Fórum - Kedvenc filmkritikák, cikkek, beszámolók (4. oldal)

1 2 3 4 5

53. Langelus (2012-01-31 11:05.25)

Behalt képregényfilmtervezetek 2012.01.28. 21:05 | koimbra | 20 komment A képregényfilmek korát éljük, egyre több szuperhős teszi tiszteletét a vásznakon. Most nem azon produkciókról lesz szó, amelyek megvalósultak, hanem egy-két tervezetről, amelyek behaltak, jégre kerültek. Talán jobb is, hogy ezekből (eddig) nem lett semmi. Az Igazság Ligájához George Miller láthatott volna hozzá még 2008-ban, megvolt a történet és a büdzsé is. Azonban a forgatókönyvírók sztrájkja miatt a forgatás csúszott, majd a Warner kezdett akadékoskodni. Nem tetszett nekik sem a szkript, sem az, hogy a költségvetés az egekben volt. Majd teljesen jogosan azt is felvetették, hogy nem lesz-e furcsa, hogy egy teljesen más Batmant mutatnak, mint amilyet a Christopher Nolan-verzióban láthatott a közönség. A szereposztás egyébként a következő volt: Adam Brody -Villám, Armie Hammer – Batman, Megan Gale – Csodanő, Common – Zöld Lámpás, Teresa Palmer – Talia Al Ghul, Hugh Keays-Byrne – Martian Manhunter, D.J. Cotrona – Superman. Miután jégre tették a produkciót jött még egy-két hír, azon is elgondolkodtak, hogy az Acélembert és A sötét lovagot kihagyják, előbbit azért mert megölte Doomsday, utóbbit azért, mert kilépett a Ligából. A Warner úgy határozott, hogy először egyesével mutatná be a DC hőseit a vásznakon, de a Zöld Lámpás csúnyán megbukott. Ha már Zöld Lámpás...a Warner évekkel ezelőtt még vígjátékban gondolkodott, aminek a főszereplője Jack Black lehetett volna. Azonban a képregény rajongóit teljesen feldühített az ötlet, ezért a fejesek inkább más irányba terelték a projektet. A vígjáték verzió szkriptjét Robert Smigel írta. "Mikor felvetették nekem azt azt az ötletet, hogy a Zöld Lámpásból vígjáték legyen gyorsan utánanéztem, hogy melyek a képregényhős sajátosságai. Majd arra gondoltam, hogy ebből nyugodtan lehetne egy komédiát készíteni. Vegyük például azt, hogy a gyűrű nem a megfelelő fickóhoz kerül és ő mindenféle hülyeséget művel vele. " - mondta az író, majd folytatta. "Ami igazán tetszett abban, hogy vígjáték oldaláról közelítsük meg a filmet az az volt, hogy ennek a szuperhősnek nincs kimagasló fizikai ereje, se egyéb különleges képessége. Egyedül csak a gyűrűt birtokolja. Na ez eleve már egy poénos kezdet. Azonban az interneten sok dühös megnyilvánulás született, hogy felvetettük Jack Black nevét. " Az író találkozott Blackkel, aki átnyújtott egy szép hosszú listát, amelyen azon rendezők nevei voltak olvashatóak, akikkel boldogan dolgozott volna együtt. Ám a Warner a netes vélemények után változtatott álláspontján és ezt követően nem csörrent meg többet Smigel telefonja. Meg se keresték azzal, hogy írja át a szkriptet. Mindenesetre Jack Black kifigurázhatta a Pókembert az MTV-nél Még mindig a Warner... többször próbálkoztak a Csodanővel is. Brent Strickland és Matthew Jennison forgatókönyve a második világháborúba helyezte a cselekményt, Joel Silver producer azonban arra kérte a duót, hogy legyenek oly kedvesek és írják át az egészet úgy, hogy a sztori a modern időkben játszódjon és ne egy eredettörténet legyen. Azonban ebből a változatból nem lett semmi. Később Joss Whedont hozták a fedélzetre, úgy volt, hogy a produkciót is ő vezényelheti le. Whedon kifejezetten Angelina Jolie-ra írta a szerepet, de a stúdiónak és producernek ez a változat nem nyerte el a tetszését „Silver nem tudta megmondani, hogy mit akarnak. Teljesen sötétben tapogatóztam. Fogalmam sem volt, hogy minek örülnének, így inkább leléptem” - mondta Whedon, aki állítása szerint írt egy forgatókönyvet, majd átírta, aztán papírra vetett még egyet, de folyamatosan csak azt duruzsolták a fülébe, hogy ez így nem jó. Az elmúlt évek alatt sok név szóba került a főszereppel kapcsolatban, egy időben Megan Fox-ot emlegették. 2004-ben a Lionsgate bejelentette, hogy megcsinálják a Fekete Özvegy filmet. David Hayter vetette rá magát a forgatókönyvet, abban az időben játszódott volna, amikor a Szovjetunió darabokra szakadt és a fejetlenségben több nukleáris robbanófejnek is nyoma vész, a főhősnő ezek nyomába ered. Hayter elmondása szerint, amikor elkészült a szkripttel addigra már volt jó néhány olyan film, ahol nők akcióztak. Ám a Tomb Raideren és Kill Billen kívül születtek olyan bukták, mint a BloodRayne, az Ultraviola és az AeonFlux. A stúdió az Aeonflux bemutatása három nappal meggondolta magát, úgy érezték, hogy nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy elkészüljön a Fekete Özvegy film. Hayter nem igazán örült a döntésnek, mivel sok időt ölt bele a forgatókönyv elkészítésébe, sőt még a lányát is Natashának nevezte el. Azóta a jogok visszakerültek a Marvelhez. Meneham Golan, a 70-es 80-as évek akció-és kalandfilmek producere a Cannon stúdiónál próbálkozott a Pókember filmmel. Először Golan teljesen figyelmen kívül hagyta a képregényt és inkább egy szörnycentrikus horrorban gondolkodott. A produkció környékén Tobe Hooper, Albert Pyun és Joseph Zito is megfordult, Zitonak köszönhető, hogy a producerek meggondolták magukat és inkább mégis rábólintottak egy valamennyire képregényhű alkotás elkészülésére. Pókember Doctor Octopusszal mérhette volna össze erejét, a gonoszt Bob Hoskins keltett volna életre. A költségvetés azonban az egekben volt és parkolópályára tették a tervezetet (pedig még egy előzetest is összehoztak). Golanék a 90-es években egy animációs sorozatban használták fel az ötleteket. Az X-Men filmek sikere után vetődött fel a Wolverine, Deadpool és Magneto spin off ötlete. A Mágnesesség Urának története David Goyer kezei között formálódott, a cselekmény 1939 és 1955 játszódott volna, láthattuk volna az Auschwitzban eltöltött szörnyűséges időket, majd a bosszús karakter nácivadászatát is. Az X filmek után megint Ian McKellent kérték fel a főszerepre, az elgondolás az volt, hogy CGI segítségével megfiatalítják az arcát, ugyanazt a technikát akarták használni, mint az X-Men harmadik felvonásában. Csakhogy ez az eljárás eléggé költséges, idővel pedig úgy határoztak, hogy mégsem kérnek a Magneto filmből, de Goyer szkriptjét nem hagyták veszni, egyes elemei fellelhetők az X-Men First Classban. Egy ideig a Zöld Íjász filmet is szerették volna tető alá hozni, de a Green Arrow: Supermax talán csöppet fura lett volna a rajongók szemében. A kosztümös igazságosztót a történet során elkapják és bezárják a Super Max börtönbe, ahol olyan szuperbűnözőket tartanak fogva, akinek legalább a felét még ő kerített kézre. Jó néhány DC gonosz feltűnését ígérték, miközben az Íjász megpróbál kijutni a rácsok mögül, hogy bizonyítsa ártatlanságát. A forgatókönyvön Justin Marks dolgozott, neki köszönhető (vagy inkább nem) a Street Figher: Legend of Chun Li is. A rendezést David S. Goyer látta volna el. Paul Greengrass készíthette volna el a Watchmen filmet (előtte Darren Aronofsky ült a rendezői székben), ám elképzeléséből nem lett semmi, később Zack Snyder vezénylete alatt valósult meg a produkció. Hogyan nézett volna ki a film, ha mégis Greengrass rendezhette volna? Dominic Watkins (aki vele együtt dolgozott a tervezeten) mutatott néhány vázlatot a CBR-nek, amely az akkori produkciós könyvből van. Watkinsék úgy látták, hogy hidegháborús korszak részben hasonlít a Bush elnökségi ideje alatti állapotokhoz, ezért a sztorit a jelenbe helyezték volna át. Watkins látta a Snyder-féle változatot és szerinte ég és föld a különbség a saját verziójuk és a mozifilm között. Snyder egyszerűen csak lemásolta képkockáról-képkockára a képregényt, ők - habár Alan Moore munkáját szem előtt tartva - szintén az alapanyagból dolgoztak volna, ám némileg felújították volna és a történetet és lett volna némi dokumentarista-stílusú beütése is, olykor híradós beszámolókat láthattunk volna. Mr. Manhattan nagy fejtörést okozott nekik, hisz' egy 50 láb magas kék fickó valahogy furának nézett volna ki a filmben, nem tűnt volna túl reálisnak, ám Snyder vele remek munkát végzett. Watkins eléggé csalódott, hogy Greengrass csak úgy elsétált a projekt környékéről, a harmadik Bourne film előkészületei után már végképp látszott, hogy mégsem érdekli annyira a Watchmen. Brian K. Vaughn Y: The Last Man képregénye a Föld utolsó férfijáról szólt, Vaughn maga körmölte le a filmverzió szkriptjét, majd D.J. Caruso melegítette egy időben a rendezői széket. Shia LaBeouf nevét emlegették a főszereppel kapcsolatban. A WGA sztrájk miatt egy időre parkolópályára került a tervezet, majd Carusonak az nem tetszett, hogy a stúdió csupán egyetlen filmben gondolkodik, szerinte egy trilógiát könnyedén ki lehet hozni az alapanyagból. Caruso fogta a batyuját és távozott, később Louis Leterrier lépett a helyére, de valószínűleg vele sem fog megvalósulni a film, jó régóta nem hallhattunk róla semmit. És végül: Lobo. 2009-ben merült fel, hogy tervezgetik a filmet, Don Payne feküdt neki a forgatókönyvnek és Guy Ritchie lépett a rendezői térfélre. Az elmúlt években csak annyit lehetett hallani a projekt felől, hogy Ritchie lelépett, más direktort keresnek. Azóta csend.

52. Langelus (2012-01-02 20:00.56)

[link]

51. Langelus (2011-11-13 23:26.38)

Az első kép az új Batman-filmből 2011-05-21 13:41 | | Film/Forgatásról Tegnapelőtt kezdődött meg a harmadik Batman-film, a The Dark Knight Rises forgatása, és a felvételekkel egy időben elindult a film hivatalos oldala, a thedarkknightrises.com, sőt, megjelent az első hivatalos kép is a filmből, melyen Tom Hardy, illetve az általa alakított karakter, Bane látható, aki Batman egyik új ellenfele lesz. A képpel kapcsolatban két dolog tűnik fel rögtön; az első, hogy Hardy - hasonlóan a három évvel ezelőtti Bronsonhoz, valamint a képregény lapjairól ismert Bane-hez - ezúttal is tarkopasz és keményen kigyúrta magát. A másik lényeges részlet a színész fején látahtó különös szerkezet; a képregényben Bane egy védjegyszerű maszkot visel, és ezen át pumpálj a közvetlenebb és gyorsabb felszívódás miatt egyenesen az agyába a Venom nevű különleges szérumot, amitől fizikai ereje megnő, izmai megduzzadnak, ám egyúttal káros pszichés mellékhatást is eredményez. Az eredeti történetben a karakter rövidesen függővé válik, ezért 12 óránként szükséges magába pumpálnia az újabb adagot. Egyes platykák szerint ez a bizonyos szérum összefüggésben áll a Batman: Kezdődik!-ben feltűnt Ra's al Ghul-lal, illetve az Árnyékligával, valamint az Ifjúság Forrásával, az ún. Lazarus kúttal, ám ezek egyelőre nem többek puszta találgatásnál. Időközben pedig három újabb színész is csatlakozott a stábhoz; Matthew Modine, Tom Conti és a 11 éves Joey King is szerepet kapott a filmben, mely 2012 július 20-án érkezik az amerikai mozikba. (forrás: ComingSoon)

