Gratulálok :) Olyan ez az írás, mint egy kis novella :) Bár engem ennyire nem nyűgözött le, de majdnem minden szavaddal egyetértek, különösen az utolsó monológoddal. Bár én mindig is tudtam, hogy tudnak az álomgyárban jó filmeket csinálni, minden évben van azért egy-két remekmű :)

48. Limpi Sisak (2012-04-22 14:03.09)

- (válasz Wynona 47. hozzászólására)

Ennyire megihletett a film. Magam is meglepődtem, amikor megláttam milyen terjedelmes lett. :)

És még mindig úgy érzem, hogy tudtam volna még mit írni.

Köszönöm az elismerésed! :)

47. Wynona (2012-04-22 14:00.48)

- (válasz Limpi Sisak 46. hozzászólására)

Tyhű Limpi, ez már nem is kritika, hanem inkább egy komolyabb filmelemzés,ez bizony szép volt!:) Respect!

46. Limpi Sisak (2012-04-22 13:32.13)

SPOILER

Vannak filmek, amelyek elé leülsz, eltelik néhány perc és már ebből a rövidke filmintervallumból érzed, hogy kivételes moziélményben lesz részed. Annyira elragad az az alaphangulat, amit lefest a kockák képi-, és lelkivilága, hogy egyből magába szippant. Ebben a filmben is így volt. Megláttam a képernyőn Viola Davis mély és sokatmondó tekintetét Aibileen Clark-ként, és már ezekben a szemekben egy élettörténetet láttam. Minden gesztusának, szavának, de még testtartásának is olyan mély üzenete volt, hogy egyszerűen mágnesként vonzotta a lelkem a karakteréhez való azonosulásra. Minden megnyilvánulásában érezni lehetett fájdalmat, azt, mily nehéz élete volt, mennyi szenvedést, megaláztatást kellett megéljen mindennapjai során.

Pedig mennyire felelősségteljes ember is volt ő. Világéletében fehér 'úrinők' (sic!) gyermekeit nevelte dajkaként. Voltaképpen ő volt az igazi anyukájuk, mint ahogy a Leefolt háznál a kislány meg is jegyezte őszinte gyermekiségével. 'Te vagy az igazi mamám!' És tényleg ez volt az igazság. Mert annak a nőnek, aki világra hozta őt sokkal fontosabb volt egy bridzsparti, vagy az, hogy hogyan állt rajta egy ruha, mint a saját gyermekének a sorsa. Nem ő térdepelt előtte a WC-n, kiénekelve a gyermekből a 'csurit', nem ő adta be a köhögés elleni szirupot, nem ő vette fel az ágyból ha sírt és nem ő dédelgette.

Nem, mert erre ott volt a fekete dajka. Akire ennek ellenére, hogy milyen fontos szerepet töltött be megvetéssel néztek. Nem vették emberszámba, vagy ha rá is néztek akkor az megvető tekintettel történt. Igavonó állatnak nézték. Mert ebben a szívtelen társadalomrajzban, Mississipi államban a fekete ember nem volt a fehérrel teljesértékű. Nem ülhetett egy wc-re a színes, a fehérrel, de még csak egy szimpla könyvet sem forgathatott fehér, ha az előtte fekete tulajdonában volt. És sokáig lehetne sorolni ezen szabályokat.

Ez volt tehát ennek a filmnek az alapháttere.

Megváltóként érkezett vissza ebbe a városba az egyetemről kirepült Eugenia, azaz becenevén Skeeter, akit új kedvencem Emma Stone testesített meg. Skeeter bár ugyanebben a közegben nevelkedett, de mégis más volt. Sokkal felvilágosultabb volt, mint üresfejű, gőgös és felfuvalkodott nőtársai a városban. Együttérzéssel tekintett a fekete szolgálókra, dajkákra. Nem volt hívalkodó és kérkedő. Az ő tekintetében nem volt lenézés és megvetés. Őt is egy fekete dajka nevelte fel, ő volt az, aki mellette volt jóban-rosszban, meghallgatta ha szomorú volt és adott neki tanácsot. Skeeter tisztelte és szerette is ezért és felnézett rá. Tisztában volt azzal, hogy tulajdonképpen ő nevelte fel.

Emma Stone karaktere hazatérte után gondolt egy nagyot és írói ambícióit magában hordozva egy ötleten törte a fejét. Egy olyan témán, amiben senki nem gondolkozott korábban. Kitalálta, hogy a fekete szolgálók, dajkák életét szeretné bemutatni az ő elmesélésük által. Mert másokkal ellentétben érdekelte őt a sorsuk. Foglalkoztatta, hogy mi zajlik le bennük, mit éreznek a lelkükben, mi nyomja a szívüket. Ezen tervével a Leefolt háznál dolgozó, korábban már említett Aibileen-t kereste meg, aki először húzódozott a tervtől, mert félt a következményektől. Mert ebben a korábban már lefestett körülírt társadalomban veszélyes, szabályokba ütköző cselekedetet hajtott volna végre ha mesélt volna azokról a dolgokról, amiket nap, mint nap megél dajkasága közben. Azonban hite és barátnője Minny Jackson-nal történt dolgok megerősítették abban, hogy beszélnie kell, meg kell nyílnia.

A jegyzetek sorai megindultak. Ketten kezdték Skeeter és Aibeleen ezt a forradalmi könyvírást, dacolva mindennel és mindenkivel. Később csatlakozott hozzájuk Minny, aki a város legbefolyásosabb 'úrinőjének', Hilly Holbrook szolgálója volt. Ahhoz, hogy valaki legbefolyásosabb legyen legfelfuvalkodottabbnak kellett lennie és legmagasabban kellett hordania az orrát. E tekintetben ez volt a mérték. Egy nap, amikor tornádó tombolt, Minny nem tudott kimenni a kertben elhelyezett WC-be, ezért a házban, a 'fehér mellékhelyiség toaletjén' szerette volna elvégezni dolgát. Azonban Hilly ezt észrevette és kirúgta őt állásából. Azonban ezután jött a bosszú. Minny jószokásához híven süteményt sütött, és meglátogatta Hilly-t. Most egy új hozzávalót is eszközölt hozzá. Holbrook nagy megelégedésére, aki jóízűen falatozott az édességből. Addig a pillanatig, amíg Jackson el nem mondta, hogy az új adalékanyag 'emberi csoki', azaz a saját ürüléke. Óriási elégtétel volt ez mind Minny, mint a film nézői számára. Vidító pillanatok voltak ezek. Hilly azt kapta, amit érdemelt. Azt ment be a száján, ami eddig kijött. Fogára való étek volt.

Minny ezek után csatlakozott Skeeter-hez és Aibeleen-hez a történetek megírásában.

És munkát is talált, ugyanis elment a várostól fél órára lakó és kiközösített Celia Foote-hoz szolgálónak.

Celia karaktere egy külön bekezdést megér, ugyanis ő állt hozzám egyik legközelebb Skeeter mellett a filmben. Szórakozott volt, de mégis imádnivaló. Kezdő háziasszony egy hatalmas palotában, suta volt és esendő, de nagyon nagy szíve volt. Mindenki utálta a város 'naccságai' közül, pedig sokkal normálisabb és jószívűbb volt, mint ők együttvéve. Szegény mindig próbált beilleszkedni, bekerülni a közösség vérkeringésébe, de mindig sikertelenül. Akit Hilly Holbrook zsigerből utált, azt az embert mindenkinek utálnia kellett. Pedig csak vélt sérelmek voltak emögött és egy férfi volt az oka.
Én tökéletesen megértem, hogy a szóban forgó úr Celia-hoz menekült Hilly-tól. Sokkal szeretetreméltóbb volt, mint utálatos nőtársa.

Egy alkalommal Celia szépen felöltözve, süteménnyel elment Hilly-ék egy partijára.
Az a ház úgy nézett ki olyankor, mint egy baromfiudvar a sok gőgös pulykával. amikor meghallották, hogy Celia jött, óvodásokként elbújtak, hogy ne vegye észre őket és nem engedték be őt. Bevallom őszintén nekem a szemeim könnybe lábadtak ekkor, annyira átéreztem Celia-n a megaláztatást, ahogy ott állt a ház előtt megalázva és elkámpicsorodva el kellett menjen végül. Később szegény elvesztett egy újabb babát, már harmadszor vetélt el. Azok is nagyon szívet-, lelket facsaró képsorok voltak, ahogy magatehetetlenül, vérben feküdve volt a földön.
Megindító volt az ő karaktere olyan tekintetben is, ahogy szívet melengető módon Skeeter-hez hasonlóan egyenrangú félként tekintette Minny-t, egyszerre ebédeltek egy asztalnál. Emiatt még a Jackson érezte kellemetlenül magát, nem is ő. ÉS ez csak egy példa a sok közül. Minny mellett ő is újjászületett. 'Megmentette az életét', ahogy Celia ura is mondta. És nem mellesleg főzni is megtanult, a végén hatalmas terülj-terülj asztalkámmal fogadta Minny-t.

A könyv írásához pedig tucat fekete szolgáló csatlakozott, mert egy sajnálatos esemény felnyitotta a szemüket, hogy beszélniük kell.
A könyv pedig elkészült és hatalmas siker lett, mindenki forgatta a városban a kék, forradalmi kötetet.

Skeeter édesanyja büszke lehetett bátor lányára.
Egy udvarló is feltűnt a lány mellett, aki azonban felettébb puhánynak bizonyult és magára hagyta őt. Az ő karaktere eléggé idegesítő volt.

És vége lett a filmnek. Bár úgy ért véget, hogy Aibeleen-t is menesztették állásából, mert ráfogtak egy lopást, de mégis katartikus volt ez a vég. Ugyanis felemelt fejjel távozhatott a Leefolt-házból. Mert író vált belőle. Megbecsült ember, akit tapssal fogadtak a templomjában.

Letaglózó, teljesen magával ragadó, nagyon sokatmondó, mély üzenetértékkel bíró film volt. Olyan, ami teljesen hatalmába keríti az embert. Tökéletes precízséggel megírt, zseniálisan megrendezett, zeneileg hozzá méltóan aláfestett műremek volt ez. Lélegzetelállító jellemrajzokkal, alakításokkal. Le tud nyűgözni még Hollywood. Üzenem Nektek Producerek, Ti, akik a filmek világát igazítjátok, ott Kalifornia államban, hogy ilyen filmekre költsetek, ilyen ötleteket karoljatok fel, ilyen regényeket keressetek! Nyúljatok vissza régi korokba! Mert ezzel alkottok maradandót. Ezzel teremtetek értéket. Fel kell hagyni ezzel a szükségtelen remake-mániával, és az olyan mozikkal, amik inkább pénzkidobásra jók.

Mert ilyen mozikkal felbecsülhetetlen értékeket alkottok. Olyan filmeket, amelyeket mindenkinek látnia kell. Mert többek leszünk általa, felnyitják a szemeket. Sokat adnak a mai világban, ahol az értékrend meginogni látszik.

Ezzel a filmmel kincs született.

10/10

45. Nonoo9509 (2012-04-21 17:23.46)

A Filmet feltöltöttem teljes egeszeben a YouTube-ra
http://www.youtube.com/watch?v=kDLhh_CIP0Q&feature=plcp&cont..

Jo szorakozast! ;)

44. Limpi Sisak (2012-04-21 15:58.56)

- (válasz Tavita 43. hozzászólására)

Tényleg érezni rajtad a hatást. :)

Nem akarok OFF-olni, de remélem jobban vagy már. :) Írtam még aznap a Tiéd után.

43. Tavita (2012-04-21 15:57.15)

- (válasz Limpi Sisak 42. hozzászólására)

Nagyon jól teszed!

42. Limpi Sisak (2012-04-21 15:49.18)

- (válasz Tavita 41. hozzászólására)

Szia Tavita!

Én ma fogom. :)

41. Tavita (2012-04-21 15:48.32)

Még most is a hatása alatt vagyok! Mindenkinek meg kellene néznie!Zseniális....

40. Az utolso szamuráj (2012-04-16 19:02.21)

Sorsok.Emberi sorsok.
Igen,tudjuk,nem mindegy,hogy hova születtél,hogy milyen a bőrszíned,hogy mekkora a heftid,körül vagy-e metélve esetleg nem a terroristagyanús népek közül való vagy.Nem mindegy,milyen korban születtél,és még a híres demokrácia önjelölt újkori aranybölcsőjében,az USA-ban is vannak olyan területek,ahol ha nem fehér vagy és pénzes,nem mondanám,hogy a sors öttalálatosán bármilyen nyereményt elértél volna.
Szóval, Mississipi állam ,Jackson.Fehérek,jómódban,a nők mindig rendezettek,vigyorognak mint Schmitt Pál a másológépre de olyannyira elfoglaltak,hogy saját kölykeikre sincs idejük.De ez nem is baj,hisz vannak feketék,akikhez lehet leereszkedően szólni,lehet megjátszani azt,hogy jó szívvel vannak irántuk,de ők mégiscsak szolgák,szakácsok és nevelőnők,legtöbbször egyszemélyben.
1960 meg utána pár évvel.Aki nem tudja,nemrég még elkerített részen utazhattak a villamoson,de fenekük a fehérek wc-jét nem érhette.leülni fehér jelenlétében nem tehették,az ápolásra külön rendszabályok voltak,éttermekből,szórakozóhelyekről ki voltak tiltva,bizonyos boltokból ki voltak tiltva,fehérek autójába nem volt jó,ha beültek,ha éltek szavazati jogukkal,megbánhatták,egy fehér és egy fekete szavánál nem volt kérdéses,melyik esett nagyobb súlyba,egy fekete....kár folytatni.Vegyes házasságról ne is álmodjon az,aki a jobb körökhöz akart tartozni.
De azért a csendes,szinte sunnyogó,nem nyíltan felvállalt bőrszínprobléma nem akadályozta meg a fehéreket,Afrika nyomorába tengődőknek gyüjtsenek ruhát,persze teli szájjal mosolyogva a kamerákba és eltelve önnön humánumuktól.
A film díjra készült,persze,érzem én is.De...megérintett,és ezért járok moziba.Ezért nézek DVD-t,olykor TV-t,és olyan jó egy kissé naív,néhol szirupos történetet nézni,ahol nem dübörög át a fejem felett egy Álca,Statham nem néz fel szokásos dühös tekintetével Cage haja se a nevetség forrása és egy ürge nem arra ébred fel Irakban,egy koporsóba van eltemetve.
Hanem mást kapok.Értéket.
Szível elmesélt történetet.
És miközben elmerülök a fekete-fehér kontrasztban,döbbenek rá,mindenkinek szüksége van ott-hol nem?.....-segítségre.Egy lánynak,hogy könyve által megtalálja önmagát,egy anyának,hogy büszke legyen gyermekére,fekete szolgáknak,hogy történeteik nyomán felemeljék fejüket és tudjanak nevetni uraikon,egy feleségen,hogy vetélését feldolgozza,egy kislányon,akinek egyetlen támasza egy néger középkorú szolgálónő,egy korszaknak,hogy rádöbbenjen,itt valami nagyon nem jó....egy országnak,ahol minden ember egyenlő,de azért mégse.
Anyák,lányaik.Férjek.Szolgák.Nők,jólétben,de üresen,álmos kisváros,ahol láthatóan be vannak rajzolva a határok,amit nem jó átlépni.Mert valaki telirakja úrnőjének toalettjét,repül,van olyan gonoszság,ami arra csábítja a szegényebbeket,akik gyermekeik jövőéjért aggódnak,hogy lopásra vetemedjenek ,van ütlegelő férj meg egy halott fekete fiú-vélhetőleg több ezer sorstárssal-akinek halála utat nyit egy anyának a gondolkodásra.
Hogy kiadja fájdalmát.
Talán a kép kicsit egyoldalú,és Thomas Newman sokadik csodálatos zenéje valóban tereli a nézőt,de nem érdekel,hisz annyit még a hülye is tud,más kiadni az utasítást...és más azokat végrehajtani.Szavakkal is lehet bántani úgy,hogy közben a szolga ott dolgozik,lehet niggerezni,feketézni,hisz mivel vághatna vissza??...... Talán csak egy speciális készítésű süteménnyel.
Több szál,több sors,drámák,olykor nevetés.Igen,bosszú is,az többször,több oldalon.Vannak vesztesek,és kevés nyertes,néha nem azok,akiknek drukkolunk.
De....hiába a néhol álomgyári csereszabatos recept,ha ez a film működik nálam.Ha a színészi játék olyan erős,hogy néhol egy tekintetben van elmesélve több év megaláztatása,ha a drámai részek lágyan besiklanak bőröm alá és néhol kipréselik a könnyem ,ha sajnálok ismeretlen négereket....és sajnálom olykor a "hozzájuk tartozó" fehéreket.
Segítség kell mindannyiunknak,én csak ezt tudom.Mindannyiunknak más a problémája,kisemberek kis gond,nagy emberek nagy gond....fenét.A segítség jól jön,és ha az embernek trébb napja van,ez az értő kézzel megrendezett 140 perc tud változtatni rajta.
Erre készült,meg hogy néha okulj,
Én,mikor felálltam,gondolatban megjegyeztem,nagy egy marha vagyok,volt rá jegyem,de nem mentem el rá.Gondolatban megjegyeztem,ne lássák,hogy elsírtam magam.Gondolatban megjegyeztem,azért van még szív az amerikai filmiparban...és majdnem hangosan,hogy egynémely kritikát elolvasva szívesen beleszartam volna az illető colájába,talán nem tűnt volna fel neki.
Szabadon Minny után....gonoszság,talán.....de!

39. Jason13 (2012-03-29 20:39.50)

Jó kis film ez,el kell ismernem,de számomra nem nyújtott akkora élményt,mint a sok alattam írónak.
Maga a történet jól megírt,ahogy a karakterek is,a cselekmény pedig szépen halad előre,üresjáratok egyáltalán nem találhatóak benne.Bár,azt meg kell jegyeznem,első ránézésre nagyon irritált a sok rikító ruha/ház,ahogy a szereplők se nyerték el azonnal a tetszésem,hirtelen azt gondoltam,ez valami komolytalan giccs-dráma lesz.De szerencsére az első benyomásomat hamar felülírta maga a film,aminek a megjelenése elég cukormázasnak néz ki,de ezalatt egy komoly és drámai vonulat bújik meg és az előtérbe is leginkább ez kerül,nem a puccos pénzes asszonyok délutáni összejövetelei.
Amit hiányoltam,az a katarzis volt.Pedig jól elő lett készítve,hiszen nem egy igazán szívbemarkoló jelenettel találkozhatunk a játékidő alatt,de sajnos ez nem csúcsosodik ki a mozi végére,így a stáblista után kisebb hiányérzettel álltam fel a televízió elől.
De összesítve a dolgokat,ez egy igen csak jó film,remek szereplőkkel,igényesen tálalt történettel és szép zenével.Csak ajánlani tudom,hiszen egy nézést bőven megér,sőt!

38. HMáté33 (2012-03-22 18:57.51)

- (válasz Wynona 36. hozzászólására)

az a csávó egy nyomorék volt, nem kellett volna a filmbe.

37. Wynona (2012-03-22 17:36.49)

- (válasz Wynona 36. hozzászólására)

áááá most nézem,miket írtam el, ez tényleg nem az én napom: tehát ürülék,fityisz...elnézést!

36. Wynona (2012-03-22 12:25.09)

SPOILERES!
Na, ez az a film,ami teljesen a padlóra vágott, talán nem mondok hülyeséget,
2011 egyik legerősebb alkotása, bár hasonló témát már dolgozott fel jó pár film, mégis sokszor csodálkoztam rá egy-két dologra a filmben, a játékidő alatt szinte már utáltam azt a fennhéjázó társadalmat,amit a filmben ábrázoltak, jó tudom,hogy semmi sem fekete és fehér,mégis sokszor ökölbe szorult a kezem,néhány jelenetnél...szívesen néztem volna még tovább a filmet,engem rendkívül lekötött.

Huhh...hát a színészek,tudom közhely,de itt tényleg mindenki beleadott apait-anyait, mert itt mindenki fergeteges volt az tutifix.
Kezdve Viola Davistől(akit Én most láttam először filmben, tudom, ott van a Kétely,tudom Meryl Streep... de sajna azt a mozit még nem láttam...),mindenesetre ebben a szerepben nagyon tetszett, de a kissé nagyszájú Minny-t alakító Octavia L. Spencer is sziporkázott.
Bryce Dallas Howard-ot az egész film alatt utáltam,mint a sz..., legszívesebben képen töröltem volna,mikor Minny vitt neki csokitortát, amiről aztán kiderült,hogy a saját üledéke van benne, hát jót nevettem, megérdemelte ez a nő,én az egész tortát lenyomtam volna a torkán... meg kell hagyni jól hozta ezt a beképzelt, arrogáns, rasszista nő karaktert, az alakításáért egy nagy piros pontot kap tőlem, na és ki ne hagyjam Emma Stone-t, nem véletlenül kapja a jobbnál jobb szerepeket Hollywodd-ban, nagyon tehetséges lány,bár itt nem igazán Ő volt a központban, de mégis fontos volt szerepe a történet szempontjából.
Az a pasi meg,Skeeter barátja, egy ...na még Ő bosszantott fel , egy gyáva alak volt, de nagyon, mikor odavágta Skeeter-nek, hogy ő egy önző nő, azt mondtam magamban, egy FRÁSZT! Inkább bátor volt és kitartó,hiszen végül is egy jó ügyért dolgozott,figyiszt mutatva annak a képmutató,fellengzős társadalomnak,amit a filmben is ábrázoltak...

A vége is tetszett...ez a 3 bátor nő bearanyozta az aznapi délutánomat(ugyanis múlt hét szerdán du. láttam).

Remek film volt,egy szerintem igen komoly témával megspékelve, eddig minden ismerősömnek,aki látta, tetszett, nem is csodálom! maximális 5 csillag!

35. Lifeisamovie (2012-03-22 10:07.13)

Valaki nem tudja hogy az össznépi bál kezdetekor milyen zenére táncolnak? nem találom.

34. Jabba-movie (2012-03-19 14:41.16)

Enyhén SPOILER-es

Nagyszerű film. Megint kaptunk egy kiváló drámát ami igencsak többszöri megtekintésre alkalmas alkotás lett. Eszméletlen hogy, mennyire elnyomták és kihasználták a színes bőrűeket akkoriban, na meg a rasszizmus hmm. Érdekes még az, hogy mennyire előtérbe van helyezve nők élete ami azért elég fura főként az ahogyan nevelték a saját gyerekeiket vagy ahogy éppen nem, nem beszélve arról mennyire megvettették a színes bőrűeket bár voltak kivételek. A karakterek nagyon jók voltak minden színész beleillett a karakterébe. Kiemelném Bryce Dallas Howardot aki szerintem zseniális volt a gonosz hazug nagyképű nőszemély szerepében. Én egyenesen utáltam őt ami igenis azt jelenti , hogy jól játszott. És ott volt még Jessica Chastain aki nekem a legjobban tetszett. Tündéri a karaktere, először fel sem ismertem őt nagyon csinos volt azzal a külsővel és nagyszerűen alakította az esetlen aszzonyt aki csak a férjének akarta meg mutatni, hogy megáll a talpán, megérdemelten kapta sz Oscar jelölést. Szerintem az egyik legmeghatóbb jelenet a film vége felé van amikor Skeeter anyukája elmeséli neki, hogy miért ment el a bejárónőjük. Hatalmas rész a filmben. Mindent összevetve egy kezdő rendezőtől szép munka volt ezt a filmet összehozni és ahogy többen is mondták tényleg annyira tartalmas és érdekes, hogy az ember észre sem veszi azt a két órás játékidőt. Ajánlom mindenkinek nagyon szép film.

33. Cantri (2012-03-17 00:36.29)

- (válasz Csernakakos 32. hozzászólására)

Valóban. Rám Constantin szavai gyakorolták a legkomolyabb hatást, amikor a fiatal Skeeter-nek mesél. Pompásan eltalált jelenet. Nem is értem a szövegkönyve miért nem részesült jelölésben.

32. Csernakakos (2012-03-17 00:04.58)

- (válasz Cantri 31. hozzászólására)

Nem tudom.. :( Lehet, hogy csak nekem nem vált be, de én indokolatlannak éreztem. Pedig Istenem, de imádom, mikor a filmzene párban jár képpel és egy újjá alakul át...!

Egyébként Allison Janney mondata a bátorság generációs ugrásáról azóta is a fejemben motoszkál.. Nagyon jól eltalált gondolat.

31. Cantri (2012-03-16 02:54.40)

- (válasz Csernakakos 29. hozzászólására)

Pedig kifejezetten ötletes szerzői fogás volt tőle a kalapáló zongora, így az addig sejtelmesen megbújó zene egycsapásra kidomborodik, és a történet, a film részévé válik.

Egyébként az egész zene belopta már magát nálam. Thomas Newman végre visszatért ahhoz, amiben a legjobb, azaz sejtelmes, lágy, könnyed dallamokkal fest alá, minimalista hangszereléssel. Ideje volt, mert 2008 azért már nem tegnap volt.

30. Zsozsizseni (2012-03-15 21:55.34)

Nehéz kicsit szavakat találni, pedig ez a film tényleg megérdemelne egy komoly írást, de abból úgy is van előttem több, és hál' istennek egy paraszt fórumozó sem tűnt fel még itt (ide mindenki annak a nevét gondolja, akiét szeretné).
Úgy gondolom a világ e részén bár tisztában vagyunk a rasszizmus fogalmával, mégsem tudatosulhatott bennünk az USA beli fekete-fehér helyzet; persze ott van Barack Obama, a történelemkönyvek lapjain is van róla egy-két bekezdés, és ismerjük Martin Luther King nevét, és talán azt is, hogy merénylet áldozata lett.
És ez iszonyúan kevés. Mert igazából nem gondolunk bele.
Sokban hasonlítok Skeeterre, meg is döbbentem, mennyire. Mára, 20 éves koromra nagyjából belenyugodtam, hogy sosem leszek olyan, mint a velem egykorúak, különcségem végig kísért az iskolai évek alatt, és úgy tűnik velem is marad. Épp ezért Skeeter bátorsága nagyon megérintett, ahogy néha beszólt itt-ott, hát le a kalappal előtte, meg ahogy végigvitte a történetet.
Az egész film hangulata, a színészek, a párbeszédek, a szóhasználat, a díszletek, a képek nagyon erősek voltak. Az egész történet nagyon ügyesen fel lett építve, iszonyúan sajnáltam, mikor vége lett. Imádtam Skeetert, Minit, Celiát, Aibileent és az ő kicsikéjét a szöszke kislányt. Stuartot is megszerettem, az egyetlen mínuszként őt tudom csak mondani, a romantikus lelkemnek jól esett volna, ha kibékül Skeeterrel.
És az is mutatja, hogy milyen jó film, hogy abszolút többszörnézős. Holnap pedig megyek, és megszerzem magamnak a könyvet.

