Utolsó hozzászólások:
| Schindler listája - Vélemények (2022-09-26 09:18.30) |
Steven Spielberg egyik leghíresebb opusza.
Melyet sokan neveznek minden idők legjobbjának. Úgy vélem, hogy ez azért sarkos állítás, de Spielberg profizmusa, filmezés iránti megszállottsága itt is megmutatkozik, meg hát a zsidóság kérdését szívügyének tekintette, saját leszármazása végett is.
1993-as alkotás, régi, majd harminc éves, műfajában tudhatnak még ennél is jobbat csinálni- ne felejtsd el, hogy mindig létezik jobb mindenben.
Ám kétségtelenül tökéletes korrajzot mutat be a második világháborús eseményekről, egy Oskar Schindler nevezetű üzletembert központba helyezve, aki a zsidók megmentőévé, angyalává avanzsálódott a szörnyűségek közepette, na de ne trappoljunk eme gyorsasággal előre.
A film különben fekete-fehér, mely visszanyúlik a régebbi noiros jelleghez, amit a 1930-as-40-es években láthattál, feltéve, ha vetted a fáradságot és néztél valaha is ilyet.
Több részre osztható az alkotás, első felében Schindler birodalomépítésére van fektetve a sztori, azzal, hogy gyárat szeretne létrehozni, ahol edényeket fog majd gyártani munkásaival. Álljuk is meg egy pillanatra, mivel Oskar befolyásos úr színeiben tűnik fel, és már a bárban szembesülhetünk nagyvonalú cselekedeteivel, mely rögtön pozitív színben tüntetik fel őt. Erre érkeznek Spielbergnek a remek dallamválasztásai az adott korból, melyeket ki is tart, úgy értem ezt, miszerint a nótákat nem szabdalja szét- Por una Cabeza - Carlos Gardeltől, komor, sötét hangulattal bizony ezek benne maradhatnak az emberben.
Az megint más kérdéskört vet fel magának, hogy a valódi üzletúr tényleg ennyire jóságos, joviális, kegyes volt e a valóságban, vagy rendezőnk jócskán púderozta személyét- az utóbbira tenném voksomat. Mivelhogy akadtak negatívabb vonásai is, hajszolta a kulináris élvezeteket, felesége mellett nőkkel flörtölt, sőt, megkaphatott magának bárkit, akit csak akart, plusz őt a haszonszerzés, pénzszerzés érdekelte, e célból alkalmazta munkásait, de az emberéletek megmentése természetesen ellensúlyozta gyengébb vonásait. Eme filmben ezek a gyöngébb vonások mondom elhanyagolhatóak, még ha sandítok személyét illetően a hálásabb karakterábrázolásra.
Liam Neesonnak ez a szereposztás hálás, nem is tud belőle kibillenni, magáénak érezhette, mert nincs kétség, hogy az övé volt végig, illetve az utolsó 10 percet leszámítva, azt elbaltázta Steven, túlontúl szentimentálisra, csöpögősre vette a figurát, átesett a ló túloldalára, azzal, hogy elkezdte főszereplőnket önostorozni. Mely nem tett jót annyira mozijának, hollywoodi klisévé mártotta be majdnem. Mégsem lehet rá ezért haragudni, mert ettől függetlenül, felépítésileg, kivitelezésileg érződik az egészen a Cincinnati mester érzéke.
Jön a film második fele, mely bemutatja nekünk a lengyelországi zsidók könyörtelen életsorsát, elsősorban kivégzését, a németek brutalitását, hogyan bánnak a másikkal. Érdekes dolog ez, mert ma is sokan előszeretettel nézik ezeket a felvételeket. Én csak szép csendben ültem és figyeltem, mint ahogy általában szoktam az ilyen műfajú filmeknél. Ám valljuk be, sajnos az ember egy galád teremtés, mert valahol vágyik a brutalitásra, kegyetlenségre. Ez szintén szembetűnő eme felvételek alkalmával. Mellesleg, régebben csináltak videókazettákat erről, és úgy vették nyugaton, mint a cukrot- döbbenetes dolgok ezek, ha veszed a bátorságot és pár percre belegondolsz. Az meg még elkeserítőbb, hogy számtalanunknak ez mozgatja fantáziáját.
Tehát megkapjuk a világháborús vérengzéseket, melyek baromira valósak- még a közeli lepuffantások is azok voltak. Rendezőnk erre láthatóan sokat fektetett, éreztük, lelkünkig hatoltak a látottak- szívszorító képsorok tárultak elénk ez ok folytán. Azért kíváncsi leszek, hogy milyen alkotást fognak majd készíteni a most lezajló Orosz - Ukrán háború kapcsán,- na de ezt inkább kerüljük is el.
Vissza az alkotásunkra. A német főtiszt szerepét megformáló Ralph Fiennes, ha lehet ilyet mondani, de miért ne lehetne, kiválóan hozta a kegyetlen tisztet, aki szabad perceiben nőkkel tivornyázott, mint anno Hitler. Mi több, azt csinált, amit csak szeretett volna, gyilkolásai, abuzálásai közepette.
Továbbá, akit érdemes megtapsolni, az Ben Kingsley, Schindlernek a főkönyvelője, az ipargyáros jobbkeze, ki a listát is írja, ezzel szerves része ennek a mentőakciónak.
Még egyszer leírva, Neeson hihetetlenül humánus ebben a filmben, jó volt látni, hogy a borzalmak közepette mindvégig Ember tudott maradni ebben a cudar időszakban, a pénz sem rontotta el, sőt, képes volt ekkora Áldozatokat hozni másokért, még ha szerintem az igazi üzletember, keményebb, dörzsöltebb lehetett, mint akit itt láttunk bemutatni.
Ám ez a Dráma a mai napig működőképes, Spielberg egyedülállósága pedig vitathatatlan ezen a téren is. |
| Kiképzés - Vélemények (2022-09-23 15:39.24) |
„Farkassá kell lenned, ha farkasokkal akarsz küzdeni”
Antoine Fuqua 2001-es rendőrségi drámája, a korrupciókról, bűnözésekről, drogról, az utca kegyetlenségéről, szóval úgy összefoglalva az alvilági dolgokról, melyektől számtalanunk undorodik, mégis a való élet részét képezik számtalan országban.
Lehetne csámcsogni azon, hogy még Oscarra sem jelölték ezt a filmet. Mert ha szívemre teszem a kezemet, igen, lehetett volna valamivel izgalommal telibb, eseménydúsabb ez a 24 órát bemutató dráma, néhol a lendület talajra lett szorítva, mégis fátylat rá, mivel Antoine valakit hozott magával, egy színészgéniuszt, aki miatt zsong ez a mozi.
Ez a színészgéniusz nem más, mint Denzel Washington, aki jó, sőt, kibaszott jó. Mi több, továbblépdelek, Istenem, itt volt az egyik legjobb. Színészi játéka, arckifejezései, nyers érzelmei, gesztusai, modorossága révén. Alonzo Harris nevezetű nyomozóként, ő az utca kapitánya, kiskirálya, maga az origó, aki felkarol egy családos, ifjú zsarut, hogy kikupálja, bemutassa neki, hogy mi zajlik az alvilágban, hogyan tengetik magukat az utca söpredékei, ahol temérdek alkalommal a tisztes eljárások használhatatlanok. A sztori erről a beavatásról, kiképzésről szól, mely mindössze csak egy napot ölel fel, ezeket az eseményeket láthatjuk mi nézők. Melyek mondom pirinyóval lehettek volna pörgősebbek, vaskosabban kivitelezettebbek, de a két színész miatt ezt a két órát így 21 év távlatából is izgi végigülni.
Egy esős városi napon kezdődik az első bálozó felavatása. Washington láthatóan rögtön kezd ficánkolni ebben a szerepben, mikor leszarom módjára átmegy a vizes aszfalton, abban a hosszú bőrszerkójában, fejkendőjével, tele ezüst kereszttel- úgy nézett ki, mint egy kiköpött gengszter! Aztán hagy szóljon: bepöccinti, feltuningolja, felnyomja a dominancia megtestesítőjét, az 1979-es Chevrolet Monte Carloját, amivel járja saját birodalmát, ahol ő a farkas, mindenhol ismerik, még a feketék gettójában is bérelt hellyel rendelkezik.
E mellett szólnak a jobbnál jobb cool dumái, aforizmái: A latin amerikai állatokhoz tilos bemenned egyedül. Itt vágnod kell a nyelvüket, különben szétszednek, kicsinálnak téged. Engem megtűrnek, tartanak tőlem kicsikét, sőt, Tisztelnek, mert tettem már értük pár dolgot.
Ethan Hawke jól játssza a zöldfülű, hótiszta lelkű kisrendőrt, aki mindenáron a jóságra, tisztességre, szabályok betartására törekszik. De hát ő nem tudja még az elején, hogy be kell mocskolnia magát, ahhoz, hogy megértse őket-„Egy igazi narkó kommandósnak még az ereiben is narkó folyik”.
Ám ahogy telnek a percek, úgy kezd felnőni a korrupt Alonzohoz, aki kaméleonszerűen váltogatja énjeit, így nem tudod eldönteni, hogy szeresd vagy utáld. A fiatal újonc akkor ébred rá igazán, hogy mi folyik körülötte, mikor Rogert, Harris „bariját” kifosszák, becstelen módon az otthonában- ott döbben rá, hogy itt a ferség semmit sem számít. Ide ész, stratégia, türelem szükségeltetik, hogy valakit lekapcsoljál, partvonalra tegyél, vagy éppen kicsináljál, bármilyen eszközzel, akár törvénytelen módon is, ha úgy hozza a helyzet.
A paradoxon az, hogy a néző ennek ellenére mégis kezd Alonzoval szimpatizálni, mert a rossz az mindig csábító, vonzalmat ébreszt bennünk. Akármilyen gennyláda, vannak helyzetek, amikor bizony az ő filozófiája a nyerő.
Akadnak ebben a drámában, ami még road jellegnek is simán beillik, utcai balhézások, megaláztatások, díler lefülelések, behálózások, mi több, kínos, vérre menő összecsapások- Fuqua ezt nem túl sebes módon érzékelteti számunkra, mégsem ásítunk rajta. Színészeink végig brillíroznak, mellékszereplők szintén egytől-egyig hitelesek- sokuk hozzáteszem hajdani börtöntöltelék volt.
Az utca császárára, Denzelre még mindig leesett állal figyelünk, amiket mond, és AHOGYAN mondja, közli felénk. Lehet utálni minden erőddel, de nem szabad közömbös skatulyába tenni személyét.
Főszereplőnk hiába félisten galaxisában, mégis ha hibázik, akkor pillanatok alatt kihúzhatják alóla a széket, ellene fordulhatnak, szóval képben ildomos lennie.
És a rés kinyílik egy szép napon, az oroszokkal való balhézása során, ez már nem rés, hanem tátongó űr, amit vagánysága ellenére sem tud kitölteni, így hát a pokoljárás kezdetét veszi, a nagy farkast a végére kifektetik- azzal a mindenkit lesöprő monológgal láthatjuk ezt tőle.
Fuqua komorabb hangulatú drámai krimije, és egy név, akire emlékezünk ennek kapcsán:
Denzel Hayes Washington. |
| Tágra zárt szemek - Vélemények (2022-09-18 11:34.18) |
Érdekfeszítő.
Stanley Kubrick bizony ilyeneket tudott csinálni, nemhiába nevezték az innovatív filmkészítés csimborasszójának. Annyi filmet nem tett képernyőre, mennyiségre mondom ezt, mégis amiket csinált azok jórészt a minőség ékességei. E mellé jött a műfajkalandori szenvedélye, szóval több műfajt is kipróbált, sőt, keverte, ötvözte őket a saját látásmódja szerint, amire sosem lehetett azt mondani, hogy elsilányul valamiféle középszerré. És az utóbbi szót hanyagoljuk is, mert merem állítani, hogy a rendkívüli dolgokra törekedhetett pályája során, melybe vagy bele tudott találni vagy nem, de közömbösen nehéz egy filmjét is kezelni.
A Tágra zárt szemek egy erotikus-thriller, mely jól egyensúlyozik a kettő között. Arthur Schnitzler Álomnovellája adta az ihletet ennek kapcsán, amely nem vette át kottára ugyanazt, amit itt terítékre vittek, hanem eltér tőle. Az egyik fele, az első fele inkább a párkapcsolati részre lett fektetve, másik pedig a bűnügyi thrillerre, viszont ebben a filmben az a jó, hogy nem tudod mi fog előre történni. Kiszámíthatatlan, megfejthetetlen, misztikus. No meg hát a Kubrickos nyomasztó, fullasztó hatása végig érezhető alkotásán, mely egy pillanatra sem ereszti el a szemeidet a képernyőről- nálam így volt. Talán ez az egyik igazi aduásza ennek a két és fél órának. Aminek a számlájára fel lehet írni azt, hogy hosszú, sőt, rohadt hosszú, mégse bántam, mert elillannak a percek nézése közben.
Szereplőkre kitérve, Cruise és Kidman a valóságban is házasok voltak. Érződött az összhang a kapott perceikben, és a beszélgetéseik elég mély vonásokat tartalmaznak, melyeknek van közlése a néző irányába, amin utána el lehet töprengeni. Az egyes kommunikációjuk alkalmával mit érezhettek, ezek mélyebb értelmet kaptak színészeink eltolmácsolásával.
A jelenetek, párbeszédek kimaxoltak, hát igen, ha Stanley felvett ötszázszor egy jelenetet, és ezzel feláldozott mindent a tökéletesség oltárán, akkor ez nem véletlen. Ha elcseszitek, akkor még felvesszük pár százszor- szigorú, kiakasztó lehetett ilyen téren. Az már más kérdés, hogy lehet még Tomnak is égnek állt a hajszála ennek hallatán.
Cruisenak ezek voltak a színészévei, valljuk be, hogy ezekben az években igencsak tudott színészi téren alkotni. Például a Cég nevezetű drámája, enyhén hasonlít ehhez, ha lehetséges ezt összehasonlítani egymással.
Mégsem mondanám, hogy kizárólag a két központi szereplő miatt vándorol végig tekintetünk, és maradhat meg bennünk ez a mű, melyre az utópisztikus hangok, légkör, zongorahangok, a különböző színek, szimbolikák használata rendezőnk által még jobban felteszi egy másfajta megvilágításra az egészet.
Tuti, hogy bele lehetne menni itt még számtalan mindenbe. Az egyik beléd égő jelenet, az nem más, mint a régi kastélyban lévő rész. Az álarcos bálon történik- valami hihetetlen nyomasztó mélységbe vihet el. A világítással, zenével, díszlettel, orgiával, gyönyörű meztelen lányokkal, akik tökély testi adottsággal, alakkal, bőrrel mutatkoztak a mi örömünkre. Mondjuk, úgy halkan mondva, a kilencvenes években ezt az erotikus jelleget számtalan kisfilm, máshogy fogalmazva Zs kategóriás mozi velejárójának tekintette, mi több, akadtak mesterien kivitelezettek is, ezt ebben a korban valahogy iszonyatosan tudták, és mindenféle prűdség nélkül használták is.
A rejtett szektás események nem merülnek ki, a furcsaság netovábbja az a pillanat, mikor keringőznek arra az elegáns dallamvilágú zenére a teremben- ambivalens érzések keveredhettek az emberben ennek szembesülésével.
Végezetül még annyit, a mondanivalója, a közlése, a megoldása is olyan ennek a mozinak, mely nehezen hagy lenyugodni, és még másnap is gondolatokat, teóriákat ébreszthet benned.
És igen, Kubrickot nem lehet magától értetődőnek kezelni, mint ahogy eme hattyúdalát sem. |
somliv összes hozzászólása |
