Spirit Bliss írta:
A történet alapját, a végkifejletet, és azt, hogy Dominic és Isabella hogyan ismerték meg egymást az Internet segítségével, megálmodtam.
Az első álmom az volt, hogy egy Bellához nagyon hasonló lány (de álmomban tudtam, hogy nem Bella az) teljesen kétségbeesve szalad az erdőben egy kisbabával a karjaiban. Menekül valami elől, sír és retteg. Aztán kiér egy tisztásra, és meglát egy fehér, gyönyörű házat, és a verandán emberek állnak. Közelebb megy, és akkor jöttem rá, hogy azok az emberek Cullenék. Ennyi volt az alapálmom. Ezután kezdtem gondolkozni, hogy ki lehet a lány, miért menekül, ki a kisbaba, és vajon, mi történhet ezek után. Idegesített, hogy felébredtem, és nem tudtam meg a történet folytatását. Aztán elmeséltem Szandinak az álmomat, és rájöttem, hogy én ezt meg akarom írni. És megszületett A múlt árnyai. :)
A második álmom később volt, mert eredetileg úgy terveztem, hogy Isabella egy szórakozóhelyen ismerkedik meg Dominic-kal, flörtöl vele, és így kattan rá Dom. De ez nem illett volna Isabella személyiségéhez annyira, ezért rágódtam a kérdésen. Aztán jött a 2. álmom. Isabella az iskolában van, megcsörren a mobilja, és egy lágy, dallamos, de mégis jeges és rémisztő hang beszél a telefon másik végén. Azt mondja neki, hogy ő az a férfi, akivel a neten beszélgetett, és hogy most már hozzá tartozik, és figyeli. Isabella azt feleli, hogy nem hiszi el, de belül érzi, hogy a férfi igazat mondott, és szörnyen megijed. Felhívja az anyját, hogy nincs-e kedve elmenni elé az iskolához, mert nem mer egyedül hazamenni, de az anyja épp nem ér rá valami miatt. Ezért Isabella, hogy ne legyen egyedül, busszal indul haza, mert azt hiszi, hogy ha emberek között van, akkor a férfi nem bánthatja. Téved. Megcsörren újra a mobilja, és a férfi közli vele, hogy a háta mögötti széken ül, és kés van nála. Ha sikít, vagy bármivel felhívja magára a figyelmet, akkor megöli. Aztán a férfi átül a mellette lévő ülésre, és tényleg a kezében van egy hatalmas vadászkés. A hideg pengét végighúzza Isabella lábán. Nem vágja meg, csak hozzáérint. De az egész szörnyen rémisztő érzés volt, és emlékszem, hogy úgy ébredtem, hogy a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom görcsben volt, és nem voltam teljesen magamnál. Nagyon rossz és ijesztő álom volt, pedig nem szoktam általában kiborulni a rémálmoktól, de ez…
Szóval, ez az álom ihlette végül a Dominic-kal való netes megismerkedést, és Dom alapszemélyiségét. A kedvesen beszélő, de mégis hideg és rémisztő pszichopatát. Szerintem, így sokkal ijesztőbb, mintha ordibálna vagy csúnyán beszélne, vagy ilyesmi. Egy tökéletes úriember álcája mögé bújtatott pszichopata, akit az ember elsőre még vonzónak is találhat…
A harmadik álmom most nemrég volt. Csak annyi, hogy Isabellát megharapja Dominic, én várom, hogy mikor lesz vámpír, de egyszer csak farkassá változik. :) Mert hogy eredetileg azt terveztem, hogy simán vámpír lesz. De hát, a jósálmaim eddig is bejöttek, így bíztam benne, hogy most is így lesz, és így még jobbá válik majd a történetem. :)
A történet alapfonalát egyébként általában jó előre (ha nem is végig) meg szoktam tervezni, persze, mint láthatjátok a fentiekből, néha változtatok a dolgokon, sőt, van, mikor teljesen az ellenkezőjét írom meg annak, amit eredetileg terveztem. :D De általában az alap megvan. Pl., már most tudom, hogy miről fog szólni a 2. könyv, A jövő reménységei. :)
A kisebb történések mindig írás közben alakulnak ki a fejemben. Leírok egy mondatot, abból következik a másik, és végül hirtelen eszembe jut, hogy Hé, ez itt tök jó és vicces lenne, biztosan tetszene az olvasóimnak! :) És beleírom a történetbe. :)
Ha pedig elakadok (mert igen, volt már ilyen, sőt, olyan is, mikor azt mondtam, hogy nem tudom tovább folytatni, mert olyan helyzetet alakítottam ki a történetben, amiből lehetetlenség kimászni), akkor hosszú-hosszú órákon át beszélgetünk Szandival a folytatásról, darabokra boncolgatjuk a karaktereket, aztán kitaláljuk, hogyan is kéne reagálniuk, hogy lehetne megoldani egy-egy helyzetet stb. Szóval, Szandi nélkül tényleg nem lenne fic, mert segít beindítani az agyamat a kérdéseivel, vagy akár csak azzal, hogy összefoglalja nekem a tényeket. Nagyon sokszor segített már megoldani bizonyos helyzeteket, és sok jó ötlete bekerült a ficbe. :) Ezért pedig nagyon hálás vagyok neki. Vagyis, többek között ezért is… Meg még sok minden egyébért. :)
Azt hiszem, ennyi, ami érdekes az alkotási folyamatról. :D Bocsánat, hogy ennyit meséltem, remélem, nem aludtatok be rajta. :D
|