"Tél a Hortobágyon, fortyog a gulyásleves a bográcsban – Magyarország, ahogy sokan elképzelik. Ám ez az idillinek látszó kép még valóban létezik." Ritkán gondolunk arra, hogy szülőföldünk teljessége nem merül ki a politikai, gazdasági és egyéb emberi béklyók összességében. Elfelejtjük, hogy nem minden a politikusok és a reklámok szava, hiszen bőven akad más, akár a közvetlen környezetünkben, amire érdemesebb figyelmünket fordítanunk. Ha úgy tetszik, időnként ki kell lépnünk zaklatott életünk medréből, hogy a szépet látva nyugalmat lelhessünk egy kis időre.

[link]

11. Thejoker (2012-03-11 17:34.08)

Nagyon szép természetfilm,gyönyörű képekkel és remek zenével!Ami egy kis negatívum az a hossza,lehetett volna kicsivel több időt rászánni a bemutatásokra,ahogyan azt a 6. hozzászóló is írta!

10. Plunket (2012-01-11 18:34.10)

Elképesztően jó volt nézni egy ennyire profi magyar természetfilmet.Látszott a képeken az ebben az ágazatban elterjedt trendiség ugyan,és azt is meg kell jegyezni,hogy azért a világ legjobb természetfilmesei ettől már még előbbre tartanak,de ez cseppet se vont le az élvezhetőségéből.Sok magyar természetfilmel az volt eddig a baj,hogy ordított róluk a pénzhiány,ill.a műviség.Nem mondok példákat,de sokszor lehetett olyan kitalált helyzeteket látni magyar természetfilmekben,ahová az állatot akkor rakták oda(fatörzsön árvíz elől menekülő sündisznók,stb.),köze nem volt a dolognak az etológiához,természetes viselkedéshez,csupán egyfajta vadregényes közízlést szolgáltak ki velük.
A másik csoport az ilyen pillantépes felvételek csoportja volt,ahol a kamera vadászterületek vadbőségét vette filmre természetfilm gyanánt(pl.12 hónap az erdőn).Ebben a típusban általában rohanó,legelő vadgazdasági állatokat nézhettünk.
Egyik stílus se volt az igazi,annak ellenére,hogy a magyar természetfotózás viszont világviszonylatban meg jelentős volt mindig is.
Ez a film viszont végre tényleg az aminek készült.A képek lélegzetelállítóak,látszik,h több kilométernyi anyagból vágták,nem spórolva filmtekercsekkel,lessátorban gubbasztással,szakértők bevonásával.Egy igazi nagyívű természetfilm ilyen mint ez.Csak így tovább!

9. Golyo959 (2012-01-05 14:24.44)

Nagyon gyönyörű film, mindenkinek ajánlom!!!

8. Gyorkos (2012-01-03 20:43.17)

- (válasz Jade 6. hozzászólására)

Nem túl régen láttam, az értékelésem marad. De miért nincs még meg a filmkaton?! (írtam nekik)

7. Mfos (2012-01-02 22:44.37)

kihagyhatatlan! Végre láttam egy normális (jó!) természetfilmet ami a magyarországi élővilágról szól. A felvételek szerintem nagyon jók, a zenét is jól kiválogatták hozzá. Nem is kell többet írnom, meg kell nézni! :)

6. Jade (2012-01-02 20:18.18)

Őszintén szólva én nem vagyok elragadtatva tőle. Nem állítom, hogy rossz, de ugyan mitől is lenne rossz egy csodás tájakat, érdekes állatokat bemutató természetfilm? A mai, 21. századi túlságosan ingergazdag világunkban számtalan lenyűgöző természetfilmbe (magyarba is!) botlunk bele akarva-akaratlanul akár valamelyik tv-csatornán, akár az interneten is. Úgy gondolom, a Vad Magyarország ezekhez képest nem nyújt semmi pluszt, nincs benne semmi extra. Egy rétisas család életét próbálja bemutatni a fészekrakástól a fiókák kirepüléséig, de tulajdonképpen szinte semmit nem tudunk meg róluk. Ugyanis a be-bevillanó 5-10 másodperces jelenetek alatt nincs elég idő, hogy megismerjük őket. Olyan érzésem volt, mintha a rendező nem nagyon tudta, mit is akar tulajdonképpen kihozni ebből az egészből, belekapott egy kicsit ide is-oda is, fel-felvillannak gyönyörű magyar tájak, gulyást főző gulyás, korcsolyázó gyerekek, vadászó vízisikló. Egyik pillanatban még a Balatonnál járunk, egy másodperc múlva már a Tiszánál, megint egy másodperc múlva a Hortobágyon. Hihetetlenül szaggatott az egész film, gondolom a sascsalád nyomon követésével akartak valamiféle történetet adni a filmnek, de sajnos ez nem jött össze. Hiányzik a gördülékenység, nincs igazi átmenet (összefüggés) egyik jelenetből a másikba. Olyan érzésem volt, mint több más magyar filmnél: Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka. Pedig a másfél év alatt hihetetlen munkával felvett filmmennyiségből ennél többet is ki lehetett volna hozni, ha hozzáértőbb kezekbe kerül. ( Ja, és nem azért blamálom, mert manapság divat leszólni a magyar filmeket, hanem azért, mert nekem őszintén nem tetszett.) Aki pedig egy tényleg fantasztikus, lenyűgöző magyar természetfilmet szeretne látni, annak ajánlom a 12 hónap az erdőn című sorozatot. Csak hogy legyen összehasonlítási alapja.

