Elolvasva a kommenteket, biztos bennem van a hiba, de egyáltalán nem találtam ennyire jónak ezt a filmet.
Általában szeretem az ilyen jellegű filmeket, de ez most elment mellettem. Az első órát kifejezetten untam is, utána meg már nem tudott megfogni.
Van ilyen :)

77. Americanlife (2018-06-03 21:32.39)

Már nem tudom hányadszorra nézem meg a filmet, és nem szeretném ismételni a korábban leírtakat, mert ez a mű, ahogy van 10/10.

Külön szeretném kiemelni a zenéjét, főleg két résznél, egyszer, amikor Minny-t kirúgja Miss Hilly, és a legutolsó jelenet után a záró felirattal.

A történet annak ellenére, hogy a 60-as évekbeli Kennedy-korszakában játszódik, amikor a sötét bőrűek jogai kezdtek volna javulni, vagy legalábbis elindult valami harc a jogaikért, itt ez a politikai vonal kissé háttérbe szorult, és szociális-családi szempontból vizsgálja a négerek helyzetét, mit is éreznek akkor, amikor fehér gyereket nevelnek egész nap, miközben a sajátjuknak is mindent meg akarnának adni. Mit jelentenek ők a fehér gyerekeknek? Mert bizony sokkal többet, mint a saját családjuk, és ez bizony egy nagyon erős kritikai az akkori déli, gazdag, amerikai családok felé. Hogy a gyereküknek egy idős néger a példaképük, akiket az igazi anyjuknak hívnak, holott ő "csak" a család rabszolgája. Jól szemlélteti azt is, hogy tulajdonként és nem emberként kezelték őket, mert senki nem kérdezte meg tőlük, milyen egész életen át egy család "tulajdonának" lenni.

Emma Stone karaktere Skeeter teljesen elüt a többi nőétől, hiszen ő emberként kezeli a sötét bőrűeket. Viszont nekem Emma Stone mint színésznő nem jön be. Túlságosan is erős mimikái inkább tűnnek ripacs kategóriának, a drámai jelenetekben pedig több érzelmet vártam tőle, egyedül akkor volt hiteles, amikor kiderült: mi is lett Constantine sorsa.

Celia egy nagyon jólelkű nő, aki szintén nem tesz különbséget a bőrszín alapján. És pont neki nem volt bejárónője amiatt, hogy elterjesztették: ne menjenek hozzá. Celia maga is előítélet áldozata, hiába fehér. Holott megvan a saját maga drámája: 3 gyereket elveszített, és úgy érzi, ez kevés lesz ahhoz, hogy gazdag és jóképű férjét megtartsa.
Hihetetlenül őszinte és ösztönös, jó volt látni, ahogy örült olyan dolgoknak, hogy van bejárónője, meg tud csinálni egy csirkét, vagy hogy minden hátsó szándék nélkül akar barátkozni és az adományozók köré kerülni. Mellesleg tényleg nem csak a lelke szép, hanem ő maga is.

Aibee karakterét és az őt játszó színésznőt, Viola Davis-t nem kell különösebben dicsérni, mert önmagáért beszél az egész filmben. Annak ellenére, hogy meghalt a fia, és már nem volt olyan megbocsájtó, elég sok minden lenyelt, és képes volt azért a családnál maradni, mert tudta, hogy Mae Mobley mennyire magányos lenne nélküle.

Bryce Dallas Howard kitűnően játszott, azt a karaktert, mint a cselédek rémálmát jól alakította. Abszolút azonosul a rasszista nézetekkel, vezető egyéniség, ugyanakkor öntörvényű, önző és diktatórikus módon. Jól szemléltette a film azt is, hogy milyen nagy papucs volt a férje.

Egyik nagy kedvencen Allison Jannie, nehezen tudok róla elfogultság nélkül nyilatkozni, méltán nyerte meg az Oscart, ha nem is ezért a szerepért. Az ő karaktere tökéletesen vegyes érzelmeket váltott ki a nézőből. Azonosult a kor szellemével, ugyanakkor, ha már kicsit későn is, de kiállt a lánya mellett, és rájött, hogy nem uralhatja őt egész életében.

