A könyv nem volt túl izgalmas,a vége felé tetszett meg talán jobban,a filmtől se vártam sokkal többet,maximálisan kihozták belőle,amit tudtak.De ettől még nem lett izgalmasabb,sajnos.

7. Starsineye (2012-01-14 20:34.00)

Ez a film majdnem tökéletes. Egyetlen hibája a hosszúságában rejlik, árnyalatnyit vontatott.

6. Plunket (2011-11-03 22:17.03)

- (válasz Angelika58 5. hozzászólására)

Énmeg egyetértek azzal,amit az egyenlőtlenszárú háromszögről,és az igazságszolgáltatásról írtál.:)
A könyvet még nem olvastam,de a film annyira tetszett,hogy mindenképpen belevágok pár hét múlva,ha végzek két rám váró könyvel.

5. Angelika58 (2011-11-03 16:19.34)

- (válasz Plunket 4. hozzászólására)

Tökéletesen elírtad előlem a mondanivalómat, így csak annyit ehhez, hogy minden gondolatoddal egyetértek. :))

Egy pár szót mondanék az irodalmi háttérről, mert E.M. Foster regénye alapmű Angliában, egyesek szerint az író legjobb regénye. A szereplők szellemi-érzelmi elhelyezkedését az a háromszög jelképezi, ami a Wilcoxok, a a Schlegelek és Leonard Bast között feszül. Érdekes háromszög ez, sosem egyenlőszárú...

És mindig meghatározza a háromszög csúcsain helyet foglalók státuszát a társadalmi tagozódás, az, ami a mai napig erősen hat a brit társadalomban.

A történet felett azonban ott lebeg Howards End szelleme: az igazság. A ház kiküzdi magának , hogy Ruth akarata teljesüljön és Margaret legyen a tulajdonosa. Illetve egyszer majd az a gyermek, akinek születését a Wilcoxok gyalázatként élték meg.

Megtörténik az igazságszolgáltatás? Meg.Megéri-e a sok tönkrement élet, az igazság lába nyomában végbement tragédiák? Ennek eldöntését az író ( és a rendező is) az olvasóra és a nézőre bízza.

De akinek tetszett a film, olvassa el a regényt is, megéri.

