 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Elátkozott Ella - Film Café, 17:05 |
| Szellemirtók - HBO2, 17:35 |
| Pót-terápia - Filmbox Plus, 17:40 |
| Álmaim karácsonya - Mozi Klub, 17:40 |
| A csíny - HBO, 18:25 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Scarlett Johansson (40) |
| Jamie Lee Curtis (66) |
| Mark Ruffalo (57) |
| Mads Mikkelsen (59) |
| Mariel Hemingway (63) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Scarlett Johansson - Vélemények |
| Minden ami a karácsonnyal kapcsolatos/film-zene/ |
| Mit hallgatsz most? |
| Arthur Hiller - Vélemények |
| Nagy Feró - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Brian élete   |
| Lee Charles |
Fórum - Még egy év - Vélemények
Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!
| 14. Independence (2018-01-01 10:45.51) |
| Mike Leigh nem ontja a filmeket, ötletszerűen, „meggondolt“ a munkássága, s nem törekszik kiszolgálni a populista elvárásokat, nem a jegypénztárak statisztikai mutatói hozzák lázba.
Legutóbb, az egyik legjelentősebb - s tán legismertebb - romantikus angol festő, William Turner életlezáró éveiről készült mozijával ejtett rabul..., baszki, Timothy Spall, briliáns! Ki ismeri a rendező elbeszélő stílusát, megfelelő hozzáállással készül neki ennek a mozinak is, mert olyan nagyon „Leigh“..., mit hagyni kell hatni, s időt kell neki adni, a türelmetlen néző, hamar nyúl a távirányítóért! Nem tanulsága ezen mozinak - nem vagyok oly önhitt, hogy valamiféle esszenciális összegzést merjek számra venni s Leigh elméjében sem óhajtok kotorászni - csak élettapasztalat, merni kell „kicsinek lenni“ s maradni, merni kell aprókat álmodni, merni kell fellelni, beépíteni, a másik énünk hozzáadott értékét, életünkhöz..., s hiába kell! tudni élni - mert azért lássuk be, ha néha nem formázzuk le tudatos akarattal a winchestert, lefagy életünk operációs rendszere s az újraindítás mindig kapkodó s kétséges eredményre vezet - egyben óriási bátorság is kell a mikroszkopikusan is alig észlelhető örömök tudatos felismerésére, s nem kergetni a ködfátylon túli álmokat, sem alkohol mámorban, sem anélkül..., nem vágyni bűn..., sőt, azokat a bűnős álmokat, néha napirendre kell tűzni, hanem harc nélkül feladni azt, mi zökkenőmentes, olajozott zakatolással teszi a dolgát, hónapról-hónapra. A ma "divatja", a gyors feladás..., gyávák vagyunk küzdeni, belátni, s okosan élni...! A bátorság - kit, mit hisz annak, képzeletére bízom -, s a hülyeség ugyan kéz a kézben járnak, ám nem ekvivalensek egymással. S persze..., - na most előjön hidegebb, mások zavaró repüléseit mára már megunó s konzekvensen elutasító, gonoszabb énem -, merni kell kizárni, hűvösen kezelni, elnéző távolságtartással vizsgálni , bármit s bárkit, ki vagy mi, felelőtlenül feldúlhatja saját, komoly nehézségek és küzdelmek során felépített életem belső szeretettel teli kapcsolatrendszereit s tán mások számára középszerűen unalmasnak tűnő, ám óriási értékkel bíró harmóniáját... Az alattam szóló Rustyval ellentétben - ki egyébiránt, jó szokásához híven, magas szinten „lát“ s ír - nem érzem rendkívül szimpatikusnak e házaspárt, inkább azt mondanám, szenzibilisek, együtt érzőek, nyugodtak, kiegyensúlyozottak..., olyan irigyelhető „fajták", kikből egyre kevesb, ám alig látható mód, okosan bújtatva, ellenben kíméletlen pragmatizmussal védik magánszférájuk bástyáinak a külvilágtól óvó fedezékét..., nagyon megértem őket! Én sem másképp már..., emberséggel, ám nagyon körültekintően, óvatosan, abban az időben, mi még adatik. |
| 13. Törölt felhasználó (2014-07-08 10:28.42) |
| Tipikus "beszélgetős" film (az a kissé "seggelős-nyögvenyelős" fajta, amihez némi türelem szükségeltetik) a "Még egy év", aminek a keretét a rendkívül szimpatikus pszichológus-geológus házaspár kiegyensúlyozott élete adja. Ők az állandóság a történetben, és a felbukkanó szereplők mindegyike úgy kering körülöttük, akár a kisbolygók a Nap körül...
És naná, és persze hogy, hiszen mindegyikőjüknek defektes a párkapcsolata, már ha egyáltalán van nekik olyan. Ezeket a hiányosságokat pedig a legjobb olyanokkal megbeszélni, akiknek "rendben van a szénájuk", vagy legalábbis működő kapcsolatban élnek. Így láthatunk bele a szinte már szánandó, az öregedését elfogadni képtelen barát-munkatársnő -aki még hatvan felé közeledve is a fiatalabb pasasokra vadászik-, vagy az életmódjából adódóan szívinfarktus szélén egyensúlyozó barát elcseszett életébe is.(Vagy ott van az a senkihez sem köthető idősödő nő, aki krónikus alvászavarokkal küszködik és szíven ütő válaszokat ad Gerri kérdéseire) Szánalmasak lennének? Talán azok. Vagy egyszerűen inkább csak fásultak. Belefáradtak a folytonos "valami" keresésébe, amire nem valószínű, hogy valaha és még ebben az életben ráakadnak. Mert nem elég, hogy a körülöttük lévő világgal nincsenek kibékülve, a legnagyobb baj az, hogy önmagukkal sem. Hiányzik az életükből valaki vagy valami, de igazából inkább önmagukat nem találják az évek során felhalmozott álarcok rétegei alatt. És ez bizony nem életkori sajátosság. A fiatal ugyanolyan bizonytalan és/vagy fásult, mint az öreg. Nem élettapasztalat kérdése ez, bárkit érinthet, csupán csak arról van szó, hogy az idősebbeknek már jóval kisebb a mozgásterük, ha változtatásról van szó... Pedig lehet, hogy néha elég lenne egy apró kis jelzés, egy lökés, egy biztatás. De ettől a fáradt világtól már erre sem futja. Vagy jelzés helyett esetleg jó lenne, ha sokan megszívlelnék Goethe szavait: "Tudod, hogy intézd bölcsen életed? Légy víg, s ha nem megy, légy elégedett!" Bár ha belegondolok, erre is jöhetne a válasz: "Aki nem ad kalácsot, ne adjon tanácsot." Ami jogos, de így lesz mindenből a "többi néma csend", vagyis az a szakasz, amit a mesékben a boldog pár egymásra találása és a hetedhét országra szóló lakodalom után egyetlen, gáláns mondattal szoktak lezárni: "és boldogan éltek, amíg meg nem haltak." Tényleg? |
| 12. Angelika58 (2013-11-17 14:42.01) |
| Mindig úgy gondoltam, hogy a boldogságra, vagy legalábbis az elégedettségre való képesség érzése olyan, mint a matematikai érzék vagy a jó énekhang, az emberrel vagy vele születik, vagy nem.
És alig lehet változtatni rajta, a legjobb szándékkal is csak nehezen. Hiszen aki a Boci, boci tarkát falsul énekli, elfújja valahogy egy kórusban, de Pavarotti, az nem lesz belőle. A film házaspárja képes az elégedettségre,.És ezen kívül nem is nagyon sokat tudunk meg róluk, nem is kell, érdektelen és unalmas emberek. A nő pszicho-, a férfi geológus, rendezett körülmények között élnek, szemmel láthatóan jó házasságban, a egyetlen fiukkal is harmonikus a kapcsolatuk. De ez ritka kis földszintes boldogság köréjük vonzza az ázott vagy a törött szárnyú madarakat, a zűrzavaros és peches, masszív alkoholista munkatársnőtől a megözvegyült testvérig.Mert a parázs langyos, de a langyos parázs mellett is jó melegedni annak, akinek szívében fagy van. Csakhogy a házaspárt és fiát igazából senki nem érdekli saját körükön kívül, semlegesek és hűvösek, érdeklődésük színlelt. Ha a kis kört megbontaná valami, azonnal összezárnak. A munkatársnő a fiú iránt érzett zavaros érzelmei miatt kicsukja magát a körből, és láthatólag az özvegyen maradt sógor sem alkalmas arra,hogy a zárt kör része legyen. A film ábrázolta egy év alatt nem történik semmi, a család üldögél saját önelégült világában, aminek szabályait semmi nem kérdőjelezheti meg. És aki ehhez nem alkalmazkodik, annak mennie kell. Mike Leigh nagyon jó filmet csinált megint, az angol színjátszás meg mindig a csúcson van. Lesley Manville akkorát játszik, hogy arra nincs szó. A Tom és Gerri páros kiválasztásánál Mike Leigh biztosan nem ok nélkül választotta Jim Broadbent mellé Ruth Sheent. A színésznő olyan döbbenetesen csúnya, hogy nehéz rá jelzőt találni, önelégültsége ezzel az elemi erejű csúfsággal együtt szinte karikatúra. A film végére a karaktert már a legszívesebben saját kezűleg fujtanánk meg. A rendező megint egyik kedvenc témáját piszkálgatta, a szeretet határait, esélyeit, a körön belül és a körön kívül levők között meglevő, át nem léphető határ okait, megoldási lehetőségeit. És megint arra jut, hogy nincs megoldás, az igazi szeretet ritka madár, de melegedni még egy kis parázs mellett is joga van bárki kivert kutyának is.Mert hogy kiből lesz a parázs élesztgetője és ki az, aki rászorul annak melegére, csak szerencse kérdése, semmi más. |
| 11. Három (2013-02-04 11:19.00) |
| Alig vártam,hogy vége legyen a filmnek,szerintem már a film elején lehetett tudni,hogy kivel mi lesz,milyen sors vár rájuk.....annyira tipikus alakok,semmi meglepetés.... |
| 10. Klimt (2012-08-01 23:08.20) - (válasz 1zsuzska 5. hozzászólására) |
| Kár hogy a véleményeket nem lehet like-olni. Teljesen egyetértek veled. :) |
| 9. B.dani (2012-06-22 21:13.24) |
| mármint a tél |
| 8. B.dani (2012-06-22 18:35.17) |
| nem mindennapi film, az biztos. az egész olyan reálisan minimalista, főleg a december. elég erősen hatott az érzelmeimre az a negyede a filmnek. nem volt szükség szívszaggató zenére, közeli könnyes szemekre, mert a valóságérzet adta meg ezt az érzést. |
| 7. Zöldibaba (2012-04-12 23:51.27) |
| Ez egy ritka szar film!!! Vallatni lehetne vele, engem mindenképp .... |
| 6. Csizo (2012-04-09 08:48.27) |
| Király film. |
| 5. 1zsuzska (2011-12-01 01:02.52) |
| Nehezen találok szavakat...
Ez egy hétköznapi történet, csak egy év bármelyikünk életéből. Finom rezdülések, pillantások, egy-egy kifejező mozdulat, mondat, és mélységek tárulnak fel lélekről, sorsokról. Lassan felvázolódik mindenki életútja, majd egyre élesebb kontúrokkal rajzolódik ki a nagytotál, miért jutottak oda embereink, ahol most éppen örülni, elégedetten vagy kiüresedett kesergésben élni, máskor szenvedni, gyászolni látjuk őket. És hogy merre tartanak... Aki nem csak külső eseményeket él meg, hanem befelé is figyel, annak osztályrésze lehet az élet nagyszerűsége, szépsége... És mindenért meg kell dolgoznunk... a boldogtalanság rothadó gyümölcséért is. Nem csak a forgatókönyv és a rendezés tökéletes, hanem a szereplőket is egytől-egyig dicséret illeti. Igazi gyöngyszem,több csillagos ötös 2011-ben, és ott csücsül a Fekete hattyú mellett :-) |
| 4. Kocsis97 (2011-11-07 18:55.47) |
| Nekem tetszett.. Nem volt egy tipikusan pörgős és különleges film.. De egyszer kellemes volt megnézni. |
| 3. Pöttyös Panna (2011-10-30 20:21.49) |
| én láttam és ZSENIÁLIS!!!!néhol vontatott de gyönyörű jó színészekkel a színek és tájak gyönyörűek fogalmam sincs hogy lehet az osztályzat 2,47..... |
| 2. Bizerba (2011-10-18 18:28.35) |
| Még senki se látta? |
| 1. Bizerba (2011-10-17 17:26.07) |
| Na, ez az igazi horror..:) |
Kapcsolódó fórumok
| Vélemények | Independence, 2018-01-01 10:45 | 14 hsz |
| Keresem | Lifeisamovie, 2012-03-14 14:48 | 4 hsz |
| Kérdések téma megnyitása | 0 hsz | |
| Még egy év adatlap |
| Eredeti cím: Another Year |
| Évszám: 2010 |
| Rendezte: Mike Leigh |
| Szereplők: Jim Broadbent, Lesley Manville, Ruth Sheen, Oliver Maltman, Peter Wight... |
További információk |
| Szereplők fórumai |
| - Mike Leigh - Vélemények |
| - David Bradley - Vélemények |
| - Imelda Staunton - Vélemények |
| - Jim Broadbent - Vélemények |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu