőt. Tim Robbins nem igazán a kedvencem (nem tudom miért), de azért ő is odatette magát. Szóval, van, hogy jól jönnek az ilyen filmek a sok pörgős, akciós "megaprodukciós" filmek után, amiket nézek. :) Amit még hozzátennék: - a filmben szereplő egyik dal felkerült a kedvenceim közé (Tom Waits - All The World is Green), most is ezt hallgatom :) -a film végén az a konyha nagyon tetszetős volt... nagyon szeretem az olyan stílust :D

34. Oimuka (2012-04-19 16:25.42)

A filmet teljes egészében feltöltöttem a youtube-ra. Mindenkinek jó filmnézést! http://www.youtube.com/watch?v=SxHSDF-oHoE

33. Atr0303 (2011-10-17 12:40.19)

Megrázó történet. Szeretem az ilyen minimálhelyszínre korlátozott filmeket, ezek jobban hasonlítanak a színdarabokra, ahol töményebbek az érzelmek, a színészi játék koncentráltabb. Éppen ezért nagyon "erősnek" kell lennie egy színésznek, ha szerepet vállal egy ilyen filmben. Tim Robbinson nem lepődtem meg, ő az a fajta művész, aki szereti a változatosságot. Viszont Sarah Polley-t még sosem láttam felnőttként, nekem ő a Váratlan utazás kis Sarah-ja. Volt eddig. De ezután már semmiképpen sem úgy gondolok rá...

32. Vbacs (2011-06-26 20:43.02)

Elég jó film volt ez, de az utolsó jó fél, háromnegyed órán múlt a pontszám. Mert az a vége nagyon nagy volt, ha az nem lett volna, csak 3-as lett volna az értéke. Csak most kifejteni nincs erőm.

31. Vbacs (2011-05-28 17:24.21) - (válasz Trashfan 30. hozzászólására)

jól van:)

30. Trashfan (2011-05-28 17:23.53) - (válasz Vbacs 29. hozzászólására)

Ő....mailban megírom honnan lehet jó?

29. Vbacs (2011-05-28 17:23.15) - (válasz Trashfan 28. hozzászólására)

csak nem tudom honnan letölteni, szinte mindegyik link halott.:(

28. Trashfan (2011-05-28 09:37.31) - (válasz Vbacs 26. hozzászólására)

Örülök...remélem nem fog csalódást okozni!:)

27. Vbacs (2011-05-28 08:59.03) - (válasz Dzsiva 23. hozzászólására)

Van benne Tom Waits szám, óóó, ez zene füleimnek:))

26. Vbacs (2011-05-28 08:57.20) - (válasz Trashfan 24. hozzászólására)

Nagyon szép egy leírás! Meg is hoztad a kedvem...

25. Trashfan (2011-05-27 21:12.53)

Ja még annyit, igazán kiadhatnák ismét dvd-n.....

24. Trashfan (2011-05-27 14:08.00)

Vannak filmek, amelyeket az ember nem tud elfelejteni, mert valami oknál kifolyólag olyan mély hatást tesznek rá. Számomra ezeknek a filmeknek a listája igen rövid lenne, de a Szavak Titkos Élete valahol ennek a képzeletbeli listának a az élén kapna helyet. Pedig, ha megvizsgáljuk a filmet, akkor igazából elég egyszerű felépítésű műről van szó, amelyik mégis egyszerűségében tud zseniális lenni. A zsenialitást itt maga a történet viszonylagos egyszerűsége, ám az abban megbúvó drámák, és az ezeket a drámákat prezentáló színészi játékban találjuk. A film történetéről nem írnék sokat, hiszen azt megtették már előttem sokan. Az egyszerű alapszituáció, miszerint a sors két, fájdalmakkal teli életet élt zárkózott idegent sodor egy rövid időre egymás mellé, majd mert, hiszen tétje nincsen, megnyílnak egymásnak, és a másik tragédiáját látva kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük. Nagyjából ennyiben össze is lehet foglalni a filmet. Nevezhetnénk a filmet akár romantikusnak is, bár természetesen nem az a fajta rózsaszín langyos romantika, amit mostanában a mozikban annak neveznek. Szóval aki valami olyasmire számít, csalódni fog. Mondjuk szerintem nem is igazán a romantikus a jó jelző rá, noha valóban van benne abból is, de ez a film sokkal inkább dráma. De igazából teljesen mindegy, minek nevezzük, nem az a lényeg. Hannah szerepét Sarah Polley alakítja, aki egyesek szerint noname színésznő, de aki ismeri a filmjeit az pontosan tisztában van vele, hogy ez nem így van. Ahogy tőle már megszokhattam, alakítása ismét nagyon szép, finom és elegáns. Nem harsány, ellenben nagyszerűen hozza azokat az érzéseket és fájdalmakat, amelyeket Hannah magában hordoz. Kimunkált, szép alakítása az egyik fő erőssége a filmnek. Már a film elején érezzük, látjuk rajta, hogy van valami a múltjában, valami félelmetes, valami szörnyű, holott semmit sem tudunk róla. Aztán ahogy halad a film előre, úgy lesz egyre erősebb a színészi játéka is. A csúcspont természetesen amikor elmond mindent annak az idegennek, akinek a testét mossa. Ebben a jelenetben az alakítása nagyszerű...csak nézd meg, mikor lassan kigombolja az ingét, és rávezeti Robbins kezét a saját melleire. de mielőtt még azt hinnénk, hogy ennek köze van az erotikához, romantikához, súlyosan tévednénk. Amit ott látunk, miután már hallottuk a történetét, nem hiszem, hogy van ember, akinek akkor és ott az erotika jutna eszébe. Ahogy végighúzza az ujjait a mellein, szinte magam is érzem a hegeket az ujjamon...De végig az egész jelentben ott van az arcára írva minden. ha egy szót sem szólna is érthetnénk, hogy mi történt vele. Az egyik legerősebb alakítás, amit láttam tőle. Robbinsról mit is lehetne írni? Tudjuk, hogy napjaink egyik legjobb színésze, és itt is úgy alakít, hogy kivetnivalót nem nagyon tudunk találni a játékában. Ahogyan elmeséli és alakítja az úszással kapcsolatos élményét, vagy a barátja tragédiáját, az nem kevésbé zseniális, mint Polley alakítása. Ketten együtt remek egészt alkotnak. De maga a helyszín is nagyszerű, a szinte kihalt fúrótoronnyal, ahol olyan emberek kis közössége tud megélni nyugodtan, békében egymással, akik valahogy, valamiért az úgynevezett normális társadalomban nem igazán. Itt mindannyian önmaguk lehetnek, színészkedés, álarcok viselése nélkül. Nem véletlen tehát, hogy Hanna is itt tud megnyílni először életében, mert bár az ő drámája messze a legborzalmasabb, de mégis érzi, hogy itt olyanokkal van körülvéve, akik önmaguk, akik hozzá hasonlóan különcök. ebből a szempontból nagyon fontosak azok a kis apró párbeszédek, amelyeket ezekkel az alakokkal folytat Hannah. Mert nem csak Robbins karaktere nyitja meg őt, hanem a többiek személye is, noha csak az ápoltjának nyílik meg, tárja fel azt a mélységet, amely benne lapul. Még két dologról szeretnék írni. Többen mondták, a film vége el lett rontva, mert eleve hogy rátalál, és különben is, nem jó ez így. Lehet, hogy igazuk van, hogy ez így nem reális, hogy találja meg a pszichiáter nőt. De én hajlamos vagyok ezt elfelejteni és ignorálni, mikor az egyik legszebb és ugyan akkor a létező leggiccsmentesebb szerelmi vallomást hallhatjuk amit filmben valaha láttam. A másik dolog, a narrátor kislány. Sok elmélet van itt leírva, és nekem ez is nagyon tetszik a filmben. Mert sok minden elképzelhető, sok variáció, és nincsen egyértelmű válasz az ember szájába rágva. Mindenki azt gondol, amit akar. Nekem is megvan a magam elgondolása, de nem hiszem, hogy fontos lenne, vagy lényeges ide leírni. Végszóként csak annyit tudok írni, hogy csodaszép és ugyan akkor borzalmas film. Igen, borzalmas, mert a nézése közben az jutott eszembe, hogy mekkora állat is az ember. De gyönyörű is, mert van benne minden szörnyűség ellenére valami felemelő, valami megfoghatatlanul szép. Valami varázslatos. Kicsit szomorú vagyok, hogy csak kevesen ismerik a filmet, mert megérdemelné az ismertséget.

23. Dzsiva (2011-01-04 14:34.00)

Nagyon szép történet és az a jó,hogy nincs megölve giccses zenékkel,mint általában az ilyen jellegű filmek.Tom Waits!

22. Pintyőke (2010-10-08 21:40.08)

Én vmi vontatott,unalmas filmdrámára számítottam,de nem az volt!Nagyon tetszett,megragadott a drámai történet,ami szívszorító volt.

21. Variocsana (2010-08-20 15:34.56)

olyan halk a lemez... :(

20. HettyKing (2010-08-08 12:17.44)

Gyönyörű történet, Sarah Polley filmjei mindig elvarázsolnak egy másik világba, most is így érezni a szavak titkos életében. A film elején máris érezni, hogy a lánnyal valami nincs rendben, titkai vannak, amelyek annyira mélyről jönnek, amit csak egy olyan ember tud kiszabadítani, aki a bizalmába férkőzhet. Mikor a beteg rábízza az ápolóra magát, hogy megtisztítsa azt, hiszen az csak egy test. Sosem tudhatjuk, mit gondol, érez a másik, míg a lelkünk össze nem forr. Mi sem tudtuk arról a munkásnőről mi megy végbe lelkében, mikor pontosan jár be dolgozni, sosem vesz ki szabadságot, sosem megy el betegszabadságra, és mindig ugyanazt eszi minden áldott nap. Hannah lassan, de bizalmába enged férkőzni valakit. Megnyílik az, amit éveken keresztül elfojt magában, fájdalmát elzárta lelke egy részébe, amit nem engedhetett meg eddig feltörni, mert élte mindennapjait, napról napra tette a dolgát az életben maradásért. Josef, akit ápol, érdeklődik iránta, érzelmek alakulnak ki egymás között. A lány végül megnyílik neki, megmutatja teste, lelke sebeit, hiszen tudja, nincs tét, másnap elviszi a férfit a helikopter, neki vallhat arról a borzalomról, amibe mi belegondolni is alig merünk. Ezt a szennyet próbálja lemosni minden áldott nap új és új szappannal. Szégyen, hogy megalázták őt? A pszichológusnő szerint így érez. Szégyelli a testét, ahogy viselkedik, hiszen megalázták, ki tudja hányszor. Belegondolok minduntalan, az emberi faj hogy képes ilyen mértékű kimondhatatlanul embertelen tettekre? Mire képes a háború? Hogy képesek ezek a lények így hazamenni a frontról és a tükörbe nézni? Úgy folytatni életüket, ahogy a háború előtt abbahagyták? Az áldozatok hogy tudnak ezek után életben maradni? Hiába suttogják a nőnek, akinek fizikai és örökre pszichés sebet okoznak megerőszakolás közben, hogy sajnálom. Miért teszik akkor?... Hannah lelki sebei lassan begyógyulnak, nem hiszi el, hogy neki is lehet normális élete, pedig kapott egy esélyt az élettől. Olyan szerelmet kapott, amit sokunk sose fog: lelkük megérti és megvédi egymást. Nem is testi, hanem lelki szerelem ez: a szánalomból, fájdalomból, bizalomból és szeretetből rügyező nagybetűs Szerelem. Csodálatos film.

19. Neolith (2010-03-27 01:26.30)   - (válasz Gigix 18. hozzászólására)

Ma néztem meg a filmet. Rám ugyan nem volt hatással addig, míg megvallja a sztoriját a csaj, valahogy annyira egyértelmű volt végig, hogy van valami titok a lány múltjában, és a film csak sodródott afelé, hogy kiderüljön mi is az. Beletették ezt a durva sztorit, de amúgy a film... Nem is igazán értettem mit keres Tim Robbins a filmben a sok noname színész mellett. De érdekesek a kérdések, amiket felvetsz: Én is úgy gondolom, hogy akkor történt valami a lány hallásával. Vagy nem is volt süket, csak ezzel is azt akarták hangsúlyozni, hogy teljesen társadalmon kívüli, és semmit nem akar elfogadni ebből a világból, ahol ezek a szörnyűségek megtörténhettek, ezért is eszi a minimálisat, épphogy csak ami a testének az életbenmaradáshoz kell. Ha magáról mesélt, amikor a barátnőjéről beszélt, akkor a saját halálát kívánta, míg ott szenvedett. A régi önmaga ott biztos meghalt. A narrátor kislány döbbenet, én azt hittem, hogy abortusza volt, merthogy ott megerőszakolták. De akkor hol van a férje, vagy a lánya apja? Lehet, hogy csak ő volt az egyedüli fogvatartott nő, és minden vele történt csak? És ha nem felejti ott a táskát a csaj,amibe benne van a címe, akkor vajon hogy bukkant volna a nyomára? Akkor eszébe se jutott volna utánamenni. De miért a pszichológushoz ment?? Ez is olyan erőltetett volt számomra, hogy így mondatják ki miért van a film. Amire nem lenne szükség, ha a színészi játék és a történet olyan lenne.

18. Gigix (2009-11-11 13:57.07)

Nagyon jó volt a film... Egyszerre megrázó és elgondolkodtató. De lenne pár kérdésem (vigyázzatt, SPOILER veszély!!): 1. Amikor a srác kérdezi Hannah-tól, hogy mitől süket/nagyothalló, a lány nem válaszol a kérdésére. És később sem igazán derül ki. Talán az is valamikor akkor történt, amikor fogva tartották? 2. Beszél a barátnőjéről, de amikor Josef megkérdezi, hogy hogy hívták, azt válaszolja, hogy Hannah. Szóval minden amit a barátnőjéről mesélt, az valójában ő volt, vagy a régi önmaga? Pl. mondja, hogy a barátnője mindig vidám volt, meg ilyenek. 3. Az a kislány, aki beszél, mint a végén kiderül, a lánya. És Josef azt mondja a pszichológusnak, hogy érzi, hogy Hannah nem mondott el neki mindent arról, amikor a motelben fogva tartották, hogy valamit elhallgatott. A 2 összefügg? Lehet, hogy ő volt az az anya, akit kényszerítettek, hogy lelője a lányát?

1 2

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Atr0303, 2023-03-21 12:36	47 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

A szavak titkos élete adatlap

Eredeti cím: La vida secreta de las palabras

Évszám: 2005

Rendezte: Isabel Coixet

Szereplők: Sarah Polley, Tim Robbins, Javier Cámara, Julie Christie

További információk

Szereplők fórumai

- Sarah Polley - Vélemények

- Tim Robbins - Vélemények

- Tim Robbins - Legjobb filmjei{szinészként és rendezőként}

- Javier Cámara - Vélemények

- Julie Christie - Vélemények

- Tim Robbins - Kérdések