A Kelowna-i Boszorkányok
„Műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék.”
Úgy tartják, hogy a boszorkányok természetfeletti, démoni képességekkel rendelkeznek, betegséget, pusztulást hoznak. Senki nem beszél jó boszorkányokról, pedig valaha létezett 5 nő, akik tetteikkel megcáfolták a legendákat.
Az ördög cimborái? Nem. Független, gyönyörű nők voltak, akik jobbá szerették volna tenni a világot. Egyikük mégis hibázott, olyat tett, amit soha nem lett volna szabad. Beleszeretette egy fél démon szerzetbe, magával rántva társait. A szövetség felbomlani látszott, amit eddig elértek, porrá égett, hamuvá vált, örökre eltűnt.
A férfiak játékszerek voltak az életükben. Tudták, hogy a szerelem bűnös dolog, minden rossz okozója. Mégis csapdába csalta őket, ez az érzés…
„Sok tudás egyenlő az átokkal”
Hideg szél süvített a fák között, a levelek táncot jártak. A hold ezüst utat festett a mocsárra. Az ódon kastély falai között csak a boszorkányok főnöke nem aludt. Gondterhelt arccal rótta a folyósokat. Hosszú, vörös, szatén hálóinge vészjóslóan lebegett utána. Barna haja lágyan omlott a vállára, türkiz szemeivel a gonoszt kereste. Susanna Byrnes, a bölcs mester. Elismerték a boszorkány- és a démon világban egyaránt. Mindig jó tanítványokat nevelt, sosem vallott kudarcot. Érezte a gonosz jelenlétét. Valaki ártani akar neki és lányoknak. Tennie kell valamit, még mielőtt késő lesz. Sosem késő, főleg ha valakit ilyen mérhetetlen tudással áldottak meg.
„Csodákra vársz, pedig te magad vagy a csoda”
A legfiatalabb tanítvány sem aludt, az ágy a rabjává tette, és álmatlanságot hozott rá. Napok óta gyakorolt egy átkot, de mégsem sikerült. Chen Williams alábecsülte a képességeit. Mahagóni színű haja egyre jobban összekócolódott a jobbra-balra való forgástól. Barna szemeivel a plafont nézte, újra elismételte az átkot. Hirtelen fény gyúlt a szobában, a tárgyak mozogni kezdtek. Elégedett mosolyra húzódtak az ajkai. Hiába becsülte le magát, a többiek csodaként emlegették, aki egy napon mester lesz.
„Nők akarata nem egyenlő a tudással, sokkal erősebb annál’
Mindig tudta, mit akar, talán többet is, mint folyton tanulni és okulni. A küzdőszellem mindig jelen volt az életében, és képességei felismerés után csak nőtt. Harcolni akart, bármi áron. Shanon Parry nem ismerte a gyengeséget, szívből gyűlölte és elítélte. Most sem aludt, hanem a mester lépteit hallgatta a szobájában. Borostyán színű szemeivel a holdat fürkészte, megigazította hosszú barna haját. Elmosolyodott, megint valami rosszaságon törte a fejét és tudta, hogy társa is lesz ebben.
„Elérhetőt el lehet érni, az elérhetetlenből nem lehet kiábrándulni”
A boszorkány történelemben mindig akadtak fekete bárányok vagy hűen a legendához, fekete macskák. Valentine Danvers mindig elérte a céljait. Ha kellett babonával, de nem volt olyan, amit ne kapott volna meg. Megérezte Shanon gondolatait, átjárta testét a rosszaság, hogy valami huncutságot kövessenek el valaki ellen. Beletúrt hosszú, hullámos vörös színben pompázó hajába, világos barna szemeivel maga elé képzelte az újabb férfi áldozatokat. Volt egy szabály. Szerelem sosem alakulhatott ki boszorkány és démon között. Lehetett a férfiakkal játszani, de ágyba bújni egyikkel sem volt szabad, aki ezt megtette, halálban részesült. Valentine nehezen viselte el ezt a törvényt, de mindig volt valaki, aki óvta és visszafogta őt.
„Kockázat együtt jár az aggódással”
Bármit megtett volna a lányokért, sokat kockáztatott már élete során. Néha túlzásba vitte az aggódást, de az olyan huncut és romlott lányokat, mint Shanont vagy Ivyt, vissza kellett fognia, nehogy bántódásuk essen. Babs Reid. Szinte második mesterként tekintettek rá. Vörös hajával játszott az éj leple alatt, zöldes-barna szemei látni akarták a láthatatlant. Titkon mindig álmodozott arról, hogy megszegi a szabályt, és végig duhajkodik egy éjszakát, egy férfival. Ilyenkor elmosolyodott és elzárta a gondolatait mások elől.
Ők voltak Kelowna boszorkányai, jó és rossz tulajdonságokkal. A szövetség létrejöttével a világ megmentése volt a cél.
|