 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Emmy - M5, 14:25 |
| A tökéletes férj - Paramount Network, 14:25 |
| Coco Chanel - Filmbox Family, 14:50 |
| A tengerészgyalogos 2. - Mozi+, 15:00 |
| Nora Roberts: Holdfogyatkozás - Filmbox Premium, 15:10 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Scarlett Johansson (40) |
| Jamie Lee Curtis (66) |
| Mark Ruffalo (57) |
| Mads Mikkelsen (59) |
| Mariel Hemingway (63) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Mint(a)apa   |
| Deborah Kara Unger |
Fórum - A bűn hálójában (2007) - Vélemények (2. oldal)
Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!
| 16. Csernakakos (2011-08-04 22:01.53) - (válasz KenytheOne 11. hozzászólására) |
| Hidd el, hogy nem. Mármint az, amit hozzám intézve irtál.
"Bajban ismerszik meg a barát", ugyebár. S egyben mi magunkat is ekkor ismerjük meg. Hogyan reagálunk egy olyan sorsforditó helyzetben, amikor minden kockán forog? Biztosan éltél már át hasonlót. Én magamról elmondhatom, hogy nem egyszer. Ez az érzés, mikor ott állsz, egy pillanatra lezsibbadsz, és a másodperc tört része alatt döntened kell (vagy inkább eldönti agyad, jellemed, lelked, ÖSZTÖNEID), hogy mit teszel, mit mondasz majd. S ez egyben választ is szolgáltat a kérdésre: Ki vagy te valójában? Megtehette volna, hogy közbelép. Nekem senki ne magyarázza be az ellenkezőjét, mert mint fentebb irtam, átéltem pár helyzetet (na most nem a filmbéli szituációval hasonlóakról beszélek, életek természetesen nem forogtak kockán, de annyit elmondhatok, sorsforditó helyzetek voltak egytől egyig), és ezekben a helyzetekben nem csak saját magamhoz kerültem közelebb, de megismertem más embereket is. A szemben ott van leirva minden: lépsz vagy gyáva maradsz? És hidd el, ez nem tétlenség, hanem gerinc. Jellem, lélek, agy, ösztön, ki minek nevezi. És nem itélkezhetek mások cselekedetei felett, ezért nem is mondom rá, sőt, nem is mondhatók rá olyan jelzők, hogy igen, ez kifejezetten jó vagy rossz döntés volt. Ez végtelenül szubjektiv, ha valami, akkor ez tényleg csakis azon az egy személyen múlik, hogyan itéli meg a tettet. |
| 15. Zolafish (2011-08-04 21:57.47) - (válasz KenytheOne 13. hozzászólására) |
| Nálam a realista drámák jobban bejönnek, jobban át tudom élni őket. Ezeknél a filmeknél az a gond, hogy ha nem hangolódik rá az ember, akkor cseszheti. Nem csoda, hogy nem jutott el a hazai mozikig.
Na, de ha drámából valami extrémre vágysz, akkor nézd a Dogtooth-ot: http://www.youtube.com/watch?v=QFtDzK64-pk |
| 14. Csernakakos (2011-08-04 21:54.51) - (válasz Törölt felhasználó 9. hozzászólására) |
| Szia! Ne haragudj a kissé megkésett válaszért!
Nem kell őt életfogytig tartó bűnhődésre itélni.. Azt megteszi ő maga. Hagyjuk a külsős biráskodást egy percre és tényleg gondoljunk bele az életébe: az a tragédia, melynek részese volt, örökre megváltoztatta őt. Általa falakat húzott maga köré, elhatárolódott a külvilágtól, egyrészt talán azért, mert félt tőle, hogy megismétlődhet a történelem. Án úgy gondolom, abban a szent pillanatban elvesztette önmagát, s ezzel együtt a külvilágot is. Ismeretlennek lenni saját maga számára elképzelhetetlen nagy űrt teremt. Legtöbbünk szerencsére úgymond egészséges úton (a szocializáció szinterein) ismeri meg önmagát, de sajnos akadnak, akik számára ez az út sorsukból adódóan járhatatlanná válik. Ő úgy néz tükörbe, hogy nem tudja, kit lát, igyekszik önmaga VALÓJÁT jó mélyre ásni és megtanulni a felszint mutatni, hogy még véletlenül se ismétlődhessen meg a tragédia. Mi a megoldás? Fogalmam sincs. Azt hiszem ez az a téma, ahol sem egy jóbarát vagy hozzátartozó, sem egy pszichológus vagy akárki más nem tud releváns tanácsokat osztani. Egy ilyen élménnyel az ember önmaga marad örökre. Épp ezért bocsánat, ha hülyeségeket herdáltam össze fenn, de jelenleg igy gondolom. Azt pedig cáfolnám, hogy egyre jobban beilleszkedett. Ilyen nincs. Én inkább azt mondanám, megtanult együttélni a fennálló helyzettel. |
| 13. Törölt felhasználó (2011-08-04 21:47.59) - (válasz Zolafish 12. hozzászólására) |
| Lehet. Én sem írtam rá nagy kritikákat, egyszerűen, nem mutatott túl sok újat. Igen, ahogy írtad, rendkívül hétköznapi, olyannyira, hogy az már drámának szerintem kicsit kevés is. Igazából nem is kevés, ilyen is legyen. Lehet lehúzás neki a 3*, de nem fog baja esni, lehet túl fáradtan néztem. |
| 12. Zolafish (2011-08-04 21:40.00) - (válasz KenytheOne 11. hozzászólására) |
| Nem tudom nálam hatalmas telitalálat volt film. Realista, hétköznapias és pont ez adta a varázsát, hogy nem voltak banális hülye húzások, klisék mint az álomgyár mozikban, egy-két ilyen könnyen hazavágja az egészet. Andrew Garfield pedig tényleg szuper volt, nagyon jól visszaadta a játéka a gátlásokat, az önbizalom hiányt és a belső szorongásait. A flashback-eknek köszönhetően nem maradt lyuk a sztoriban. Szerintem jó ez a film úgy, ahogy van. |
| 11. Törölt felhasználó (2011-08-04 21:11.32) |
| Hát meglep ez a szinte hibátlan osztályzat, ugyanis engem nem taglózott le a film. Igen, egy kiváló és hibátlan alakítást láthattunk Andrew Garfield-től, nincs mibe belekötni, emellett egy remek drámai történetre épült az egész. De nálam nem működött úgy, ahogy kellett volna.
A kezdés remek volt, a visszaemlékezések is ütöttek, de valahogy az átmeneti részek nem voltak az igaziak. Persze, nem tudott megfelelően visszailleszkedni a társadalomba, és ezt a film rendkívül aprólékosan, de semmiféle túl kirívó helyzettel nem ábrázolta, apró kis csetlések-botlások halmaza volt az egész, mintha egy nagy gyereket láttunk volna próbálkozni a felnőttek világában, mert tulajdonképpen ez történt. De nekem unalmas volt. Ez a csajozásos-diszkós vonal, egyszerűen nem nyerte el a tetszésem, bár a diszkóban az a táncos jelenet azért nem volt gyenge, összességében nem sok emlékezetes pillanat volt az egészben. A vége elgondolkodtató, persze, hogy az, de inkább csak elhalkult a film, csendesen véget ért, nem drámázta el a finálét sem. Egy kedves, csendes, hangulatos film remek alakításokkal, de nem több. Vártam, hogy amikor felfedik a titkát, történjen bármi, amitől picit is feszülté válik majd a helyzet, hát nem igazán történt... Értem a filmet, érzem a filmet, de nekem nem adott újat, nem rázott meg, mert egyszerűen nem volt mivel megráznia, erőtlen volt. Emellett nem voltak szimpatikus karakterek a filmben a főszereplőt leszámítva, de történés is kevés volt. Csernakakos véleményéhez pedig hozzátenném: A másik fiú volt a tettes elsősorban, ez a tétlenség, amit "Jack" produkált, talán egy összezavart gyermeknél még megbocsájtható idővel. |
| 10. G-ergo (2011-02-05 18:45.31) |
| Látunk egy fiút, akinek egy új esélyről beszélnek. Egy fiút, aki még az örömét is visszafogja a világ felé, de a szemén mégis látszik, hogy a legapróbb dolgoknak is, valahol belül, ujjongva örül. Egy fiút, aki nem tudja milyen szeretni, még kevésbé azt, milyen, ha szeretik. De most megkapja a lehetőséget, hogy megtapasztalja az életet! Választhat magának nevet és választhat magának múltat. Egy múltat, ami nem a sajátja. A kételyeivel, félelmeivel és a múlt szellemeivel telve kezdi meg második életét. Barátokra és viszonzott szeretetre lel. Megtapasztalja milyen szórakozni, milyen, ha törődnek veled, milyen szeretni, milyen szeretkezni. Megtapasztalja milyen élni! A múltját is kezdi leküzdeni, úgy látszik, csak idő kérdése és teljes életet élhet. De tényleg ilyen egyszerű ez? Van második esély annak, aki ilyet tett?
Én nem tudom. Őszintén nem tudom. Ha csak annyiról van fogalmam, mi történt, bármikor a kislány után kívánnám a két fiút, úgy, hogy nem érdekel mennyire genny az életük. Nem érdekel, hogy egyikőjük anyja haldoklik, hogy már nem törődik vele senki, hogy nincs egy barátja sem, hogy rendszeresen bántalmazzák. És az sem, hogy a másikat a bátyja rendszeresen megerőszakolja. Könnyű szívvel azt mondanám, hogy küldjék őket a halálba, vagy legalább sose szabaduljanak. De a film nem csak ennyit mutat. Nézem a felnőtt Eric-et, aki a Jack nevet választotta magának és azt gondolom, hogy Ő tényleg valaki, aki igazán megérdemli az életet, mert hajlandó azt megélni. Míg sokan, akiknek ez akadálymentesen menne, nem élnek a lehetőséggel. Jack még egy életet is megment. Egy kislányét. Ezzel egyenlít? Nem tudom… Őszintén nem tudom… Garfield valami frenetikus! Pókemberként nem tudom elképzelni ugyan, de elképesztően tehetséges az arc! Minden apró mozzanata az alakításának hiteles. Zseniális… |
| 9. Törölt felhasználó (2011-01-30 11:39.56) - (válasz Csernakakos 7. hozzászólására) |
| De akkor mi a megoldás, ha nem az, hogy egy teljesen új környezetbe viszik ahol nem ismerik, és ott próbál új életet kezdeni? Életfogytig? Nem hinném. Természetesen nagyon nehezen rázódik vissza, de azt nem tudjuk meg, mi lett volna, ha nem így jár ahogy járt. Azt láttuk, hogy fejlődik, egyre jobban beilleszkedik. Szerintem a lehetséges legjobb opció az, amit a filmben csináltak vele a büntetésének a letöltése után. Mármint az, hogy Manhester-be vitték ahol senki nem ismeri. Részt vett egy borzalmas dologban még nagyon kis gyerekként, amikor könnyedén manipulálható volt. Ezért bűnhődjön élete végéig? Vagy szerinted mi lenne jobb megoldás? |
| 8. Csernakakos (2011-01-30 10:25.41) |
| Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy sokáig képtelen voltam fiatal színésznők mellé olyan színészt sorolni, aki felér melléjük. Most már biztosan megtaláltam. Andrew Garfield félelmetes! Olyan rezdüléseket láttat meg, hogy arra míg élsz, emlékezel. A Boy A után hivatalosan is kedvenc számomra (is). |
| 7. Csernakakos (2011-01-30 10:23.22) |
| Iszonyúan összetört ez a film. Ahogy építette ki a saját mondanivalóját, az én gondolataimat úgy kuszálta össze - majd építette újjá.
Talán kiröhögnek páran, de számomra az ilyen művek alkotják a filmvilág csúcsát, nem pedig a kibogozhatatlanul elszállt művészfilmek, amik nagy része okozhat kellemes perceket, na de hogy napokkal, hetekkel később is szívesen agyalna-e rajtuk az ember, az már kérdéses. Én a Boy A-jel kapcsolatban nem tudok állást foglalni. A rengeteg felvetett gondolat mind-mind többélű, és akárhány szemszögből elmélkedem rajtuk, mindig más és más végeredményre jutok. SPOILER Az előző véleményeket olvasva talán nem leszek közönség kedvenc, de én úgy érzem, hogy nem, ez az ember és a hozzá hasonlók nem érdemelnek második esélyt. Nem csak az előítéleteim miatt mondom ezt - de hagyjuk meg, ki volna képes a történtek tudatában megbízni és szeretni egy ilyen embert -, de azért is, mert amint láttuk, a főszereplőnk új élete egy vergődés: fóbiáktól és mindenféle negatív hatásoktól megrengetett mindennapjai mellett nem élhet teljes értékű életet! Ő már csak félember, ezért az ő érdekében is mondom, hogy nem szabad megadni az esélyt.. SPOILER VÉGE Nagyon örülök, hogy láthattam ezt a felkavaró filmet.. Láttam már filmeket életről, sorsokról, de ez konkréten egy fogalmat taglal végig: a reményt, az újrakezdést, a változást, de mindenek előtt a bíráskodást. Ki fölött törhetsz pálcát és milyen jogon? Meddig ér el az ember hatalma egy másik felett? Meddig van szó a saját életedről és hol kezdődik az, ami az egész környezetedre kihatással lesz? Filozofálásra késztet, ez számomra A film, komplett tanulmány a esély fogalmáról. |
| 6. Anitabagwell (2011-01-30 10:03.11) - (válasz Törölt felhasználó 5. hozzászólására) |
| tényleg :O
nem, mert még nem olvastam el a véleményeket:) |
| 5. Törölt felhasználó (2011-01-29 23:58.25) - (válasz Anitabagwell 4. hozzászólására) |
| Észrevetted, hogy gyakorlatilag ugyanazzal a kérdéssel kezdtük?:) |
| 4. Anitabagwell (2011-01-26 09:29.01) |
| Létezik második esély egy olyan embernek is, aki részt vett gyerekként egy másik gyerekkel egy kislány meggyilkolásában?! Létezik, hogy ne kelljen örök életére a BOY A nevet viselnie, hanem lehessen egyszer A BOY is?! Létezik megbocsátás?! .........Létezik, hogy be tudja fogadni a társadalom, mikor újra belekerül?! Annyi kérdés, melyet úgy kezdhetünk, hogy létezik-e. Választ is kapunk rá, ha akarunk, ha nem. Teljesen mindegy, hogy mi a válaszunk, létezik vagy nem létezik, mi elítéljük – e vagy sem. Ez a film rettenetesen erővel söpör végig a gondolatainkon és érzelmeinken, formálva azokat. Legalábbis én így éreztem, és egy percig sem tagadom, hogy változott a véleményem a film nézése során. Nem csak arról a kérdésről, hogy jár-e második esély vagy sem, hanem az élet egyéb fontosabb dolgairól is. Ezért tartom ekkora nagy filmnek. Ami nem csak elgondolkodtat, hanem egyenesen formálja, új formába önti a gondolataimat, na az valami.
Tetszett a film felépítése, hogy a múltat is láthattuk, nem csak a jelent, emiatt el tudtuk képzelni a jövőt…. bár ne tudtuk volna, én azt mondom. De nem, nem ennek így kellett lennie, de tényleg szívbemarkoló az egész. Legalább a rendezés lett volna egy kicsit rosszabb…. :D de nem. Semmibe sem tudok belekötni. Andrew Garfield – nem tagadás Ő az egyetlen ok, amiért megnéztem a filmet – valami eszeveszett erővel játssza ezt a végtelenül sérült srácot. Végig nagyon nagyon erősnek éreztem az alakítását, igazi játék volt. Igazi volt minden. Nagyon megérdemelten kapta meg azt a BAFTA-t ezért a szerepért. Voltak mérföldkövek a filmben, nem is egy, de a személyes kedvencem, amikor először van együtt Michelle-lel és sírva kérdezi, hogy szereti-e. Az engem teljesen sokkolt. Teljesen. Abban benne volt minden. Hogy Ő mennyire vágyik a szeretetre. Mert ha végiggondoljuk, sosem kapott szeretetet. Nem véletlen lett annyira elcseszett a gyerekkora, amennyire az lett. Aztán találkozott ezzel a Phil nevű kiskölyökkel, aki mivel szintén hányatott sorsú, barátok lettek. Egyértelműen két hányatott sorsú, mondjuk elcseszett életű kisfiút láthattunk, akiknek minden agressziójuk abból fakadt mert ezt látták / ezt kapták a szüleiktől. Ha normális szüleik vannak, nem fajulnak eddig a dolgok. Szerintem egyszerűen nem tudták mit tesznek, nem tudtak már a jó és a rossz között különbséget tenni. Nem is kell a már…. sosem tudtak a jó és rossz között különbséget tenni. Mert soha senki sem mutatta meg nekik. És az a durva, hogy ilyen a mindennapi életben is rengetegszer előfordul. Az ilyeneknek a szüleit rugdosnám addig, amíg mozognak. Én inkább sajnáltam a fiúkat, minthogy elítéltem volna őket. Persze arra amit tettek nincs mentség, de arra sincs mentség amit a társadalom tett velük ezután… Személyes véleményem szerint, mindenkinek kell adni még egy esélyt. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy még egyet. Nem másodikat. Mert gyakran akit szeretek, én annak több esélyt is képes vagyok adni, mint azt a józan ész diktálná. Hiszek benne – bár sajna úgy érzem néha reménytelenül – hogy adni kell esélyt annak, aki kér. Abban is hiszek, hogy sok – sok ember van a földön, aki szintén gyilkolt csak sosem kapták el. Nyugisan élnek valahol. A kutya nem tudja róluk, hogy mit tettek. Hazudnak nap mint nap, az embereknek, maguknak. Nekik is két fajtájuk van: az egyik aki nem tud tükörbe nézni, a másik a legrosszabb: aki tud. A film esetében adott egy srác, aki be szeretne illeszkedni. Nem hazudik, csak nem mondja el az igazat. Nem egyszer bizonyít az ujjonan szerzett barátainak, hogy mennyire és mennyi mindenben lehet rá számítani. Jó érzésű, kedves srác lett. Innentől kezdve az emberek hibája, hogy nem tudják ezt értékelni. Valóban, segédkezett abban a szörnyű gyilkosságban. Volt ideje átgondolni, volt ideje megbánni, csak sajnos meg-nem-történtté nem tudta tenni. Az élet jobb embert kovácsolt belőle mint bármelyik ember a környezetében, és szerintem ez az, amit nem tudtak elfogadni. Őszintén megmondom, nem tudom, én hasonló helyzetben hogyan viselkednék. Ha meg tudnám őrizni a józan eszemet, akkor úgy ahogy itt leírtam. De nem tudom, azért valóban több tényezős ez a dolog. Mindenesetre nagyon elgondolkodtató, és gondolatébresztő. A film után nézzünk magunkba emberek, de teljesen őszintén. Mert ez a lényeg. Még ki szeretném emelni Terry és a Fiának a kapcsolatát. Ami szintén egy hatalmas löketet adott, hogy máshogy álljunk a dolgokhoz. Megvilágította egy új szempontból is a történteket. Gondolkodjunk csak miért ilyen ez a fiú is?! Csak nem nevelési problémák?! Csak de. Nem azt mondom, hogy minden esetben a szülő a hibás, de a film esetében semmi mást nem tudtam gondolni. Terry is inkább a saját háza táján sepregetne, mert más gyerekével mindig könnyebb okosabbnak lenni, mint a sajátunkkal…. és hova jutott a történet….A fia Zeb, megtette amit megtett. De ezen is el lehet gondolkodni, hogy el tudjuk – e ezért 100%-osan ítélni, vagy sem. Meg tudjuk legalább egy kicsit is érteni?! Eljut legalább az agyunkig, hogy ez egy kétségbeesett segélykiáltás volt, amiért már évek óta úgy érzi, hogy nincs se anyja se apja?!. Érdekes. Elgondolkodtató. Összegezve: szerintem ez a film rettenetesen erős mozi, elképesztően sokat adhat annak, aki megnézi, persze csak ha képesek vagyunk befogadni. Képesek vagyunk? |
| 3. Lasimoci (2011-01-20 17:46.27) - (válasz Zoe333 1. hozzászólására) |
| A film 2007-es. Lehet, hogy többen is megnézték, akárcsak én (talán 2008-ban még), viszont a filmkatalógus nem kreált adatlapot a filmnek, így véleményezni sem tudtuk. Én speciel most vettem észre, hogy végre van neki. De mivel régen láttam, nem is vállalkozok vélemény-nyilvánításra. Majd ha újra elővettem a filmet... |
| 2. Törölt felhasználó (2011-01-15 05:06.27) |
| Van második esély egy olyan bűnöző számára, aki részt vett egy 10 éves kislány meggyilkolásában? Le lehet mosni ezt a mocskot? A Boy A egy ilyen fiúnak az újrakezdését mutatja be. 24 évesen szabadon engedték, és egy felügyelő(Peter Mullan) segítségével megpróbált mindent újból kezdeni. Új lakás, munkahely, barát, nő, élmények, élet. Természetesen a múltat nem lehet elfelejteni és teljesen elnyomni. John Crowley filmje tökéletesen bemutatja egy fiatalember harcát a társadalommal, előítélettel és saját magával szemben. A cselekmény oda-vissza ugrál a gyermekkor és a jelen között, így jobban megismerhetjük a körülményeket. Láthatjuk, hogy a főhősünk egy a saját bátyja által rendszeresen molesztált szadista gyerek legjobb barátja volt, aki könnyedén belevitte őt a rosszba. És a rossz alatt nem átlagos csínytevésekről beszélek. Ezek nyilván kihatnak a felnőttkorra. A kisfiúból egy nagyon zavarodott, furcsa felnőtt lett. Fél, ugyanakkor passzív-agresszív, nagyon érzékeny, és sosem lehet tudni, hogy mi lesz a következő mondata. Szinte várja az ember, hogy mikor fog már felrobbanni, ezért elég nagy feszültség alatt tartja a nézőt. Engem legalábbis. Eric-ből Jack lett. Az újjászületése elég jól haladt, kezdett feltápászkodni mint egy újszülött gnú. Azonban az újszülöttekre nagyon oda kell figyelni, könnyedén megsérülhetnek és a legapróbb "baleset" is végzetes lehet. Nem a főszereplő az egyetlen mentálisan sérült fiú, láthatjuk Terry-nek a szeretethiányos naplopó fiát is. A rendező remekül mutatja be az észak-angol környezetet. Többnyire borongós idő, magas téglaházak, mellékutcák...minden csupa tégla. És emellett ott van még a szerintem csodálatos countryside, a nagyon sötétzöld fűvel. A gyönyörű tájban sajnos nem gyönyörködhettünk annyit, mint pl. a Never Let Me Go-ban. Az akcentusok is ott vannak a helyükön, lévén, hogy északon járunk, jobban artikuláltak(már amennyire annak nevezhetjük), nyersebbek voltak, nem merevek, mert a sznob angol ugyebár arra törekszik, hogy minél kevésbé keljen kinyitnia a száját.
Bűnös-e az ember? Amikor elkövette nem nagyon lehetett több 10 évesnél, gyerek volt. 24 évesen szabadult, teljesen más emberként. Megérdemli a második esélyt? A film alapján és az Andrew Garfield által játszott karakter tulajdonságai alapján azt hiszem a legtöbben az 'igen'-re voksolunk. Ehhez nagyban hozzájárul a színész, aki úgy bukkant elő a semmiből mint pedofil pap fejéből a piszkos gondolat. Ezt a srácot először pár hónapja láttam a Social Network-ben. Olvastam én, hogy ő lesz az új Pókember, gondolhattam volna, hogy letett valamit az asztalra. De bevallom, nem ismertem. Azért a szerepért lehet, hogy Golden-globe-ot, Oscar-t fog kapni. Tegnap megnéztem a Never Let Me Go-t, iszonyú erőset alakított benne. És most ez...zseniális. Fantasztikus tehetség, minden érzelem és pillanatnyi lelki állapot tükröződik az arcán.Sszinte annyit van csak ő a középpontban mint Tom Hanks a Cast Away-ben. Ez nagyon az ő filmje. Régóta meg akarom már nézni a Dr. Parnassus-t, és eddig mindig kerültem, de ezek után biztos, hogy minél hamarabb sort kerítek rá, mert nagyon kíváncsivá tett ez az srác. Nem is ismerek egyetlen 30 alatti színészt sem aki ennyire érett a vásznon. Remélem sok ütős drámában láthatjuk még, sok hasonló remekműben. Visszakanyarodva tehát azt vesszük észre, hogy az előítélet nagy úr. Van aki megérdemli a 2. esélyt, van aki nem. De a nagyközönség egy ilyen tett után MINDIG előítéletes marad, ott lesz a tüske. Nem csoda hát, ha sokan nem bírják a terhet. Azt, ahogy az emberek a szemébe néznek a sarki boltban, munkahelyen vagy éppen összesúgnak a háta mögött az utcán. Nem tudom már hol, de olvastam egy találó mondatot a filmmel kapcsolatban: "The Boy A just wanted to be A boy." |
| 1. Zoe333 (2010-09-10 14:11.19) |
| Senki??? Jellemző... Emberek nézzetek jó filmeket és kezdjétek ezzel! Nálam ez a film abszolút 10/10 |
Kapcsolódó fórumok
| Vélemények | Thoams, 2014-09-21 00:17 | 46 hsz |
| Kérdések téma megnyitása | 0 hsz | |
| Keresem téma megnyitása | 0 hsz | |
| A bűn hálójában adatlap |
| Eredeti cím: Boy A |
| Évszám: 2007 |
| Rendezte: John Crowley |
| Szereplők: Andrew Garfield, Peter Mullan, Siobhan Finneran, Alfie Owen, Skye Bennett... |
További információk |
| Szereplők fórumai |
| - Andrew Garfield - Vélemények |
| - Shaun Evans - Vélemények |
| - Andrew Garfield - Kérdések |
| - Peter Mullan - Vélemények |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu