Fórum - Versek! (238. oldal)

elejére ... 229 230 231 232 233 234 235 236 237 238 239 240 241 242 243 244 245 246 247 ... végére

11120. Emylio (2011-04-19 12:05.54)   - (válasz Starsineye 11119. hozzászólására)

Nincs főnököm.

11119. Starsineye (2011-04-19 12:05.14)   - (válasz Emylio 11118. hozzászólására)

Jézusom? Neked ilyen főnököd van?:)

11118. Emylio (2011-04-19 12:01.46)

Érzés... Szaga büdös, íze fanyar, pofájából lóg két agyar. Kerülöm, ha tehetem, undorító szerelem.

11117. Starsineye (2011-04-14 15:15.30)

Forróság ült csak a tájon, s az ő szeme láng, csupa láz. Reszkettem. Lám e világon, ha senki sem, ő leigáz.

11116. Birka78 (2011-04-13 21:52.16)

Kormos István: Vonszolnak piros delfinek vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszaka partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek de kapud nyitott-kés-kapu ablakon küldő fényjelek s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan hogy nem leszel hogy nem leszek kerékbetört nevetés csattan jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia alámerül Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia

11115. Kimikem (2011-04-12 22:29.44)

http://www.youtube.com/watch?v=7pSCzAuPaRk Két kedvenc Attila !

11114. Pindurlányka (2011-04-12 11:00.12)

Zelk Zoltán: Hóvirág Jó, hogy látlak hóvirág Megkérdezem tőled Mi hírt hoztál? Mit üzensz erdőnek, mezőnek? Szedd a szárnyad szaporán vidd a hírt madárka Útra kelt már a tavasz itt lesz nemsokára.

11113. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-04-12 07:37.09)   - (válasz Kimikem 11111. hozzászólására)

Illyés Gyula nem írt ilyeneket Flórának.

11112. Sötétszív (2011-04-11 21:51.31)

József Attila:Gyöngy Gyöngy a csillag, úgy ragyog, Gyöngyszilánkokként potyog, Mint a szöllő, fürtösen, S mint vízcsepp, hűvösen. Halovány bár a göröngy, Ő is csámpás, mint a gyöngy: A barázdák fölfüzik, A bús földet díszítik. Kezed csillag énnekem, Gyenge csillag fejemen, Vaskos göröngy a kezem, Ott porlad a szíveden. Göröngy, göröngy, elporlik, Gyenge csillag lehullik, S egy gyöngy lesz az ég megint, Egybefogva szíveink.

11111. Kimikem (2011-04-11 21:35.34)

Magyar Költészet Napján - József Attilától : FLÓRA 1. Hexaméterek Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad. Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra. Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra! E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről, mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek. Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény, és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem. 2. Rejtelmek Rejtelmek ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe’. Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe. Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyüvé énnekem ezt a nehéz hűséget. 3. Már két milliárd Már két milliárd ember kötöz itt, hogy belőlem hű állatuk legyen. De világuktól délre költözik a szép jóság s a szelid érzelem. Mindenségüket tartani a fénybe, mint orvos, ha néz az üvegedénybe, már nem tudom, megadom magam kényre, ha nem segítesz nékem, szerelem. Ugy kellesz, mint a parasztnak a föld, a csendes eső és a tiszta nap. Ugy kellesz, mint a növénynek a zöld, hogy levelei kiviruljanak. Ugy kellesz, mint a dolgos tömegeknek, kik daccal s tehetetlenül remegnek, mert kínjukból jövőnk nem született meg, munka, szabadság, kenyér s jószavak. Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun villanyfény, kőház, iskolák, kutak; mint gyermekeknek játék, oltalom, munkásoknak emberi öntudat. Mint minta, mint az erény a szegénybe, s ez össze-vissza kusza szövevénybe, társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe’, mely igazodni magára mutat. 4. Buzgóság Ha olyan buzgó volnék, mint szerelmes s megbékülne e háborús család, az emberek, keresném engedelmes szívvel az örökös ifjuság italát. Nehezülök már, lelkem akkor boldog, ha pírban zöldel a fiatal ág - bár búcsút int nekem... E fura dolgot űzném, az örökös ifjuság italát. Fecseghetnének nyelves tudományok - mind pártfogolna, ki szivébe lát: legalább keressem, amire vágyok, bár nincs, az örökös ifjuság italát. 5. Megméressél! Már nem képzelt ház üres telken, csinosodik, épül a lelkem, mivel az árnyakkal betelten a nők között Flórára leltem. Ő a mezőn a harmatosság, kétes létben a bizonyosság, lábai kígyóim tapossák, gondjaim mosolyai mossák. Ízét adja a tiszta víznek, száját adja a tiszta íznek, hazaszólít, amikor űznek, szemében csikó legelészget. Ő az okmány, kivel a kellem a porráomlás ellen, a szellem az ólálkodó semmi ellen szól, pöröl szorongó szerelmem. Érdekeimből megértettél, bátorrá vakmerőből tettél, kínlódtál, amig nem szerettél, egész világom ege lettél, - hát dícsértessél s hirdettessél, minden korokon át szeressél s nehogy bárkiben alább essél mindig, mindenütt megméressél! 1937. február-március