5. Deszka75 (2012-01-01 12:18.35)

Gyönyörű,káprázatos....stb.!Kötelező darab!Köszönjük!

4. Buszista (2011-12-30 21:21.12)

Megnéztem. Természetfilm kedvelőknek kötelező! Igényes munka, gyönyörű felvételek, remek aláfestő zene. Köszönet és gratuláció a készítőknek, forgalmazónak, mindenkinek, aki elérhetővé tette ezt a remekművet.

3. Desideria (2011-12-29 22:52.44)

- (válasz DInnyetimi 2. hozzászólására)

[link]

Holnap lesz az M1 műsorán, én láttam mosziban is, DVD-n is, de 100x is megnézném annyira magával ragad az otthoni táj. Minden elismerésem a stábé :)

2. DInnyetimi (2011-12-29 06:40.10)

Ezt moziban akartuk megnézni, de most lesz (vagy volt? - megint lemaradtam volna?) a tévében.
Érdekel nagyon. A bemutatója alapján érdemes megnézni.
Meg aztán nem bővelkedünk manapság magyar természetfilmekben.

1. Gyorkos (2011-12-29 06:11.16)

Elképesztően jó ez a természetfilm, néhol lélegzetelállító, káprázatos jelenetekkel. "melyek némi humorral megfűszerezve mutatják be hazánk vízi élővilágát - többek között a rétisasok, vidrák és harcsák életének mindennapjait, de betekintést nyerhetünk a sakál vagy a fekete gólya életébe is." (www.idokep.hu)

Kritika az Origo-ról:

"Magyar égre magyar sast!

Zulu harci ünnep vagy busójárás, vonuló gnú-csorda vagy szürkegulya-terelés, busman vadász vagy gemenci halász, kiszáradó Okavango- vagy Tisza-holtág. A Vad Magyarország szerint hazánk akár a mesebeli Afrikában is lehetne, már ami a természet sokszínűségét illeti. Versenyképes természetfilm Magyarországról, magyar rendezőtől, túlzások nélkül.

Amikor Török Zoltán rendező az előző filmjének bemutatóján megemlítette, hogy Magyarországról készül forgatni, nem tudtam mire vélni elhatározását. Merthogy eddigi filmjeit ismerve hamarabb számítottam egy "Az ujgur jeti nyomában" jellegű munkára, mintsem egy hortobágyatag Balatonos filmre.

Jó előre deklarálta: igen, Magyarország, itt bizony Plattensee és gémeskút lesz, meg visegrádi légifelvétel; a film megrendelője az észak-német közszolgálati média. Az NDR Naturfilm célközönsége pedig a vasárnap délután, vagy hétfő este a képernyő elé ragasztott középkorú, bár inkább már korosodó német állampolgár, aki legutoljára talán az újraegyesítéskor járt Magyarországon.

Nekik kellett az ismerős nosztalgián túl újdonságot nyújtani, megmutatni, hogy ez a Közép- helyett mára inkább Kelet-Európába sorolt ország ma is rengeteg meglepetést tartogat, és megvan benne az a vadság, ami akár egy egzotikus úti céllal is konkurálni tud. A giccset és sablonos közhelyeket megkerülve, ráadásul a sikerre ítélt német változatot kibővítve a magyar közönség számára - ez azért kemény feladat.

Panorámakép a hazai vizes élőhelyekről - ilyen témához forradalmi módon nyúlva rendező annyira lehet sikeres, mint partyszervező a nyugdíjasklubban. Nem is próbálja meg Török, helyette klasszikusan a szukcessziós folyamatban kíséri végig a természet alakulását a téli fagyott mocsaraktól indulva. Rögtön a belecsap a lecsóba, gyönyörű szürke színekre komponált hortobágyi képen pörköltfőző gulyáslegényekkel indít. Szerencsére ellenpontoz, és a jelenetet egy a fekete-afrikai szafarik YouTube-ot megjárt felvételeihez hasonlóval folytatja.

Az elhullott rackán csapat mókás szarka falatozik, akiket elhajtana egy mérges dolmányos varjú. Igen ám, de mindig van nagyobb: jelen esetben egy egerészölyv, akivel a varjú bátran veszi fel a harcot, tépi-húzza tollazatát, míg az csak falatozik. Egészen addig, míg megérkezik a rétisas, aki aztán rendet tenne a dögevő bagázs felett, ha a varjú nem kötekedne vele is. Meglepő részletekkel bővíti a puszta képét, és ez az ismétlődő, közhelyeket ismeretté bővítő gondolatvezetés teszi élvezhetővé végig a magyar közönség számára is a filmet.

Minden természetfilmnek jól áll, ha visszatérő karaktereket választ. Itt egy tizenkét éves rétisas pár utolsó fészekaljának életét kísérhetjük végig, többször találkozunk harcsa úrral, de rendező hűséges maradt előző dokumentumfilmjének főszereplőjéhez, a vidrához is. Mellesleg úgy tűnik, Török beleszerelmesedett ebbe a kisragadozóba, nem lepődnék meg, ha a rendező trilógiává bővítené a Vidrasors-ot. Ismeri az állat minden rezdülését, pontosan tudja, hol és mikor lehet olyan felvételeket készíteni róluk, amitől mindenki rohan haza a panelba kipakolni a fürdőszobát, hogy alkalmassá tehessék azt új házi kedvencük befogadására.

Az állati főhősök mellett természettel együtt élő embereket is középpontba állít a film, ami szerencsésen leszámol a Matula-mítosszal. A magyar halász archetípusa nem Bánhidi Laci bácsi többé, hanem egy tekintélyt parancsoló, szénné varrt felkarral bíró, mosolygós húszas éveiben járó fiatalember, aki télen biztosra tudja, hol kell csáklyázni, hogy levegőzzön az a harcsa. Ritmusosan váltogatja az emberi világot a természetivel, végig kiemelve, hogy hazánkban az antropogén hatások ellenére is működő ökoszisztéma alakult ki. Olyan ökoszisztéma, ami olykor Attenborough-filmeket idéző meglepetéseket tartogat: az ívni készülő balinokat kísérő kanalas gémek a balin ikrákat csemegéző törpeharcsákra vadásznak.

Nemcsak a szereplők terén hirdet generációváltást a rendező, hanem méginkább hang- és látványvilágában. Ilyen nagyszerűen megkomponált képeket ritkán láthatunk, a belassított felvételeknek terük és idejük van, értelmet nyer a HD. Nem emlékszem, hogy eddig bárki is kiemelte volna a szarvasbőgés során háttértáncoló gímeket, itt pedig lassítottan, Jan Henriksson és Mosonyi Szabolcs operatőrök tűéles képeiben vehetjük szemügyre, milyen önfeledten adják át magukat a hormonjaiknak a gímtehenek.

A filmet Kulka János narrálja, de a mesélő jelenléte egészen különös ízt ad a filmnek. Kulka városi karakter, és bár hangja játékos, szeretettel teli és büszke, urbánusságából eredően hitelessége egy valaha komoly terepmunkásként indult, de mára irodába kényszerült tanszékvezetőéhez hasonlít. A természetfilmeket markánsan meghatározó zenei világ is inkább biztonsági játékos, az erősen modoros Madárka, madárka népdal feldolgozáson túl szakszerű iparosmunka, nem vonja el a figyelmet a képekről.

Török Zoltán régóta tervezte a visszavágót, amiben megmutathatja, mit jelent számára a magyarországi ökoszisztéma, milyennek gondolja a magyar természetfilmet az ezredforduló után. A Vad Magyarországban végre mi is leszámolhatunk a közszolgálati csatornákon futó, természetfilmnek csúfolt, kézikamerás, unott erdészekben és esetlen makróval felvett kalapos gombákban kiteljesedő, pénznyelőként működő magyar házimozikkal. Végre újraértelmezte azt a harminc éve mozdulatlan műfajt, amit Rockenbauer Pál és Kollányi Ágoston teremtett. Örüljünk, tavasz van, nyílnak a friss természetfilmek!"

Fogadja nagy gratulációm a film minden alkotója és sok sikert és további ilyen színvonalú és témájú alkotásokat kívánok mindegyikünknek!

Küldtem filmelőzetes linket az adminoknak, remélem hamar kirakják.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Emylio, 2015-12-16 10:05	13 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Vad Magyarország - A vizek birodalma adatlap

Évszám: 2011

Rendezte: Török Zoltán

Szereplők: Kulka János

További információk

Szereplők fórumai

- Kulka János - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk