Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Buddy, a karácsonyi juhászkutya - Mozi Klub, 13:55 |
Őrült, gazdag és halálos - Paramount Network, 14:15 |
Váltságdíj - Film Café, 14:20 |
Menedék - Filmbox Premium, 14:35 |
A nagy zsozsó - RTL Három, 15:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jena Malone (40) |
Goldie Hawn (79) |
Jimmi Simpson (49) |
Cherry Jones (68) |
Nicollette Sheridan (61) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Kósa Ferenc - Vélemények |
Érdekességek! |
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
Az utazás (2021) - Vélemények |
- Filmes Sámánok Rendje - |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A hullahó-akció |
Robert De Niro |
13. Lifeisamovie (2019-07-28 21:55.39) |
- Dad?
- Yeah? - I almost came... |
12. Arturo professzor (2016-06-04 15:58.12) |
Budget:3 millió
Bevétel:2 807 390 Allen szerepére esélyes volt Jack Black és Jon Lovitz. |
11. VTX (2014-01-31 14:36.33) |
Nem láttam még ehhez hasonló filmet. Szinte kivétel nélkül minden jelenet a tabukat mutatja be. Olyan dolgokat, amiket igazából mindenki csinál (persze nem mindenki olyat, mint a filmben...) rendszerességgel. Az ember csak nézi és néhol rádöbben arra, hogy számtalan elfojtott érzés veszi őt körbe, és éli is meg azokat saját magában. Itt nincs nagy hangsúly a társadalmon, sokkal inkább az egyének kis világába látunk bele, de hamar felmerül a kérdés, hogy ez mégis miért van bennük, miért éreznek úgy ahogy... és a válasz a társadalmi folyamatokban van.
Hát igen, egyrészt áradnak a tabuk a nézőre, másrészt pedig a film szokásosnál lassabb tempója (főleg a mai tömegfilmekhez mérten) valamiféle bensőséges hangulatot teremt, méghozzá nem is erőltetetten. Igaz, hogy a történtek nagy részét legtöbbünk kapásból elítélné, de ha jobban magunkba nézünk, ráeszmélünk, hogy nekünk is vannak hasonló dolgaink. ____________________________________ SPOILER A kisfiú, aki a pedofil apjával beszél arról, hogy még nem ment el, stb. a teljes ártatlanságot fejezi ki. Mintha egy üres vászon lenne, amire a szülők festenek rá azt, amit csak akarnak (vagy nem akarnak, mégis megteszik). Jelen esetben pedig az anya ál-szeretete és az apa betegsége kerül a vászonra, ezzel egy sötét jövőt kialakítva. Az utolsó jelenetet ha továbbgondoljuk, vajon mi történhetett? A fiú anyja 'beleneveli' a gyerekbe, hogy nem beszélünk erről senkinek, hogy te elmentél, mert ilyet 'nem szabad'. És pont ez, pontosan ez az, ami óriássá teszi mindannyiunkban a kezdetben apróságnak indult gondolatot, méghozzá annyira, hogy úgy tör elő az emberből, mint ahogy azt a film egészében láthattuk. Tanulság (miért ne lenne): mondd ki, amit gondolsz rögtön akkor, mikor arra először ráeszmélsz. Mert ha elfojtod csak idő kérdése, hogy mikor lesz úrrá rajtad és alakítja át az életed... |
10. Brundle (2012-04-01 21:40.13) |
Hát ez olyan film volt aminek egy szakasza után szó szerint az államat kerestem de komolyan, mert láttam már korábban is ilyen kicsit görbetükörnek szánt filmeket pl a ken park-ot ami szitén nem éppen a minden napi filmek tartozékát bővíti, bár ez egy fokkal szerényebb stílusú film mint larry clarke említett munkája ami szintén elég meredek volt sok embernél ez tény. De ki térve a filmre is elég érdekes film egy sajátos társadalmi jelleget mutat be ami ha jól meg nézzük eléggé színes és változatos sok féle emberrel, és e mellet sok féle problémával ott van ugye philip seymour hoffman különböző zavarokkal kűzdő figurája vagy dylan baker a családfő aki szintén elég felemás, és még lehetne vinni a sort vinni a végtelenségig, mert szinte minden szereplőnek van valamiféle furcsasága vagy komplexusa. Összességében ha úgy vesszük nagyon fura egy film nem az a típus amit minden héten elő szednék, de ha meg van az embernek a hangulata hozzá akkor néha érdemes elő venni, és meg nézni szerintem. |
8. Kismiska (2010-03-09 10:40.54) |
Fantasztikus film, a rendező nem esik túlzásokba, nagyon jó arányérzékkel dolgozik, egyik kedvencem ez a film.
(Jellemző, hogy eddig csak 7 hozzászólás volt) |
7. Enzselik (2009-11-27 22:24.03) |
S p o i l e r
Nagyon régen láttam ezt a filmet még az HBO-n, de ma újra megnéztem, és ugyanolyan ütős volt, mint akkor. Ahogy feltűntek sorra a szereplők, kiderült, hogy mind kattant és/vagy beteges valamilyen szinten. Egy nagy család mindegyik tagját megismerhettük: anyu és apu, akiknél 40 év után jelentkezik nagyobb zűr, mert apu másra vágyik, anyu meg ettől szomorú, dühös, hisztis, magányos, flegma és csipkelődő lesz; három lányuk közül a legidősebb a leggyengébb láncszem, élete sorozatos kudarcokból áll, egész lénye amolyan fullasztó sóhaj és kétségbeesés, de azért nem adja fel.. A középső lány családanya, akinél felborul a megszokott rend, mikor a férjéről kiderül, pedofil.. A legkisebb lány sikeres író, de folyton elégedetlen, és egy őszinte mosolyt nem látni az arcán. Köréjük fonódnak azok az emberek, akikkel együtt egy torz dráma alakul ki végül, és ahol súlyos titkokra derül fény. A párbeszédek a Kubrick rendezte Tágra zárt szemek vontatottságát idézte fel bennem. A lassan kiejtett mondatok jelentőségteljesebbé tették a mondanivalót, hagyták, hogy az ember próbálja megemészteni. Mert volt mit... Szex, erőszak, gyerekmolesztálás, gyilkosság. Meghökkentő, megdöbbentő, durva. A színészek zseniálisak voltak, mindegyik telitalálat volt. Philip Seymour Hoffman-ban nem lehet csalódni, persze ez most sem volt másként. Dylan Baker-t ebben a filmben láttam először, azóta is ez a szerepe jut eszembe, mintha csak rá lenne írva a fejére, hogy perverz. Jane Adams Joy-ként maga volt a fásultság, Lara Flynn Boyle meg a hűvösség. De egyesével fel lehetne sorolni az összes szereplőt. Ajánlom nagyon a filmet felirattal, mert eredeti hangjukkal a szereplők persze még hitelesebbek. Olyan dráma ez, ahol talán néha elmosolyodunk, de inkább rázzuk a fejünket, hogy nem lehet, hogy ilyen világban éljünk. Pedig sajnos mégis... |
6. Vato loco (2009-11-11 21:07.30) |
Ez nagyon kemény!! Pofátlanul átlépi a határokat. Megbotránkoztat, de mégis sajnos/vagy nem sajnos azt kell, hogy mondjam, ez a mai világban teljesen hétköznapi! Sőt!
A végén az apa és fiú beszélgetése volt a mélypont ahonnan már lejjebb sehova, eszméletlen, megrázó. Az utolsó jelenet pedig hatalmas poén, lezárja úgy a filmet, amilyen egész végig is volt. ui.: P.S.H zseniális, mint mindegyik filmjében, ám valóban az ilyen drámai szerepek állnak neki mindig a legjobban... |
5. Aronpsy (2009-05-25 17:55.47) |
Vígjátéknak egy picit erős. |
4. Krisz papa (2008-11-20 02:25.52) |
Láttam a két hét múlva örökkére is írtál! Hasonlóan gondolkodunk! Olvasd el! |
3. Fémszívű (2008-11-20 01:57.11) |
Hú, ez kegyetlenül őszinte film.Nem könnyű nézni való, de briliáns a forgatókönyv, a rendezés. és a színészi alakítások is lényűgözőek. Kevés manapság az ilyen film. Csak ajánlani tudom mindenkinek. |
2. Krisz papa (2008-11-20 01:52.39) - (válasz Zimmo 1. hozzászólására) |
Egyetértek! Falakat döntöget a film! Annyira mögélát a "valós" világnak, egyszerűen magunknak érezzük az abnormalitást, olyan mintha a szomszédot mutatták volna be! Kegyetlen! |
1. Zimmo (2007-12-17 22:45.39) |
Ez mekkora. Teljes botrány. Imádom. |
Vélemények | Lifeisamovie, 2019-07-28 21:55 | 13 hsz |
Kérdések téma megnyitása | 0 hsz | |
Keresem téma megnyitása | 0 hsz |
A boldogságtól ordítani adatlap |
Eredeti cím: Happiness |
Évszám: 1998 |
Rendezte: Todd Solondz |
Szereplők: Dylan Baker, Lara Flynn Boyle, Ben Gazzara, Jane Adams, Philip Seymour Hoffman... |
További információk |