Sofia Coppola nagy rajongójaként kíváncsian vártam új filmjét (melyre gyermeke születése miatt kellett "annyit" várni), és már a kb. egy éve látott előzetese is elnyerte a tetszésemet...
Ilyen elvárások mellett talán nem meglepő, hogy picit csalódtam:(
A Somewhere ugyan ízig-vérig Sofia Coppola filmje, a rá jellemző csodás képekkel, nagyszerű "hangulatkeltéssel" (bár talán most a soundtrack kicsit erőtlenebb volt, mint általában), sőt, a rendezőnő eddigi filmjeiből is van benne "ízelítő": az Öngyilkos szüzekből a hangulat, az Elveszett jelentésből az ordító magány, a Marie Antoinette-ből pedig a gazdagság talmi csillogása...:P
Mégis, talán mert ezúttal még eszköztelenebb kifejezésmódot használt, s a forgatókönyv is alaposan le lett csupaszítva, ez a film nem tud olyan teljes élményt adni, mint pl. az Elveszett jelentés.
Azért - a most is kiváló hangulaton kívül, ugye – a színészek kitettek magukért (a számomra teljességgel ismeretlen Stephen Dorff tökéletes választás volt a laza, naplopó csilliárdos szerepére, és Ellen Fanning is teljesen meggyőzően alakított), és vannak nagyon emlékezetes jelenetek, de számomra nincs benne olyan dramaturgiai ív, melyre előzetesen számítani lehetett volna. Ahhoz talán kicsit rövid.
Néhány pozitívum még: jópofa az a rész , amikor Olaszországban vannak – főleg, hogy az olasz beszédet nem feliratozzák (ja, egyébként az általam látott verzió magyar felirata/fordítása pocsék volt, de úgy láttam, hogy az angol eredetiben sem volt az olasz szöveghez felirat).
No, és ott van még természetesen a Ferrari, ami még engem, a kocsikat nem különösebben fetisizáló férfiembert is lenyűgözött:)
Egy szó, mint száz: a Somewhere, ha nem is éri el hatásában Sofia Coppola előző filmjeit, akinek tetszett az Öngyilkos szüzek, vagy az Elveszett jeletés 8bár ebben a filmben egy csepp szerelmes románc sincsen!), ne hagyja ki!

2. Jorosz5 (2011-05-02 15:42.34)

Nagyjából egyetértek Kit_Kat92-vel, azzal, hogy a forgatókönyv elég lapos és egyszerű, nekem mégis kellemes filmélményt jelentett. Ezt a filmet lehetőleg egyedül, ellazulva, kényelmes fotelban elhelyezkedve, minden környezeti zajt kikapcsolva érdemes nézni és hallgatni, lehetőleg csúcs erősítőt és nagyfelbontású eszközt használva, mert e film értékei így jönnek elő igazán. Élveztem a hosszú snitteket, a Ferrari gyönyörű hangját, a nagyon jó filmzenét, és hát a gyönyörű Elle Fanningot, aki immár felnőtt nőként bontogatja szárnyait, és azt hiszem, jobb lesz, mint a nővére ( vagyis nagyon jó ). Rám nagy hatást gyakorolt a film, nagyra tartom Sofiát, az viszont tuti, hogy ez a film moziban megbukna.

1. Kit_Kat92 (2010-12-28 16:33.07)

Úgy tűnik enyém az első hozzászólás, próbálok spoilermentes maradni (na nem mintha sok mindent el lehetne spoilerezni...).

Sofia Coppola negyedik filmjét több helyen is leginkább eddigi legjobb művéhez, a forgatókönyvért Oscar díjjal jutalmazott Elveszett jelentéshez hasonlították, illetve az előzetesek alapján is próbálták nekünk azt sugallni, hogy a Marie Antoinette üres giccsparádéja után végre ismét visszatér régi formájához korunk egyik legelismertebb rendezőnője. Az igazság azonban sajnos az, hogy a Somewhere várakozásaimhoz képest jócskán alulteljesített, a Marie Antoinette-hez viszonyítva előrelépés, az Elveszett jelentéshez képest azonban sem drámailag, sem hangulatilag nem olyan erős mű, mondhatni újabb három lépés visszafelé.

A történet egy faéknél is egyszerűbb: Johnny Marco ünnepelt filmsztár, sokmilliós vagyona ellenére azonban meglehetősen monoton és unalmas életvitelt folytat. Két forgatás között a legérdekesebb eseménynek a haverokkal való lógás és partizás számít, egészen addig, amíg 11 éves lánya fel nem tűnik a színen, s az édesanya távollétében neki kell vigyáznia rá. Már a kezdő képsorok sokat sejtetnek, főhősünk körbe-körbe furikázik kocsijával, ezzel jelképezve saját életének zajlását, mintha semmi sem történne az életében, csak mennek a napok egymás után, sehova sem vezetve. Ez a szimbolizmus végigvonul az egész filmen, Coppola apró mozzanatokkal próbálja velünk érzékeltetni, hogy a hollywoodi csillogás mögött gyakorlatilag nincs semmi, Johnny vegetatív életmódja mintha lassan kezdené felemészteni őt, és be kell vallani, magát a nézőt is. Indokolatlanul hosszú snittek követik egymást, a cselekmény borzasztó csigalassúsággal halad előre, a lassúság persze önmagában nem lenne probléma, azonban miután Coppola akarva-akaratlanul húszadszorra is szánkba rágja a húszadik túlnyújtott snitt után, hogy "bizony ilyen egyszerű az élet, hiába vannak millióid, ha nem tudsz magaddal mit kezdeni, az unalom előbb-utóbb felemészt", Johnny unalma hamar átterjed a nézőre is, s a film felénél már mindez csak üres művészieskedésnek hat különösebb mélység nélkül. A kislánya feltűnésével megindulni látszik főhősünk számára a világ, próbál színt hozni elfásult napjaiba, a néző napjába továbbra sem sokban, bár kettejük kapcsolatának alakulása szolgál néhány kellemes pillanattal, ennyi másfél órába nem elég ahhoz, hogy a végeredmény ne legyen feledhető. Coppola valószínűleg saját élményeit is felhasználta a film megírásakor, a híres apa árnyékában felnőtt leány karakterének vászonra vitele nem okozhatott különösebb megpróbáltatást számára, akit Elle Fanning bájosan alakít; Stephen Dorff sem rossz, bár nem volt különösebben nehéz szerepe, más színésszel simán helyettesíthető volna, és őszintén szólva, a semmittevő milliomos karakterrel mindig kicsit nehéz azonosulni. A fényképezés szép, az aláfestő zenék jól illeszkednek a filmbe, sajnos a végeredmény így sem túl meggyőző, az a hangulat, ami az Elveszett jelentésben pillanatok alatt magába szippantott, itt maximum nyomokban van csak jelen. Lehet, hogy nem egy új Elveszett jelentést kellett volna várnom, de a Somewhere nem tudott magával ragadni, így ezt most kénytelen vagyok felróni neki, az egész film valahogy érdektelennek érződött, a leegyszerűsített dialógusok, illetve sok esetben azok hiánya sem sokat segítettek azon, hogy hosszú távon fenntartsák az ember figyelmét, pedig a film játékideje mindössze másfél óra.

Nem rossz film a Somewhere. A baj csak az, hogy különösebben nem is jó, egy erős közepes művészfilm, aminél Sofia Coppola többre is képes lenne, egyelőre azonban "egyfilmes" rendező számomra, ha gonosz lennék, azt mondaám, ez a film "a szegény ember Elveszett jelentése", de inkább nem teszem. Inkább remélem csak, hogy Coppola legközelebb kicsit összeszedettebb lesz és össze tud hozni egy érdekesebb forgatókönyvet.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Yiihaa, 2023-01-13 14:11	8 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Made in Hollywood adatlap

Eredeti cím: Somewhere

Évszám: 2010

Rendezte: Sofia Coppola

Szereplők: Michelle Monaghan, Elle Fanning, Stephen Dorff, Laura Ramsey, Robert Schwartzman...

További információk

Szereplők fórumai

- Francis Ford Coppola - Vélemények

- Stephen Dorff - Vélemények

- Sofia Coppola - Vélemények

- Elle Fanning - Vélemények

- Alden Ehrenreich - Vélemények

- Michelle Monaghan - Vélemények

- Laura Ramsey - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk