Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Robin Hood - Mozi+, 11:55 |
Marvin szobája - Paramount Network, 12:15 |
Szerelem a Fehér Házban - Moziverzum, 12:15 |
Bocsánatos bűn - HBO, 13:05 |
Igazi kaland - SuperTV2, 13:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Dallas (sorozat) - Vélemények |
Mire gondolsz most? |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Megasztár |
Twisters - Végzetes vihar - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Bad Boys: Mindent vagy többet |
Hugues Hariche |
11. Chris Co (2021-09-25 13:19.48) - (válasz Forthrightness 10. hozzászólására) |
Nemrég eszembe jutott a film. Július huszonhetedikén elhunyt, és huszonhét éve Kevin Carter. A kép amit kirobbantott valóban felháborodásra adna okot. Sok az ellentmondás. Én megvédeném, bármi is történt. Azért is, mert hallottam ismerős ismerősétől történetet. A helyszín Szíria volt. Nem, hogy nem tudta eldobni a kamerát, hanem fél órán keresztül fogta, és várt, míg elszaladnak mellette a fegyveresek. Filmezni nem tudott. Ezek olyan élmények, amiket elmesélni nem lehet, legfeljebb elképzeljük általuk! Nem tudom, mennyire hiteles az infó (kértem volna fotókat, de nem kaptam - ami viszont érthető), de az nem titok, hogy nem titok (ha én is hallhattam :)). Közelebbi egyén már csak a menekülttáborokban látottaktól kikészült (ki is tiltották onnét). Spoiler! Hátat fordított, vagy sem a fotós, a film ebbe a dologba szerintem szándékosan nem gabalyodott bele. Ahogy írod, azért kell megmutatni, mert fel kell háborodni, és tiltakozni. Nem sok, de a semminél több, ha a világ felfigyel az ilyen borzalmakra is. Én inkább Salma Hayek színésznőt fotóztam volna. ;) Olcsóbban megúszom egy pofonnal, vagy egy veréssel. :)) |
10. Forthrightness (2021-09-24 22:01.02) - (válasz Chris Co 5. hozzászólására) |
2011-ben a Mundo spanyol nyelvű lap nyomozott, hogy mi lett a képen látható gyerekkel, aki mint kiderült fiú volt. A nyomozás során megtalálták az apját is, aki elmondta, hogy az éhínséget túlélte, de 4 évvel később lázban (ennyit tudott mondani az apa) meghalt. |
9. Forthrightness (2021-09-24 21:39.07) |
A megnézésre váró filmek között régóta szerepelt, de valahogy mindig tolódott.
Chris 6 évvel ezelőtt megfogalmazott véleménye annyira jól összefoglalja, leírja azt, amit ez a film számomra is jelent, hogy szinte minden mondatával egyetértek. Szinte. A paparazzik és a háború fotósok között én hatalmas különbséget érzek. A paparazzi pénzért, szenzációhajhászásból keseríti meg a hírességek életét. Nem leszünk azzal többek, hogy belelátunk azok magánéletébe. Ezek a lesifotósok néhányszor belefutnak egy-egy pofonba, de arra azért vigyáznak, hogy ne essen nagyobb bajuk. A háború fotósok egy-egy fotóért beállnak a tűzvonalba, minden egyes nap az életüket teszik kockára a legveszélyesebb, legnyomorúságosabb helyeken. Kell, hogy legyenek ilyen fotósok, ilyen fotók, mert mi több ezer km távolságból csak akkor érezhetjük magunkat érintettnek, ha a saját szemünkkel is meggyőződhetünk a hírek, leírt szavak hitelességéről. Az egyik legnagyobb háború fotós, Robert Capa mondta: Egy fényképek nélküli ügy nem csak hogy elfelejtett, de vesztett ügy is. Politikai elemzéseknél, hosszú újságcikkeknél sokszor sokkal többet ér egy fotó, az érző embereket megérinti, megdöbbenti, elgondolkodtatja. Ezek a fotósok nem az adrenalint kergetik. A háborúk legrohadtabb, legkegyetlenebb, legszomorúbb pillanatait akarják megörökíteni, hogy a világ tudomást szerezzen róluk. James Nachtwey, ugyancsak háború fotós gondolatai: “Számomra a fotográfia erőssége abban rejlik, hogy képes megidézni az emberiség érzékenységét….ha megfelelően használják, akkor erőteljes ellenszere lehet a háborúnak. Mintha azáltal, hogy valaki saját magát kiteszi a háború veszélyeinek, hogy közvetítse a világ többi részére, hogy mi is történik – mintha a békéért tárgyalna.” Joa Silva is kikéri magának a filmben: Mi nem vagyunk paparazzik... mi nem vagyunk ilyen hiénák... |
8. Chris Co (2015-08-07 10:36.52) |
jav.: (sokadszorra, megint:)), azaz a személyes meglátás ugyanaz, csak törlésre gondoltam, bár mindegy, mert nem oszt-szoroz. |
7. Chris Co (2015-08-07 10:33.27) - (válasz Oereg Gorm 6. hozzászólására) |
Szívesen! Igaz, volt néhány dolog, amelyben állást is foglaltam. Kár, hogy utólag nem lehet korrigálni!:) |
6. Oereg Gorm (2015-08-05 16:17.37) - (válasz Chris Co 5. hozzászólására) |
Felkeltetted az érdeklődésemet ezzel a szösszenettel Chris.Kösz. |
5. Chris Co (2014-07-21 13:39.29) |
Akik számára ismeretlen név a Bang Bang Klub, szerintem azok közül is sokan találkoztak már Kevin Carter Szudánban készült megdöbbentő fotójával. Engem akkor kezdett lázba hozni a kíváncsiság, amikor anno külföldi újságokat gyűjtöttem. Miközben egyiket lapozgattam, feltűntek a képek és rögtön felkeltették az érdeklődésem. Két csillagos angol nyelvtudásom ellenére is amit megértettem, elég volt ahhoz, hogy belevésődjön szerény háttértárolómba. Meglepett, amikor felfedeztem, van ilyen film. Sajnos csak belenéztem és rögtön jöttek az előítéletek, hogy neo-kosztümös mozi szexi nőkkel, über legényekkel, szirupos tálalással stb. Utánaolvastam és láttam, minden irányból támadják a kritikusok. Már majdnem letettem arról, hogy megnézem és szerencsére, mégis rávettem magam arra, hogy szörnyülködjek és bosszankodjak. Nem így történt.
Meglepett, mert a képek és az információk, melyek eljutottak hozzám, azok alapján hasonló jeleneteket, szituációkat képzeltem magam elé. A helyszín Dél-Afrika. Az apartheid rendszer reformfolyamatainak elindítása hozzásegített a rendszer széthullásához, melyet döbbenetesen brutális, véres mészárlás követett. A szemben álló politikai erők hihetetlen mértékű indulatokat váltottak ki, melyek szinte polgárháborúvá vagy inkább tömegmészárlássá változtatták az érintett lakosságot. Gyakran elgondolkodok azon, mennyi kínt, nyomort hagytak maguk mögött a fejlettebb gyarmatosító országok. Az emberi barbarizmusra viszont takaródzásként nem lehet mindig érv vagy magyarázat az, mert a britek, mert a hollandok, mert az USA, mert a Szovjetunió. Az ANC és Inkatha sas rárepül a macsétát szorongató őrangyalra? Ugyan már! A kulturális, társadalmi különbségek, az elnyomás, a tudatlanság sem indok a tettek mögött rejtőző szándékokra. A környezetünk, a körülményeink befolyásolják részben cselekedeteink túlnyomó többségét és ezért is jó, ha van másfelé mutogatni, egyesek számára. Azonban az már más kérdés, mitől érezzük magunkat embernek. Mi az, ami megkülönböztet minket a bolygónkon élő más életformáktól. A válasz nálam kizárólag az evolúciós fejlődés szakaszának következő foka és erre példa Kevin egyik képe és az azt követő érzelmi reakciók. A film és maga a történet egyik legfontosabb dilemmája elgondolkodtatja azokat, akik képesek átlépni a szellemi kordont. Akik nem azért bontanak, hogy romboljanak, hanem azért, hogy szabadon gondolkodhassanak és ideológiáikat vagy butaságaikat nem kerítik körbe vasrácsokkal, azok számára talán elítélendők azon bírálatok, melyek a semmiből jönnek és a semmibe kapaszkodnak. Mi történt a képen látható gyermekkel? Vajon végignézte a paparazzi fotós képén látható objektumának haláltusáját vagy vett neki egy polinéz szigetet, miután teletömte málnafagyival? Annyira idióták a kényelmesek, hogy az már annak is fájhat, aki még meg sem született. Az életüket kockáztatják azzal, hogy képeken, felvételeken keresztül mutatják meg a világnak azt a szegletét, ahol az okoskodók már rég maguk alá piszkítottak volna. Pulitzer díjra irigykedők nem tudják felfogni mit érezhet valaki, aki szeme láttára kaszabolnak szét vagy égetnek el egy élő személyt, embert. Mit tehet a fotós? Tudósít. Felfedi a világnak azt a szegletét, mely a pöffeszkedők számára idegen és szörnyű, visszataszító és megbotránkoztató. Ha valaki kizárólag azért teszi ezt, mert híres akar lenni? Vajon mivel segít hatékonyabban? Azzal, hogy megpróbál megmenteni egyetlen életet vagy azzal, hogy a média és a közvélemény segítségével nyomást gyakorol? Az adott szituációkban az előbbi szinte biztos az önfeláldozással. Egy helyett két áldozat, melyről a világ tudomást sem szerez majd. Az ilyen csótányok, bár tőlük is elnézést kérnék, ha megértenék, csak egy gunyoros hasonlat, akik kényelmes otthonuk közeléből, komfortos foteljukból nyilatkoznak arról, hogy azok is ugyanolyan ragadozók, akik megörökítik a keselyűket és közben nem tesznek semmit. Az ilyen kijelentések elkövetői visszaélnek azzal, hogy figyelnek rájuk. Ők valóban keselyűk lennének, csak annyi különbséggel, hogy a madarak osztályába tartozók fennmaradásért teszik és nem rosszindulatú élősködésből, haszonszerzésből, magamutogatásból. Számtalan hír, pletyka kering arról, mi történt, de erről Silva is nyilatkozott. Kevin Carter nyugodjék békében!!! Azok meg, akik egy magánéleti válság és egy szakmából eredő "emberi, túlságosan is emberi" lelkiismeret furdalástól gyötrődő kábítószeres személyen kérik számon, miért nem segített, holott nem tudhatják, segített-e vagy sem, azoknak szívből kívánom, hogy éljék át ugyanazt! Ennél több gonoszságot már nem is kívánhatnék. Gyengébbek kedvéért hogy értsék és hogy bunkó legyek még, a nemzetközi sajtó visszhangja is befolyással volt az ott zajló eseményekre, de az a bizonyos kép jelképpé, szimbólummá vált sokunk számára, mely túlmutat Dél-Afrikán, Szudánon, mivel az egész kontinenst érinti illetve annál többet is. Egyetlen fénykép, melynek készítőjének fogalma sem volt arról, mekkora jelentősége lesz annak az egyetlen, "szerencsétlen" képnek . Úgy vélem, sokat köszönhet a világ vagy legalább is annak egy szelete ezeknek a hírnévre vágyó paparazziknak! A film hiányosságai, hibái ellenére elfogultság nélkül adta vissza ezt a fajta valóságát az emberi létezésnek. Csodálkozom, hogy a megtörtént események átkonvertálása mozifilmmé, nem aratott nagyobb sikert. Lehetett volna elfogultabb. Kihangsúlyozhatta volna erősebben, hogy az apartheid illetve az ANC szakadár vonulata miképp szólt bele az ott zajló eseményekbe. Beállíthatta volna Cartert hősként vagy erkölcsi halottként is, de mégsem tette. Elfogulatlanságra törekedett. Nem foglalt állást sem politikai, sem erkölcsi vonatkozást illetően. Nagyszerű képeket, felvételeket láthattunk, melyek közel hozták a valóság egy szeletét abból a világból és abból az időből, melyet kevesen ismerünk. Ezért is tartom nagyszerű filmnek a Bang Bang Klubot, mert nem ítélkezik, hanem szemléltet, bemutat. Annak ellenére is, hogy hatásvadász, sokat mond és sokat mutat. Ami hozzájárult ahhoz, hogy a látottakon kívül még letargikusabb állapotba kerüljön a néző, az a filmzene volt, ami engem speciel nagyon megfogott és itt nem feltétlen a betétdalokra gondolok, hanem Philip Miller minimalista ambient szösszenetére, mely a látottakkal együtt szívszorító, könnyeket előcsalogató pillanatokat okozhat vagy nem, érzékenységtől függően. Annak ellenére, hogy a rendező is elismerte, vétett ezt-azt a valóságos történettel szemben és kifogásolhatók a műnek bizonyos részei, azok nem szándékosak voltak. A hibák, bakik vagy hitelesség apróbb mozzanatainak megkérdőjelezése ellenére szerintem ez a film zseniális. Azért is, mivel nem csak a dokumentumfilmekre, hanem a filmes izgalmakra, úgymond kikapcsolódásra vágyók figyelmét is felkelti mindenféle túlzottan giccses és nem odaillő filmes elemek nélkülözése által és persze, ami a legfontosabb, hogy felhívja a figyelmet arra a szörnyűségre, amely Dél-Afrika történelmének egyik, sajnos nem egyetlen olyan eseménye volt, melynek gyökereihez nem kell messzire utaznunk és érdemes számon tartani, mint ahogyan a történelem más, ismertebb eseményeit is, hogy tanulságként szolgáljanak jövőnk nemzedékei felé. Röviden : Nézzed megfele, mer lehet előítéleted és beszóhacc, milyen trógerek ezek a bantuk vagy egyszerűen csak elgondolkodtat és érzelmeket vált ki belőled vagy külső szemlélőként látod a világ egy apró szegletét, mely szinte felfoghatatlan számodra, pedig ugyanaz, ami téged körülvesz, csak a körülmények mások... |
4. Mozsika (2012-11-21 16:34.59) |
Kevés a hozzászólás, kevés az értékelés. Nem mindennapi film ez sem.
Egyrészt rendkívül jó a szakmaisága. Nagyon jól bemutatja, hogy egy háborús fotográfusnak milyen megpróbáltatásai vannak. Milyen stressz, milyen lelkiállapot jellemzi a munkájukat és életüket. Szerelmi szál is akad, de nem válik túl giccsesség, túl nyálassá. Nagyon tetszett, ahogy megmutatták Dél Afrika igazi arcát, azokkal a sok mindennapi viszálykodásokkal, gyilkosságokkal. Az égő férfi látványa azt hiszem a szememre égett. Fontos még tudni, hogy a film igaz történet alapján készült. Szakmailag és esztétikailag is rendben van. Pörgős és reális. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. |
3. Wye94 (2012-03-11 21:00.35) - (válasz Szl 2. hozzászólására) |
Nem vélemény volt, ha elolvastad volna amit írtam, láthattad volna, nem azt írtam, hogy: "Hajj de jó film", hanem hogy nagyon várom és nem fogok csalódni benne remélem. A történetet pedig ismertem nagy vonalakban, mert már korábban utána olvastam Kevin Carter-nek.
Viszont azóta már megnéztem a filmet és nem kellett nagyot csalódom benne. Minden a helyén volt. |
2. Szl (2012-02-17 14:06.25) - (válasz Wye94 1. hozzászólására) |
Hogy tudsz egy filmet,véleményezni, ha még nem is láttad? |
1. Wye94 (2011-03-31 19:05.28) |
annyira de annyira várom már... remélem nem fogok nagyot csalódni, és nem lesz nagyon hatás vadász film (oké ha az lesz vmennyire, de még bizonyos határokon belül)...
trailer http://www.youtube.com/watch?v=lE9-No6apbw |
Vélemények | Chris Co, 2021-09-25 13:19 | 11 hsz |
Kérdések téma megnyitása | 0 hsz | |
Keresem téma megnyitása | 0 hsz |
A Bang Bang Klub adatlap |
Eredeti cím: The Bang Bang Club |
Évszám: 2010 |
Rendezte: Steven Silver |
Szereplők: Ryan Phillippe, Malin Akerman, Taylor Kitsch, Frank Rautenbach, Patrick Lyster... |
További információk |
Szereplők fórumai |
- Malin Akerman - Vélemények |
- Ryan Phillippe - Vélemények |
- Taylor Kitsch - Vélemények |