50. Langelus (2011-09-25 10:04.59)

Élet a Batman és Robin után 2011.09.24. 22:00 | koimbra | 8 komment Joel Schumacher hathatós közreműködésével a Denevérember franchise a Batman és Robin után a mélypontra süllyedt, ugyan anyagilag még úgy-ahogy nem volt akkora pofára esés, de kritikailag csúnyán lebőgött és a nézők is rettenetesen utálták, mellesleg minden idők legrosszabb képregényfilmjének tartják. Sokáig csend honolt a sötét lovag háza táján, majd Christopher Nolan lépett a színre, aki hamvaiból támasztotta fel a gothami hőst. Illetve a csend honolt kifejezés nem is annyira helytálló, mivel az nem úgy ment, hogy jött Nolan és helyretette a franchise-t. Voltak már verziók, alább arról esik szó, hogy mi történt a Clooney-s - Schwarzeneggeres égés és Batman: Kezdődik között. A Warner már a Batman és Robin forgatása alatt azon gondolkodott, hogy kellene egy ötödik rész. Felkérték Joel Shcumachert a rendezői feladatok ellátására, George Clooney és Chris O'Donnell felölthette volna ismét a gúnyát, ám Akiva Goldsman nem volt hajlandó megírni a forgatókönyvet. 1996 végén Mark Protoesvichet állították rá a szkriptre és 1999 nyarára lőtték be a bemutatót. Batman Triumphant címre keresztelték a filmet, amiben Madárijesztő lett volna Batman ellenfele, még Joker is visszatér volna a sötét lovag képzelgéseiben, amit Madárijesztő félelemtoxinja okozott volna. Ennek a történetben felbukkan Harley Quinn is aki apja, Joker halálát akarta volna megbosszulni. A Batman és Robin csalódást keltő eredményei láttán a stúdió inkább jégre tette ezt a forgatókönyvet és elmorfondíroztak azon, hogy talán a Batman Beyond vagy a Batman: Year One képregényekből kellene filmet forgatni. Schumacher továbbra is szerette volna megcsinálni a következő részt, mivel úgy érezte, hogy tartozik annyival a rajongóknak, hogy készít egy korrekt filmet, ami visszatérne az alapokhoz és egy komorabb produkció lebegett a szeme előtt. 1998 közepén kopogtatott az ajtón Lee Shapiro és Stephen Wise. Az ő verziójukban Bruce Wayne szögre akasztotta bűnüldöző maskaráját, Dick Grayson pedig a Gotham Universityre járt.. Jonathan Krane az egyetem professzora és az Arkham Asylum elmeorvosa megszállottan kísérletezik a félelemmel, figyelmét főleg ennek a kutatásnak szenteli. Miután alaposan összeszólalkozik kollégájával, Dr. Kirk Langstrommal elhatározza, hogy átváltoztatja a vérszomjas Man-Batté, Gotham lakói úgy vélik, hogy a vérszomjas Man-Bat nem más, mint maga Batman, aki ezúttal a rossz oldalon száll harcba. Wayne pedig kénytelen újra akcióba lendülni, hogy tisztázza nevét. A Warner végül úgy határozott, hogy a DarkKnight nem kell nekik, inkább továbbra is a Batman Year One-t tolták előre. 2000-ben Paul Dini, Neal Stephenson és Boaz Yakin ügyködött a Batman Beyond forgatókönyvén, Yakin dirigálhatta volna a filmet. A stúdió ismét döntött, lemondtak a Beyondról, nkább Year One-t akarták, ezért szóltak Darren Aronofskynak, hogy szállítson le egy jó forgatókönyvet, majd rendezze meg a produkciót. Aronofsky Frank Millerrel közösen dolgozott a történeten, úgy gondolták, hogy az új rész egyben reboot is lehetne. Aronofsky azt szerette volna, a Christian Bale lenne a főszereplő. Mindeközben a Warner bejelentette, hogy folyamatban a Macskanő spin-off. 2002-ben a fejesek jégre tették Aronofsky terveit és a Year One-t, mivel hirtelen nagy lehetőséget láttak egy Batman vs Superman produkcióban. (Kép a Legenda vagyok filmből, aminek írója Goldsman volt) A Superman: Flyby tervezet J.J. Abrams tollából származik, McG kezébe adták a gyeplőt, ám a producereknek nem tetszett Abrams irománya, a rendező pedig megunta a várakozást és lelépett a Charlie angyalai miatt. McG után Wolfgang Petersen lépett a fedélzetre, 2001 augusztusában Andrew Kevin Walker sétált be a Warnerhez és előadta a Batman vs Superman ötletét.. E miatt a Flyby-t a fiók mélyére süllyesztették, Petersen pedig a két DC hősről szóló produkció rendezői székében találta magát. Akiva Goldsman ismét felbukkant, aki gyorsan átírta Walker forgatókönyvét. Johnny Depp, Colin Farrell, James Franco, Jude Law és Paul Walker neve merült fel főszereplőként, majd Bale-nek és Josh Hartnettnek tettek egy ajánlatot, utóbbi ölthette volna fel az S-es göncöt. Ebben a verzióban Dick Grayson, Alfred és Gordon felügyelő már meghaltak, Wayne pedig 5 éve nem dolgozott a bűnüldöző iparban, szellemileg elég meggyötörté vált, Clark Kent sincs a helyzet magaslatán, elvált Lois Lane-től. Kent és Wayne közeli barátok, ismerik egymás múltját, tudják, hogy ki milyen hőstettet vitt végbe. Miután Joker kinyírja Wayne leendő nejét, Elizabeth Millert pont az esküvőn, a gothami milliárdos bosszúért liheg, magára öltené egykori jelmezét, de Kent megpróbálja visszatartani. A két jó barát kissé összezörren, majd egymás ellen fordul, Wayne Kent-et hibáztatja azért, ami Millerrel történt. Miközben Batman visszatért Gotham háztetőire, Kent Smalville-ben romantikázik Lana Langgal. Később kiderül, hogy Luthor áll a dolgok hátterében, a szándéka már a kezdetben az volt, hogy a két hős egymás ellen fordul. 2002 elejére tűzték ki a forgatást, 2004 közepén lehetett volna a bemutató. Egy hónapra a forgatás kezdete előtt Petersen fogta a batyuját és átvándorolt a Trója projekthez, de még visszaszólt, hogy később esetleg megcsinálná a filmet.. Ekkor a Warner ismét elővette a Flyby-t, mivel J.J. Abrams újabb szkripttel állt elő és Batman is külön utakon folytatta. 2003-ban Christopher Nolant kérte fel a Warner, hogy rendezze meg a következő Denevérember filmet, David S. Goyert a forgatókönyv megírására szerződött le. Nolan mindenképpen egy egy eredettörténetet akart elmesélni, amelyet eddig még senki nem mondott (f)el, szándékai között szerepelt az is, hogy egy reális, valósághű alkotás szülessen. Goyer hozzátette, hogy a cél az, hogy a közönséget Batman és Wayne is érdekelje. Nolan a The Man Who Falls sztoriból merített, amiben a főhős átutazza a világot, Goyer nem csak ebből hanem a The Long Halloweenből és a Year One-ból is építkezett. Be akarták mutatni Harvey Dentet, de inkább egy új karaktert, Rachel Dawest hozták be helyette, Dent A sötét lovagban tűnt fel. Felmerült, az is, hogy a főhős a Zorro-t nézze, mielőtt szüleit megölik, így születne meg a Denevérember, Nolan viszont úgy érezte, hogy a denevérek igazán fontos szerepet töltenek be abban, hogy Wayne azzá válik, aki. A közönség eléggé félve ült be a filmre, közel 49 millió dollárt hagyva a pénztáraknál. A Batman és Robin 43 milliót termelt az első hétvégén, a Batman Forever pedig 53-at. Elterjedt a film jó híre, így végül 205 millió dollár volt Amerikában a vége, összesen 372 milliót gyűjtött össze világszerte. A sötét lovagra bátrabban mentek el az emberek, 533 milliót kaszált Amerikában, összesen pedig 1 milliárd dollárt. Nolan elvileg a The Dark Knight Rises után nem csinál több Batman filmet, pedig állítólag Warner minimum hét részben gondolkodik: Jeff Bewkes a Warner egyik fejese így nyilatkozott:" Csak nézzük meg a Harry Pottert, fantasztikus, hogy egy ilyen franchise létrejöhetett. Ugyanezt szeretnénk csinálni a Batman, Superman és talán a Sherlock Holmes esetében is. A folytatásokba be lehet hozni több új szereplőt és ezek is ugyanolyan jóra sikerednek, mint az első részek. Néhány évvel ezelőtt nem ez volt a helyzet. Minél több biztos ponton áll a stúdió, annál valószínűbb, hogy beindul a gyártás, jönnek a folytatások.” Egy időben pedzegették, hogy esetleg két Batman projekt futhatna párhuzamosan. 2009-ben reppent fel a pletyka, miután Zack Snyder a Comic Conon elmondta, hogy mennyire kedvelte Frank Miller The Dark Knight Returns képregényét. Szeretné, ha ebből film is készülhetne. Később Frank Miller azt mondta Snydernek: "You can do it anytime you want to Zack"...azaz bármikor megcsinálhatja, ha úgy gondolja. Michael Uslan producer még jelezte is, hogy érdekelné a lehetőség, ám ebből ezidáig nem lett semmi, Snyder meg a Superman reboottal vigasztalódhatott. Sebaj, mindenesetre itt a sztori: a cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik (20 évvel). Gothamban a Mutants nevű banda terrorizálja a jónépet. Bruce Wayne már visszavonult a bűnüldözéstől, már 10 éve nem bújt a Batman jelmezbe, Jason Todd, a második Robin halála óta. Ráadásul Harvey Dent is visszatér a bűnözéshez, nem sikerült a rehabilitációja. A lakosság egy része szerint Batman lehetne a város megmentője. A Hughes testvérek egy interjúban azt mondták, hogy nekik lett volna alkalmuk filmet készíteni az idősebb Batmanről, főszereplőnek Clint Eastwoodot képzelték el, de végül nemet mondtak, mert úgy vélték, hogy ezzel csak kinyírnák a franchise-t. Mi lesz Nolan harmadik Batman filmje után? Jó kérdés. Szóba sem kerülhet, hogy ezzel véget ér, hiszen a stúdió nem fog lemondani róla, főleg, hogy elég profitképes hősről van szó. Ráadásul még az Igazság Ligája is előbb vagy utóbb el fog készülni, aminek oszlopos tagja a sötét lovag.

49. Langelus (2011-09-02 08:53.50)

Convar találta ezt a cikket, csk átmásolom: V mint vicc 2006. április 21. Ikea-terror és szalonelnyomás a Wachowski-tesvérek új komolyan vehetetlen antiutópiájában. A szép új világ, ahol nincs víz, csak világos sör. A Wachowski-tesvérek eddig is erősek voltak antiutópiában, sőt igazából csak abban voltak erősek, hiszen egyetlen értékelhető alkotásuk, a Mátrix még akkor is az utóbbi évek legnyomasztóbb víziója, ha a piaci nyomásnak engedve trilógiává terebélyesedő történet a vége felé már inkább egy szado-mazo űroperára hasonlított. Űr nélkül, de annál több latexfetisiszta jelmezzel. Éppen ezért nem meglepő, hogy visszatérésük, a V mint Vérbosszú is egy antiutópia, méghozzá Angliából, az antiutópia hazájából (ne csak Orwellre gondoljunk, ott van mindjárt Mill, aki az egész kifejezést összebarkácsolta), ráadásul tovább erősödik a fétisvonulat is, hiszen a történet főszereplője egy álarcos szuperhős, aki valahol félúton van Zorro és az elsőszériás Batman közt. A klasszikus képregényből átemelt történet szerint az anarchiába, dögvészbe és persze káoszba süllyedő Anglia hirtelen fasiszta diktatúrába fordul, a sajtót totális ellenőrzés alá vonja a konzervatív párt utódszervezete, a homoszexuálisokat és a muzulmánokat átnevelő táborokba zárják, vagy egyszerűen kiirtják, és egyébként is elnyomás van, szörnyű elnyomás. De szerencsére jön egy szuperhős, aki, az 1605. november 5-én az angol Parlament felrobbantásával próbálkozó, és ezzel a világtörténelem első terroristája címet is kiérdemlő Guy Fawkes folyamatosan vigyorgó álarcát viselve nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy felrobbantsa az angol Parlamentet, és ezzel összerobbantsa a diktatúrát. És persze ott van még Natalie Portman, aki a minden képregényhősnek járó hétköznapi szerelmet alakítja, és a történet egy pontján még a fejét is kopaszra borotválják. Mindezt látványos tömegjelentekkel, fordulatos cselekménnyel, mátrixosan belassuló esőcseppekkel és tökéletes ütemben darabokra robbanó Big Bennel tálalják az alkotók, ráadásul a színészek is jóval túlteljesítik az akciófilmes elvárásokat (szigorú tekintet, fájdalmas távolba révedés) ami, persze a stáblistát olvasva annyira nem meglepő. Az álarcos szuperhőst ugyanis a Mátrix-filmek Smith ügynöke, Hugo Weaving alakítja, a főgonosz pedig az 1984-ben még a hiába lázadó Winston Smith-t játszó John Hurt, és akkor még nem is beszéltünk Natalie Portmanről, aki dúsan omló szőke hajjal és kopaszra borotválva is kihozta a szerepből, amit csak lehet. De akkor miért üzente Alan Moore, az eredeti képregény írója, hogy nem szeretne felkerülni a stáblistára? És egyébként is, miért kell röhögnünk a legdrámaibb részek alatt? Hát mert a forgatókönyvet összetákoló, és a rendezést ezúttal egy samesznak lepasszoló Wachowksi-fivéreknek fogalmuk sincs a diktatúrákról, hiszen a filmben ábrázolt rezsimhez képest még a csendben rohadó, késő Kádár-rendszer is sztálinista elnyomásnak tűnik. A V mint vérbosszú diktátora ugyanis a film szerint három kegyetlen intézkedéssel sokkolja csak a lakosságot: először is esténként kijárási tilalmat rendel el, másodszor valami ismeretlen okból betiltja a vajat, harmadszor pedig mindenkinek JVC-plazmatévét kell vásárolnia az Ikea-bútorokból berendezett nappalijába. Irtózatos elnyomás. A kedvencem, amikor az államilag ellenőrzött tévében a vízkuponok árának emelkedéséről beszélnek, mire látjuk, hogy a megszeppent átlagpolgár félelemtől meggyötörve hátradől, és kinyit egy újabb üveg Heinekent. De ne akadjunk le a szponzorált részleteknél, ennél ugyanis nagyobb baj van Wachkowksiékkal, akik ezek szerint két hormonkezelés és szexparti közt nem csak az 1984-et nem olvasták, de még csak egy dokumentumfilmet sem nézték meg a témában, mondjuk a Discoveryn. A V mint vérbosszúban ugyanis mindenki jó, megbízható és ellenálló, kivéve persze a diktátort és a fekete maszkos végrehajtókat. Az alkotók semmit sem értettek meg a diktatúra működési mechanizmusából, nem fogták fel, hogy a diktatúra nem lovagló csizmás, folyamatosan üvöltöző elnyomókról szól, hanem egy rendszerről, ami propagandával, megfélemlítéssel vagy éppen kisebb előnyökkel az egész lakosságot a befolyása alatt tartja. A diktatúra az emberi kapcsolatok szétzúzására törekszik, totális kontrollt akar gyakorolni az élet minden mozzanata felett, ezért a diktatúra nem csak korlátozza a szabadságot, hanem meg is akarja öli. Csak hogy erről Wachowksiék mit sem tudnak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy szerintük egy diktatúrában az állami tévében ki lehet gúnyolni, sőt szimbolikusan ki lehet végezni a diktátort (ráadásul éppen egy Benny Hill-jelenetben), és az államgépezet csak ezután indul be. Pedig valójában egy diktatúrában ilyesmi elő sem fordulhat, hiszen az operatőr, a világosító vagy éppen az adásrendező már jóval a műsor felvétele előtt feljelentené az egész bagázst. A V mint vérbosszú lehet, hogy Amerikában csak egy apró hiba, de Magyarországon már súlyos tévedés. Egy vicc. SzabóZ Index.hu

48. Zolafish (2011-08-17 16:05.03)

Összefoglaló a 3D jelenlegi helyzetéről: [link]

47. Zolafish (2011-08-05 17:10.11)

Drive kritika 2011. 07. 01. (módosítás) Cannes: Ryan Gosling szállítja a menőséget Ha kúlságért is osztanának díjat Cannes-ban, idén nem lenne nehéz dönteni róla: Nicolas Winding Refn Drive-ja majdnem annyira dögös film, mint Tarantino Halálbiztos-a volt négy éve. A kényes cannes-i közönség annyira bírta, hogy a főhős véresebb húzásait tapssal díjazta a csütörtök esti vetítés közben. Mert itt is simán el lehet adni egy rablós, autósüldözéses filmet, ha olyan szépen van megcsinálva, és úgy kikacsint, mint ez. A Szerelmünk lapjai óta tudjuk, hogy Ryan Goslingnak jól áll a feddhetetlen úriember szerepe, a Fél Nelson és a Plasztik szerelem óta meg azt is, hogy a zárkózott, kívülálló figurákban is verhetetlen. Itt a kettőt kombinálja egy alig-alig megszólaló, szimplán Driver névre hallgató pasiban, akinek az a foglalkozása, ami a neve: vezet. Néha hollywoodi filmekben mint kaszkadőr, néha mint rablók menekülését segítő sofőr. De nem hatalmas autósüldözéseket kell várni ettől a filmtől (azért abból is van egy-kettő), hanem hatalmas atmoszférát. Popslágerek bömbölnek, Driver szemszögéből nézzük a kanyargó utat és a tovatűnő neoncsíkokat, és amikor feltűnik a színen a nő (Carey Mulligan), akiről rögtön tudni, hogy fontos lesz, minden fényárba borul és lassított felvételbe megy át. Az pedig a nézőre van bízva, hogy mindezt mennyire veszi komolyan. Hallgatagságából már az elején sejthetjük, miféle alak ez a Driver: a film végére igazi westernhőssé növi ki magát, aki számára a saját értelmezése szerinti becsület sokkal fontosabb, mint a pénz, vagy akár a nő. Színes mellékszereplők (Bryan Cranstontól kezdve Ron Perlmanen keresztül Christina Hendricksig) tarkítják az útját, de talán nem árulok el túl sokat azzal, hogy többségük elhullik út közben. A Pusher óta egyértelmű, hogy a dán rendező képes teljesen átadni magát az erőszakban tobzódásnak, ezt itt is megkapjuk, de Tarantinót idéző markáns iróniával. Akinek ezután a film után nincs kedve bevágódni egy kocsiba és tövig nyomni a gázt, az talán nem is szereti a mozit. Bujdosó Bori (origo filmklub)

46. Langelus (2011-08-05 17:00.21)

Transformers 3. kritika semmi nem töri meg az akciót, még a történet sem 2011. június 29. 10:25 Be kell vallanom az elején két dolgot. Az egyik, hogy voltak gyermekkoromban Transformers figuráim, és játszottam is velük, valahogy mégis leszakadtam erről a dologról. A másik, hogy az említett érintettség ellenére, nem láttam az első két filmet. De! Nagyon meg tudom érteni azon barátaimat és ismerőseimet, akiket teljesen beszippantott ez a franchise. Valóban van benne valami, ami miatt komolyan lélegzetelállító. Az lesz az érzése az embernek, viszonylag hamar, hogy bárcsak lennének tényleg ilyen gépek/lények/mittoménmik a Földön. És bár a világ kritikusai nekifutásból bukásra ítélték az egészet, a nézők akkor is látni akarják. A látvány mindent felül tud írni. Talán csak hinni akarunk a nagy és jóságos, vagy éppen a nagyon nagy és meglehetősen durcás gépszörnyekben. Nem tudom mi a titok, nem is nagyon próbáltam megfejteni. De tegyük a szívünkre a kezünket és ismerjük el, hogy egy akciófilmnél nem is kell a titkot, vagy az értelmet keresni. Ha racionálisan, logikusan közelítünk, akkor dög unalmas lesz. Mert nem ez a lényeg. Szerinte az a bizonyos hú meg há érzés a lényeg, ami a mozik székébe szögezi az embert. És robbanjon fel, omoljon le, törjön szét, lője szitává, zúzza porrá. Hát nem? De! Az első két résszel kapcsolatban talán a legnagyobb bajom Megan Fox volt, akinél kevésbé rokonszenves nőt nem nagyon tudnék említeni Hollywoodban. Hála az égnek, ő már kigolyózta magát a sorozatból. Van viszont helyette egy talán még szexisebb szőkeség, az ex fehérnemű modell, Rosie Huntington-Whiteley bájosan rémült szemekkel és lenyűgözően hosszú lábakkal. Csaj-fronton tehát nem csinált olyan rossz cserét a rendező. Pasi-fronton pedig ugye ismét itt van a moziba elrángatott barátnőknek Shia LaBeouf, valamint a Grace klinika egyik legvonzóbb dokija, Patrick Dempsey, Fergie férjecskéje, Josh Duhamel és a szintén ex-modell Tyrese Gibson. Szóval, ha jobban belegondolunk, akkor mégis a barátnők járnak jobban. De! Azt is be kell vallani, hogy a nagy akciózást itt nem töri meg semmi, de komolyan, egyáltalán semmi. Tesznek ugyan néhány elkeseredett próbálkozást humorral, romantikával, cselekménnyel, de ez valahogy belevész a törmelékbe. Nem mondom, hogy ez baj, de a kifinomult néző olyan lény, aki szeretne ennél egy picikét több történetet kapni a borsos jegyárért. Annak eldöntését, hogy itt elég vagy kevés a romokon felüli sztori, rábízom az egyéni ízlésre. Nekem, akkor és ott, pont elég volt. Talán csak jó hangulatban talált a dolog. De! Meg vagyok győződve, hogy nem veszem fel az „alig várom a díszdobozos DVD kiadást” listámra. És abban is egész biztos vagyok, hogy nem fogom pótolni a két megelőző résznél tapasztalható hiányosságomat. Nem veszem meg, nem kölcsönzöm ki, mert nem érdekel. Eddig sem, és ezek után sem. Elismerem Michael Bay remek képességeit, de rajongó nem leszek. De! Pár dologra érdemes nagyon figyelni. Az egyik, hogy a film zenéjének megteremtésében tevékenyen részt vett a Linkin Park zenekar, ami azért jelent valamit. Keresve sem találhattak volna jobban ideillő zenészeket. A másik pedig, hogy a házak között vitorlázó ejtőernyősök TÉNYLEG ott voltak. Egy profi csapat valóban leugrált a chicagói Sears Tower (Willis Tower) tetejéről, hogy rendes felvételek szülessenek erről a részről. Ez is jelent valamit, nem? De! ildikroó Forrás: One Média Hírügynökség

45. Langelus (2011-08-05 17:00.15)

No.

