Remek film, a hatalomról is szól a művész alkotói válsága mellett. Van áthangzása a filmnek, nem is kevés. Nem csoda, hogy az egykori Szovjetunióban évekig dobozban hevert.

18. Arturo professzor (2016-08-20 16:10.53)

Magyar tv-prömier:1977.okt.16.

17. Lector (2015-08-07 22:13.14) - (válasz Lector 16. hozzászólására)

utóbbi mondat, tévedés.

16. Lector (2015-08-07 22:11.34)

Egy réges régen látott film aminek véletlenül leltem a nyomára. Talán sikerül a polcra rakni dvd változatát.Ami-n csodálkozom:- Remek és helytálló véleményeket olvastam, végre:)!
Ez az Orosz film, és az orosz miliő varázslatos.

, mert amit akarok ,nagyon azt ...hát megszerzem:)

15. Mozsika (2014-03-25 19:31.30)

Egy igaz mű az orosz melankólia nagymesterétől

Múltkori Tarkovszkij élmény kicsit kedvem szegte, hisz a Zerkalo nem jött be, de történelmi témájú filmeket mindig is szívesen néztem, és ez alól a szovjet művész úr sem lett kivétel. Eddig még nem láttam ezt a filmjét , de teljesen meggyőzött. Már csak azért is igaz, hisz a művészek mindennapi gondjait követhettük szemmel rendkívül nyersen és életszerűen. Szenvedés, fájdalom, alkotási vágy egy sötét, művészetet nélkülöző világban. Mivel jár ilyenkor a művészet? Éhezés, megaláztatás, küzdelem és még sok minden más. Anatolij Szolonyicin később a Sztalkerben is megmutatta mit tud, itt sem titkolta rátermettségét. Tarkovszkij rendezése pedig precíz mint mindig: totál plánok, hideg képek, játék a csenddel , fekete-fehérből stílusosan színesbe átmenet ( a film végén).
Az Andrej Rubljov hosszú film, kell hozzá türelem, kell hozzá hangulat, de amint mondják a türelem rózsát terem. Érdemes végig nézni ezt a három órás históriát, hisz a hatás nem marad el. És mindezt Tarkovszkij bevállalta... 1966ban!

14. Sötétszív (2012-11-22 22:44.05)

Andrej Tarkovszkij filmje a híres ikonfestőről Andrej Rubljovról szól. A filmet a rendező több részre bontotta, vagy ha jobban tetszik fejezetekre, mint valami regényt. Nem egy könnyű film ez, aki elkezdi nézni, nehezen talál benne kapaszkodót, de egy idő után elkapja az ember a fonalat, és akkor már teljesen elvarázsol. Tarkovszkij a festőt megszemélyesítő Anatolij Szolonyicin személyében remek színészt talált, de a többiek is nagyszerűen játszanak. Csodálatos alkotás, egy kétségeivel vívódó festőről, egy olyan korban ahol az erőszak, a gyilkolás megöli a művészetet. Igazi filmcsemege ez a javából. S bár hossuú, de mindvégig leköti az ember figyelmét. Igazi remekmű egy nagyszerű rendezőtől!

13. Tundver (2012-07-13 08:20.36)

- (válasz Angelika58 11. hozzászólására)

Nem tudom, miért, de napok óta ez a film jár az eszemben.... Évtizedek óta nem láttam, de nyomot hagyott bennem. Keresem, de hiába. A segítségetek elkelne, hol láthatom ismét... Andi

12. Chris92 (2012-06-09 19:37.39)

Andrej Tarkovszkij olyan rendező akinek művei befogathatatlanok a mai egyszeri mozinézőknek aki csupán egyszeri szórakozást vagy panelek mentén való látványos történetmesélést akar. Se filmnyelve, se témái, sem megvalósításuk, sem pedig a belőlük áradó kimért lassúság nem az amit átlagfilmtől elvárni lehet. De ha van türelmed és nyitott elméd, ha átad magad ennek a filmnek könnyen olyan katarzisélményben lesz részed mint nekem.

14. század Oroszország. Andrej Rubljov a híres ikonfestő élettét és munkásságát követi nyomon a film, több fejezetre osztva. De nem szimpla életrajzi alkotás ez, minden fejezet egy kiemelkedő lelki momentumot emel, egy komplex folyamat részeként ábrázolva őket. Az a folyamat, amely során az istenáldotta tehetséggel rendelkező művész megpróbál alkotni. De kétségekkel teli, csupa olyannal találkozik, ami csak avval a tudattal erősíti, hogy nincs értelme a kiforduló, tébollyal, erőszakkal teli világnak alkotni. Az a folyamat ami során megkérdőjeleződik a művészet szentsége és értelme, ami hallgatáshoz vezet. Hogy aztán egy nagy horderejű esemény által ráeszméljen a művész feladata, hogy alkosson, nem foszthatja meg a világot attól, amire csak ő képes.
Nehéz és súlyos film, amiből átütően árad a természet és a középkor nyers összhatása, mindez gyönyörű fényképezéssel, zenékkel, alakításokkal párosul. Szimbólumrendszere gazdag, szerkezete összetett és a filéművészetben lévő hatása tagadhatatlan. Igazi szerzői film, amiben a rendező gondolatai találhatóak, mai napig lehet tanulmányokat és mélyreható elemzéseket írni róla.
Mestermű.

11. Angelika58 (2012-03-01 16:00.43)

Ez a rész pedig a filmről szól.

2. A film

Az Andrej Rubljov felépítése az ősorosz mondákra, énekekre emlékeztet, szakaszokra tagozódik és mindegyik szakasz a művész és a környező világ kapcsolatát ábrázolja.

Már rögtön az elején az égbe törő repülő szerkezet lezuhanása, a haldokló ló is szimbólum: kár belefogni bármibe, ami fölemel, az orosz föld visszahúz. És a művésznek sincs semmi becsülete, összeverhetik, megalázhatják, senki nem siet a segítségére. Még művésztársa sem, hiszen a festők is azzal vannak elfoglalva, hogy egymást próbálják kitúrni a munkából, oda sem figyelve arra, hogy az udvaron éppen kerékbe törnek valakit. És ha máson nem tudnak bosszút állni, hát saját kutyájukat verik agyon.

Az alkotó művésznek nemcsak saját művészi dilemmáival kell megküzdenie, hanem az „elvárásokkal” is, mai szóval lehet ezt politikai igényeknek is mondani… És amikor emberi kiállásra van szükség, akkor is lépni kell. Még akár embert is ölni, ha egy másik , kiszolgáltatott ember megmentése a cél.

És végül nincs mit tenni: ha egy művész nem vállalhatja emelt fejjel a műveit, ha megalkuvásra és becstelenségre kényszerítik, egyet tehet, abbahagyja. Ahogy Andrej Rubljov is elhatározza, az embertelen világban nincs helye az ő derűs szentjeinek.

Csak akkor változtat fogadalmán, amikor rájön: kell a támogatása másoknak, a fiataloknak, a tiszta lelkűeknek, akik elmennek a pokolra is ,mert dudások akarnak lenni. És a művész nem foszthatja meg a világot attól, amit csak ő , egyedül csak ő mutathat meg . Mert egyetlen dolga van: a megalkuvás nélküli alkotás, a Mű létrehozása.

Iszonyúan súlyos és nehéz film az Andrej Rubljov, minden kockája olyan, mint egy megsötétedett ikon. Ebben a filmben még akkor is sötét van, amikor véletlenül süt a nap és még a mosoly mögött is gyász és árnyék lapul. Ars longa, vita brevis, gondolja az ember, az élet rövid, de a művészet örök. Nem ismerjük a valaha élt legnagyobb ikonfestő életét, de Tarkovszkijét igen. És ő is tette, amit tehetett, megfogalmazta Andrej Rubljov alakjában az örök művészt.

Hány század telt el már azóta, hogy Andrej Rubljov élt és alkotott? Társadalmi rendszerek, háborúk, diktátorok jöttek és buktak, de a Szentháromság ott függ a falon, derűs és szépséges időtlenségében. Tanúsítja a percnyi uralmak által összezúzott művészet hatalmas, megtörhetetlen, örökkévaló erejét.

10. Angelika58 (2012-03-01 15:59.12)

Elnézést, de ez az elemzés két részletben íródott. A háttér nélkül ugyanis a film sokkal nehezebben érthető, mint annak ismeretében.Akinek van kedve, olvassa el mindkettőt.

1. A film háttere

Igazából még azt sem tudni, mikor született pontosan az ikonfestő, a csodálatos műveket alkotó mester, akiről a film szól. Olyan 1360 körül lehetett ez, de születési helyét sem tudjuk. De még eredeti nevét sem, hiszen az Andrej szerzetesi neve volt csak. Azt lehet tudni biztosan, hogy a moszkvai Andronnyikov kolostorban lett szerzetes és valószínűleg azért, hogy festhessen.

1404-ben az egyik legnagyobb moszkvai székesegyház (amely később leégett) festőjeként említik meg először a nevét. Ám az Uszpenszkij-katedrálisban ma is látható néhány ikonosztáz (oltárkép) tőle.

Leghíresebb műve, amelyet általában az ikonfestészet csúcsának tekintenek, a valószínűleg 1420 utáni években készült Szentháromság, amelyet egy nagy szent emlékére festett. Ez a moszkvai Tretyjakov Galériában látható.

Andrej Rubljov életéről nagyon kevés információ van. Az írásos emlékek nyugodt és bölcs embernek említik őt. Festményei az ikonfestészetben addig ismeretlen stílust vezettek be, az ő szentjei nem komorak és nem félelmetesek, hanem emberi derű és érzések sugároznak róluk.

Csak az a kérdés, mi késztette Tarkovszkijt arra, hogy éppen az ő életéről, művészetéről, a világról való felfogásáról készítsen filmet? És hogy ezért kockára tegye karrierjét, ami amúgy is ingatag alapokon állt?

Elképzelhető (vagy talán ma már el sem képzelhető) hogy fogadták a kommunizmust vallás nélkül elképzelő Szovjetunió állami filmvállalatánál, a Moszfilmnél Tarkovszkij és Koncsalovszkij ötletét arról, hogy ugyanmá’ hadd csináljanak filmet a pravoszláv egyház legnagyobb ikonfestőjéről.

Ez 1961-ben volt, még tartott Hruscsov időszaka. Az, hogy a film egyáltalán szóba jöhetett, annak volt tulajdonítható , hogy az 1964-ben a Szovjet Kommunista Párt főtitkári székébe került Brezsnyev uralma elején kicsit engedett a gyeplőn.

A film ennek ellenére nagyon nehezen készült el, többször újravágatták, amibe Tarkovszkij fizikailag is belebetegedett. Ennek ellenére mégis visszadobták a művet. 1964 és 69 között bizonytalan volt a film sorsa, végül az 1969-ben elkészült változat lett a végleges .De ezt a verziót is széttaposta a szovjet kritika . Tarkovszkij a Rubljov első változata után 7 évig nem készíthetett filmet.

Igaz, aztán rögtön a Solaris jött, amely után már nem lehetett őt és művészetét a világ előtt letagadni.

Számomra a Solaris Tarkovszkij életművének csúcspontja, ám az nem kétséges , hogy a Solaris az Andrej Rubljov nélkül nem jöhetett volna létre.

Két aspektust ábrázol a rendező a két filmben. A Rubljov az „orosz lélek” tükröztetője, a Solaris az általános emberi erkölcsé. A két szemlélet közötti különbségek miatt más az orosz lélek törvényeinek világa, más az orosz nemzet történelme, más az értékrendje, mint a többi nemzeteké, mondja a rendező.

9. HMáté33 (2011-01-02 19:13.58)

Majdnem beállt az agyhalál állapota nálam...

8. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-09-11 14:22.43)

- (válasz Inconnue 7. hozzászólására)

Köszönöm a thomas mann-i kiválasztott jelzőt.

7. Inconnue (2010-09-11 14:18.05)

Mester Tarkovszkij témához méltó és illő hatalmas alkotása, az orosz és a világfilmművészet időtlen ikonja. Hierophania. Meditatív poétika és grandiózus, döbbenetes, sodró erejű tabló. Ma is ugyanolyan elementáris erejű, friss, akár egy Brueghel-kép. Annak idején, kisgyermekfejjel az első meghatározó filmélményem volt. Ma már tudom, hogy ez mit jelentett. Hálás vagyok, hogy így alakulhatott. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt gondolom: mindenki, aki láthatja ezt a monumentális filmet - kiválasztott.

6. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-06-22 07:51.48)

- (válasz Klimt 4. hozzászólására)

Egyetértek Mindenkivel. Összehasonlítva Pasolini középkorával, nemcsak Párizs , misét érdemelne.Ikonfestészetről még Agárdy Gábor "jut eszembe".

5. Tundver (2010-06-21 22:47.50)

Alapfilm, és ezt is szeretném megtalálni...tudtok róla valamit?

4. Klimt (2009-08-07 14:15.36)

Itt is egy nagyon jó középkor ábrázolást láthatunk. Tatárok, nagyfejedelem, muzsikok, szerzetesek, ikonfestők, harangöntő, pogányok...s az egyes fejezeteket Rubljov alakja köti össze, aki az embertelenségben is ember próbált maradni.

3. Sir archibald (2008-09-29 18:13.55)

Teljesen véletlenül néztem meg az mtv-én de megérte nagyon jó