Fórum - Odaát (sorozat) - Az Evangélium - avagy alakítsd tovább a történetet. Reboot-remake változat

7. Acrab888 (2012-05-07 15:07.31)

Sziasztok! Nos én írtam egy folytatást gyorsan. Érdekesnek találom ezt a What If? / Mi van ha...? alapfelállást. Ismert neveket használtam, az ismert lehetségességeket fordítottam és valósítottam meg máshogy, nagyon új dolgokat nem írtam bele. De az új karakterek kitalálását és belegyúrását élvezetesnek tartom. Remélem nem telik el 2 év amíg valaki folytatni fogja :D A hosszért elnézést kérek, a Supernatural mindig elragadtat :D Tehát.: Mary eközben az utolsó tányérokat törölte el és bár hallotta, ahogy Sam hazajött meg se mozdult a nappaliból beszűrődő hangok irányába, gondolatai a férje körül jártak. Johnt legutóbb reggel 7-kor látta, amikor megígérte neki, hogy legalább az évfordulójuk napján haza ér vacsorára. - Szia anyu! - Köszönt Sam, a konyhába lépve. - Oh, szia! Ezúttal pultoslány, vagy éjjeli pillangó volt az áldozat? - Neem talált, hideg mint a műtőasztal - mondta Sam kaján mosollyal és neki is felmutatta a papírpénzt - Cheerlader! - Wáó ez aztán az... életút fiam. Még pár lépés és eljutsz a Hilton lány kezéig. Sam ebbe a csipkelődésbe nem ment bele, nem egy veszekedés indult hasonlóképpen. Ráadásul ezen a napon látta, hogy Mary különösen érzékeny, mert John közös vacsorát ígért a családnak és anyjukat szerette volna este moziba vinni. De úgy néz ki az élet máshogy alakult, Sam a hűtőt vizslatva nem talált semmi érdekeset, így hát elővett egy sört. - Nem, nem nagyfiú! Előbb egyél is valamit - szólt rá Mary miközben a sütőhöz vitt egy már tiszta és száraz tányért - a pulyka már fél órája kész. Dean is evett már, te is nyugodtan láss neki. - Biztos? - Kérdezte szemöldök felvonva Sam - Holtbiztos! Ha apádat mindig megvárnánk, már mind rég éhen vesztünk volna - mondta Mary, majd egy erőltetett mosolyt megeresztve jó étvágyat kívánt Samnek és felment az emeletre. Sam így hát hozzá látott a pulykához, de nem maradt egyedül, mert Dean pár perc múlva abbahagyta az okkultista anyaggyűjtést és már a tányérja is üres volt. - Na mizu bratyó! Úgy néz ki apu megint talált valami szerelnivalót. - Igen Dean, mikor nem... - Helyeselt Sam. – Most pedig nem vall rá, hogy épp egy ilyen napon lent az aknában maradjon olajban turkálni valami ős öreg GMC vagy Dodge alatt. Tudod szerintem ez az egész kezd lassan az agyára menni… - Héj, héj Sammy! Mind tudjuk, hogy megviseli az üzlet, de idővel jobb lesz – vette védelmébe Dean az apját - jövő héttől már hivatalosan alkalmazottai is lesznek. Ráadásul ő választotta amit csinál és a fenébe is boldognak tűnik tőle, azt ne felejtsd! - Igen tudom, de az is igaz, hogy ő mindig magányos farkasként érezte jól magát, még azt se hagyta hogy az egyetem mellett segítsünk neki a cégnél! Most pedig hogy felvásárolta az egész műhelyt... - nem is tudom, lehet hogy túl vállalta magát. - Lehet Sam, de nekünk is kell foglalkoznunk a saját melónkkal - mondta Dean egyre csökönyösebben - és az nem segít semmit, ha csak hibáira emlékeztetjük. Erre Sam már nem tudott mit mondani inkább félbehagyta a csirkét, felállt az asztaltól és szótlanul elővett a hűtőből testvérének és magának egy-egy üveg sört: - Hé Sam, bocs hogy beléd fojtottam a szót, akár hiszed akár nem én is aggódom érte. – Mondta Dean továbbra is a nagyobb testvér mindentudó hangján. Majd pár órának tűnő másodpercnyi hallgatás után eszébe jutott valami: - De már megint nem azt mondom, amit kéne. A laptopon egy nőci után kutattam, aki kell a vizsgám lezárásához, de eredménytelenül, Blavatskynak hívják. Ismerős a név? - Helena Petrovna? – Kérdezett vissza Sam. - Bingó! - Mi van vele? - Nos tudod, 19, századi okkultista nő volt és állítólag sok orvossal volt kapcsolata. A neten semmit sem találtam erről. A te gépeden, vagy a felső orvosi könyvekben tudnál valami infót adni ezekről a kapcsolatokról? - Ja persze, valahol biztos van valami, – Mondta elgondolkodva Sam: - A nő elég híres volt, legtöbb említés biztos a keleti dokikkal kapcsolatban lesz. Gyere, nézzünk szét! S ezzel elindultak fel az emeletre. Sam úgy okoskodott, hogy ha nála nem is találnak semmit, akkor minimum a családi könyvtárban kell lennie valahol anyag Blavatskyról. Ugyanis az ördög tudja miért, de fent ahol a vendégszobájuknak kéne lennie, a Winchestereknek egy nagy zsúfolt raktáruk volt, ahol a könyveken kívül még sok más érdekes régi dolgot tároltak. Leginkább azok a dolgok voltak ott, amit az anyjuk örökölt, és valamilyen megmagyarázhatatlan okból főként spiritualitással, okkultizmussal, keresztény misztikával kapcsolatosan tengernyi olvasmányuk volt. Ahogy felértek szinte azonnal megütötte fülüket az anyjuk zaklatott hangja. Bár ők ezt nem tudták, de a most a hálószobájában ágyára roskadt Mary aznap már több tucatszor megcsörgette nemcsak férjét, hanem az autójavító műhely környékén megforduló összes embert is, mindenkit akinek csak tudta a számát. Eddig azonban senki sem vette fel, mintha az műhely környékén megszűnt volna minden térerő. Pár másodperccel ezelőtt azonban a férje felhívta, Mary viszont annyira aggódott, hogy mióta a férje beleszólt a mobilba Johnt szóhoz sem hagyva mondta a magáét: - …bőven megtette volna egyetlen sms hogy késni fogsz, vagy legalább valamelyik emberednek szólhattál volna, hogy zárás után jöjjön felénk és világosítson fel! – Mondta fennhangon Mary, közel volt az ordításhoz, de arra azért vigyázott, hogy a földszinten levő fiai ne halljanak a „beszélgetésből” semmit. Azonban Dean és Sam eközben már épp a félig nyitott ajtó előtt voltak, így mindent jól hallottak. Bár nem szerettek hallgatózni, de most akaratlanul is megtorpantak és csodálkozva néztek egymásra, az anyjuk ugyanis évente ha egyszer szokott így kiakadni és tudat alatt kíváncsiak is voltak hogy miket mond. Mary miután kiadta dühe nagy részét észrevette, hogy John még nem is mondott igazából semmit, még védekezni sem próbált: - John, itt vagy még? - Igen. Itt. – Hallatszott egy távoli hang. – Nézd sajnálom, ezért is hívtalak most. El sem tudod képzelni, milyen meló szakadt ránk. - Rátok? – lepődött meg Mary a többes számon. - Igen, nos tudom… - kezdett bele John zavartan – majd megbeszélünk mindent ha hazaértem. A fontos az, hogy most minden rendben van, gondolom a srácok is otthon vannak már. Sajnálom a mozit, majd hétvégén megyünk. – fejezte be John, akinek a hangján érződött, hogy még mindig van dolga, a háttérben pedig ráadásul valami zaj, sustorgás kezdett erősödni. - Hjajj, a fenébe is rendben van, csak gyere… - búcsúzott volna Mary lemondóan, amikor a háttérzaj a vonalban erősödni kezdett, mintha egy aprító gép indult volna be: - vrfffüüümm - Valaki a háttérben pedig Johnnak kiáltott: - Hé idióta itt még van dolgunk! Ha ezt segítesz feltakarítani, fél órán belül a nejed mellé dőlhetsz. De előbb húzd ide a beled...! - John erre a telefontól távoli hangon, talán a mikrofont letakarva válaszolt neki: - Bobby te meg előbb a hordót húzd közelebb! – Majd John sokkalta jobb hangminőségben Marynek válaszolt: - Bocsi drágám, fél óra és otthon vagyok! Szia! – Tette volna le John, de Mary megelőzte mert valami mélységes félelem magához láncolta és azonnal a lehető legrosszabbra gondolt: - Ki az a Bobby? Ugye nem az a Robert Singer van nálad John? - Beszélgetésük itt ért véget, mert John vagy nem hallotta már meg a kérdést a háttérzaj miatt, vagy nem akart válaszolni. A vonal szakadása után nem sokkal Deanék gyorsan észbe kaptak és a lehető leghalkabban eltűntek a szüleik hálószobája elől. Dean szobájába osontak, ami a legtávolabb volt pillanatnyilag Marytől. Miután bezárták maguk mögött az ajtót Sam tette fel elsőként a mindkettőjükben motoszkáló kérdést:- Dean! Ki a fene az a Bobby Singer?

6. Tru calling (2012-05-01 23:22.30)

hu.jol eltertetek a valosagtol.de ez tetszik:-)

5. Shady93 (2011-01-08 21:30.38)

Senki sem akar irni?! Miért? Pedig tök jóóó lenne!

4. Shady93 (2010-12-29 19:19.55) - (válasz Shady93 3. hozzászólására)

oppá!!! szóismétlés! vacsora csak egyszer! bocsi!

3. Shady93 (2010-12-29 19:17.49) - (válasz Roberto 2. hozzászólására)

FOLYTATÁS: Sam sokáig flörtölt a lánnyal. Meg is lepődött, mikor a csinos barna hajó lány egy 1 dolláros bankjegyre felírta a telefonszámát. - Majd hívj! - mondta Samnek bájosan, csillogó szemekkel. - Hát, persze. Feltétlenül! - válaszolta Sam kicsit meglepetten, de némi elégedettséggel a hangjában. Pár szó erejéig még a focipálya szélén beszélgettek, aztán mind a ketten hazafelé indultak, ugyanis a lány, Carla nem engedte Samnek, hogy hazakísérje. Mikor Sam hazaért, apját nem találta otthon. Dean épp vacsorázott, a neten próbált némi érdekességet találni a vizsgájához. Szerette volna színesebbé tenni. A fiúk anyja mosogatott, Dean a vacsoráját ette a laptop mellett. - Megjöttem! - kiáltotta Sam. - Szevasz, Öcsi! - szólt vissza Dean teli szájjal. - Na, elkérted a számát? Hmm? Akkor Sam felmutatta az egydollárost, Dean pedig elvigyordott.

2. Roberto (2010-12-09 01:26.28)

S01: ELSŐ RÉSZ 2010 októbere. Sam és Dean éppen hazatartanak az egyetemről. Mindketten kitűnő hallgatók a Duke-on. Sam az orvosin, míg öccse, Dean hadtörénetet és okkultizmust tanul. A testvépárt erre a szakra anyjuk terelte. Lehet hogy nem is szeretik, de ki tudja. Ez majd történetünk során kiderül, lehet nagy haszonra tesznek majd szert... Sőt, Nyakukon az államvizsga. Gyorsan menetelnek este 7 óra körül az utcán. Sajnos autójuk nincs. Így hát futnak, és Sam már annyira nem bírja 15 perc után, hogy pihenésképpen és mákjára meglát egy csinos lányt az utcán. Dean közben hazaérkezett szüleihez, Sam pedig csúnyán flörtölget mindaddig a csinos lánnyal, akiről kiderült, hogy a helyi focicsapat pomponlányja... folyt. köv. bocsi nem tudtam mit írni, de elkezdtem vmit. hátha könnyebb a reagálás. vagy is a folytatás.

1. Roberto (2010-12-09 00:59.11)

Lehet, hogy hülyeség, de gondoltam egyet a s04 18 rész alapján, hogy mi lenne ha újragondolnánk az Odaátot. Írnunk egy sztorit, és az illető tovább folytatná pár mondattal. Nem kell fél oldalakat írni, csak tudjuk tovább folytatni a kis sztorinkat, mint Chuck :) Az arkangyalok legyenek velünk! Amúgy: Még régen nyitottam egy Megasztori néven egy hasonló topikot (ami már nincs meg), de az hamar befulladt, remélem mi azért fent tudjuk tartani. A téma: legyen komoly, paranormális, horror, thriller, humor meg romantika. Csak a lényeg, hogy ne fajuljon el. A szereplők, legyen Sam és Dean kiindulásként, aztán a többi kitalált személyeket tovább vihetjük velük. Csak ne hasonlítson az eredeti részekhez. vagy előbb megbeszélhetjük a hozzávalókat is:D Fúú, lehet hogy hülyeség, amit csinálok/csinálunk. Na kikezdi akkor? :D

Kapcsolódó fórumok