44. Langelus (2011-07-03 17:19.54)   - (válasz Langelus 43. hozzászólására)

És egyébként is, a problémának része pont az az egyszerűség és univerzalitás is, ami lehetővé teszi egy Avatar számára, hogy ugyanúgy szóljon mindenkihez. A marketingesek szemlélete az, hogy a terméknek egyszerűnek, világosan érthetőnek és könnyen befogadhatónak kell lennie, a nézőt nem szabad összezavarni, és komplex gondolatokra kényszeríteni, mert ha esetleg elveszti a fonalat, otthagyja a mozit. Ez vezet a filmek elbutulásához, a zsánerek kizsigereléséhez. Vessünk egy pillantást az utóbbi évek tendenciáira: a vígjátékok az altesti humor irányába mozdultak el, a paródiát teljesen kivégezték (annak értékeléséhez ugyanis műfaji ismeretek és némi intelligencia szükségeltetik), a sci-fikből futurisztikus akciófilmek lettek, a horrorok tiniijesztgetős limonádékká váltak (ellensúlyázásukra ott a másik, nem kevésbé primitív véglet, a torture porn). Kivételek persze mindegyik esetben vannak, de alapvetően mindent olyan szintre egyszerűsítettek, ahol a legegyügyűbb tinédzser is megérti, miről van szó. Csoda, ha ilyen körülmények közt egy kiemelkedő színvonalú blockbustert, ami az átlagnál több gondolatot és drámaiságot tartalmaz (mint a Sötét Lovag vagy az Eredet), a Transformershez és a Holnaputánhoz szokott nézősereg a filmművészet csúcsaként, páratlanul komplex műként értékel, és őszintén meglepődik, sőt, felháborodik, ha a hozzáértők lepopcornmozizzák? És míg Hollywood „disneysedik”, maga a Disney is a még fiatalabbak felé fordul, pedig egyébként sem volt soha a felnőttfilmek zászlóvivője – de az utóbbi másfél évben törölt minden olyan projektet, és bezárt minden olyan leányvállalatot és divíziót, ami nem fért bele a cég gyerekbarátibb politikájába. Részükről maradnak az animációk és a családi filmek (illetve a Marvel beolvadásának köszönhetően a szuperhősmozik). Miért? Mert aki már a húszas évei második felében jár, jó eséllyel rendelkezik olyan nagyjából véglegesen kialakult ízléssel, világnézettel és érettséggel, amit sokkal nehezebb lenyűgözni néhány hatásos effektussal, mint a könnyebben formálható és befolyásolható tinédzserek esetében – ráadásul jobban meggondolja azt is, hogy mire költ. Általánosabban: minél idősebb valaki, törvényszerűen annál inkább differenciálódik „A Nagy Átlagtól”. Ezzel pedig megint ott tartunk, hogy a statisztikákkal, grafikonokkal dolgozó marketinggépezet csak zörög, kattog, és hibát jelez, amikor azt akarják kihúzni belőle, hogy mi az, amire tipikusan buknak a felnőtt korosztályok. Aki túl sokáig él, azaz megközelíti a harmincadik évét, az a stúdiók számára megy a „kiszámíthatatlan” feliratú dobozba. És akik abba kerülnek, azoknak túl kockázatos filmet készíteni. És mintha ez nem lenne elég, követve az idők szavát, Hollywood is magáévá tette azt a szemléletet, ami az utóbbi egy-két évtizedben uralkodóvá vált Amerikában: az „ez a lehetőségek hazája, és az lehetsz, ami csak lenni akarsz” helyett a hangsúly eltolódott az „ez a tolerancia hazája, ahol az lehetsz, aki vagy, ahol megvalósíthatod önmagad” felé. És ez bizony megváltoztatta a mainstream hőstípust – mondani sem kell, hogy nem a jó irányba. Vessük össze a ’80-as évek egyik tipikus tinihősét az egyik maival, mondjuk Marty McFlyt (Vissza a jövőbe) Sam Witwickyvel (Transformers). Előbbi egy vagány, jóképű, humoros, életrevaló srác, utóbbi egy szerencsétlen, botladozó, hebegő-habogó lúzer. Előbbi filmben a főhős volt cool, utóbbiban (állítólag) az óriásrobotok és az effektek. De Hollywood valamikor a századfordulón úgy döntött, hogy az amerikai tinik elé nem példaképeket kell állítani, nem arra van szükségük, hogy azt mondják magukban, miközben a hőst figyelik a vásznon, hogy „igen, én is ilyen akarok lenni”, hanem arra, hogy azt mondhassák, „igen, én is ilyen vagyok”. A stúdiók új kulcsfigurája a balfék, aki az események előrehaladtával – sokszor inkább a társainak és a puszta szerencsének, mint képességeinek köszönhetően – válik hőssé (ld. még: Harry Potter). Üzenet: nem kell a többre, a jobbra törekedned, majd minden jön magától, Megan Fox segge, és a világ megmentése is. Kell magyarázni, hogy mennyire simogatja ez a mozi foteljában terpeszkedő, kólát szürcsölő, popcornt lapátoló, elhízott átlagtini önérzetét, aki a Facebookon éli a fél életét, és valóban nem törekszik aktívan többre és jobbra? És hogy ez hosszútávon nem csak a filmek intenzitásának, stílusának és hitelességének árt? Ebből a szempontból még pont a szuperhősfilmek állnak a legjobban, mert azok általában – köszönhetően a karaktereik több évtizedes múltjának – továbbra is a klasszikus hőstípust állítják a középpontba. Nameg a műfajilag tiszta akciófilmek (mint a Bourne és a Fast and Furious széria), amik egyre inkább a perifériára szorulnak, hisz legtöbb társuk már jókora adag sci-fi/fantasy beütéssel készül. Hol a vége ennek a folyamatnak? A blockbusterek terén lassan ott tart Hollywood, ahol a ’60-as évek közepén úgy általában tartott: erőlteti, ismételgeti az évtizedes trendjeit és megoldásait, és nem tud felmutatni semmi újat (3D? Na, ne vicceljünk…), saját, a sikerhez írt, és bár többször is hibásnak bizonyult, mégis lecserélhetetlen receptjeinek határain belül képes csak mozogni. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, két dolog szükséges: egy sor fiatal, a jelenlegi szabályokat elvető rendező, mint annak idején Coppola, Lucas, Spielberg, Scorsese és társaik (akik mára, egykori lázadó mivoltuk ellenére, többnyire maguk is kényelmesen belesüppedtek a fentebb vázolt viszonyokba), és egy sor stúdiófejes, aki mindezt megengedi nekik. Jelen pillanatban egyikre sincs túl nagy esély. Bár akad Hollywoodban néhány tehetséges, egyéni látásmóddal bíró rendező, akik hellyel-közzel akár még szabad kezet is kaphatnak Hollywoodtól (Nolan, Jackson, Greengrass), az a néhány csak a szabályt erősítő kivétel, az utóbbi egy-két évtized újonnan érkezett és sikeressé vált direktorainak döntő többsége meg inkább csak erősítette azokat a trendeket, amiktől pont távolodni kellene (mint Zack Snyder, Michael Bay vagy J.J. Abrams). A stúdiókban pedig csak akkor fog változni a jelenlegi szemlélet, ha némelyik közülük meginog egy-két megafilm csúnya elhasalása után. De ez sem túl valószínű, mert azért Hollywoodban is megtanulták a leckét az olyan stúdiórogyasztó bukták kárán, mint a Mennyország kapuja, a Final Fantasy vagy a Cutthroat Island, és már okosabban járnak el a finanszírozásnál. Ahhoz, hogy pl. csődbe menjen a Warner (egy olyan gigászi konglomerátum része, mint a Time Warner), kicsit több kell annál, hogy mondjuk befuccsoljon a Green Lantern filmjük. De naivitás vajon azt gondolni, hogy példának okáért a Sucker Punch fiaskója a brandekhez való még makacsabb ragaszkodás mellett valami másra is készteti majd Hollywoodot? Elvégre abban a filmben benne volt minden, ami általában stimulálhat egy tinédzser fiút: fetisiszta ruhákban pózoló dögös macák lőnek, robbantanak és verekednek, sárkányokkal, robotokkal, szamurájokkal és zombikkal viaskodnak. Persze, rossz volt – de ez önmagában nem magyarázat, mert már az első hétvégéjén is pocsék eredményeket produkált, vagyis minden szépen belepakolt geekkellék ellenére sem érdekelte az elvileg jól belőtt célközönséget. Ha igen, vagyis naivitás, akkor kész: se előre, se hátra. Pedig biztos akad jó néhány eredeti blockbuster-forgatókönyv odakint, olyasmi, mint az Eredet, tele ötlettel, frissességgel, épkézláb történettel és valódi emberi konfliktusokkal, amit azért ignorálnak a stúdiók, mert nem lehet rájuk nyomni a Marvel logót.

43. Langelus (2011-07-03 17:19.38)   - (válasz Langelus 42. hozzászólására)

Ennek a folyamatnak a végén (?) vagyunk most, amikor is a nyári filmek legalább 90%-át látványos, nagyszabású, könnyen körülírható és reklámozható folytatások, remake-ek és adaptációk teszik ki – egyszóval brandek. Az eredeti ötletek, a néző számára ismeretlen koncepciók nemkívánatosak, mert elődök (jól fogyó képregények, játékok, könyvek) híján marketingszempontból kiszámíthatatlanok, és nehezen, egyben jóval drágábban pozícionálhatók. Ez a szemléletmód olyan végletekig merészkedik, mint pl. a Monopoly vagy a Torpedó (Battleship, igen, a két darab papírral és ceruzával játszható játék) megfilmesítése, és a kifulladt brandek rebootolása, ahányszor csak az a siker érdekében szükséges. Mert mindegy, milyen képtelenségnek hangzik a koncepció (vagy akár, hogy mennyi tényleges köze van az alapanyaghoz a címen felül), a lényeg, hogy a néző tudja kötni valamilyen korábbi élményhez. Nem mintha Hollywood nem faragott volna már rá éppen elég filmre, ami a „legyen brand” szabálynak megfelelően készült, de az ilyen kudarcokat alighanem elintézik egy „ki tudhatta előre” sóhajtással. Ellenben a szerencsétlen, aki zöld utat adott Zack Snyder szépen (és jó okkal) elhasalt, viszont eredeti forgatókönyvből készült Sucker Punch-ának, örülhet, ha még megvan a munkája. Nem túlzás azt állítani, hogy a stúdiók valósággal rettegnek az eredeti ötletektől, a néhány hatalmas sikert arató, nem branden alapuló filmmel (Avatar, Eredet) pedig nem tudnak mit kezdeni, azon túl, hogy kivételekként kezelik őket, anomáliákként, amikre nem lehet üzleti modellt építeni. Kérdés, hogy hibáztathatók-e egyáltalán, elvégre az ő szempontjukból igazuk van. A nyári látványfilmek költségvetése folyamatosan nő, és Spielberg Cápája óta rohamosan emelkednek a marketing kiadások is (addig az előzeteseken kívül nem sokat foglalkoztak ilyesmivel). A becslések szerint Hollywood 1 milliárd dollárt ölt a nyári premierek marketingjébe 2009-ben, tavaly pedig egy több ezer vásznon nyitó film reklámozása átlag 34-35 millióba került, ami több mint az átlagos produkciós költségvetés (65 millió) fele. De nem ritka a 100 millió körüli összeg sem, sőt, A sötét lovag és az Avatar hírverésére egyes források szerint 150 milliót szántak, és csak viszonyításképp: a Super Bowl kupán egyetlen 30 másodperces tévéspot idén már 3 milliót kóstált. A filmet ugyanis hónapokkal előre köztudatba kell hozni, hype-ot kell köré építeni, és azt fenn kell tartani a premierig, mert – köszönhetően szintén a Cápa által felállított gyakorlatnak – a nyereség lassan, idővel való megtérülése évtizedek óta elavult és használhatatlan koncepció. A nyári produkciók sorsa már az első hétvégén eldől, tekintélyes részük azon a három napon szedi össze teljes amerikai bevételének akár a felét, így ami ott alulteljesít, arra már lehet is keresztet vetni (az elmúlt 20 évben nagyjából két kivétel volt, a Titanic és az Avatar). Az emögött álló vezérgondolat egyszerű: nagy brandekkel és agresszív reklámkampánnyal kell becsalogatni a nézőket a moziba már az első napokon, mert akkor még nincs más tényező, ami jelentősen befolyásolná őket, hiszen az ismerősök, fórumozók véleménye és a kritikusok ítélete (amik mind kívül esnek a marketinggépezet hatókörén, ergo megbízhatatlanok) csak akkor kezd elterjedni. A marketingesek uralmának egyéb hordalékai a burkolt reklám és a merchandise. Ezek sem újdonságok persze, de a helyzet a szakmabeliek nyilatkozatai alapján rohamosan romlik. Egy átlagos, filmtervvel kapcsolatos mérlegelés azzal a kérdéssel kezdődik a stúdióknál, hogy mit lehet majd eladni a kész műben, a költségvetésnek mekkora hányadát lehet előre leakasztani a reklámozott cégektől. Beilleszthető a cselekménybe egy vadonatúj BMW, beülhet a főhős egy Pizza Hutba, megszállhat egy Hiltonban, lesz alkalma Armanit viselni, repülhet az American Airlines gépével? Ha nem, a tervet vagy kukázzák, vagy átíratják a történetet és a karaktereket úgy, hogy mindez megoldható legyen. Ami pedig a merchandise-t illeti, annak ugye az volna a lényege, hogy másodlagos, promóciós termékekkel népszerűsítsék a filmet, vagyis a premier előtt elöntsék a piacot könyvekkel, bögrékkel, CD-kkel, játékokkal, pólókkal és McDonald’s menükkel. Csakhogy a blockbusterek esetében a merchandise rég kinőtte magát a „terméksegítő” kategóriából, ugyanis nem egyszer sokkal több pénz folyik be a stúdió kasszájába abból, mint magából a filmből. Vagyis, némi cinizmussal, lassan ott tartunk, hogy a filmek segítenek eladni az egyéb termékeket, és nem fordítva. A Pixarnak pl. több mint öt milliárdot jelentett a Verdák merchandise-kampánya (a film teljes jegybevétele összehasonlításképp: 462 millió). Csoda, hogy a cég inkább ennek készít folytatást, és nem a Fel!-nek? Egy vagány, színes versenyautókról szóló filmhez könnyebb játékokat kapcsolni, mint egy mogorva vénemberhez és egy kövér cserkészfiúhoz. De a brandek csak az egyik részét jelentik a problémának. A másik a célközönség belövése. A hollywoodi szuperprodukciók, kevés kivételt leszámítva, a 25 év alatti férfiakat célozzák meg. Leginkább ők a rendszeres mozibajárók, és őket a legkönnyebb elérni hirdetésekkel és merchandise termékekkel, tévében, interneten, plázákban, gyorséttermekben (az MPAA nemrég közzétett felmérése ezt sokadszor erősítette meg). Ez persze egy öngerjesztő folyamat: ha főleg tinédzsereknek készítesz filmet (ég veled R-es besorolás, pedig nem volt annyira rég, hogy Hollywood merészelt csak felnőtteknek forgatni egy blockbustert, kellő tisztelettel kezelve bizonyos típusú filmeket és témákat), azt főleg tinédzserek fogják megnézni, és a potenciális közönség egyéb demográfiai szegmensei kiaknázatlanok maradnak. Erre mostanában azért Hollywood is kezd rájönni, és a korábbiaknál sokkal aktívabban igyekszik megszólítani például a nőket, akik az utóbbi években bizonyították, hogy nem csupán alkalmankénti sikereket (Mamma Mia) lehet építeni rájuk, de akár egész franchise-okat is (Szex és New York, Alkonyat). Az ideális megoldást persze az olyan filmek jelentenék, mint az Avatar, ami egyszerre képes megszólítani nőt és férfit, gyereket és öreget, de ilyet szökőévenként egyszer tud összeizzadni a filmipar.

42. Langelus (2011-07-03 17:19.20)

Rusznyák Csaba: Hollywood megöli a mozit? Az utóbbi években egyre gyakrabban, egyre több helyről hangzanak el olyan kijelentések, hogy Hollywoodban nincsenek eredeti ötletek, hogy a stúdiók nem mernek kockázatot vállalni, hogy a filmek egy kaptafára készülnek, és hogy az egész mainstream amerikai filmkészítés lefelé robog egy meredek lejtőn, aminek nem látni az alját. És elég egyetlen pillantás az elmúlt néhány év blockbuster-felhozatalára, hogy belássuk, tényleg így van. A legkönnyebb persze észrevenni a problémát, a legnehezebb pedig megoldani. Előbbin túlvagyunk, utóbbi pedig nem a feladatunk, de a kettő közt egyébként is van még egy lépcsőfok: feltenni a kérdést, hogy miért alakultak így a dolgok, és megpróbálni megválaszolni. És ha valaki azt hinné, hogy a választ az utóbbi 10-20 év trendjében fogjuk meglelni, az téved. A folyamat, ami ebbe a kreatív vákuumba vezette Hollywoodot, egészen a ’70-es évekig nyúlik vissza. Igen, addig a korszakig, amit Új Hollywoodként emlegetünk, amiben a mozi mára legendás fenegyerekei régóta esedékes friss vért pumpáltak az amerikai filmkészítésbe, visszacsábítva a közönséget, ami a ’60-as évek megfáradt, ellaposodott műveit látva egyre kevesebbet járt moziba. Ekkor születettek meg a blockbuster filmek, amiknek mai leszármazottjai többnyire teljesen elkorcsosultak. Persze az, hogy ezek, azaz a Star Wars, a Cápa és társaik voltak a kezdetei annak a trendnek, ami miatt ma panaszkodunk, nem jelenti azt, hogy hibáztathatók volnának. Szimpla tény: velük kezdődött a high concept filmek korszaka, ami idővel teljesen, és talán szükségszerűen megváltoztatta a stúdiók gondolkodását, és a kreativitásnál végül előrébb tolta a marketinges szempontokat (igen, tudom, Hollywoodban mindig is az üzlet volt az elsődleges, de jó ideig hősiesen tartotta magát az a szemlélet, hogy üzletet jó filmekkel lehet csinálni). A Cápa volt az első olyan produkció, ami országszerte több száz vásznon nyitott egyszerre, addig példátlan marketingkampány kíséretében, az első, ami fontos hirdetési eszközként használta a televíziót, és egyáltalán, bizonyította a stúdiók által addig nagyrészt hanyagolt marketing létjogosultságát. Igazi vízválasztóként általában Tony Scott Top Gunját szokták felemlegetni, aminél nem a történet volt fontos, hanem a fiatal férfiak/fiúk számára vonzó életérzés tudatos megteremtése: vagány srác, cool napszemüvegben, szexi csajjal az oldalán, sokmilliós csúcsfegyverben repked a felhők fölött, dögös zenei aláfestésre. Én mégis visszamennék még három évet, 1983-ba, a Don Simpson-Jerry Bruckheimer duó egy korábbi filmjéig, a Flashdance-ig, aminek a lényege hasonló szavakkal és stílusban írható körbe. A váratlan sikert a mai napig nem kis részt az 1981-ben elstartolt MTV-s kampány számlájára írják. A zenés kábelcsatorna ekkor vált szinte megkerülhetetlen marketinges eszközzé a filmesek számára, akik így közvetlenül, és akár ingyen (a filmrészletekkel tarkított videó klipek sugárzása nem került semmibe) érhették el a fiatalokat. Olyan művekre volt szükség, amiknek lényege egy-két frappáns mondatban (egy rövid tévéspotban, vagy akár egyetlen jól kitalált szlogenben, egy ügyes, hatásvadász plakáton) összefoglalható úgy, hogy már az felkeltse az erre fogékony célközönség érdeklődését. Ez a törekvés pedig akaratlanul is a „kevésbé agyas” filmek irányába tolta a stúdiókat, és a mozgóképek lassan termékekké váltak. Csinos vizuális kiállítású csomagokká, amikbe kellettek sztárok, slágerek, adrenalinbombák, modern technológiai vívmányok és akciók, amik mind a fiatal közönség ízlésére lettek szabva. A marketing egyik első győzelmét jelzi az a látszólag teljesen triviális tény is, hogy a ’80-as évek közepétől a betétdaloknak nem kellett, hogy bármi közük legyen a filmhez, amihez íródtak. Míg korábban az adott dalok szövege közvetlenül megidézte a film történetét, karaktereit, onnantól kezdve elég volt, ha megfelelt az MTV-s divatnak – mint a Top Gun Take My Breath Away című slágere. A trend lassan, de biztosan folytatódott a ’80-as, majd a ’90-es években, mígnem szükségszerűen eljött az az idő, amikor a stúdiókban azoknak a kezébe kerültek a döntések, akiknek ízlése fiatalkorukban a Flashdance, a Top Gun és társaik, és úgy általában, az MTV videóesztétikáján csiszolódott. Közben a marketinges szemlélet eluralkodásával szükségszerűen előtérbe kerültek a brandek. A ’90-es években ez még a sztárokat jelentette: Tom Cruise, Harrison Ford, Arnold Schwarzenegger, Kevin Costner, Mel Gibson, Julia Roberts és társaik gázsija filmről filmre növekedett, minthogy úgy tűnt, a nevükkel bármit el lehet adni. Akkoriban a bennfentesek főleg a top színészek egekbe szökő fizetései miatt aggódtak, de idővel, néhány sztárral tömött film katasztrofális bukása után (K-19, Waterworld, Hollywoodi őrjárat, A jövő hírnöke stb.), a marketingesek zavarodottan vakargatták a fejüket, majd arra jutottak, hogy nem a sztárnak kell brandnek lennie, hanem a filmnek magának.

41. Gorzo (2011-05-11 10:50.27)

Hollywood megöli a mozit? [link] hátizé... kicsit kriptahangulatú, de van benne valami.

40. Szürke Sólyom (2011-02-26 18:20.46)

Jim Jarmusch, Szellemkutya A kritikát Tolvaj Zoltán írta [link] Ennél jobb filmritikát még életemben nem olvastam, az író minden egyes rezdülésével együttérzek, olyan, mint ha az egyik belső hagom lenne, hihetetlen mennyire együtt "látjuk" ezt a filmet.

39. Langelus (2011-02-14 15:08.23)

[link]

38. Langelus (2011-01-24 21:47.52)

Szexparazita vs. Mély harapás 2010. December 22. Szerző: Toronicza Péter Ami nem amerikai filmes gyártmány, abból egy idő után remake készül. Fogalmam se volt róla, hogy a japán soft pornó horrort, a gyilkos puncit is kiszemelte valaki. Mint már az elején kiderült számomra, Mitchell Lichtenstein teljesen újragondolta az egészet, és csak a fogazott vagina ötletet tartotta meg. Sajnos a legrosszabb az egészben, hogy ő ezt teljesen komolyan vette, és időnként még drámai szálakat is megpróbált beleszőni a roppant gyenge, és szánalmasan unalmas forgatókönyvébe. Horror-vígjáték lenne ez? Nem nevettünk Mitchell, és Takao Nakano százszorosan lenyomott! Mély harapás ZS katt paraméterek: Kategória ZS easy ZS katt mérő 10% Ki követte el? Mitchell Lichtenstein Miért követték el? Irigykedett a japán változatra Nem találkoztunk még ZS easyvel kritikai körutunk során. Nos, megtört a jég, ugyanis a Mély harapás még azt se tudja elérni, hogy direkt szar legyen. Ezt az is bizonyítja, (és most fogunk nagyon röhögni) hogy a fogazott vagina tulaja Jess Weixler, megkapta a legjobb női alakításért járó díjat a Sundance filmfesztiválon. A következő díjat valószínűleg egy szöges kuki szindrómában szenvedő szerep eljátszásáért fogják majd odaítélni. Filmes szemmel rengeteg fikát kapna tőlünk az alkotás. Ebben a rovatban hiába zs kategóriás gondolkodásmód van jelen, még így sem tudjuk feljebb tornázni szegény Mély harapást, pedig tényleg próbálkozott. Úgy az igazságos, ha egy lightos 8 menetes párbajban döntjük el, hogy a japán, vagy az amcsi fogazott vagina az igazi. Gyilkos punci vs. Mély harapás 1. menet: felvezetés Szexparazita: A fiatalok lerobbannak az erdőben, utána már kezdődik is a party az elhagyatott házban. Letisztult, olcsó, vicces. Magyarul: szex, pia, rock ’n’ roll. Mély harapás: Dawn fogadalmat tesz, hogy házasság előtt no szex. Emiatt még erénygyűrűt is hord. Megismerjük Dawn családját, első igazi szerelmét, és sok szükségtelen dolgot, mielőtt az első kuki leesne. Összegzés: Ha horror-vígjáték van a terítéken, és a farkakat egy punci csócsálja, akkor nem kérünk drámai szálat, úgyse tudjuk komolyan venni. Nyertes: Szexparazita 2. menet: a puna Szexparazita: Itt egy parazita fészkeli be magát a nők hüvelyébe, és várja a táplálékot. A vegyes étrendre esküszik, és harapásnál kellog's corn flakes rágcsa hangja van, ami marha vicces. Bár a filmben gumi fogai vannak, de legalább mutatják. Mély harapás: Genetikailag alakult így ki Dawnnál a dolog. Nem tudjuk meg mi van odabent, ugyanis sosem fogjuk látni (sokak nagy bánatára). Dawn vaginája nem eszik, csak harap, de azt is csak akkor, ha olyasvalaki van benne, akivel nem óhajt közösülni. Összegzés: Ha Dawn muffja nem is eszi meg a farkakat, más élőlények előszeretettel megkóstolják a filmben (rák, kutya), nekik viszont nincs kellog's rágcsa hangjuk + a japán változatban még belső kamera nézet is van. Ez így már túl erős. Nyertes: Szexparazita 3. menet: a megoldás Szexparazita: A gyilkos puncit csak elektromos áram segítségével lehet kiűzni a testből. Ekkor még persze nem pusztul el, hanem vígan tovább áll, ha távozás után nem csapjuk agyon vagy stb. Ezt a momentumot rengeteg harc, sok vér, és vicces jelenet előzi meg. Mély harapás: A Vagina dentata egy mítoszra vezethető vissza. Egy hős szerelmes szükségeltetik, hogy Dawnnak igazi, farok leharapás nélküli aktusban legyen része. Ezt mi úgy vettük le, hogy a kiscsaj irányítja, és nem a „vagina” dönti el mikor, milyen esetben harap. Talán védelmi effektus, talán valami más, elégé ködös volt a dolog. Összegzés: A Mély harapás forgatókönyvében lévő hiányos részek cseppet sem elgondolkodtatóak, inkább hibának tekintem őket, mint misztikus résznek. A fesztivál zsűrije teljesen beszívva valami mást láthatott a történet mögé, és még meg is sajnálták Dawnt. Most már mi is sajnáljuk, ugyanis a csavarhúzós jelenet miatt ezt a pontot is a gyilkos puncinak adjuk. Nyertes: Szexparazita 4. menet: félelem és reszketés a filmvásznon Szexparazita: Max a japcsik ijedhettek meg a film elején, amikor a csapatnak elment a térereje. Nincs is annál rosszabb, ha japán vagy, és nincs mobilod. Mély harapás: A körmünket egy percig sem rágtuk, viszont Jess Weixlernek vannak csúnya nézései, amitől a falra tudunk mászni. Összegzés: Talán az amcsik elviszik az első pontot? Csak a főszereplőt dicsérhetik, ugyanis tényleg úgy játszotta a bosszúálló vaginával együtt a szerepét, hogy még a való életben sem gondolkodnánk el rajta, hogy valaha is a barátnőnk legyen. Pedig csinos és aranyos hölgyről beszélünk. A megcsonkított farkak, amiket állatok rágcsálnak, pedig csak rátesz egy lapáttal az egészre (férfiak előnyben rettegés téren). Nyertes: Mély harapás 5. menet: poén áradat Szexparazita: A japánok sosem voltak normálisak, és ezt az eredeti verzióban bizonyítják is. Akarva, akaratlanul is röhögésre bírnak minket, a szivacs szörny puncitól kezdve, egészen az idétlen beszólásokig. Mély harapás: Hogyan lehetne drámai hatásokat vinni egy olyan filmbe, amiben egy punci farkakat harap le? Eláruljuk nektek: sehogy! Ha Martin Scorsese ülne a rendezői székben, még neki se menne (na jó, neki talán igen). Így az egy-két felröhögős jelenet kivételével egy unalmas horror-vígjátékot kaptunk. Ez vajnyi kevés a ponthoz. Nyertes: Szexparazita 6. menet: karakterek, színészi játék Szexparazita: Bár amatőrökről van szó, mégis sokkal jobban jártunk, hogy a színészek nem kezdték el produkálni magukat. Valljuk be, egy ilyen típusú filmnél mi szükség lenne rá? Hozták amit kell a poén kedvéért, a gyilkos punci meg tette a dolgát. Kedvenc szereplőnk továbbra is a szőrös mikrofon. Best szereplő. Mély harapás: Brad a bátyó, aki pöcs. Tobey aki le akar feküdni Dawnal, de jól megszívja. Papa, mama, kutya, rákok. Az erőltetett kibontakozás egy karakternek sem tesz jót, ráadásul még rémesen unalmasak is. A rendezőtől kellene elvenni a pontot, de sajnos csak a filmtől tudjuk. Nyertes: Szexparazita 7. menet: elég szexi? Szexparazita: Itt aztán megy a sok szexis harc, és kell is! Átvezető részeknél, amikor semmi értelme nem lenne az egésznek, sok kibuggyanó cicivel találkozunk, ami főleg a férfiak figyelmét képes erőteljesen elterelni, és így máris van értelme a sztorinak is. Kellően figyelemfelkeltő, néhol még a csajoknak is bejövős lehet. Szép teljesítmény! Mély harapás: Itt inkább a csajok előnyben. Ahogyan olvastam a fórumokon nagyon bejött nekik, ahogyan Dawn bosszút áll a pasikon félelmetes hüvelyével. Természetes, hogy nekik ez a szál tetszett jobban, ugyanis érzelmekre épít. Szexisséget viszont nem látunk a filmben, ami hiány elem. Összegzés: Mielőtt valaki szólna, hogy az előző két menetnél hiányzik az összegzés, azoknak most szólunk, tudjuk, nem volt szükség rá. Itt is csak annyit teszek hozzá, hogy a csaj és pasi szemlélet miatt adunk mindkettőre pontot. Ha az elég szexire kellene választ találni, tudjuk jól melyik film vinné a pontot. Nyertes: döntetlen 8. menet: összhatás Szexparazita: A film mivel csak 60 perces, nem feszegeti idegrendszerünk határait. Aki nagyon erős az egyben is meg tudja nézni simán. Hiába írom ide, hogy egy nagy adag humorérzék kell megtekintéséhez, mert ez mindkét alkotásra igaz. Takao Nakano hiába csinált olyan filmet, amivel elért nálunk 95%-ot zs kategória szinten, alkotása pörgős, vicces és akciódús. Mély harapás: Sok a másfél óra, sok az üres rész, sok az üres karakter, és még sorolhatnánk a hibákat, ami a Szexparazita malmára tereli a vizet. Dawn gyilkos nézése lehet elbűvölte a Sundance Filmfesztivál zsűrijét, minket viszont nem tudott meghatni. Poén film, poénok nélkül. Összegzés: Ha döntenünk kellene, hogy melyik filmet rakjuk be egy sörözés mellé, vagy csak simán megnézni, akkor bizony a Szexparazitára esne a választás. Ennyi nekünk bőven elég a ponthoz. Nyertes: Szexparazita Eredményhirdetés: Hát a japánok zúztak az eredetivel. Hiába betegebb volt, de jóval ütősebb is, mint a szánalmasan unalmas amcsi változat. Sokan lehet, hogy a Mély harapás mellé fognak állni, de csak azért, mert azt látták többen. Ne ítéljünk, amíg nem láttuk mindkettőt. Nálunk a ZS Kattban viszont a párbaj eredménye magáért beszél. Bajnok a Killer Pussy! Szexparazita 7 – 2 Mély harapás

37. Langelus (2011-01-24 21:39.18)

Filmkatt.hu (webcache) 2010. Július 26. Szerző: Czehelszki Levente Egyik nap Chistopher Nolan elszunnyadt, és azt álmodta, hogy ő Hollywood legújabb faszagyereke, aki azt csinál, amit csak úri kedve megkíván. Álmokról álmodott, a Warner meg hozzávágott szerény kétszázmilliót, hogy valósítsa meg azokat; „De nehogy kokóra meg kurvákra költsed, Chris, mert akkor nincs több Batman!” De Chris jófiú, ahelyett, hogy eltapsolta volna a pénzt, inkább nyolc évig dolgozott az álmai megfigyelésével készített forgatókönyvön. Innen ered az Eredet. A rendező által eredetileg „mentális sci-fi”-ként emlegetett Eredet egyébként a debütfilmet (Following) követő első olyan munka, amely teljes egészében Christopher Nolan keze munkáját dicséri (az Álmatlanság remake, a Memento novella-, A tökéletes trükk regény-, a Batman-filmek pedig képregény-adaptációk voltak). Nolan alapvetően a bizonytalanságot emeli a film fő hangulati elemévé; az alapvetően a valós világban játszódó jelenetek némelyikéről sem tudhatjuk bizonyosan, hogy azok ténylegesen a reáliák talaján, vagy a „szabad a csók”-jelleggel működő, könnyebben formálható álomvilágban játszódnak-e. Bizonyára nem véletlen, hogy Nolannak olyannyira bejött az álom-tematika, hiszen könnyedén rokonítható a kedvenc foglalkozásával, vagyis magával a filmkészítéssel. Amint az a filmben elhangzott, az álmokból nem annyira a konkrétumokra, mint inkább az egyes hangulati elemekre emlékszünk – ami akár állhat a filmnézés folyamatára is. Ráadásul mindkettőben passzív szemlélőként, nézőként vagyunk jelen – még ha az álomba speciel gyakorta magunkat tesszük is meg főszereplőnek, akkor sem igen tudjuk befolyásolni azt. Szóval hangulati elemek – a film alapvető érzése egyfelől a talajvesztettség. Nolan rendkívül okos szkriptje bravúros ügyességgel húzza ki a lábunk alól a szőnyeget, és Ken Watanabe karakterével ellentétben minket korántsem zavar, hogy az nem műszálból van. Emellett az álom-tematika és a többszörösen összetett, egymásból építkező idősíkos rendszer meglehetősen sajátos időkezelést eredményez, ami tovább bonyolítja a néző zavarodottságát. Ezúttal nem csak a távolságot, de grátisz az időt is megkapjuk, mint üveggolyót. Régen éreztem magam moziteremben a bevált kapaszkodóktól ennyire megfosztottnak, s régen nem volt film, mely ennyire bátran figyelmen kívül hagyta volna az alapvető dramaturgiai szabályokat a fixpontok elhelyezésére vonatkozóan. Tulajdonképpen végig azt vártam, hogy valaki, aki előttem ült a teremben, egyszer csak hátulról észrevétlen előrelökjön az önmagába visszatérő paradox-lépcső mintájára kialakított kvázi-végtelenített térben. Egyszóval; a forgatókönyv mindvégig kőkeményen dolgoztatja a befogadót, gyakorta elzárkózik az egyértelműsítő magyarázatoktól és bizonyos dolgokat nyitva hagy (így a gyönyörű pillanatban elvágott záróképben), aztán meg mindvégig ellene megy a tömegfilmeket jellemző leegyszerűsítéseknek. Vagyis Nolan tulajdonképpen forgatott egy ízig-vérig anti-hollywoodi filmet egy hollywoodi stúdiónak, hollywoodi büdzséből. Tud ez a faszi, én mindig is mondtam. No persze az Eredet nem minden hibától mentes. A tökéleteshez közelállóan alapos (és egy Oscar-jelölést véleményem szerint mindenképpen megérő) forgatókönyv bizonyos dolgokat nem magyaráz meg elég részletesen, csak némely információkkal utal rájuk, ám ezekkel valójában nem magyarázza meg azokat. (Hogy lépnek be egymás álmába? – Utalás: egy gép, amivel együtt altatják az aktuális álom-projektben résztvevőket. Honnan ered Leonardo DiCaprio karakterének az álmokra vonatkozó tudománya? – Utalás: egyetemi tanár apafigura Michael Caine megformálásában.) Nolan továbbá maga mellé gyűjti számos korszak kimagasló színészeit (a húzónév DiCaprion kívül Ellen Page, Ken Watanabe, Cillian Murphy, Marion Cotillard és Michael Caine), de a forgatókönyv tökéletessége nem ad teret számukra, hogy játékukban brillírozzanak. Az viszont mindenképpen a film előnyére válik, hogy felfedez két színészt, akikre vélhetően ezek után jobban odafigyel majd az álomgyár (a kifejezés újabb áthallás film és álom között!): Joseph Gordon-Levitt-et és Tom Hardy-t. Christopher Nolan újabb filmje követi az általa elindított dicséretes trendet: míg Hollywood, élén James Cameron látványos, de agyhalott Avatar-jával, továbbra is a néző szemének kíván kedvezni, az esze ellenében, Nolan, nem lebecsülve a moziban az „eye candy”-k, vagyis a látványelemek szerepét sem, inkább a gondolkodó nézőt preferálja a puszta látványosságot követelőkkel szemben. Az Eredet nem Nolan legjobb filmje, de bekötött szemmel is hülyére veri az elmúlt ötéves éves amerikai felhozatal legjavát. Remélem, magányos szélmalomharcában Nolan előbb-utóbb követőkre talál. Mert talán ha egyéb rendezők is elkezdik a közönséget felnőttként kezelni, akkor idővel az olyan blamák is elkerülhetőkké válnak, mint hogy az egyetlen trenden kívüli fecske, tárgyalt filmünk, értékeit jócskán túlméretezve a világ harmadik legjobb filmjének kijáró pozícióban csücsüljön az IMDb toplistáján.

36. Langelus (2010-12-19 10:51.06)

"Eredet - Filmkritika 2010-07-24 19:54:00 - SzadaGS Első és második csodálkozásomból felocsúdva csak annyit tudtam kinyögni a kijáratot megcélozva: hűha! Felejtsétek el az Eye Candy fogalmát, Nolan új kifejezést vezetett be a köztudatba: ez bizony Mind Candy a javából! Némi izgalommal és feszült várakozással vegyítve vártam a soromra, hogy beengedjenek az Eredet vetítésére váró szardíniák közé, s félve rápillantva a mozijegyemre az ötlött lelki és valóságos szemeim elé, hogy 2 és fél órás agytréningben lesz részem. Kár volt a hajcihő... Töredelmesen be kell vallanom, egy igazán ici-picit megrettentem, de a jelenlegi rendező-felhozatal egyik legdíszesebb tagja, Christopher Nolan, és a mára igazi akciószínésszé váló Leonardo DiCaprio szinte garancia volt a minőségre. Így is lett. Nem csupán a publikum kezdeti elképzelése, de a film is a feje tetejére állt. A szó szoros értelmében… Álom. Képek, gondolatok, hangok, információk, érzések összessége, mely az agyon fut át alvás közben. Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) fő szakterületét részleteztem éppen, hiszen ha egy jégkrémesnek a jégkrém a munkájának tárgya, akkor egy álomtolvajnak mi más lehetne, mint maga az álom? Cobb foglalkozását tekintve legféltettebb titkainkkal, rémülten őrzött adatainkkal kereskedik, ha a megbízó úgy kívánja. Szakmájában nincs nála profibb álomjáró, kapzsi cégek, pénz és információ éhes magánemberek keresik fel időről-időre némi pénzmag fejében. Cobb pedig azt teszi, amihez a legjobban ért: megszerzi egy jobb jövő reményében a kívánt célforrást. Múltja zűrösebb mindenki másénál. Egy bűnügy kapcsán éppen megússza a letartóztatást, cserébe el kell, hogy hagyja az Egyesült Államokat, vele együtt két gyermekét is. Az Eredet története annyira szerteágazó, összetett és egyúttal zseniális, hogy a 2 és fél óra elteltével szinte minden apró szálat el tudunk varrni magunkban, rájövünk mi miért történt az elején, felfedezzük a kirakós darabjainak megoldását. Hiszen nem más ez, mint egy kártyavár. Az alapokkal indítunk, majd ha erősen megkötött bennünk az elhatározás, nekivágunk közös erővel a második, majd idővel a harmadik rétegnek. Christopher Nolan munkássága során effektíven sokszor használja a kártyavár-féle forgatókönyv trükkét, s ez leginkább a Memento óta figyelhető meg nála. Mielőtt azonban a földön hasztalanul heverő kövekért nyúlnátok, gyorsan korrigálom a bennetek kialakult téves feltételezést: Nolan munkáiban pont ez miatt rejlik ott az a plusz, amelyről bármikor felismerhető alkotásai. Remek példát kaptunk közvetítésével arról, hogy 3D-s technikát, és minden rejtőző ködösítést mellékelve ugyanúgy lehet minőségien maradandót letenni az asztalra, mint az iménti elhangzottak körítésével. A ma tehetségének tartott Nolan nem véletlenül nyúl a félelmetesen hiteles karakterábrázolásokhoz, cselekményszálhoz, a maga által írt forgatókönyvből pedig egyenes út nyílott egy sikersorozat kártyaszerű összerakásához. Valószínűleg létezik egy harmadik szeme, mellyel belelát legmélyebb fantáziánk forrásába, ötvözi saját képzeletével, így született meg egy a valósághoz ijesztően közeli, mégis valótlan világok kapcsolata egymással. Szerencsére kedvenc rendezőnket nem csupán isten adta alázata hajtotta a beteljesedés felé, hatalmas segítségére volt a stáb majd összes tagja, akik közel tökéletesen végezték a rájuk kiszabott elvégezendő munkát. Természetesen nem mehetek el az Eredet egyik védjegyévé vált momentuma mellett illető kritika nélkül. A színjátszás alárendeltjeiről van szó, egyszóval a szakavatott színész-felhozatalról. Leonardo DiCaprio megítélése a Véres Gyémánt óta nőttön-nő. Filmes berkekben az a szójárás kering, hogy jól áll karrierjének az öregedés, s valóban! Gondoljunk csak utóbbi játékaira: Véres Gyémánt, A Tégla, Hazugságok hálója, Viharsziget, valamint kritikám aktuális tárgya, az Eredet. Megannyi karizmatikus alakítás, mégis egy adottságú férfi. Mellette eltörpülhetnének a többiek, de a mozi hosszúságának, és a karakterek dialógusainak köszönhetően fel tudnak nőni Leo mellé, néhol egyenlő szinten mozognak vele. Számomra hatalmas csalódás volt Marion Cotillard, Joseph Gordon Levitt és Ellen Page színészi játéka. Mármint egyöntetűen pozitív csalódás. Ha gondolataim tintája elbírna egy-két közönségesebb tulajdonnevet, akkor azokat gondtalanul alkalmaznám, így csak annyit tudok kihangsúlyozni: mindhármuk fokokkal feljebb kerültek azon a bizonyos tehetséges mérő létrán. Ellen Page-ből az első megjelenésekor nem néztem ki túl sokat, annál jobban kellett pirulnom abban a pillanatban, mikor kiderült: nagyon is illik a karakteréhez Cobb csapatának meghatározó női része lenni. Akad itt még két jómadár, akiket egyszerűen nem hagyhatok ki a felsorolásból: Tom Hardy, és Cillian Murphy (A Batman: Sötét Lovagban már dolgozott együtt Nolan-nel) szintén remekül hozták a nekik szánt jellemet, hatalmas taps érte. Hans Zimmer munkásságát nem lehet szavakba önteni. Ha az általa komponált dallamok felszólalnak egy produkcióban, biztosak lehetünk benne, hogy 1-2 csillagot dobnak az adott film értékelésénél, hiszen klasszisokkal emelik feljebb a hangulatot. Kérek mindenkit, aki egy cseppet is ismeri, vagy kedveli a zeneszerző mester munkásságát, írja be a legnépszerűbb videómegosztó oldal keresőmezőjébe a következő kifejezést: Inception – Mind Heist. Nincs rá jobb szó: Eszméletlen! Így, nagybetűvel. Utolsó felvonásként a látványvilágról ejtenék pár lelkesebb hangvitelű szót, hiszen minden apró mozzanata megérdemli az említést. A teret görbítő megoldások, a gravitáció nélküli cselekvések és harcok, vagy éppen a különböző álomvilágok megvalósítása felér egy szívdobbanással, gyengébb ketyegőjű olvasók esetében inkább egy szelíd sóhajjal. Mégis, a különböző látványelemeket, trükköket mellőzve az egyszerű kameraállásokkal, árnyékokkal, napszakokkal való játszadozás is sokat dob az élményfaktoron. Újabb piros pont Nolan javára. Végszó: az első 10 perc lapossága (ekkor adagolták nekünk a később hatalmas fontossággal bíró információk mozaik darabkáit) után egyenes ívben haladunk a minőség és az izgalom felé, remek színészi játékkal, pazar rendezéssel, illő forgatókönyvvel, és Hans Zimmer kottáival. Minden apró felmerülő kérdésre megkaptuk a logikus, helyesnek vélt válaszunkat, persze jelentéktelen kibúvók, elhanyagolható kiskapuk maradtak, bár egy folytatásban nem is reménykedem, és nem is kell, hiszen így alkot a Nolan gyúrta massza egy nagy egészet. A végső, jogosnak vélt pontszámom pedig megcáfolhatatlan. A Mind Candy megtette hatását… Értékelés: 97%"

35. Langelus (2010-12-17 21:14.12)

"RED – Különösen Veszélyes Nyugdíjasok A-fraid, 2010, december 13 - 13:25 film filmkritika akció DC vígjáték Warren Ellis és Cully Hamner képregényéből Robert Schwentke forgatott filmet, nem akármilyen színészekkel. A nyugdíjas titkos ügynök téma remek lehetőségeket tartogatott, de nem sikerült kihasználni ezeket. Sajnálatos módon ez a vígjáték közel sem olyan kacagtató, mint amilyennek látszik. "Nem csak a húsz éveseké a világ..." A DC képregény kiadó eddigi filmjei rendre kudarcba fulladtak – a Batman reboot kivételével – bár a RED eddig szépen teljesített a mozikban, ez sem egy jó alkotás. Ami leginkább csalódást okoz vele kapcsolatban az a humor hiánya. Az alaphelyzet, hogy az öregedő Willis, Helen Mirren, John Malkovich és Morgan Freeman kezébe stukkert, golyószórót, gránátot adnak önmagában hatalmas poén. Remek ötlet a nézőkre szabadítani egy rakás visszavonult ügynököt és elszabadítani a poklot, telve robbanásokkal, tűzharccal, bunyókkal. Eddig minden rendben is lenne, de az alapötleten túl nem merészkedtek. Megelégedtek ennyivel, de a lövöldöző öregek ténye nem lehet vicces másfél órán át. A kevés poén öli le ezt a filmet és nem kifejezetten magával ragadó történet. Frank Moses (Bruce Willis) nyugalomban, unalomban éli hétköznapjait, egyedül egy telefonközpontos nő, Sarah (Mary-Louise Parker) minden kapcsolata. Ők ketten még sosem találkoztak, de kedvelik egymást. A végső lökést az egykori CIA ügynöknek egy támadás adja meg. Miután az életére törtek, meglátogatja Sarah-t és együtt menekülnek tovább. A páros nyomában az egész testület élükön Cooper ügynökkel (Karl Urban). A menekülés során Sarah és Frank óvatos tapogatózása, illetve az abszurd helyzetük hoz pár poént, de nem eleget, hogy megmentsék a mozit. Nyomozásuk során fény derül egy régi ügyre, amelyikben Moses érintett volt, előkerül egy titkos lista is, a szálak egészen az alelnökig vezetnek. Egyszóval elég komoly az ügy. A produkció vége követi a sablont, de Willis és Malkovich még bedobnak egy tűrhető geget a végére, miközben erősen sejthetőre vették a figurát, miszerint várható a folytatás. Mindettől függetlenül én lényegesen jobbra számítottam, úgy érzem nem sikerült kiaknáznia az alaphelyzet és a sztori lehetőségeit. Erőtlen lett az alkotás, amit a színészek azért még el tudják vinni a hátukon, de egyszer nézhető így is. Tipikus példája annak, hogy mi lesz abból, ha fantázia nélkül nyúlnak egy remek történethez. Azt hiszem a képregényből ennél sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni. Willis elég középszerű, Freeman pedig alig szerepel. Malkovich egész jól alakítja a paranoid ex-ügynököt, míg Helen Mirren egészen kiváló. Remekül áll neki a mesterlövész puska… :D Elszomorító, hogy csak ennyire tellett. Ez az alkotás a sanszok kihasználatlanságának remek példája. Egy ilyen sztorihoz nem lehet ennyire ügyetlenül hozzáfogni, nem elég az akcióra és a remek alapötletre bízni a filmet. Kellett volna némi plusz, főként a humor terén. Nem is lehet ennél többet elmondani a moziról… önmagáért beszél, nem mondom, hogy említésre méltatlan, de az biztos, hogy igen gyenge próbálkozás volt."

34. Langelus (2010-12-16 18:46.24)

"A függetlenség napja Kritika Alighanem nagy bajban lehetnek Hollywood katasztrófafilm készítői. Az a helyzet, hogy már szinte minden természeti csapást elsütöttek, a földrengéstől a járványokon át az özönvízig. Az első számú közellenségek terén se jobb a helyzet: az oroszoknak lassan kajára sincs pénzük, nemhogy Amerika lerohanására - és különben is, most a csecsenekkel vannak elfoglalva, úgyhogy még csak rá sem érnek. A gonosz, durcás terrorista bácsikat meg már egy csöppet unja a publikum. De ekkor jön a képbe egy bizonyos Roland Emmerich, foglalkozását tekintve filmrendező, aki megalkotja az elmúlt pár év egyik legszánalmasabb sorscsapását: A Függetlenség napja ugyanis arról szól, hogy egy maroknyi kemény, ugyanakkor roppant laza amerikai hogyan nyom le egy legalább tízszeres túlerőben lévő, és technikailag is jóval fejlettebb földönkívüli inváziós flottát. Bizalomgerjesztő, nemde? Az ID4 a véletlenek filmje. Az idegenek pont a július negyedikei ünnepségek idején toppannak be túlméretezett csészealjaikkal, és egészen véletlenül szinte mindenki valamilyen szinten kapcsolatban áll a másikkal. Mire is gondolok? Például arra, hogy az elnök sajtótitkára egészen véletlenül annak a tévés fószernak az ex-felesége, aki megfejti az UFÓk által kibocsátott jeleket. Vagy ott van a pilóta (Will Smith), aki majd a film végén a kábeltévéssel (Jeff Goldblum) meghülyíti az idegenek számítógépét, és akinek a barátnője egészen véletlenül megtalálja a haldokló First Ladyt - és ez csak egy pár a filmben előforduló röhejes egybeesések közül. A Függetlenség napjában kapunk egy adaggal amerikai patriotizmusból is. Gondolok itt az elnök beszédére, amiben kifejti, hogy jó lenne, ha ez a július negyedike egy nemzetközi ünnep lenne; valamint arra, amit az egész film sugall: az emberiség csak amerikai vezetéssel tud felülkerekedni az ilyen kaliberű problémákon. A filmben előforduló karakterek annyira sablonosak, hogy az már fájdalmas. A legpoénosabb talán az egyszerű amerikai hőst megjelenítő növényvédelmis öreg fickó, aki egy gyorstalpaló, egész estét betöltő vadászpilóta képzés után áttér a krumplibogarak permetezéséről a nagyobb rovarokra. Természetesen azt mondanom sem kell, hogy hősi halott lesz, és neki köszönhetik a többiek megmenekülésüket. Emmerich filmje ezen felül még logikátlan is. Nem tartom valószínűnek, hogy egy kábeltévé szerelő rájön egy ennyire triviális dologra ("egy titkos rádiójelet használnak, támadni fognak!") úgy, hogy az USA legjobb szakemberei nem is gyanítják ezt. Vagy hogy egy nap alatt bármilyen atomtudós hacker fel tudná törni egy idegen, és nálunk sokkal fejlettebb technika számítógépes rendszerét, és azt vírussal fertőzni. Ahogy azt sem, hogy bárki megtanulhat vadászgépet vezetni egy éjszaka alatt, és nem elég, hogy nem esik le vele, de még ügyesebb is, mint a légierő pilótái. Nos ha már ennyit fikáztam, azért az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a filmben előforduló speciális effektek valóban egész jóra sikerültek, és a légiharc jelenetek, meg az idegenek által megvalósított városrendezés is igen látványos. A többit meg egész egyszerűen át lehet tekerni (sajnos ez az opció a moziban nem állt rendelkezésemre)."

33. Langelus (2010-12-12 12:11.41)

"A maszk 2 - A maszk fia írta: Joey Az első rész überklasszikus, ha másért nem is, mert Jim Carrey arca és Cameron Diaz gyönyörű hosszú lábai örökre, kitörölhetetlenül beleolvadtak mindenki agyába. És most, 11 évvel később földig rombolták a legendát. 10 esztendő telt el első látogatása óta, de Edge City lakói még mindig nem heverték ki azt a felfordulást, amit Loki varázslatos maszkja okozott. S most újra itt van, ráadásul levakarhatatlanul, ugyanis a rajzfilmrajzoló Tim Avery újszülött fia már vérében hordozza a Maszk őrületes tulajdonságait. Ráadásul a család házőrzője is szívesen rátenné mancsát a Maszkra: a bámulatos bébi és a kurta kutya civakodása pillanatok alatt feje tetejére állítja a házat! De az igazi balhé akkor kezdődik, mikor a maszk eredeti tulajdonosa, Loki is felbukkan, hogy visszakövetelje elkótyavetyélt jussát. Tulajdonképpen ez még akár egy kikapcsoló mozi is lehetne, ha nem az lenne a címe, ami. Plusz kevésbé ennyire ?-kategóriás szaga lenne. Alan Cumming és Bob Hoskins sem tudtak mit tenni ezzel az égetett szarral. Ez egy olyan produktum, amit még vasárnap délután matinénak sem ajánlanék senkinek, mert iszonyat gáz. Le kéne tagadnom, hogy megnéztem! Nem vártam sokat a filmtől, de még így is sikerült oltári nagyot csalódni. A büdzsé 75 millió dollár!!!! volt (ki volt az a gyökér aki pénzt rakott ebbe?!), a színvonal mégis olyanra sikeredett, mint a leggyengébb Asylum-filmek. Szagos effektek, nulla történet, szánalmas párbeszédek, rémes színészek. De a filmbe rakott látványötletek viszik a pálmát! Fürdőgatyában nyaraló punkfrizós istenfi?! Zöldes röhögő ondósejtek?! Világító petefészek?! Rikítózöld trutyit hányó és táncikáló animált csecsemő?! (.....) Ha másra nem volt jó, hát arra igen, hogy beszerezzem és újra megcsekkoljam az eredeti és felülmúlhatatlan Maszkot. De hogy még néhány sor erejéig ennél az ótvar, nézhetetlen filmnél maradjak, ez a "Maszk" iszonyatosan ronda volt. Főleg a csávónak azzal a vöröses fullmű hajkoronájánál. Nem lennék Mary E. Vogt helyében -pedig ő volt a Men In Black jelmeztervezője. A másik: miért van az, hogy ebben a filmben sokkal bénábbak a speciális effektek, mint '94-es eredetiben? Elképesztően ocsmányak, pedig az lett volna az egyetlen, ami valamicskét javíthatott volna ezen a hordalékon, de még az is nézhetetlenül gagyi és pocsék. Ez a film úgy ahogy van, visszataszító, és nem is csodálom, hogy minden idők legpocsékabb filmjei között van. A sztori a kiakasztóbbnál is lejjebbre szorult, gyermeteg és egy nagyonis népszerű rajzfilm sorozat sárba tiprása. A kutya biztos megette a forgatókönyvet a forgatás előtt. Igen, a legrégibb kifogással kell előrukkolnom, de nem találok semmit sem a védelmére. Hogy akkor miért irok róla ennyit? Kérdezhetitek joggal. Nem tudom a választ, de annyit mondhatok, ha még nem láttátok, kerüljétek el jó nagy ívben. Rémes, folyamatos nézés mellett leépíti az ember IQ-ját. Ne nézzétek meg!!! Nem győzöm hangsúlyozni!"

32. Langelus (2010-12-08 10:04.15)   - (válasz Langelus 31. hozzászólására)

# „Szóval mialatt Freeze megpróbálja lefagyasztani a világot, Szömörce elcsábítja a Dinamit Duót. És itt van valami, amire sose hittétek, hogy sor kerülhet ebben a filmben: egy NŐ megcsókol egy FÉRFIT!” ◘ „Ne, Robin, ne tedd! Csak össze vagy zavarodva, ennyi!” ◘ „De a gumiajkak befürödnek, és Batman és Robin maguk alá kerülnek néhány zöld indától. Eközben Barbara kideríti, amit bárki akár egyetlen agycellával ki tudna: hogy Bruce és Dick Batman és Robin. És egy szerető-ábrázatot vág, amikor megtudja.” ◘ „Thó-ho-ho-ho!” ◘ „Megtalálja a Denevérbarlangot, ahol egy virtuális valóságú Alfred – tudom, csak próbáljuk bevenni, jó? – elmondja neki, hogy ő ’tudta, hogy megtudja, kik ők, odatalál a Barlangba’ és még ’tervezett is egy öltözéket’, hogy ’segítsen Batmannek és Robinnak’ a bűn ellen harcolni.” ◘ „Ó, hát persze!” ◘ „Szóval Barbara segít a hőseinknek azzal, hogy átvedlik a félelmetes Batgirllá, az egyetlen szereplővé ebben a moziban, akinek kéne kapjon Batbimbót, de nem úgy tűnik, mintha lenne neki! Sose hittem, hogy egy macskaharc Uma Thurman és Alica Silverstone között ennyire unalmas lehet. Szóval legyőzi Mérges Szömörcét, és visszaüti a saját emberevő növényébe. Azt hiszem, az egyetlen, ami hiányzik itt, hogy Mérges Szömörce beüvöltse, hogy: ’átkozott’.” ◘ „Gyerünk, mondd ki. Én mondom, hogy mondd ki! Akarom, hogy kimondd, Anyabaszó! Tudom, hogy akarod! Tudom, hogy akarsz minden klisét a Nagykönyvből! GYERÜNK, MONDD KI! MONDD KI!! MONDD KII!!!” „Átkozott!” # „GIGÁSZI FENÉBE EZZEL A FILM€€€Ł!!! MEGTETTE!! VÉGRE MEGTETTE! BATMAN DENEVÉRSZAR MÓDON KERGETETT AZ ŐRÜLETBE! FBLFBLFBL! HOHAHAA-HA, HOHAHAA-HA! HAHAHAHAHAHAHAHA…! OHH! Karbantartás. Mindig légy résnél, ha Joel Schumachert bevonták.” ◘ „Szóval Batgirl megmenti a Dinamikus Duót, és felfedi titkos személyazonosságát. # „Bruce, én vagyok! Barbara.” # „A-ba-na-de: BARBARA?? Ki gondolta volna?? Az a maszk olyan jól takarja az arcodat!” # „Kellemetlennek találom ezt.” # „Szóval ők hárman kilőnek, hogy megállítsák Freeze-t – miután a jelek szerint átöltöztek – és visszaolvasszák a várost. „Nem lesz könnyű visszafordítani a folyamatot.” „A Nap öt óra múlva kel föl.” „Itt.” „Kongóban most kel fel a Nap.” „Valahogy át kéne vetítsük.” „A világ másik végéből.” „A teleszkópnak vége.” „A tükröket a teleszkóp nélkül is be lehet állítani, de ahhoz egy komputerzseni kell.” „Csinálom.” „Enyém a teleszkóp, tiétek a tükör.” # „Oh, ennyit agyalni ezen…!” ◘ „Szóval egy sor unalmas szövegsor, röhejes piruettek és csúcson túli efektek után hőseink legyőzik Mr. Fagyot és felrobbantják az óriási sugárpisztolyát. Waó: gondoljatok bele, mennyi éhező gyereket menthetnénk meg a pénzből, amit ezekre az effektusokra költöttek.” # „A ridegségedtől kiráz a hideg.” # „Ezután leolvasztják azt a sok ronda hót Gothamről egyszerű hétköznapi gumijégcsapokra. ◘ „De várjunk csak egy percet! Mi van El Füröddel? Most nem egy halott hulla?” ◘ „Nos, mázli, hogy Freeze feleségének PONTOSAN UGYANAZ A BETEGSÉGE! És miután meglágyul a szíve, átadja Batmannek a gyógyszert, amit a páncéljában tartott. ◘ „És ezt nem használta a nején, mert?” „Túl súlyos az állapota.” # „Sz’al visszaviszik Freezet a börtönbe, kikúrálják Alfredot, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. De! Mit kezdjenek most Barbarával?” # „Te visszamész az iskolába.” „Ez nem túl jó ötlet.” „Partnerek?” „Partnerek.” # „Szóval gyerekek: e történet tanulsága: dobd el a tanulmányaid, felejtsd el a sulit, öltözz be feszes bőrbe és éld az életed szuperhősként, mert Batman azt mondta, hogy ez OKÉ!” ◘ „Azt kell mondjam, ez borzalmas lecke a kölyköknek, bár nem hiszem, hogy sokat számít: egy gyerek se látta ezt a filmet! Batman itt egy gigantikus Batbaj.” „Batbaj?” # „Batbaj.” ◘ „Miért? Mert ez a mozifilm annyira tetves, olynyira szörnyű, és olyan borzadályosan pocsék, hogy csak egyetlen nem-létező szó van, aminek ESÉLYE LEHET, hogy összefoglalja. Tudni akarjátok, mi az a szó? Elmondom nektek: * EE-Z SZUPERSZEMÉTFASZANTIKUSEXPONÁLTBI-VALY-SZAR, EGY OLYAN FILM, AMIT A CENZOROK IS KITÉP-NÉ-NEK, SAJNOS NEM SOK SZÓ VAN, AMIT BIVALYSZQARRAL ÍRNAK:” ◘ „SZUPERSZEMÉTFASZANTIKUSEXPONÁLTBI-VALY-SZAR, BASZODILI-BASZOTT SZEM, BASZODILI-BASZOTT SZEM * * ITT EGY FILM, MI OLYAN ROSSZ, HOGY INKÁBB PASIZOM; A KÖRNYÉK MINDEN ÁLLATA LŐHET A SZEMEMBE, INKÁBB ISZOM ÓRIÁSBÖGRÉT MAJOMPISIVEL, ÉS MÉG MILLIÓ EGYÉB, AMIT INKÁBB MEGTESZEK! SZUPERSZEMÉTFASZANTIKUSEXPONÁLTBI-VALY-SZAR, EGY OLYAN FILM, AMIT A CENZOROK IS KITÉP-NÉ-NEK, SAJNOS NEM SOK SZÓ VAN, AMIT BIVALYSZQARRAL ÍRNAK: SZUPERSZEMÉTFASZANTIKUSEXPONÁLTBI-VALY-SZ@@@@R!!!” ◘ „Ne ragozzuk tovább: rémes.” #

31. Langelus (2010-12-08 10:03.39)   - (válasz Langelus 30. hozzászólására)

Ez a 2008-as kritikavideó 2. fele: http://www.youtube.com/watch?v=R7DBEWWnFeY Ez pedig a magyar nyelvű tükörfordítása: # „Nyugodtan lecserélhetnénk a dialógusait azzal, hogy:” # „ÍJI VÍI HIGYÍ VIHÍGYIVE!” „HWYV ÍGYIVEI VIJÍ WEGYIVE!” „Jól van, hibáztam, bocsánat!” # „Eközben, a 12. számú történetben rájövünk, hogy Barbara minden haragját úgy adja ki magából, hogy értelmetlen motoros versenyeken vesz részt. Miután Dick Greyson megmenti őt a világ legrosszabb nagytotál hátterétől, Barbara feltár egy észveszejtő titkot Alfredről:” # „Próbálja elrejteni a fájdalmát. Elfröd beteg.” # „Oh, Elfröd beteg? Elfröd beteg?? Úgy értem: tényleg fárasztanunk kell magunkat az inassal ebben a filmben?! Most tényleg: mégis mennyire lehet ő beteg?” # „Haldoklik.” # „Helyénvaló.” ◘ „Szóval Bruce és Dick lehatározza, hogy elmondják neki a búcsúbeszédüket haldoklása alkalmából. Itt Bruce és Alfred nagyon szívszorítót beszélget, és feltárja személyes nagyrabecsülését Alfrednek. De TALÁN egy kicsit túlzottan.” # „Szeretlek, öreg.” „Én is szeretlek.” [*Túl sokáig volt Homo Kos…!*] „Nem ártana orvoshoz menned!” # „Emeközben Mérges Szelence kiszabadítja Mr. Fagyit a börtönből és ellopja Sub-Zero-páncélját. Mellesleg: a Rébusz-ruha ITT nem túl okos húzás. De Freeze-nek kell a gyémánt a főhadiszállásáról, hogy aktívan tartsa a ruháját.” # „Segítek megmarkolni a kavicsaidat.” # „He-he-he-he!” ◘ „Szömörce beleegyezik, hogy elhozza a gyémántot, egyidejűleg kihúzza a dugót Freeze feleségéből, hagyva, hogy meghaljon.” ◘ „Bárcsak én lennék abban a tartályban…” # „Az biztos.” # „A köpenyes keresztesek megpróbálják megállítani, de elvesztik a fejüket Szömörcétől.” # „Meg akar ölni, Dick!” # „Vigyázz a szádra!” ◘ „Szömörce megszökik, és hagyja, hogy Batman és Robin egymásnak essen.” # „Mi történt?! Hogy menekültek el?!” # „Hogy merészeltétek nem megállítani őket? Nem mintha ez a rendőrség dolga len… Hogy nem merészeltétek megállítani őket?” ◘ „Ahogy Szömörce visszatér, elmondja Freeze-nek, hogy Batman megölte a feleségét. Úgyhogy Freeze felesküszik, hogy bosszút álljon a társadalmon. ◘ „Jézus, márcsak az hiányzik, hogy Freeze felordítson, hogy ’előbb Gotham, majd a világ’!” # „Először Gothamre! Aztán: a Világra!” […Gyűlölöm ezt. Ezt nézd meg. Ez olyan béna. Ez idiótikus. Igazán utálom ezt. Ez olyan hülyeség. Azt kívánom, hogy: PĐH! AAUAUA-AHHAHAHOHOÚ!! Azt kívánom, bárcsak végezni tudnék magammal.]

30. Langelus (2010-12-08 10:02.56)   - (válasz Langelus 29. hozzászólására)

# „Szóval a sztori beindul azzal, hogy főhőseink, Batman, játssza George Clooney, és Robin, játssza Chris O’Donnell, meg tervezik állítani Mr. Fagyot, hogy – jól sejtitek –: meghódítsa a világot.” # „ÚGY VAN!” # „Azzal kezdődik, hogy Mr. Freeze, játssza Arnold Sportsanegger, kirabolja a Gotham Muzeumot, szóval hőseink csatába öltöznek a nyitó harci jelenetre. És igen: azok a kosztümök kiegészülnek Bat-bimbókkal és Bat-seggekkel. ◘ „Oké, mind tudjuk, mi jön:” # [*Túl sokáig volt Homo Kos…!*] # „Most, hogy ezt a viccet letudtuk, folytassuk.” ◘ „Mr. Fagy ellop egy gyémántot, ami a jelek szerint feltölti a Sub-Zero-ruháját. Emellett, egyedüli céljának az tűnik, hogy vicceket gyártson egy olyan tárgyról, ami sajnálatos módon adja magát jópár szenvelgő szójátékhoz.” ◘ „És én most négy tippet adok hozzá, hogy mi ez a tárgy. A: Hírességekről pletyka; B: Politikai szatíra; C: Családi dilemmák; vagy D: Jég.” # „Eljő a jeges!” „Törjünk egy kis jeget!” „…, hogy felolvaszd!” „Hidegvér!” „Jég veled!” „Jégjó party!” „Hidegvér, …!” # „Ha a válaszotok D volt, HÁT KIBASZOTTUL NEM!!” # „ Kösz a játékot!” # „Szóval Batman BETÖRIK, ahogy segédje Robin is egy motorkerékpáron. Ahogy a harci jelenet jön, kapunk egy rakat béna szöveget és csúcson túli mutatványt.” # „Szép elkapás!” „Eltöröd, megveszed.” # „Egyébként, megfigyelhettek hasonlóságot egy másik ismerős stílussal. Nem akar beugrani? Talán ez segít:” # [* * * * * * {POW!}{WHAM!}{LAME!}* *] # „Bizony: ez a Batman-film cseszett előrevinni sötét történetfonalát és komplex karakterfejlődését, és helyette visszament a buzis, fénylő, színpompás stílushoz az eredeti Adam West Tv-showból… H€€€ŁP!!!” ◘ „ Szóval ahogy folytatódik a harci jelenet, látjuk, amint Batman és Robin végigKORCSOLYÁZNAK a jeges padlón, HOKIZVA egy értékes böhöm gyémánttal.” ◘ „Kell még ebből viccet csinálnom?!” ◘ „Közben Freeze-nek sikerül felállítani egy rakétát, ami felrepíti őt a világűrbe.” # „Mi pusztította ki a dinoszauruszokat?” # „Hű, lehet valami köze a jéghez?” # „A jégkorszak!” # „Batman feldolgozza magát a rakétára, ahol a gonosz falhoz fagyasztja őt.” # „Freeze, te őrült vagy!” # „Igen, hallgasd csak ugyanazt az ürgét a páncélban:” # „Nem hinném!” # „Robin jön megmenteni, ahogy leszörföznek a talajra a rakéta ajtajaitól. Hah, csak attól volna ez a jelenet még bénább, ha Robin felüvöltene, hogy Kaowabunga!” # „KAOWABONGAAA!!” # „Ouh…!” ◘ „Mintha ez a jelenet eddig se lett volna elég hosszú, Batman és Robin bekergetik Mr. Fagyot egy másik épületbe. Ahol Robint megfagyasztja a sugár.” # „Hidegvér, madárka.” # „ ISTENEM, MILYEN HOSSZÚ MÉG EZ A FILM?! TÍZ P€RC?!! MÉG CSAK TÍZ PERCE VAGYUNK BENNE??! EZ A FILM LESZ A BEVÉGZÉSEM…!” # „ Kérem, kegyelmezzen!” # „Jól van, szóval miután Mr. Fagy visszaszerzi a gyémántot, Batman hátramarad, hogy kiolvassza ’mödarkát’.” # „Az érzelmeid elgyengítenek! Ezért lesz ez az enyém! Legközelebb megöllek!” # „Miért nem öli meg most?” # „Bárcsak tudnám.” # „Mint látható, Shwarzenegger messze a legrosszabb színész ebben a filmben.” # „Van egy kis vad ++++m szívni.” # „Amíg ez a figura be nem téved. És ön?” „Mérges Szömörce!” # „Á, igen: Mérges Szömörce. A nő, aki úgy kezdte, mint rozzant környezetvédő, aki ott dolgozik a világ legklisébb gonosz laboratóriumában.” ◘ „Komolyan: ez a hely annyira klisés, hogy márcsak egy nagy villámlás hiányzik az épületről... Sokkolja, mikor megtudja, hogy főnöke az embereket mexikói birkózókká változtatja, hogy felkínálja őket hataloméhes diktátoroknak. Rájövén, hogy elvetemült tervét feltárta, a főnöke jól viseli.” # „Attól tartok, meg kell haljon. AAAARH!” # „A sok toxinból meg vegyszerből kivirágzik a közismert végzetasszony Mérges Szömörce. Aki úgy gyilkol embereket, hogy ad nekik egy vehemens smacit. (Ez aztán a Halál Csókja!)” # „Miért van, hogy a dögösebbje mindig homopszichés mániákus?” # „Felhasználva a halálos növények iránti szeretetét, Mérges Szömörce elvetemült célja, hogy: jól sejtitek: meghódítsa a világot.” # „ÚGY VAN!” # „Közben a Wayne-villában, Bruce Wayne és Dick Greyson látogatóba kap egy kellemetlen látogatót. Alfred unokahúgát, Barbarát, egyenesen Britanniából.” # „Eh, ahol új számítástechnikai ismereteket…” # „Sajnálom: egyszerűen nem értelek ezzel a hihetetlenül remek brit akcentussal.” # „Nem is tudom, ez az egész motorozás nem az én stílusom.” # „Tuti, hogy Liverpool.” # „Ez az egész gazda-szolga ügy...” # „Eközben, kiderül, hogy a gonosz Mr. Fagynak van egy neje, akinek gyógyíthatatlan kórja van, ezért lefagyasztva ott tartja biztonságos rejtekhelyén: EGY NEONFÉNYES JÉGKRÉMPARKBAN! Hogy nem bír senki rájönni, hogy ott van bent?! Ez kvázi mintha Walt Disney próbálna elbújni Disneylandben! Úgy értem, senki nem nézne körül ott?!” „Iszonyú nevetséges.” „Miközben próbál kitalálni egy gyógymódot imádott nejének, Freeze ideje nagy részét azzal tölti, hogy kórust alakít gyilkos eszkimókból [és egy fehér kombinés fekete prostiból], hogy énekeljék azt: ’Én vagyok Mr. Fehér Karácsony, én vagyok Hó Úr.’ ◘ „Ez csak GAGYI.” ◘ „Mindeközben, a Batman, aki régen elbújt a villanyfény elől és ellopott minden titkos fotót, amit készítettek róla: most nyilvánosan szerepel egy szexista orgián, ahol a férfiak jó külsejű nőkre fogadnak, hogy elmehessenek velük. Mialatt ott vannak, szembekerülnek a csábító Mérges Szömörcével, aki befúj egy hipnotizáló parfümöt, és arra vesz rá férfiakat, amire csak akar. És ahogy nyilván kitaláltátok: Batman és Robin szó szerint fogadni kezdenek rá.” # „Egymillió dollár!” „Kétmillió!” „Hárommi…!” „Négymilli…!” „Hétmillió!” [Batman mindörökké] „Sose megyek ki a barlangból nélküle.” # „Egy denevér-kreditkártya? Adtak neki egy denevér-kreditkártyát…?? Volt hozzá GOLYÓJUK, HOGY ADJANAK MINDEN IDŐK EGYIK LEGNAGYOBB SZUPERHŐSÉNEK EGY BAT-HITELKÁRTYÁT??!! NEEM! NEM EGYEZIK!! NEM EGYEZ NEM EGYE-GYE-GYE-GYE-GYEAAR…! [20 perccel később…] # „Öhm, bocsánatot kérek ezért a gyerekes kitörésért. Gyerekes volt és éretlen. Csak nagyon begurulok, ha látom az egyik gyerekkori ikonomat, amint ott szorongat, thih: EGY BAT-HITELKÁRTYÁT, TI FASZKALAPOK!! KINYÍRLAK TITEKET!! MINDET KIBERHELEM, AAAR…!!” # [1 órával később…] # „Öhm, ÚGY MERJÉTEK LESZARNI A GYEREKKOROMAT, HOGY MEGDÖGLET€€€K!” # [7 órával később] # „Whuhh, oké! Jól vagyok, tényleg! Jól vagyok. Szóval: miután Batman használja a… tudjátokmit,” ◘ „Mr. Fagy bebassza a partyt. De Batman egy izgalmas hajsza során elkapja Mr. Fagyot istentudjahogy elhúzva abból a köpenyből, és elhelyezi Arkham Asylumban. De Robin dühös mert ’ő ákártá élkápni Mr. Fagyot!’ # „Megcsináltam volna azt az ugrást! Tudod néha valaki másra számítani az egyetlen módja, hogy győzhess!” # „Egyébként Robin legtöbb dialógusa szintén locsogó hegyibeszéd.” # „ Engem szeret, nem téged.” „Ez nem szövetség.” „Egy Robin-jelet akarok az égen.” „Batman és Robin, nem Robin és Batman!”

29. Langelus (2010-12-08 10:02.12)

Ez egy 2008-as kritikavideó 1. fele: http://www.youtube.com/watch?v=C5FhsA1RlGg Ez pedig a magyar nyelvű tükörfordítása: # „Hello, itt a Nostalgia Kritikus: én emlékszem rá, sz'al nektek nem kell! H-hah, nos srácok: itt van. A Nagy Darab. A Szargátló. Az amerikai mozi székrekedése, egy bödön szenny, amitől semmi értéket nem LEHETSÉGES elvenni; mely, mint mondják: MINDEN IDŐK egyik legrosszabb filmje. Természetesen a leírhatatlan terrorról beszélek, ami Joel Schumacher Batman és Robinja." ◘ „Egy olyan filmről beszélünk, mely annyira pocsék, hogy vannak ügyvédek, akik ésszerű érveket hoznak fel, hogy ügyfelük tette talán iszonyú, de legalább nem készítették el a Batman és Robint! És a legeldugottabb vidékein Délkelet-Ázsiának, máig az első számú kedvenc kivégzési módnak számít.” # „To-kaoya; nézzed! Toke-do; nézzed!” „NEE! KÉREM! BÁRMIT, CSAK AZT NE…!! # „Tehát, mint látjátok, nem repesek az örömtől, hogy áttekintsem ezt a Bűzlényt. Mindenesetre: mielőtt áttekintem, nézzük meg ezeknek a denevérember-filmek vázlatos történetét.” ◘ „Az első Batman-filmet 1989-ben készítették az akkor újonnan érkező Tim Burton rendezésében. Komor volt, sötét, és éppen annyira készült felnőtteknek, mint gyerekeknek. Mi több: inkább felnőtteknek. És máig a legtöbbet kaszáló Batman-film. A második film, Batman visszatér szintén nagyon komor és sötét, de talán egy picit túl sötét. Sok ember nem díjazta az akt és undorító Pingvint vagy a kivételesen depresszív történetvonalat. Míg az első film győzelemmel ért véget, Batman visszatér inkább keserédes, és sok ember hagyott üres érzéssel. Még mindig nagy sikerként, Batman visszatér nem az a mega blockbuster volt, amit a Warner Brothers remélt. Úgyhogy Burtont kitúrták a filmfolytatásokból és helyébe jött egy másik rendező. Jön Joel Schumacher, a rendezője a harmadik Batman-filmnek: Batman Mindörökké. Ami mindenképp gyerekbarátabb volt, olyan sztárokat bevonva, mint Jim Carrey, vakító-villanó fények és néhány igen elcsépelt szöveg.” # „A kocsi az, ugye? A csajok buknak rá.” # „Nem volt jó, de nem is volt olyan borzalmas. Az volt, amit a stúdió mindig is akart: biztos és reklámozható. És ahogy képzelitek: nagy siker volt. Szóval logikusan Schumachert behívták, hogy rendezze meg a következő Batman-mozit.” ◘ „És látván, hogy ez mennyire minden idők egyik legrosszabb filmje, különleges előkészületeket tettek, hogy ne tudjak VÉGEZNI magammal. Például, ahm, minden éles tárgyat elvittek az épületből, elvették az övemet, hogy ne tudjam FELKÖTNI MAGAM, és, ó: lecsiszolták a szemüvegem hegyét, hogy ne tudjam BELESZÚRNI a torkom ereibe. DE! Nem számoltak a psziché-piruláimmal! Szóval: tekintsük meg és lássuk, mennyire is rossz a Batman és Robin.” ◘ „Ez nem tűnik olyan szörnyűnek: csak felöltöznek, ott a Batmobil, a zene szép; talán ez nem is lesz olyan borzalmas.” # „Kocsit akarok! A csajok bukják a kocsit.” „Ezért van, hogy Superman egyedül dolgozik.” # „GMP-PFFUFH, NE-HEM, NE-HEM, NEM TUDOM MEGTENNI, NE-HEM…!” ◘ „Sz'al: ha nem rajongtok az egysorosokért: semmi vész! Csak kb. 167 milliárd van még belőle!” # „Hazudsz!”

28. Miss bambi (2010-12-08 09:56.26)

Tejóságosatyaúristen hova kerültem..:O

27. Langelus (2010-12-08 09:55.10)   - (válasz Langelus 26. hozzászólására)

# „Szóval az összes Looney Toons karakter: Tapsi, Dodó, Taz, Hou és Úgyvan: elég rendesen kapnak az animált hátsójukba. És higyjetek nekem, mikor azt mondom: senkit se kímélnek.” # ◘ # „Hé, csak nem verték ki a szart Nagyiból?” # ◘ # „MEGTETTÉK: KIVERTÉK A SZART NAGYIBÓL! SZABÁLYOSAN LEBIRKÓZTAK, LEÜTÖTTEK ÉS LERUGDOSTAK EGY ÁRTATLAN ÖREG NÉNIT, AKI SOHA NEM BÁNTOTT SENKIT EGÉSZ ÉLETÉBEN!... Láthatnám újra?” # ◘ # „Mégegyszer.” # ◘ # „Ó, öregem, tudnám ezt nézni örökké…!” # ◘ ◘ ◘ ◘ ◘ „Jaj, de fáj…!” # „De sajnálatos módon a mozi folytatódik, és kiderül, hogy Michael Jordan és a Looney Toons immár tartalék játékos híján vannak. Szóval kit fognak behozni?” # „Ta-tadadata-tata-TAAA!” # „Ó, ne, BILL! MIT MŰVELSZ?? MÉG MINDIG VAN EGY KARRIERED, AMI TÖNKREMEHET!” # „Talán én tudok segíteni.” # „MENJ! TŰNJ ONNAN! MÉG VAN IDŐD! Nézd, lehet, hogy megcsináltad a Hatalmas aranyost vagy Az ember, aki túl keveset tudottat, de EGYSZERŰEN NEM HISZEM, HOGY EZT TÚLÉLHETED!” # „Ez volt az oka, hogy megszülettem.” # „Oké, megadom neked egy rendező nevét itt: Sofia Copola. Még eléggé újsütetű, de sok ígéret van benne. Csak… gondold végig, jó?” # „Nagyon vicces…!” # „Persze, döntetlenre jön ki a játék, és Michael Jordanen múlik, hogy bevigye a döntő pontot. De megdöbbentő fordulatként: nem győznek! Elvesztik a játékot, hogy új mozi konvenciókat találjanak. * Michael Jordan rájön, hogy ő egy tökéletlen emberi lény. Egy bukott hős. Felismeri az égést és felelősséget, ami az ilyen kivételes hatalommal jár. De ugyanakkor: rájön, hogy ez a különös erő az elméből és a lélekből jön, és nemcsak az atletikai eredményekből. Habár: a film azt tanítja a gyerekeknek, hogy még a legsötétebb pillanataikban is mindig találhatsz emberséget magadban. És ez barátom, az esszenciája az egész emberi: Á, CSAK VICCELTEM! BELÖVI A KOSARAT!” # „Oaa…!” # „Szóval a Looney-k visszajuttatják Michaelt haza, visszakerül a játékosok ereje, és a Looney Toons továbbra is marad a kiáltóan nemvicces-mivoltuk. De Jordannek még van egy utolsó elintéznivalója.” # „De ő már nem játszik kosárlabdát.” „Lehet, hogy már nincs meg benne, srácok.” „Egy módon derülhet ki.” „ISTEN HOZOTT ÚJRA, MICHAEEEL JORDAAAN!!!” # „Á, már érte: a Looney Toons az oka annak, hogy Michael Jordan visszatért a kosárlabdához! Aa-hahahahaha, ahhahaha, ahhahaha, ahah, hah; ł$T€N€M, €Z @ FłŁM Đ€ ßŰZŁłK!!!” ◘ „Úgy értem, mit képzeltek?! MIFÉLE JÓZAN PARASZT TUDNA EGY ILYEN MOZIT LEHETSÉGESEN JÓNAK ELKÖNYVELNI?!” ◘ „És tudjátok, mi az elképesztő ebben?! Ennek a filmnek egyszerre volt négy írója! NÉGY ÍRÓJA!! ÉS EGYIKÜKNEK SE TŰNT FEL, HOGY AMIT ÍRNAK, AZ INTERGALAKTIKUS DISZNÓSZAR! Úgy értem, el tudjátok képzelni, hogy nézhetett ki az íráskonzultáció ezzel a négy marhával?!” # „Földönkívülieket látok. És látom Michale Jordant… amint leszívják egy golflyukon… egy kosárlabda-játékra…Tapsi Hapsi ellen.” # „Hát ez sokmindent megmagyaráz!” # „Ne, inkább húzzunk el az akupunktúrára!” # „A Nosztalgia Kritikus vagyok. Emlékszem rá, sz’al nektek nem kell. (Istenem, de rossz mozi…!)” #

26. Langelus (2010-12-08 09:53.41)   - (válasz Langelus 25. hozzászólására)

Ez a kritikavideó második fele: http://www.youtube.com/watch?v=JgF0f3dVkoc&feature=related Tükörfordítása: # „Szóval áll a játék, és a Looney Toons egyesítik erőiket, hogy megállítsák a gonosz földönkívülieket egy univerzális spacejam-ben. Ami még mindig furcsán hangzik nekem. Nem tudom, amikor azt hallom: spacejam, arra a ragacsos anyagra gondolok, amit a Spaceballs-ban használtak, hogy kiüssék a radart.” # „Cseresznye.” # „Szóval az összes kedvencetek ott van a vonalban," ◘ "köztük Tapsi, Dodó, Cucu, Taz, Elmer, Lola, Csőrike, Marsla-ÁLLJUNK MEG! Ki a faszom Lola?" ◘ "Ó, várj-várj, emlékszem már, a klasszikus Lola-rajzfilmekből! Tudjátok, amelyet, öh, amelyet… KI A FASZOM LOLA?!” ◘ „Lola, mint kiderült, egy lánynyuszi, akit azért alkottak meg, hogy több női nézőt hozzanak be a mozikba. Sajnálatos módon azonban nem igazán vették őt élvezhetőre, viccesre vagy bolondosra. Mi több: egyáltalán nem írtak neki személyiséget. Egyszerűen csak úgy próbálták meg beállítani, mint valami különös szexszimbólumot.” ◘ „Ami kissé bizarr, mivel ő tény és való: egy nyúl… Nem egy személy, ő egy nyúl… Ha személy volna, talán egy hangyányit több értelme lenne szexszimbólummá tenni, de tény és való: ő egy nyúl… MIÉRT AKARNÉK ÉN NYÚLLAL HÁGNI? MI ÉRTELME VAN ENNEK? A nyulak nem szexik: a nyulak: ÉTELEK!” ◘ „Úgy értem: nézzetek már rá! Felöltöztetik lenge ruhákba, hordatnak vele rövidnadrágot;” ◘ „Ó! És itt jön a legnagyobb sértés mind közül: szó szerint adtak neki nyusziciciket! NYUSZICICIKET!! Úgy értem: MIFÉLE BETEG BECSAVARODOTT PERVERZ ADNA TÉNYLEG EGY RAJZFILMFIGURÁNAK NYUSZICICIKET??! Úgy értem: ha ennek a tagbaszakadt ribinek ténylegesen van női ivarjellege, milyen többletet fog ez jelenteni a többi rajzfilmre nézve?!” # „Nekünk van golyónk!” # „ÁLLJ, ÁLLJ!!! Oké, rendben: hadd tegyek valamit tökéletesen világossá maguknak Warner Brothers igazgatótanács-tagoknak: MI NEM AKARUNK NYUSZIKAT BASZNI! Ah, nem hiszem el, hogy ezt ki kell mondanom: NEM AKARUNK NYUSZIKAT BASZNI! ÚGY ÉRTEM: MI EMBEREK VAGYUNK! ERREFÖL MI BASZNI MÁS EMBEREKKEL SZERETÜNK! Öh, biztosra veszem, hogy van valami KIS hányada a Föld lakosságának, akik szeretik nyulakkal csinálni, de EZ ALIGHA LEHET NYOMATÉKOSABB DEMOGRÁFIAI ÉRTÉK! Na jó, tisztázzuk: láttatok ti már olyan nyuszit, akire szó szerint felizgultatok?” ◘ „AZ NEM SZÁMÍT!!!” # „Hahahahaa…!” # „Oké, szóval némi gyerekfelvilágosító célozgatástól szenvedve, a filmnek egyben a LEGROSSZABB kamerabeállításai vannak az egész kerek világon. Mezeien szólva: mind extrém közelik! Komolyan: az az érzésem, hogy a karakterek ebben a filmben mindjárt rám vetik magukat! Ezek a képek olyan közeliek, folyton azt gondolom, hogy kamera az arcukba fog ütközni, mint az Aladdin nyitójelenetében!” # „Au.”

25. Langelus (2010-12-08 09:52.13)   - (válasz Langelus 24. hozzászólására)

# „Szóval, a történet, amit Tapsi megpróbált lezavarni nekünk, azzal kezdődik, hogy Michael Jordant kidobták az MBI-ből.” ◘ „Az első alkalommal, hogy kidobták.” ◘ „Látjuk őt azokban a zavarba ejtő években, amikor szó szerint átváltott baseball-ra a kosárlabda helyett.” ◘ „És ez nem rossz írás: ez tényleg megtörtént!” ◘ „Eközben elutazunk, ahm, a világűrbe… ahol egy gonosz hadura egy, ahm, holdon épült vidámparknak… új attrakciók után kutat. Ezért elküldi földönkívülijeit, hogy rabolják el a Looney Toonst, akik a, ahm, a Föld középpontjában laknak… ahol a Looney Toons azzal vág vissza, hogy, ahm, kihívják őket egy kosárlabdameccsre…” ◘ „HEH, HÁNYSZOR HALLHATTUK EZT A SZTORIT?” # „Új ügynökök kellenek. Kezdünk kiégni.” # „De mielőtt egyáltalán eljutnánk idáig, végig kell néznünk tucatnyi jelenetet, melyeken Michael Jordan szórakozik a családjával.” # „Hogy ment?” „Hát, 2:5 arányban megint megnyerték a meccset.” „Whu!” „Igen! Ez így összesen 685, vagy mennyi…” # „Ó, könyörgöm: nem juthatnák már el a Looney Toonshoz végre?” # „Mit gondoltok? Eléggé része vagyok a ruha arany csillogásának én is. Jobban megy a színemhez!” # „Öh, második gondolatra: vissza az uncsi családhoz…!” # „Csirke lesz.” „Csirke? Csirke-mi?” „Csirkemáj.” # „Áh, inkább vissza a Looney Toonshoz!” # „Mától birtokba vesszük ezt a helyet!” „AAAHR…!” # … Adják most a 700-ak Klubját?” # „Azt hittem, már sose kérded meg.” # „Ezekből a klipekből ítélve talán feltűnik az első probléma ezzel a filmmel. A Bolondos Rajzfilmek nem viccesek. Durvák, hangosak, és döngölően bosszantóak, de határozottan nem viccesek. Mi több: a megírtsága ennek a filmnek annyira ocsmány, majdhogynem azt kívánom, bárcsak az eredeti Looney Toons az 50-es évekből ott lennének és néznék.” # „Én vagyok a buzdító…!” „ <; \” „Dhe mami! Dhnem akarok iszskolába menni ma…!” „<: `” „AAH…! A-azt hiszem, rondítottam…!” „<: ( Ha-ha-ha, nagyon vicces, ha-ha-ha…! <: (” # „A második probléma, amit talán észrevettetek a filmben, hogy Michael Jordan se vicces. Faarcú, unalmas és hihetetlenül rossz színész, de biztos, hogy nem vicces. Sőt: szerintem mégcsak nem is tudja, hogy filmben játszik! Azt hiszem, csak lekövették őt kamerákkal, majd rajzfilmeket festettek be a háttérbe.” # „Szent kleofázs!” # „Visszatérve a történethez, a földönkívüliek úgy döntenek, hogy visszamennek a mi világunkba, hogy némi extraerőt szerezzenek. Épp ott ülnek mindenki kedvenc felesége és amellett, aki Homer Simpson hangját csinálta.” ◘ „Micsoda, öh, véletlen…” ◘ „Sz’al a földönkívüliek ellopnak minden tehetséget a kosárlabda néhány legnagyobb játékosától.” # „Nem parázom: biztos csak valami pszichoszomatikus cucc, vagy a Hold állásával van valami…” # „Wáó, úgy tűnik a színjátszó-tehetségüket is elvitték.” # „Szaglik…” # „Szóval a földönkívüliek átalakulnak óriási szörnyekké, akiket a Looney Toonsnak esélye sincs legyőzni. Ezért segítségül hívják Michael Jordant és a férges kis asszisztensét, akit Wayne Knight játszik. Aki meglepően hangzik, de: nem egy rajzfilmfigura.” „Igen? Ki mondja…?!”

24. Langelus (2010-12-08 09:51.59)

Ez egy kritikavideó első fele: http://www.youtube.com/watch?v=IDfLL2Yi6q4&playnext=1&list=P.. Ez pedig a tükörfordítása: # „Hello, itt a Nostalgia Kritikus; emlékszem rá, sz’al nektek nem kell! Tudjátok, én imádom a Looney Toonst. Ki nem? Viccesek, könnyedek, szellemesek: abszolút csodásak. És mondjak még valamit? Szeretem a kosárlabdát. És megintcsak: ki nem? Élvezetes, intenzív, jókora energialöketet ad: ugyancsak csodás. Bárhogyis: vegyétek biztosra, hogy ezt a két dolgot OOLYAN messzire tartsátok egymástól, ahogy az emberileg lehetséges. Mert ha nem: KIBASZOTT SPACE JAM LESZ!!! A LEGROSSZABB DARAB REKLAMIZÁLT FELSÜLT LÓSZAR, AMI VALAHA IS NEKIMENT A…!!” ◘ „Oké, jól van, bocsánatot kérek. Csak nagyon utálom, amikor Hollywood elragad nem egy, hanem két olyan dolgot, ami oly kedves nekem, és MEGFERTŐZI azzal a lerántó jópofi átmosással, amit annyira gyűlölök. Most, hogy ezt letudtuk, nézzük meg, hogy ez a két csodálatos időtöltés hogyan változott át a mozitörténeti játéktorzóvá, mely itt hever előttünk.” ◘ „Először is: talán töprengtek rajta, hogy a Pokolba jutott ez az ötlet egyáltalán az eszükbe. Nos, a 90-es évek elején a Nike-nak volt egy briliáns marketingötlete, hogy eladják a legvadiújabb cuccaikat. Nyilván a fedélzetükön volt Jordan, de szükségük volt még valami másra is, amivel a kisgyerekek figyelmét meg tudták ragadni. Ezért a Nike üzletet kötött a Warner Brothers-szel, hogy bedobhassanak olyan szereplőket, mint Tapsi Hapsi vagy Marslakó a reklámjaikba. # „Kit vártál? Elmer Fuddot?” # „Az adalékok óriási sikert arattak, és rövidesen Michael Jordan és Tapsi Hapsi lettek Amerika legnagyobb reklám-éllovasai, degeszre tömve a Nike-t, a McDonalds-t, játékcégeket és megszámlálhatatlan trikógyártó vállalatot.” # „Bizarr, ugye?” # „A nagy siker után a Warner Borthers marketingfejeseinek támadt egy ragyogó ötlete: ’Mi lenne, ha a reklámot egy filmre átdolgoznánk, azzal, hogy átdolgozunk egy filmet reklámmá, létrehozva egy reklámot a reklámoknak!’ HŰ! Ez minden reklámszakember álma: egy öngerjesztő reklám-pénznyelő sorozatgépezet, aminek hatalmában áll átváltoztatni a szart arannyá! # „Nagyon nem fekszik.” # „És megszületett a Space Jam. Az első film, ami úgy készült, mint egy reklám egy reklámnak készített reklámnak. De ne aggódjatok: nagyon okosan palástolják ezt a tényt.” # „Kapd fel a trikód, dobd fel a Nike-d, ragadd meg a micsodádat, és a bevételed ki fogja ütni az ablakot!” # „Szado.” ◘ „De még így is: egy mozi Amerika két legbecsesebb ikonjával elég nagy felhajtás volt. Szóval tudtuk, hogy Hollywood fejesei nem dobnának össze akármilyen förmedvényt a pénzcsináló árucikkeiknek.” „Nyilván.” # „Szóval halljuk: mi a történet?” # „Tudod, ezek a földönkívüliek az űrből jöttek, hogy rabszolgává tegyenek minket a vidámparkjukban, szóval kihívtuk őket egy kosárlabda-meccsre, de aztán a kicsik óriásira nőttek! Le kell győznünk ezeket a skacokat, mert szolgaságról beszélnek. Kényszerítenek majd minket, hogy standard komédiát adjunk elő ugyanazokkal a viccekkel minden este az idők végezetéig, lecsuknak minket, mint a vadállatokat, akiket aztán kizavarnak, hogy szórakoztassunk egy rakás ALACSONYÁLLÚ, BARMULT, KÖVÉRAGYÚ, BESAVANYODOTT FÖLDÖNKÍVÜLIT!” # „…Túl késő, hogy visszakapjam a pénzem?” #

1 2 3 4 5