1) Simon Scarrow: A gladiátor. Egy vakmerő római kalandjai a hadseregben kilencedik kötete uaolyan izgalmas, mint az eddigiek, szerencsére változatlan a naturalista történet vezetés és a humor is. 2) Bernard Cornwell: Sharpe ördöge. A sorozat 19dik kötete, Sharpe és a császár 1820-21, hat ez vmi kibaszott jól sikerült. Nagyon bírom ezeket a történelmi regényeket, tanítanak, a fikciós részek pedig ember közelive teszik a mai ember szamara a régmúltat.

695. Scsc (2011-11-10 23:26.25)

Ivan Turgenyev: Apák és fiúk
A gondolatok között, amiket az író szereplői szájába adott - mindenekelőtt a Bazarovéba - ma is vannak olyanok, amelyeken muszály eltöprengeni. Nemkülönben a történeten magán. Szép olvasmány.

694. Trashfan (2011-08-29 10:20.35)

Befejeztem Charlotte Bronte Villette című művét. Nagyon szép, gyönyörű regény, évek óta a legszebb,a mit volt szerencsém elolvasni. Örülök, hogy a kezembe került.

693. Scsc (2011-08-28 18:58.49)

Turgenyev: Első szerelem, A puszta Lear királya.
Ezen a két hosszabb novellán kívül nem olvastam eddig mást az írótól, de ezen most változtatni akarok. Az egyik legnagyobb orosz klasszikus ő, és nagyon kellemes, élvezhető stílusa van. Már be is szereztem 3 régi könyvet tőle egy antikváriumból.

692. Vervunhive (2011-08-12 13:57.48)

G.F.Unger - Fejvadászok párbaja
Régen megvan, eddig kerültem, de ma belekezdtem és tetszik. A történet egy vadnyugati Rómeó és Júlia, de szerencsére kevés nyállal és sokkal több tökösséggel. A párbeszédek néhol nagyon idióták és erőltetettek, néhol viszont poénosak, érdekesek. Mindent összevetve eddig nekem nagyon bejön és nem hiszem, hogy a maradék hatvan oldal el tudná cseszni. Alapjáraton nem nagyon csípem a western regényeket, de ez okés. Ha valaki belefut, ne idegenkedjen tőle!

691. Trashfan (2011-07-08 09:28.08)

Matthew Boyden:R Richard Strauss

Talán nem nehéz kitalálni, miről vagyis kiről szól a könyv. Nagyszerűen, olvasmányosan van megírva. Strauss minden pozitívuma és negatívuma megjelenik a könyvben, amelyik az egyik legjobb életrajz, amit valaha olvastam.
Ráadásul az Alexandárban a Nyugatinál potom egy ezresért beszerezhető most, nagyon megéri!

690. Anren (2011-07-04 07:17.53)

Sven Hassel SS sorozata, egy a II vh-t megjárt katona tollából. Akik illúziókban éltek s olvassák, új fogalmakat kapnak a háborúról, nagyon megrázó, szinte felfoghatatlan pl a sztálingrádi katlan leírása, néhol meg kifejezetten rejtői, sírva röhögős.

689. DInnyetimi (2011-07-03 10:23.56)

ugyanez

[link]

688. DInnyetimi (2011-07-03 09:33.04)

Kell nekem nézegetnem A kirakatát könyvesboltnak...már akkor is meglátok valamit, és még be sem mentem...pénteken éppen ezt:

[link]

Nagyon kíváncsi vagyok erre. Nem lesz egyszerű olvasmány, de nagyon érdekel. Először be kell szereznem.

687. DInnyetimi (2011-06-16 14:20.08)

Hegedűs Géza: Az írnok és a fáraó

Ezt a könyvet már elég régen olvastam, a minap azonban valamiért eszembe jutott, hogy honnan, fogalmam sincs, mert még csak annyira szem előtt sincs a könyv, hogy éppen ráesett volna a pillantásom...nagyon jó könyv azonban, így aki nem olvasta, annak ajánlom a figyelmébe egy érdekes, letűnt világba és annak kúltúrájába nyújt bepillantást.

686. Sötétszív (2011-06-15 00:38.25)

A második link a jó. Bocs

685. Sötétszív (2011-06-15 00:37.54)

[link]

684. Sötétszív (2011-06-15 00:37.27)

[link] akit ez érdekel?

683. Scsc (2011-06-15 00:26.24)

A Bonkáló Sándor-féle egy 1920-ban kiadott Tolsztoj sorozat része. Az ő stílusát én egyszerűbbnek és tisztábbnak, a Makai Imréét színesebbnek, hangulatosabbnak érzem, nem tudnám megmondani, melyik tetszik jobban. Az Anna Kareninát is (amelyik nekem van) Bonkáló fordította.
Én az új könyvek illatát szeretem, ezek régiek.

682. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-06-12 17:09.30) - (válasz Scsc 679. hozzászólására)

Én Makait olvastam, a másikat sajnos nem ismerem. Már nagyon régen olvastam, egy vígszínházi előadás (60-as évek) inspirált az olvasásra, majd a filmek, de most nagy "kedvet" érzek, és ahogy az előbb kezembe vettem, és beleszagoltam...(mániákus papírszagoló vagyok, Markó Iván azt mesélte, hogy Ő zenét úgy választ, hogy lemezeket, CD-ket szagol). Köszönöm az értékes ajánlást.

681. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-06-12 17:01.33) - (válasz Legisfalk 678. hozzászólására)

Köszönöm ezt a nagyon értékes szubjektív véleményt. Pont a Nincsen 2 négy nélkül c. filmnél Lesthat valami olyasmit írt, hogy Proustot, Ulysesst olvasnak, megkérdeztem kik? erre a kivételesen nem angol válasz: miért, kik nem? Én is próbálkoztam Az eltűnt idő nyomában járni, még kevesebre jutottam, mint Te. Aztán Ulysess, hát az végképp nem mén. Békés Pálnál írtam erről, mert Ő volt nagy szakértője eme pont nélküli világnak. És ezekután Esterházyt sem fa-lom...

680. Emmerich (2011-06-12 13:00.47)

marcus clarke:életfogytiglan
van olyan érdekfeszítő,mint a pillangó.
m.druon:elátkozott királyok
r.greaves:én claudius,claudius az isten
m.waltari:szinuhe,az emberiség ellenségei
d.keyes:virágot algernonnak
sok-sok stb.

679. Scsc (2011-06-08 11:49.13)

Befejeztem a Lev Tolsztoj: Háború és békét.
Két féle kiadásban, két különböző fordításban (Bonkáló Sándor és Makai Imre) van meg, ezért közben váltogattam egyikről a másikra, nem tudom pontosan mennyit, de elég nagy részét párhuzamosan, duplán olvastam el. Tárgyi különbség nem hiszem, de hangulati, stílusbeli eltérés van a kettő között, meglehetősen nagy, jól érezhető.
Kezdetben tartottam attól, hogy a háborús részeket, azzal kapcs. hosszas fejtegetéseit únni fogom. Nem úntam, ellenkezőleg, roppant érdekes a filozófia amit a napóleoni háborún keresztül, általánosságban az összes háborúról felállított a könyvben, sűrűn bírálva a történészeket.
Nagyon gyakran éreztem úgy olvasás közben, hogy bizonyos gondolatait kiírok idézetként, mert akkora. Hát a fél könyvet ki lehetne írni mint hatalmas bölcsességet.

678. Legisfalk (2011-05-09 20:10.09)

Marcel Proust - Az eltűnt idő nyomában

Az irodalomtörténészek szerint a XX. század egyik legjelentősebb regénye ez. Miért? Mert szinte minden említésre méltó XX. századi íróra hatással volt valamilyen formában. Ha nincs Az eltűnt idő nyomában, akkor talán nincs sem Ulysess, sem Karnevál, sem Tulajdonságok nélküli ember. A la recherche Radnóti. (És még sorolhatnánk, de sorolják csak az irodalomtörténészek, ha akarják.) Proust előtt így még senki nem írt. Ilyen szubjektív, ilyen intuitív módon, ilyen korlátlanul, határtalanul hömpölyögve, csapongva, önkényesen, érzésből, lendületből, emlékekből. Azt hiszem, innentől nyert teret ez a szemlélet, vagy legalábbis innentől mutatható ki, ezért van nagy jelentősége ennek a több ezer oldalas regényóriásnak.

Éjjelente szoktam olvasni, általában éjfél után, ha jó könyv van a kezemben, akár hajnal fél kettőig is, ez viszont altató volt, tíz-húsz oldal után mindig lecsukódott a szemem, egyszerűen nem kötött le. Végig se olvastam. Az első kötet 171. oldalán pihen a könyvjelző már negyedik napja, idáig is két hét alatt jutottam el, de nem is megyek tovább. A stílusára ráhangolódtam, de nem tudott lekötni. Megjelenésekor szenzáció lehetett, de nekem ez már régóta nem újdonság. Az eltűnt idő nyomába eredni 2011-ben talán olyan érzés lehet, mint Karl Benz első automobiljával, a hintószerű ősautóval zötyögni. Izgalmas ötlet, kétségtelenül hangulatos is, de hosszú útra, köszönöm, inkább egy kevésbé exkluzív, ámde fejlettebb, mai járgányt kérek.
Az eltűnt idő nyomában szerintem alapvetően unalmas. Szétfolyó, szétterülő, parttalan csapongás, amiben Proust például tíz-húsz oldalon keresztül csak azon elmélkedik, milyen rituálék között feküdt le gyerekként, bement-e az anyja éjjel megcsókolni, vagy nem, ha nem, miért nem, és miként próbálta mégis kiügyeskedni, hogy de, menjen be hozzá. Erről eszébe jutnak a vendégek, a vendéglátók, család, rokonok, Combray, a kisváros temploma, a templom tornya, arról a családi séták, a rokonok, a nagynéni, a nagybácsi, a cselédek, az emberek, tájak, idők, emlékek. Történet tulajdonképpen nincs, mondanivaló, tanulságok, tartalom se nagyon, csak az emlékezés, meg ami arról eszébe jut emberünknek. A Wikipédia szerint "A regény leghíresebb részlete az a jelenet, ahol az elbeszélő egy madeleine-nek nevezett süteményt merít a teájába, és a sütemény íze felidézi a Combray-ben töltött gyermekévek ízeit és hangulatát." Nekem erről rögtön az jutott eszembe, hogy na, akkor ezek szerint az irodalomtörténészek sem olvasták végig e memoármonolitot! Ugyanis ez a jelenet valahol egészen a regény elején van, nem bogarászom ki pontosan hol, de mondjuk úgy a 60. oldalon. Ami után jön még több, mint 3000...

Egyébként Proust a legmagasabb színvonalon ír, vannak nagyon szépen megrajzolt, elbűvölő mondatai, amiket öröm olvasni.

"...a fény, amely egyre hanyatlott s elérte az ablakot, megállt a nagy függönyök és a függönyzsinórok között, s szétosztódva, átszűrve, elágazva s a komód citromfáját apró aranydarabokkal ékítve, éppolyan ferdén és gyöngéden világította be a szobát, mint ugyanakkor odakünn az erdők alját."

Ha végig ilyen lenne, gond nélkül végigolvasnám, de jellemzőbb, hogy a hosszú sorokon át terebélyesedő mondatok összeroppannak saját súlyuk alatt, az olvasó pedig elveszíti a fonalat. Többször azon kaptam magam, hogy már nem is tudom, miről olvasok. Ahogyan Proust gondolatai, úgy az enyémek is elkalandoztak, és előfordult, hogy csak szemeim követték a betűket, de elmém már messze járt. Meglehet, az eltűnt idő nyomában.

677. Anren (2011-04-21 07:59.17)

Hans Habe: Tiltott övezet
Nagyszabású történelmi tabló; több szálon futó, fordulatokban gazdag regény, cselekménye mintegy 6 évet ölel fel. 1945. Legyőzött Németország négy megszállási övezete.
Zseniális író volt ez a magyar ember, amit már az egész világ tudott régóta, most már én is :)

676. Zsoka47 (2011-04-13 17:13.34) - (válasz Hollókám 660. hozzászólására)

Régen olvastam, sztem is jó könyv volt. Tőle a kedvencem, a Védett férfiak, olvastad?

675. DInnyetimi (2011-04-13 17:08.54)

Még egy valakit megemlítenék ma:
Robert Louis Stevenson....A kincses sziget a legismertebb regénye, ő írta Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét is (sok egyéb alkotásban jelenik meg, talán ezért is érdemes megismerkedni vele, bár ha ezzel nem akkor a feldolgozásokban találkozhattatok vele), viszont az Öngyilkosok klubja c. művéhez (amely három kisregényből áll) is volt szerencsém, ez utóbbit kiemelném mindenképpen. Az előző művek ismeretében nagyjából lehet számítani arra, hogy mit várhatunk a kisregényektől.

674. Legisfalk (2011-04-13 16:05.18) - (válasz KicsiRéka 673. hozzászólására)

Mit olvassak legközelebb tőle? Van tipped? :)

673. KicsiRéka (2011-04-13 15:47.21) - (válasz Legisfalk 672. hozzászólására)

hehe, én is azt olvasom, nagyon jó könyv. egyébként pár hónapja fedeztem fel az írót, nekem is nagyon tetszik a stílusa.

672. Legisfalk (2011-04-13 15:31.23)

Passuth László – Fekete bársonyban

Szégyen vagy sem, Passuth eddig teljesen kimaradt az életemből, olyannyira, hogy amikor pár hónappal ezelőtt először hallottam róla és spanyol trilógiájáról, én bizony még azt sem tudtam, hogy magyar szerzőről van szó! A könyvtárban sem Passuth könyveit kerestem (Milyen név ez? Bizonyára valami ibér Joao vagy Juan de Passut lehet...), hanem a spanyol trilógiát, melynek második kötete a Fekete bársonyban. Az első meg, mint kiderült, az Esőisten siratja Mexikót, ami valahol meg is van a családi könyvtárban. Úgyhogy csak a másodikat kölcsönöztem ki. (És csak azt olvastam el, mivel az Esőistent az istennek se találom itthon.)

Szóval nem Joao, hanem László, Passuth László az író, akiről még soha nem hallottam, holott a könyvtáros hölgy megjegyezte, hogy édesapjának például nagy kedvence volt. Kisült, hogy a könyvtárban van egy vagon Passuth mű, de nem ám a polcokon, ott legfeljebb mutatóban néhány, a nagyja a raktárban porosodik. (Amit nekem voltak szívesek előhalászni, azon konkrétan volt vagy másfél méter pókháló, mielőtt fellapoztam volna, le kellett porszívóznom.) Pedig, mint utánaolvastam, Passuth László hosszú időn keresztül az egyik legnépszerűbb magyar író volt, sőt, nemzetközi szinten is ismerték, elismerték, Mexikóban például hatalmas sikert aratott az Esőisten. Úgy tűnik, volt azonban két komoly hátránya, melyek gondoskodtak arról, hogy a magamfajta félművelt alakok mára legfeljebb csak véletlenül találkozhassanak nevével. Az egyik probléma az volt, hogy Passuth sosem volt a hatalom kegyeltje, nem volt alkalmas az aktuális politikai kurzusokkal együttműködő szócső szerepére, a kommunisták sosem kedvelték személyét. 1948-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, 1956-ig művei nem is jelenhettek meg, és a kádári puha diktatúrában is csak a megtűrtek körébe emelkedhetett. Nem is kapott soha semmiféle díjat, ahogy elnézem. Viszont népszerű volt, regényeit vették, mint a cukrot és ez volt a másik probléma különös kis országunkban, a szakma féltékeny volt erre a népszerűségre, a hozzáértők le is írták műveit felületes lektűröknek, modoros ponyváknak. Naná, hogy nem kapott semmiféle díjat. Naná, hogy nem hallhattunk róla irodalomórán! De jobb később, mint soha, akit érdekel eme mellőzött tehetségünk, olvassa el ezt a rövidke írást róla, megéri. És megérdemli.
[link]

Maga a Fekete bársonyban, bár a spanyol trilógia második kötete, önmagában is teljes egészet alkotó regény. Történelmi regény, a kora újkorra ébredő Nyugat-Európa történetének nagyívű, átfogó regénye. Királyok, hercegek, grófok, helytartók regénye, lapjain olyan személyek elevenednek meg, mint I. Erzsébet, Stuart Mária, Habsburg Mária, V. Károly császár, a legendás hírű Don Juan de Austria vagy a gondterhelt II. Fülöp. Talán utóbbi kettőt tekinthetjük a mű főszereplőinek, hiszen a történéseket elsősorban a spanyol udvar szemszögéből követhetjük végig. És történésekben nincs hiány! V. Károly lemond trónjáról, fia, Felipe javára, az udvarban egymás ellen intrikázik a véres kezű Alba ház és az intrikus Eboli palota. Utóbbi úrnője, a félszemű szépség, Ana de Mendoza éppúgy behálózza a királyt, mint nagyhatalmú titkárát, Antonio Perezt. A mórok fellázadnak a spanyol uralom ellen, a török áradat torkában Málta hősies élethalálharcát vívja, don Juan diadalt arat a pogányok fölött Lepantónál, majd a forrongó Flandriába indul, hogy tercióival egyszerre tartsa sakkban az Orániai lázadóit, a franciákat és Erzsébetet, aki fogságba vetette Máriát. Gallia egén sötét felhők gyülekeznek, Szent Bertalan éjjelén a hugenottákra szabadul a pokol, a trónörökös élete is hajszálon függ. A cselszövők ármányai behálózzák Madridot, Párizst, Rómát, Londont, Portugália szent őrülettől fűtött királya hősi halálba vezeti seregét, Ibériában fellobbannak az autodafék lángjai, útjára indul a nagy Armada, a hegyekben pedig lassan felépül az Escorial, a fekete bársonyba öltözött komor király misztikus lakhelye és sírboltja.
Fél évszázad történelme. Hitelesen, elfogulatlanul, mértéktartóan, de merészen és lendületesen.

671. DInnyetimi (2011-04-13 12:51.57) - (válasz Anren 613. hozzászólására)

Bizony jó könyv. És a többi munkája is S. Saylornak.

670. DInnyetimi (2011-04-12 21:29.35)

Kurt Vonnegut: Galápagos

(Nem is olyan görbe? :) )tükör - elénk, az emberiség jövőjéről. Mestermunka.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk