Fórum - "ami a szívedet nyomja"! (34. oldal)

elejére ... 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 ... végére

1205. Zsóka31 (2008-02-29 12:17.07)   - (válasz Zitacica 1177. hozzászólására)

Zitacica! Igen, dolgoztam és ma, csak most értem csak haza a munkából! Örülök, h itt vagy! Gondolom, akkor már egy kicsit jobban érzed nagad? Véleményed? Pusszants! Zsóka

1204. Jacques24 (2008-02-29 12:16.48)   - (válasz Zajecka 1185. hozzászólására)

"Az én álmomban te voltál szegény és öreg..." XD Ez az ING reklámja ugye? :)

1203. Zajecka (2008-02-29 12:08.48)

Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy limlommal tele ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre dobni, és az utánam jövőnek se lesz - Túlélsz, pöcök.

1202. Zajecka (2008-02-29 12:07.23)

Örömhír Vecser Mihály és neje sz. Koszta Teréz ezúton tudatják rokonaikkal, szeretteikkel és barátaikkal, hogy megszületett első fiúgyermekük ELEMÉR, leendő ágybavizelő, iskolakerülő, házasságszédelgő, alkoholista, többszörösen visszaeső áruházi tolvaj, egyrendbeli erőszakos nemi közösülést követően a váci fegyház jó magaviseletű rabja, a majdan felépülő XX. ker. Szeretetház aggastyán lakója. Gratulációk: XX. Trombita u. 5.

1201. Zajecka (2008-02-29 12:06.58)

Még megkérdezte A matematikus: - Szerinted mennyi a statisztikai valószínűsége annak, hogy például ez a kifogástalannak látszó Fiat fékhiba következtében fölszaladjon a járdára, és elgázoljon egy járókelőt? A maratoni futó: - Az előbb még egészen tisztán láttam a célszalagot. Csak nincs valami baja a szememnek? A hűtlen asszony: - Mit akarsz azzal a fejszével, egyetlenem? A nagybeteg: - Rosszul van, doktor úr? Mert mintha egészen szét akarna folyni az arca. A moly: - Útálom a sötétséget. Mi bajom lehet, ha ebbe a gyertyába belerepülök? Egy naiv zuhanó: - Nini, szegény, az a nagymellű nő, hogy szalad... Csak nem képzeli, hogy rá akarok esni? Egy öntudatos ablakmosó (a II. emeleti nyitott ablak előtt elsuhanva): - Ne nézzen rám ilyen diadalittasan, asszonyom. Maga tényleg fölkiabált nekem, hogy kapcsoljam be a biztonsági övet, én azonban a szabad mozgásért és kényelemért cserébe nem sajnálok egy kis kockázatot. Kérem, ne is emlegesse, hogy figyelmeztetett: minden utólagos szemrehányástól csak ideges leszek. Az egyik embernek így a jó, a másiknak úgy - hát olyan nehéz ezt tiszteletben tartani? Isten önnel, asszonyom. Két kisgyerek: - Hé, ne menj bele abba a pirosba. - Miért ne? Hát nem ez a tűz?

1200. Zajecka (2008-02-29 12:04.57)

a végén még túl kulturáltaknak fogunk tűnni az meg milyen izé mááááááár! XDXD

1199. Zajecka (2008-02-29 12:04.06)   - (válasz Anren 1194. hozzászólására)

mi és, veréb?

1198. Zajecka (2008-02-29 12:01.12)

HÁZIÁLLATOK, DÍSZHALAK, ÉNEKESMADARAK Hogy a kutyatartás tetemes költségei k. vevőinket ne terheljék, jókedélyű, igénytelen, gazdájukhoz híven ragaszkodó legyeket hoztunk forgalomba. A nálunk vásárolt legyek a legmodernebb módszerekkel vannak idomítva. Még csak három hónaposak, de saját nevüket már tudják, gazdájukét pedig néhány hét alatt megtanulják. Otthonuk néma csöndjét vidám lárma veri föl, ha például elbújunk, miközben a légy, nevünket fennhangon kiabálva, ide-oda röpdös. Akinek legye van nincs egyedül! :D

1197. Zajecka (2008-02-29 11:58.29)

Örkény

1196. Zajecka (2008-02-29 11:58.24)

Hogylétemről - Jó napot. - Jó napot. - Hogy van? - Köszönöm, jól. - És az egészsége hogy szolgál? - Nincs okom panaszra. - De minek húzza azt a kötelet maga után? - Kötelet? - kérdezem hátrapillantva. - Azok a beleim. ö9rkény, az isten.

1195. Anren (2008-02-29 11:53.27)

KÉSEI SIRATÓ Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekuszálódott Budapesten kenyér nélkül, üresen állt a bolt. A vonattetőn hasaltam keresztben, hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; neked, én konok, csirkét is szereztem s te már seholse voltál. Tőlem elvetted, kukacoknak adtad édes emlőd s magad. Vigasztaltad fiad és pirongattad s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. Levesem hütötted, fujtad, kavartad, mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem! Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad - félrevezettél engem. Ettelek volna meg!... Te vacsorádat hoztad el - kértem én? Mért görbitetted mosásnak a hátad? Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve - nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni. 1935 / 1936. december

1194. Anren (2008-02-29 11:52.23)   - (válasz Zajecka 1193. hozzászólására)

és?

1193. Zajecka (2008-02-29 11:51.33)

meg az elbocsájtó szép üzenet Ady Endrétől....azt nem linkelem már be, gondolom mindenki ismeri.

1192. Zajecka (2008-02-29 11:50.57)   - (válasz Anren 1191. hozzászólására)

ja, ez is jó.szeretem.

1191. Anren (2008-02-29 11:50.13)

A FARKASOK DALA Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia, Eső és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk; Nincs egy bokor se', hol Meghúzhatnók magunk. Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kinoz kegyetlenül; S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk!

1190. Zajecka (2008-02-29 11:49.03)

ELŐSZÓ Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent. Öröm - s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig. Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg. Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifjuságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait? Baracska, 1850-1851 telén, télutóján meg ettől is kész vagyok.

1189. Zajecka (2008-02-29 11:44.59)

és amikor az a rész van hogy mennyi kedves állat nyomja hozzád nedves orrát, akkor mindig a kismalac nedves orrát mutatták, aztán elvágták a torkát....weeeeehhhhhh

1188. Anren (2008-02-29 11:44.22)

Edgar Allan Poe A HOLLÓ Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón, S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár. "Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már?" Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak december Éjén fantóm-rejtelemmel hunyt el minden szénsugár, És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár, Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár, S földi néven senki már. S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymü zengés Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszonyt suhogva jár, - Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csititottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár. Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már?" Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsájtja, ugyebár? Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek." - S ajtót tártam, nyílt a zár: Éj volt künn, más semmi már. S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten, Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár; Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen, Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!" - halk, sovár Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sovár, Ez hangzott s más semmi már. S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem, Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent holmi zár, S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak, No te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár, Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár. Szél lesz az, más semmi már!" Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár, S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, Ajtóm felett, Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár - Ült, nem is moccanva már. S ahogy guggolt zordon ében méltóságu tollmezében, Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár - S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste, Zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ, Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad ár?" S szólt a Holló: "Soha már." Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár, Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó, Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár, Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny vagy madár, Kinek neve: "Soha már." S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már; Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta, S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messzi száll, Mint remények, mint barátok, holnap ez is messzi száll", S szólt a Holló: "Soha már!" Megriadtam: csendziláló replikája mily találó - "Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár; Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott Ajkán leste el a jajszót, mást nem is hallhatva már, Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már, Ezt, hogy: "Soha - soha már!" S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár; És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem, Elmerengtem, eltünődtem: mily borongó nyitra jár, Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár. Mért károgja: "Soha már"? Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve, Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már; S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt, Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár, S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár Ő nem nyomja - soha már! Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál; "Bús szív", búgtam, "ím a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég Hoz vigaszt és önt nepenthét s felejtést ád e pohár, Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!" S szólt a Holló: "Soha már!" "Látnok!", nyögtem, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok! Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár, Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan, Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár - Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg - lelkem esdve vár..." S szólt a Holló: "Soha már!" "Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok! ördög légy, madár vagy átok! Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám, Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?" S szólt a Holló: "Soha már!" "Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög, Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ! Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon, Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár! Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!" S szólt a Holló: "Soha már!" S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül, Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár! Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll, S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen - soha már! Tóth Árpád

1187. Zajecka (2008-02-29 11:44.07)

http://www.youtube.com/watch?v=dT1VfSX1XJE ez az

1186. Zajecka (2008-02-29 11:41.58)

Lovasi András : Mennyország ébredj szelídülj meg mennyi ártatlan lény hajol közel hozzád ébredj szelídülj meg mennyi kedves állat nyomja hozzád nedves orrát ez mennyország mennyország, mennyország fűben fekszel, mint a többi ember égi tenger sok lelkes állat borjú, bárány oroszlánszag mennyország, mennyország (13x) mennyi kedves állat nyomja hozzád nedves orrát ébredj szelídülj meg mennyi ártatlan léghajó közeleg hozzád mindehhez egy olyan klip amiben disznóvágás van a kezdetektől a végéig, azaz a fellógatott féldisznókig....nyomta is a szívem.

1185. Zajecka (2008-02-29 11:36.27)

nekem is rémálmom volt.el kellett adni a lakásomat, és mivel nem volt hová mennem, haza kellett költöznöm a szüleimhez vidékre, egy olyan városba, amit uttttálok.neeeee!!!!!

1184. Jacques24 (2008-02-29 09:48.44)

Én meg nagyon rosszul aludtam, az éjszaka kellős közepén egy nyomasztó álomból arra ébredtem hogy émelyeg a gyomrom aztán enyhe hányingerem lett, még a wc-re is kimentem de nem történt semmi. Ideges is voltam. Végig a falnak támaszkodtam. Még időzavar is fellépett nálam. Aztán nagy nehezen visszafeküdtem.

1183. Lacee (2008-02-29 09:41.28)

Ja, igen... A másnaposság nyomja most a szívem:)

1182. Lacee (2008-02-29 09:41.02)   - (válasz Babs 1181. hozzászólására)

Jó vicc:D

1181. Babs (2008-02-29 08:44.48)   - (válasz Lacee 1179. hozzászólására)

Minden pasi szerény?:D Nálatok ez népbetegség!:D

1180. Lacee (2008-02-29 01:33.28)

A francba, senki sincs fent:(

1179. Lacee (2008-02-29 01:27.51)

Az én kedve3nc versem meg: Félre lusta népség! Megjött Lacee a szépség! :))) Sziasztok későnfekvők:)

1178. Villamostörténész (2008-02-29 01:22.27)

röhög a belemben a máj-mondá a disznó lóg a hasamon a háj már röhög rajtam a juhnyáj mekegve biztatnak, zabálj.zabálj munka mellé-mia f---nak, ne állj jóért jót, sohase várj azt hogy szeressenek, te balga, nevárd ugyis lenyisszantja fejedet a bárd,

1177. Zitacica (2008-02-28 23:53.13)

Szia Zsóka! Megérkeztem, de Te biztos dolgozol...holnap újra benézek.

1176. Zajecka (2008-02-28 23:14.30)

amúgy meg : ez az disznó! ne hagyd magad!

elejére ... 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 ... végére