11110. Margaréta (2011-04-11 21:12.56)

- József Attila - GYERMEKKÉ TETTÉL Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - magamba bujtam volna, nem lehet - alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled. 1936. május

11109. K.V.János (2011-04-11 20:50.58)   - (válasz Lector 11108. hozzászólására)

Csatlakozom. S ha már költészet napja, akkor egyúttal had biggyesszem ide az egyik legfontosabb versét: LEVEGŐT! Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én. Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, e táj oly elhagyott. S ím váratlan előbukkant egy férfi, de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, míg nyomorult vagyok. Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba írják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. És az országban a törékeny falvak - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg. Óh, én nem így képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz. Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van, ezek idegenek. Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szívemben a halál. De jogom van és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad! Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! 1935. november 21.

11108. Lector (2011-04-11 14:15.12)   - (válasz Kimikem 11106. hozzászólására)

Boldog születésnapot,József Attila.

11107. Mütyürke (2011-04-11 03:23.47)

József Attila Születésnapomra Harminckét éves lettem én -- meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény. De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura. Intelme gyorsan, nyersen ért a "Nincsen apám" versemért, a hont kivont szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét: "Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén" -- gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj -- Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani! (1937. április 11.)

11106. Kimikem (2011-04-05 17:47.29)

József Attila : (IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...) Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfillléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésve a szép szó áll, hogy uj világ, jog, föld. - Törvényünk háborús még s szebbek az arany karikák. Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan. Igy éltem s voltam én hiába, megállapithatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél. 1937. november

11105. Emylio (2011-04-04 17:01.41)

Visszanézve Semmi nincs mi örök, hiába is hiszed! Ne áltasd hát magad, ne csapjon be hited! Egy pillanat a vég, és nehéz minden kezdet, megölnéd a múltad, ha van erőd, hát tedd meg! A gyenge lélek vacog, meroppan a súlytól, kuporog a padlón, s visszazuhan újból. Kinek hite oszlop, belül sír, de nevet, szíve tovább dobog, de viseli a heget.

11104. Vervunhive (2011-04-03 12:51.36)   - (válasz Langelus 11096. hozzászólására)

A portás magyar költészet kiemelkedő műve. Persze csak akkor, ha darun olvassuk.

11103. Birka78 (2011-04-03 12:40.30)   - (válasz Thefloorfilla 11101. hozzászólására)

Ritkán találkozik az ember ilyen magas szintű művészeti alkotással. Muszáj volt csodálatomat szavakba öntenem. Pilinszky, József Attila, Ady... Letűnt korok említésre, olvasásra sem méltó emlékei ehhez a zseniális költeményhez képest. Az ÉS címlapjára vele!

11102. Plunket (2011-04-03 12:16.47)

asszem Commarca Lagunera után itt az ideje visszasírni Sötétszivet és költészetét.:D

11101. Thefloorfilla (2011-04-03 12:13.30)   - (válasz Birka78 11098. hozzászólására)

mindig is tudtam, egy irodalomkritikus veszett el benned :)

11100. Plunket (2011-04-03 12:11.36)   - (válasz Langelus 11096. hozzászólására)

komolyan mondom,h.....DDDDDDDDDD

11099. Miss bambi (2011-04-03 12:09.39)   - (válasz Langelus 11096. hozzászólására)

Sírok a gyönyörtől e vers után, Törölgetem szemem,mely már vakul talán. Ennyi szépet,vicceset,rég olvas az ember, Inkább megyek nevetve, a drótkerítésnek.

11098. Birka78 (2011-04-03 11:55.46)   - (válasz Langelus 11096. hozzászólására)

A kortárs költészet gyöngyszeme, megkapó képi világgal...

11097. Langelus (2011-04-02 18:07.19)   - (válasz Langelus 11096. hozzászólására)

Legyen a vers címe mondjuk: Studio-Peep

11096. Langelus (2011-04-02 18:06.45)

A hollywood-i filmstúdiók mindegyike Orgikus nászéjszakázó görénytenyészde. Ipari hulladékaikkal hashajtják a népet, Kihányt pénzcsomóikat dugják fel mirigyeikbe.

11095. Comarca Lagunera (2011-03-31 16:41.17)

'feminista az 52 éves nõ érett az 52 éves nõ odaadó az 52 éves nõ fél, hogy valamirõl lemarad az 52 éves nõ ezért mindent az elõszobában akar az 52 éves nõ fél, hogy gyermekei meglátják az 52 éves nõ addig is szendvicset készít az 52 éves õrülten mosolyog az 52 éves nõ körtéi lötyögnek az 52 éves nõ felkészült a golyózáporra az 52 éves nõ utolsó kívánsága egy találka a halászcsárdában de a 14 éves nõ az más a 14 éves egy szétrobbanó õrület a 14 éves egy szemetfúró antennapár a 14 éves olyan hülye, hogy a hullának is ellenállhatatlan a 14 éves a botot is felállítja a 14 éves nem tudja, hogy mit akar a 14 éves még nem járt a pokolban ezért a 14 éves nem készít semmilyen szendvicset s a 14 éves nem fél semmitõl ezért a 14 éves kacéran villog s ezért teljesen logikusan a 14 évest választom és õt lököm ki elõbb az ablakon'

11094. Miss bambi (2011-03-30 21:00.06)

Hmm,ennyi "gyöngyszem" után,mint amit itt olvastam...be is vágtam az Ady veseskötetet a sarokba. ;-)

11093. Comarca Lagunera (2011-03-30 20:58.33)

'sajnos ennek a gyönyörû nõnek van egy kis hibája olyan szerencsétlen az orra sírását unalmasan nyomja és sajnos az a másik az a férfi is olyan jóképû és mégsem sikeres filmszínész s a gyakori fogmosás ellenére is büdös a szája s még annyian nem lehetnek ideálisak tökéletesek lenyûgözõk nem lehetnek manökenek masiniszták detektívek vagy igazgatók csak valakinek a valakijei gyermekigazgatók és képzeletkurvák és senki sajnos senki sem igazán érdekes vagy tökéletes habár mindannyian keressük a csodát de ez így jobb ahogyan van így sokkal jobban és kézzelfoghatóbban tudjuk utálni egymást s maradunk egymásnak rokonai a csúfságban s így tudjuk csak igazán kiszúrni azt ami mindenkin halálos célpont szemünk fénye'

11092. Comarca Lagunera (2011-03-30 20:55.37)

'kétmagam az egyik magam fekszik az ágyon lassan felül sört bont majd kivágja az ablakon az üveget a szomszéd autójára a másik magam ezt rosszallóan nézi tüntetõen feláll elintéz 78 dolgot megold 458 problémát ír, beszél, mosolyog csinosságnak filozófiáról beszél és hogy milyen nagyszerû a bor de ekkor felkel a másik énem elõkotor a vödörbõl egy iszonyatos csavarhúzót s a türelmetlenkedõt csavarjaira szépen szétszedi a részeket vödörbe teszi a vödröt fölemeli s hatalmas lendülettel az ablakból a szomszéd kocsijára dobja visszafekszik és sört bont'

11091. Comarca Lagunera (2011-03-30 20:52.04)

'fehér csepp emlékvékony szép arcod mögött mi van ? a zöld folyadékoktól fortyogó-rezgõ gyárban az élet újratermeli magát tízmilliárd rabszolgával s ráérõsen készül a végsõ robbanásra addig is csak húzogatja, tologatja s hosszú rezgés után az elõkészített pohárba kicseppenti a gyíkot a fehér cseppet a magányba'

elejére ... 229 230 231 232 233 234 235 236 237 238 239 240 241 242 243 244 245 246 247 ... végére