Mrs. Leefolt szintén briliáns: a társadalmi elvárásoknak és a barátnőjének nagyon erősen megfelelni akaró, befolyásolható, post parthumos anyukát, aki a gyerekét nem igazán szerette, olyan karakter, amelyet még a saját kora után jó pár évvel sem mertek volna bemutatni, mint tabuként kezelni a szülés utáni depressziót, és azt a viselkedést, ahogyan viszonyult a kislányához: szép és vékony kislányt szeretne, akivel a társadalom előtt tud villogni, de mivel nem ilyennek látja Mae Mobley-t, ezért Aibee a kislány anyukája, nem véletlenül mondja el neki sokszor, hogy értékes, okos és kedves kislány, legyen egy önbecsülése, amit az anyjától nem fog megkapni.

Minny jól hozta a formát, bár több jelenetben nekem ugyanaz a pofa, amit vágott, nos ugyanolyan képpel csodálkozott, sunnyogott, beszélt, de gondolom a karakter így lett megírva.

Ugyanakkor pár dolog megütközött számomra, lehet a fordítás volt rossz, mert magyar hanggal néztem, DE ha valaki látta eredeti verzióban, és van rá magyarázat, akkor várom:

Skeeter heti 8 dollárt kapott a Jackson Journal-nal, ez havi 32 dollár, míg Aibee órabére 95 cent, heti 6 napra és 8 órára számolva, havi 182 dollár. Tehát szolgálóként 5-ször jobban keres, mint egy újságíró? Talán nem sajnálnám, mert bár kemény volt napi 8 órában dolgozni, de nem állt arányban a fehér nő bérével, mert nála jobban keresett.
Ha rossz volt a fordítás és napi 8 dollárt kapott Skeeter, az is egy hónapra, 176 dollár, tehát még mindig kevesebb, mint Aibee-é.

Minny mennyiszer elmondta a lányának és magának is, hogy ne feleseljen, ne pofázzon vissza, ennek ellenére a leendő munkáltatóját fikázta az első nap, hogy nem tud főzni, kiröhögte, egy cselédnek nem ez a dolga, nagy szerencséje volt, hogy Celia annyira örült neki és nem vette magára a kritikát. De más helyről repült volna az első percben, ha negatív megjegyzéseket tesz a munkáltatójára. Más dolog, hogy mivel Minny nem volt iskolázott, de gyereke tengernyi és egy erőszakos férje, rá volt utalva, hogy dolgozzon, tehát túlságosan pökhendi volt, és nem a WC-zése miatt, de aki ilyen hozzáállású, nos valahol az sem volt véletlen, hogy kirúgták.

Constantine kirúgása valóban egy kényszer volt Mrs. Phelan részéről, amit igyekezett volna hamar jóvátenni, csak már késő volt (nyilván ez a szál túlságosan is drámaivá lett téve, miszerint belehalt a bánatba a szolgáló).
Ugyanakkor valljuk be, annyira lassú volt, hogy már neki nem lett volna szabad dolgoznia, az ajtót is a ház asszonya nyitotta ki, órákon át szedte ki a kaját, stb...tehát a kellemetlenségtől függetlenül neki már vissza kellett volna vonulni, de nyilván a 29 év és a pénz tartotta őt a családnál.

Miss Hilly karakterét - bármennyire is ellenszenves volt - mégis volt igazság pár dologban. Azt mondta, nem ad kölcsön a szolgálónak, mert testileg és szellemileg ép, dolgozzon meg a pénzért...nem rossz hozzáállás, mert aki örökké más adósa, annál rosszabb nincsen, és mindenki úgy tud értékelni valamit, ha megdolgozik érte. Másrészt jól mondta, nem ingyen dolgozott volna, hanem a kölcsönt törleszti, ami teljesen érthető. Harmadrészt azért nem fogom sajnálni a néger szolgálót, mert ellopta a gyűrűt, és pláne úgy bukott le, hogy gyanúba keverte magát, ez bűntény volt, akármilyen ellenszenves a ház asszonya, hogy börtönbe került, azért csakis ő volt hibás.
És nem értettem azt sem, mire fel háborodott fel a többi szolgáló is erre a hírre, mert mind Aibee házában termett, hogy elmondják a sérelmeiket, amik abszolút érthetőek voltak, viszont a világ így működik, és egy cseléd, ha fehér is, akkor is megvan az alá-felé rendeltségi viszony. Ebben semmi rasszizmus nincsen, és hogy pl. valaki nem akarja, hogy a gyereke ugyanott WC-ézzen, ahol a szolgálója...tény, hogy a beadott indítvánnyal túllőtt a célon.

Továbbá az sem tetszett, hogy Aibee, aki azért imádkozott, hogy Mae Mobley ne legyen kövér (husis volt a kislány), két keksszel zsarolta, ha pisil...és a kislány persze, hogy egyből csurizott.

Másrészt Skeeter szerepe kissé túlideálizált, túlsztárolt volt, rendben a könyv ütött, mert a téma újszerű volt, értéket képviselt, ugyanakkor NY-ba kerülve már kétlem, hogy olyan erősen rasszista ellenes cikkekkel dobálta volna az olvasókat, főleg miután kikerült a jacksoni közegből.

a film nagyon jól bemutatja a női központúságot, a férfiak szinte csak bábszerepben láthatóak. Nem volt véletlen lépés, hiszen a szolgálókat mindig is a nők irányították.

Jó lenne eredeti nyelven is megnéznem, mert tényleg az egyik kedvenc filmem.

76. Angelsoul (2017-07-09 20:11.54)

Bevallom, nagyon nagy hatással vannak rám a szegregációt, illetve emberi jogokat bemutató filmeket, (női egyenjogúság, rabszolga-felszabadítás, faji megkülönböztetések...), mert ez - sajnos - a történelmünk része, és mindig emlékeztetnek az emberiség történelmi bűneire, az emberek önzésére.

Ez a film is tipikusan az a dráma (könnyedséggel átitatva), ami szívbemarkoló és elgondolkodtató. 3 papírzsepis, 1 gombócos (torok-gombóc). Must see!

75. Rántott Birkaszósz (2017-03-06 22:04.04)

Nagyon szerettem, többször is megnéztem már. Nagyon jól eltalált a dráma és humor aránya a filmben. Több színész alakítása is magával ragadott, eddig Allison Janneyt ismertem egyedül, őt eddig is imádtam, de nagyon jók voltak a karakterek is.
A feketék helyzetéről rengeteg film készült már, ezt a megközelítést egészen újszerűként és frissként éltem meg, nagyon élveztem minden percét.

74. Judith69 (2015-11-19 17:33.08)

Akinek ez a film nem tetszik az nem a film hibája.

73. Judith69 (2015-11-19 17:31.44)

Nagyon régen láttam ilyen klassz filmet! Ez egy nagyon szórakoztató, megrázó, elgondolkoztató film.

72. Putyourhands (2015-07-01 15:13.18)

Nem vagyok sem néger, sem rasszista, s mégis nagy hatással volt rám ez a film (használnám rá a klasszikus szót is, de ahhoz még várnom kell 10-15 évet, hogy azzá váljon). Annyi film foglalkozik a négerekkel, és az őket érő sérelmekkel, megkülönböztetésükkel. Kritikám tárgyának egy 2011-es, határozottan ebben a témában készült alkotást választottam ki, Tate Taylor A segítség című drámáját, melyet Kathryn Stockett regénye alapján írt és rendezett.
A film egyik legerőteljesebb mozgatórugója a színészi alakítások páratlan együttese, nem véletlen, hogy három játékot is jelöltek az Oscar-díjra (a főszereplőét, Viola Davis-ét, valamint két mellékszereplőjét, Octavia Spencer-ét és Jessica Chastain-ét).
A kritika műfaját sokan objektívnak tartják, de ez koránt sem igaz, mert ha valami nem tetszik a befogadónak (hiába fantasztikus alkotás a közvélemény és a szakma szerint) nehezen lesz kritikája dicsérő.
Egy igazán jó alkotásnál nem feltétlenül kell tudnunk, hogy mitől is vált ez páratlanná, A segítség esetén azonban könnyű megfogalmaznunk a zsenialitást, tiszta és egyszerű, szép és elgondolkodtató, érdekes és érzelmeket kiváltó. Még a legszőrösebb szívű gyári munkás is képtelen lenne könnyek nélkül hagyni egy-két jelenetet. A tisztaság nemcsak a színészi játékra igaz, hanem a díszletekre, ruhákra is, ami könnyebbé teszi a néző számára az 50-es, 60-as évek Jackson-ának elképzelését.
A film főszereplője egy néger cselédasszony, Aibileen Clark, aki fehér szülők gyermekeit neveli (pályája során 17-et nevelt fel, különböző családoknál), a rábízott gyermekeket nagyon szereti, s ők is viszonozzák ezt az érzést, főnökének leánya szerint ő az igazi anyukája. Aibileen mellett egy másik cselédnő, Minny Jackson történetét is megismerhetjük, akit kirúg gonosz, egoista főnöke, majd számos pletykát terjeszt róla, hogy Minny véletlen se szerezhessen munkát. Szerencséjére van a városban egyetlen egy asszony, aki nem foglalkozik a pletykákkal, mégpedig Minny ex-főnökének "ősellensége", a csinos és buta, Celia Foote, aki azért keres bejárónőt, hogy férjének imponáljon. A két cselédnő története mellett egy harmadik néger és fehér nő-szál is fut a filmen, Skeeter Phelan és az ő gyermekkori cselédjéé. Skeeter Phelan jelleme és a négerekért való harca mozhatja a történetet. Az ő könyvének megírása (előzmények, munkafolyamat, fogadtatás) a film lényege.
A legjobb benyomást az erős történet, ez a különleges, szerteágazó, s mégis össze-összekapcsolódó polifónia adja, valamint az, hogy mennyire mélyenszántó érzelmeket vált ki belőlünk ez a mű, sajnáljuk a négereket (pl.: nem használhatják a fehérek WC-jét, Minny-nek még a viharban is ki kell mennie a kertbe dolgát elvégezni; nem kóstolhatják meg az ételt a fehérek evőeszközeivel; lopással vádolják meg őket stb.), reméljük, hogy Skeeter könyve sikeres lesz, s segít a feketék helyzetén.
A film tartalmaz politikai eseményeket is, Martin Luther King beszédének előzményeit, hatását, valamint Kennedy elnök halála is megjelenik a híradóban. Ezen két történés mélyíti a befogadóra gyakorolt hatást.
Számos erősséget említettem már, szintén jelentős a karakterek jelleme, az összes fő- és mellékszereplő, annyira egyedi, s annyira valóságos. A két középpontban lévő cseléd jellemkontrasztja is kiváló íróra vall, adott egy engedelmes, csöndes, fantasztikusan munkabíró cseléd, aki csak segíteni szeretne, s egy másik, szintén eszméletlen munkabírásra képes, azonban jóval szókimondóbb, már-már szemtelen szereplő.
Cselédnő és munkáltatója viszonya irodalom és film rendszeresen visszatérő motívuma, A segítség bizonyítja, hogy ez a mai napig népszerű téma nem "lerágott csont". Népszerű volt az 1920-as években, mikor kiváló prózaírónk, Kosztolányi Dezső megírta Édes Annáját, a 80-as években, mikor életrajzi élmények alapján megírta Szabó Magda élete egyik legjobb regényét, Az ajtót, házvezetőnőjével (Szeredás Emerenc) való kapcsolatáról, s a téma még 2015-ben is emberek millióit érdekli.
Ez egy ritka példája azon alkotásoknak, melyet mindenkinek csak ajálani tudok, bár a hölgyek körében egyértelműen népszerűbb remek, mint a férfiaknál.

71. Captain Al (2014-09-02 13:14.48)

nekem bejött, majdnem meg is adtam rá a 4 csillagot, de csak majdnem.

70. Jocelyn (2013-12-09 23:28.02)

Nagyon tetszett, értékes film.
Viszont én komolyan azt hittem, hogy a Hillyt és Celiát alakító színésznő egy és ugyanaz...

69. Pistike1971 (2013-05-25 16:36.04)

Csak Ennyi A FILM!!!!!

68. Kasukero (2013-04-05 02:22.33)

a szavazok,es hozzaszolok tobbsege 5 csillagot adott,koztuk en is. atneztem,es lattam,hogy van akinel csak 3csillagot erdemel....,hat annak adnak 3szeletet a hires csokis tortabol is!

67. Bdt (2013-04-03 19:59.04)

- (válasz Edicske 66. hozzászólására)

Akkor a te lelkivilágoddal nincs semmi gond, ez nem cinizmus.:)

66. Edicske (2013-03-31 21:23.37)

- (válasz Bdt 65. hozzászólására)

Olvastalak :) Kb. nyolcszor néztem végig már azóta. Élmény volt :) Imádom ezt a filmet!!!Most a feliratos verziót fogom majd végignézni... :)

65. Bdt (2013-03-29 16:23.20)

Nekem tilos ilyen filmeket nézem, végigbőgtem , természetesen, nos igaz, hogy a Rampart teljesen más film, sőt, Ég és föld, de ezt a filmet,mint azt is, legalább annyira gyűlölöm,mint szeretem. A za pici szőke kislány, az a drága duci kicsi lány......
Borzasztó nehéz lehetett az 50 -es években a négereknek, s rettentően tiszteltem a filmbéli bátor nőket,mind a főszereplőt, mind a "cselédeket" . Még szerencse , hogy némi, bár kevés humort csempésztek bele, ami néha oldotta a bennem lévő feszültséget, mert ha még annyi sincs benne,mint volt, kidobom a tv-ét. Két vicces szerep volt benne, a Mimié, meg a vörös sznob nő anyukájáé. A szőke lány,pedig egyszerűen tündéri volt, aki Mimit felvette, hogy nála dolgozzon. Látom , hogy az előttem író fórumozó, nem látta, így nem is írok tovább a történetről. Annyit még elárulhatok, hogy nem csak bátorságot, elnézését, láthatunk a filmben, hanem a legfontosabbat, a megbocsátást. sok sikert a film végig nézéséhez, engem teljesen kiakasztott. Tökéletes alkotás , ettől függetlenül. Mind rendezésben,mind a történet. De nem nézem meg ezt sem még egyszer. Nagyon fájdalmas volt Nekem ez a film.

64. Edicske (2013-02-08 13:28.10)

A napokban látam belőle kb. fél órányit. Nagyon tetszett. Figyelő beállítva, kíváncsi vagyok a film elejére és a végére. :)

63. BenceFaterYoO (2013-01-23 01:24.45)

Mélyen érintett ez a gyönyörű alkotás. Ritkán tud egy film, ilyen szívbemaró hatást elérni nálam.
Egy igazán megható történetet mesél el, amiben az emberi, mértéktelen kegyetlenséggel találkozunk.
Ijesztő, hogy bizonyos emberekben milyen szintű hiánya van az empátiának, illetve milyen sötét ostobaság borítja be az elméjüket.

Tate Taylor kiváló munkát végzet. A film képi világa, hangulata, korrajza kiemelkedően szép, mestermunka. A szereposztás is rettentően jól el lett találva, mindegyik színész egytől egyig zseniálisat játszott. Mint egy áramlat, olyan lágyan repített magával a film, amiben Aibileen narrációja is harmonikus segédeszköz. Egyáltalán nem volt vontatott, sem unalmas, sőt... az érzelmekre hatott egyfolytában, de egyáltalán nem direktben és erőltetetten. Elejétől a végéig megszűnt a külvilág, csak a látottakra koncentráltam. Bátran ajánlom mindenkinek!

62. Zsozsizseni (2012-12-30 23:20.07)

Ez bizony még mindig nagyon jó... Nemrég olvastam a könyvet, és még így is teljesen tökéletes.
A könyvet is bátran ajánlom, alig bírtam letenni.

61. Törölt felhasználó (2012-12-17 00:21.11)

Kedvelem azokat a filmeket, amelyek a látszólag könnyed tartalom mögé igen erős kritikát csempésznek be valamely fennálló renddel szemben.
Mert mit is látunk valójában? A hatvanas évek Amerikájában- közelebbről Mississipi állam
Jackson városkájában játszódó történetben- nincs semmi rendkívüli, vagy szokatlan, amiről az átlagnéző ne tudott volna már valamilyen forrásból. Feketék (itt:másodrangsorbeli színes bőrű teremtmények) szolgálnak ki fehéreket és a rabszolga felszabadítás "jótékony" hatása csak abban nyilvánul meg, hogy a munkájukért cserébe pénzt kapnak "kenyéradó gazdájuktól". Csöndes megadással tűrnek és kénytelenek tudomásul venni a társadalomban kijelölt helyüket, mert a Fehérek Tanácsa a keresztényi szeretet - az Isten előtt minden ember egyenlő kitétel bölcs mellőzésével - jegyében mindent megtesz azért, hogy egy undorító szokásjogot életben tartson, lehetőleg az idők végezetéig.
És hiába a színesbőrű házvezetőnők hada, akik a - ki tudja mivel és hogyan, de - szörnyen elfoglalt anyák helyett a család motorjaként gondoskodnak a háztartásról és a tetejében felnevelik a "kicsikéket", a dél szele mégis megfertőzi ezeket az egyszervolt-gyerekeket, akik felnőve ugyanolyan aljas módon bánnak hajdani dadusaikkal, mint azt egykor a felmenőik tették.

De szerencsére nem minden "kicsike" ilyen vaskalapos és lehetetlen hárpia és/vagy tökfej, akadnak, akik szemében ezek a másodrangúként kezelt emberek valódi érző, gondolkodó egyének, akiknek ugyanúgy jár a tisztelet, mint sápadtbőrű fajtársaiknak. És ha már így gondolja, hát tesz is érte. Nem karddal és ágyúval- mint a közel száz évvel korábban megvívott felszabadító harcokban- hanem a szavak erejével.

A leírt szónak pedig mindig súlya van, mert megőrzi a gondolatokat és közvetít valamit az olvasó felé. És bár korántsem biztos, hogy egyetlen könyv önmagában óriási változásokat tud előidézni, ahhoz mindenesetre elég, hogy egy finom lökést adjon ahhoz, hogy képesek legyünk elindulni az úton...

Szívszorító, de a humort sem mellőző történet ez (a segítség szó megannyi értelmezéséről), -nagyszerű színészi alakításokkal- az emberiség egyik szégyenfoltos korszakából (a sok közül), melynek megtekintését minden -legalább egy pirinyó kis emberséggel megáldott- mozinéző számára tiszta szívvel ajánlok.

60. Diablo24 (2012-12-07 18:21.33)

Hatalmas, igazán erős, olykor megdöbbentő,de ugyanakkor mégis könnyenbefogadható alkotás!!
A film önmagában is fantasztikus, mert egy olyan megfejthetetlen atmoszférával rendelkezik, amely már önmagában vonzza az embereket( mostanában kevés ilyen film van...)Áradnak belőle az érzések, indulatok, ugyanakkor kissé humoros is. És ezt még inkább tetőzi a remek színészi gárda teljesítménye.
Viola Davis, ő vitte a drámát, tökéletesen képviselte a cseléd négernőket, azoknak helyzetét, érzéseit. Zseinális!
Octavia Spencer meg sikeresen vitte humorosabb irányba a filmet, bár alapjából véve ő is mélyen drámai volt.
Emma Stone-n lepődtem meg a legjobban. Nem azt mondom most, hogy eddig nem kedveltem, de enm gondoltam volna, hogy ilyen tehetséges. Nagyon jól hozta a figuráját, megvolt a súlya a szerepének, abszolút hiteles volt!!
Ezt a filmet mindenkinek látnia kell, a mondanivalója hihetetlen erős!!

59. Dorka1002 (2012-09-27 21:03.33)

Egyetlen percre sem vettem le a szemem a képernyőről. Fel sem tűnt, h 2 és fél órás a film. Egyszerűen lenyűgözött!
Csillagos 5-ös!

58. Sötétszív (2012-09-01 14:21.13)

Tate Taylor filmje igazából egész jól meg van csinálva: a forgatókönyv jó, a színészi alakítások nagyszerűek. Nekem különösen Bryce Dallas Howard és Emma Stona alakítása tetszett. S akkor miért négyes? Mert valahogy mégsem ütött akkorát, mint vártam. Valahogy az igazán erős csúcspontok hiányoztak a filmből. Ennek ellenére ez egy jó film, de nem kiemelkedő. Én egy kicsit többet vártam tőle, ahhoz képest elég keveset kaptam.

57. Tavita (2012-08-23 13:19.34)

- (válasz G-ergo 56. hozzászólására)

Én még itt nem találtam, de köszönöm!

56. G-ergo (2012-08-21 13:23.18)

- (válasz Tavita 55. hozzászólására)

[link]

Kb minden könyves boltban kaphato.

55. Tavita (2012-08-21 10:24.44)

- (válasz Laura_1982 53. hozzászólására)

Ha megtalálod szólj, hogy hol, mert én sehol sem lelem :/

54. Meli151 (2012-08-20 01:29.38)

Nagyon tetszett, megható volt. Némelyik résznél el is sírtam magam. Durva, hogy anno sajnos tényleg így működött a magát oly' liberálisnak és demokratának valló Amerika....

53. Laura_1982 (2012-07-02 09:43.44)

A film nagyon nagyon tetszett, így meg fogom venni a könyvet is! :)

52. Egy ember aki minden nap felke (2012-06-30 10:28.48)

Már hallottam a filmről, amikor a könyvesboltban megláttam az eredeti regényt, úgy gondoltam előbb olvassuk el ezt. Megérte, a regény még jobb, (lehetséges ez?) mint a film. Sokkal drámaibb és szívszorítóbb. Mindenkinek ajánlom, egyszerűen beszippant magába akár csak a film.
Az alakítások nagyszerűek voltak, bár Skeeter karakterét teljesen máshogy képzeltem el. De nálam az abszolút befutó Octavia Spenser, hihetetlenül adta vissza a könyvben elképzelt Minnyt és keltette életre a filmvásznon. Teljesen megérdemelte az Oscart. (sírtam, mikor megkapta :D) A film képi világában színes kicsit túlzó karakterek stb. valamint sok erőszakos (a könyvben megjelenő) részt kivágtak (különben kellet volna a 16-os karika), mégis szíven ütő történet, hogy ez megtörténhetett, hogy a színes bőrűek még ugyanazt a wc-t sem használhatták, hogy a Kuk Klux Klán tevékenykedett, hogy valakiket kirekeszthettek (alárendelhettek) a származásuk miatt, hogy olyan törvények voltak érvényben, amik más jogot adtak két - csak bőrszínben különböző- embernek. Ez borzalmas.
Amúgy a film csillagos 5-ös, bár még durvább is lehetett volna. A könyvet pedig mindenkinek ajánlom. ;)

51. Ninilss (2012-05-07 09:06.22)

Csodás film!!!semmi nem tudta egy pillanatra sem elvenni a figyelmem a filmről!Kiváló színészi alakítások!még biztosan megnézem!!!!

1 2 3