4. Plunket (2011-11-03 09:39.38)

Felemás viszonyban vagyok a kosztümös filmekkel.A különböző korok,életstílusok,viszonyok megidézésére általában vevő vagyok,berzenkedem viszont a modoros rátartiságtól,a rengeteg felpuffasztott frizurától és csipkétől,és a sokszor túljátszott karakterektől.....
Ez a film viszont kitűnően navigál az émelyítő romantika és a kosztümös filmekre ráaggatott cimkék alkotta zátonyok napfényes tengerén,jó messzire kerülve a felszín alatt húzódó sziklákat.Bár a korszak és a miliő megengedné,nem megy bele olyan dolgokba,mint a szende pillarezegtetés,jelentőségteljes,kimért,és méltóságteljes viselkedés,és társaik.Teljesen megkímélve,és felszabadítva ezek fárasztó lehetőségétől a nézőt.Nem is értem ezek után,hogyan volt képes Emma Thompson olyan filmet csinálni,mint amilyenre az Értelem és érzelem sikerült.Apropó Emma Thompson.Sok filmet láttam tőle,de azt kell mondjam,hogy vállvetve a Sok hűhó semmiértben nyújtott produkciójával egyetemben ez a legjobb alakítása.Lehengerlő,hatalmas jelenléte a filmben szinte elveszi a levegőt Hopkins,Redgrave és Bonham Carter elől.Olyan felhőtlen inteligenciával alakítja karakterét,amelyre hirtelen példát sem találok.Természetesen ebben nyilván maga a szimpatikus,vibrálóan inteligens-okos,megnyerő karakter is ludas,de Emma Thompson tolmácsolásában kimondottan lenyűgöző.Könnyen válhatott volna ripaccsá,mint megannyi amerikai szinésznő érintőlegesen hasonló szerepben,de Thompson nem tudta elrontani.Az ilyen karakterekre,nőkre mondják,hogy erős aszony,aki egy sikeres férfi mögött áll.
Hogy szóljak a többiekről is,Hopkins a legjobb formáját hozza.Olyannyira,hogy még az általam oly rettenetesen elunt,kamerába pillogó méla,de inteligens nézelődését se produkálja,mint minden egyes filmjében többször is.Itt könnyed,nem érezni,hogy játszana,kivéve egy mementót,amit viszont többször is előad.Mikor sírását szégyenli,nagy teátrális mozdulattal takarja el arcát Thompson elől.Az lehetett a(nyilván rendezővel egyeztetet)célja vele,hogy egy sziklaszilárd jellem megtörését érzékeltesse vele,de ahelyett,hogy sajnálni valóvá vedlene pár másodpercre,inkább nevetségessé válik.Persze ez szubjektív részemről,Hopkins rajongói nyilván a színészóriás elévülhetetlen eszköztárának egy villanását fogják felfedezni benne.:)
Redgrave szinészi kvalitásairól eddig inkább a híres,mint a nagyszerű jutott eszembe,hát itt most prezentálja ez utóbbit.Az amúgy is rettenetesen odafigyelt,és jól vezetett szinészek között sem veszik el alakítása.
Helena Bonham Cartert az ilyen szerepeiért kell nagyon-nagyon megbecsülni.Egyéb kosztümös szerepekben is remekel,de itt különösen jó.A fiatalság nemis sejti,hogy a Harry Potter nem Helena filmes karrierjének csúcsa,legalábbis actorilag biztosan nem.
A többi szereplő méltatására külön-külön nem térnék ki,hiszen már így is terebélyes lesz a bejegyzésem.Annyit azért mégis,hogy mint egy szinészileg erős angol filmben,ebben is minden karakter a helyén van.A mellékszereplőkbe amúgy is nehezebb belekötni,mint a főszereplőkbe általánosságban is,de itt azthiszem felesleges is.A film legerősebb vonalát a szinészek munkája alkotja,a szobalánytól az éhező szerencsétlenig mindenki rendben van benne.
Az erős szinészi teljesítmények tanítani valóan harmonizálnak az angol vidéki és városi miliővel.Mind a külsőségek,mind látvány,a rengeteg korhű szoba és ruhák megfelelő hangsúllyal vannak jelen.Nem veszik el a teret a mondandótól,de nemis szürkülnek bele valami homogén háttérként a képekbe.Él általuk az egész film.
Meg kell még említeni a dialógusokat,emelyek mellőznek minden túlcikornyázott szóvirágot,mégis csilingelőek,igényesen,inteligensen megírottak és előadottak.
Az elmondottakból már kikövetkeztethető,hogy mind a történetvezetés,mind a dramaturgiai hangsúlyok a helyükön vannak.Nincsenek bárgyúságok,vagy félmegoldások,a nézőben ezáltal hiányérzet sem marad.
Köszönhetően az értő rendezésnek,megint láttam egy jó filmet,amiért érdemes volt fennmaradni,és időt áldozni rá.

3. Mozibuzi (2011-01-09 18:02.50)

Az előttem szólókkal nagyjából egyet értek én is.:)
Néhány gondolattal azért kiegészíteném.
Aki látott már James Ivory filmet az gondolom számít rá, hogy nem sok szellemet fog látni ebben. Viszont ragyogó szereplőgárdát azt igen. Ez alapján csodálkozom is, hogy nincs itt egyetlen értelmes hozzászólás sem.
A történet nem pörög túl gyorsan , de a karakterek ábrázolása és a hangulat mégsem hagyja unatkozni a nézőt. Az egyetlen ami zavart, hogy a végén nem éreztem semmit, valami mintha hiányzott volna.