29. Csernakakos (2012-03-13 08:08.57)

Nem értek egyet. Épp a minap néztük meg a filmet, előtte készültem lecsillagozni. Most az tűnt fel, hogy ezt a sok szálon futó, szerteágazó történetet mennyire zseniálisan fogta össze a rendező és a forgatókönyvíró. 1-2 ponton éreztem csak megbicsaklást, pedig ilyen burjánzó sztorinál nem lett volna nehéz az összeomlás.
Hagyom én ötösön. Ha egy picit bátrabb, picit élesebb lett volna, annak még jobban örültem volna, de megértettem, hogy ennek a mozinak nem ez volt a célja. Amit pedig vállalt, teljesítette.
(Azonban Thomas Newman zenéje... Az a magas felütésű témája akármelyik jelenetben szólalt meg, hazavágta annak tartalmiságát.)

28. Mozsika (2012-03-13 08:02.55)

Kíváncsi vagyok, az idei Oscar felhozatalra. Ha a kezembe kerül egy díjra jelölt film, megcsodálom. Az elmúlt napokban a Help c. filmnek álltam neki.
Először nekiálltam nézni, és kb. háromnegyed órát bírtam. Kikapcsoltam. Odáig 1* Nem tudott magával ragadni, nem tudott megfogni.
Tegnap néztem végig a filmet. A végére egészen belejött. Octavia Spencer megérdemelte az aranyszobrot.
A film témája eredeti volt. Semmi tabu, semmi mellébeszélés. Ez ami tetszett. De mivel a film majdnem fele rendkívül untatott, vártam, hogy vége legyen, és csak a vége tetszett, így egyezzünk meg egy közepesben!

27. Mraddy (2012-03-12 19:59.38)

Nálam ez a film 2011 legjobb filmje :))
fantasztikus film.. csak ajánlani tudom :))

26. Lifeisamovie (2012-03-09 00:49.20)

Nem kell aranyszobor ahhoz hogy az ember tudja ez a nyertes film...ahogy nem kell szín sem ahhoz hogy valaki rossz és gonosz legyen Lásd Hitler. Az ő karakterét pedig biztos kitalálja mindenki ki hozta. Nem tudom hogy genetikailag öröklődik-e a rasszizmus de ha igen kivenném az emberből ha tehetném, mert ÉRTELMETLEN FASZSÁG.

25. AlekSeJ (2012-02-23 12:58.54)

Szerintem ez egy remek történet, és egy héten belül már ez a 2-3. film (azokból amiket megnéztem), amelyeknek témája kapcsolódik az 50-60-as évek Amerikájához. Nem is tudja az ember mit írjon, hiszen mindenki ismeri az akkori helyzetet, rengeteg hasonló témájú film születetett már, azaz sok olyat láttam amely ebben az időben játszódik, és ízelítőt kapunk mindkét oldalból. Erről a Jcksonról hirtelen a jancsi és juliska mese jutott eszembe, csak a mézeskalács házikó mellé barbie-t társítottam, és a mindig munkában lévő Ken-t, aki szarrá keresi magát, hogy unatkozó felesége tétlenségében traccspartikat szervezhessen, esetleg olyan embereknek keserítse meg az életét, akikhez egyébként sem volt oly kegyes. Nevelés kérdése az ilyen, de én például hányok az ilyen csajoktól, sosem éreztem szükségét, hogy kirakati babával tetszelegjek kézen fogva, kivéve persze, ha az retiküljén kívül még eszet is hordozott magával. Nem értettem azt, hogy miért eszi és issza meg valaki azt amit a cselédje főz/süt ha fél bármilyen fertőzéstől? A saját gyerekeiket merték a cselédjükkel felneveltetni, hagyták hogy csókolgassa azokat, de a wc-re már nem ültek le utánuk? Sokuknak talán tényleg szükség volt a segítségükre, és ahogy a film is mutatta, sok helyen szinte családtagjuk volt, de ez is sokak részéről csak divatcikk lett, ha már neki van, nekem is legyen kettő, és azzal, hogy velük mi történik, mit éreznek, legyen a saját dolga, sőt, rápakolok még pár lapáttal. Emma Stone mostanság elég sokszor kerül a figyelmem középpontjába, a szerepei el vannak találva, és hála égnek értelem is szorul a megformázott karaktereibe. Ültem a film előtt, és vártam mi fog kisülni, mert eleinte nem éreztem semmit át, nem úgy hatott ahogy kellene, de aztán ez megváltozott és kaptam hideget, meleget. Legtöbbször dühös voltam a sok gyökér burzsuj miatt, aztán szánakoztam a bridzs partikon, vagy mosolyogtam celine kedves balgaságain, aztán minny helyett is a szék karjára csaptam, hogy nah végre… A film végén én is úgy voltam, mint az előttem szóló Bean, jöttek a szereplők, elsötétült a kép és vártam, feltettem magamban a kérdést, hogy csak ennyi?.. Elég hosszú a játékidő, de észre sem veszi az ember, hogy milyen gyorsan ér véget a történet, de egy jó film előtt elveszti az ember az időérzékét, és bátran mondhatom, hogy ez egy nagyon jó kis film. Jó volt a helyszín, a történet, a színészek, csak az értékelésem jobb eggyel a jónál…szerintem ötös… a véleményem már nem ad hozzá, nem vesz el a filmből, mert előttem mindenki kifejtette azt amire gondolok…

24. Bean (2012-02-09 11:03.28)

Amikor az ember az első pár mondatból, gesztusból, színészetből érzi azt, hogy amit most látni fog az valami különleges érzést fog átadni, akkor már kirázza a hideg és maximálisan kikapcsol, mert minden percét élvezni akarja annak amit lát.Na ez a film pontosan ilyen.
A jelenség amiről a film szól engem mindig is érdekelt és sokszor meghatott.Egy picit féltem attól, hogy túl giccses lesz a dolog, de ezt hamar elhessegette előlem a film hangulata.Emma Stone-t jó volt ilyen filmben/szerepben látni.Persze a két főhősnő mellett csak mint kiegészítő tudott részt venni, de pont ezért volt jó az egész.
A rendezés a hangulat teremtés pazar.És ami engem még igen csak megfogott az a környezet a házak, autók, helységek amik mindig csak a háttérben voltak és a film nem is erre épült, mert hisz drámáról beszélünk mégis valahogy megnyugtatott és elvarázsolt engem.Tudom ezek elég közhelyes dolgok, de akkor is ezt tudja az emberből kiváltani.A zene remek csak áradozni lehet szinte mindenről.
Leülsz a film elé 2 és fél órába kapsz vidámságot, szomorúságot, igazságtalanságot, elkeseredettséget, dühöt, gyengédséget, szeretetet, mind ezt úgy, hogy mikor bármelyik jelenséggel tudsz azonosulni akkor bum kapod a pofont és egy újabb érzést tár eléd a rendező és a színészek.Remek azt kell mondjam remek.A játékidő egy csettintéssel elmegy és csak pislogsz, hogy mennyire felkavart a film és mennyire megmozgatott benned szintem minden érzést.
És mikor azon veszed észre magad, hogy a Aibileen Clark végigsétál a hosszú utcán és megy alatta a zene akkor nem akarod kikapcsolni a filmet, nem akarod kivenni a lemezt.Ott akarsz ülni és a zenével együtt feldolgozni a látottakat.
Ha jól látom Tate Taylor első rendezése, hát soha rosszabbat...
Remek film megérdemelt átlaggal.

23. TomiXD (2012-02-05 18:13.06)

Nagyon jó film:)

22. Csernakakos (2012-02-01 12:22.54)

Március 7-én érkezik DVD-n. :)

21. VAL P (2012-01-17 09:14.04)

Pár héttel ezelőtt zajlott Spielberg rendezői attitűdjéről egy kis eszmecsere. Abban többen érveltek, hogy kellenek SS filmjeibe a nézők szellemi képességeit a lábasjószágokéval azonos szinten feltételező jelenetek, mert sokan nem értenék meg a mondanivalót.
Ez a film fényes bizonyítéka az ellenkezőjének. Legalábbis én így látom.
A tipikusan SS-i téma tökéletesen mentes a fentebbi allűröktől, ráadásul az emóciókkal is követendően zsonglőrködik a rendező. Véletlenül sem engedi az érzelmességet érzelgősségbe átcsapni, az elemi erejű szenvedélyt bugyuta szenvelgéssé alacsonyodni. (Egyedül az Aibivel birkózó rendőrt éreztem túlzásnak.) S a színészvezetésben is Tate Taylor fényévekkel előzi meg nagy nevű elődjét! (Spencer, Howard, Chastain, hú...! Játékuk nekem Vittorio de Sica legeltaláltabb rendezéseit juttatja eszembe.)
Nem mintha ez lenne az első ilyen felépítésű film, de a kétkedőknek elég egy pillantást vetni a jegyeladási listákra, és máris kiderül, hogy a spielbergi infantilizmus nélkül is tisztán értik az emberek az ilyen megható, emberi mozikat!
Nagy kő esett le a szívemről! =)

1 2 3