Előre szólok: ha valaki a vélemény elolvasására adná a fejét, ez egy 3in1 "akció", talán nem éppen etikus eljárás a két előző résszel kapcsolatban, mindenesetre legalább praktikus, leszámítva a többmérföldes hosszúságot. (hiába, nem lehet minden tökéletes:))

Már nem is tudom hol és milyen kontextusban olvastam azt a roppant elmés megállapítást, hogy a legtöbb műnek kb már a közepén vége kéne szakadnia ahhoz, hogy valóban élvezhető legyen...Csak ehhez igazodva tenném hozzá, hogy természetesen folytatás sem kell mindenhez. (amúgy is ritkán fordul elő, hogy a folytatás jobbra sikeredik, mint az első rész)

Ebben az esetben viszont nem ártott. Sőt.

Ami a "Mielőtt felkel a nap"-ot illeti, a sok apró kis rezdülésben és a párbeszédekben talán a kamaszkoron túli, de már a felnőttlét felé sasszézó izgalom sejlik fel, amikor az ember még roppant komolyan vette önmagát és a gondolatait és állandó és kedvelt elfoglaltságai közé tartozott a szülei bosszantása. Mert lázadni muszáj, hiszen honnan tudhatná az ember, hogy hová esnek a korlátok. (na persze akad olyan is, aki már túltágította ezeket, csak éppen lepottyant a mélységbe, mert nem volt, ami fenntartsa, vagy megtartsa... - az igazi szabadság sosem abban rejlik, hogy megtehetjük azt, amit akarunk, hanem abban, hogy nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk- zseniális megfigyelés, és holt igaz)

Ebben a részben ez volt hát a legvonzóbb. Belelesni két fiatal meghitt pillanataiba, párbeszédeikben rácsodálkozni a saját életünkből ismerős "csacsogásokra", és elhinni azt, hogy mindez örökké tart... Persze, a hiba is éppen ebből adódik - a magánbeszélgetés intimitása valójában két ember magánügye, ami hosszú távon nemigen tarthat mély érdeklődésre számot. Mert oké, hogy ezek a fiatalok egymásra vannak hangolva és baromi jól elbeszélgetnek, de a sok szöveggel is torkig lehet lakni, pont ezért értékesek a némaság sokat mondó másodpercei. Két ember összhangját talán leginkább a hallgatásuk milyenségén lehet lemérni, mert ha a "csend beszélni tudna"...
És bár nem tudom, hogy az első "Mielőtt" forgatása idején már tudta-e a rendező, hogy ennek lesz folytatása, vagy sem, ez a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" dolog kihagyása csak előnyére vált a sztorinak és ezzel első rész vége. (3*)

A folytatásban Celine és Jesse kilenc évvel lettek "öregebbek", érettebben és megfontoltabban látják a világot, már nem a korlátok tesztelése a cél, hanem önmaguk keresése, túl minden csalódáson, sikeren és bánaton. Még mindig vannak kibontatlan kérdések, még mindig hiányoznak bizonyos válaszok, de ezeknek már a harmincasok egzisztenciális biztonságának megnyugtató árnyékából eredhetnek a nyomába.
Az érzelmek hullámvasútjára felülni nem mindig életbiztosítás, de egy írónak úgy kell minden benyomás és megélés, mint egy falat kenyér, abból pedig, aki, mint Celine, hittel, szívvel és lélekkel végzi a munkáját, a harmónia árad, és ez olyan ritka adomány, ami vonzóvá teszi az illetőt mások szemében. Ám a kiteljesedés még várat magára... Vajon mikor van az a pillanat, amikor elérjük a tökéletes állapotot? Ha lemondunk a vágyainkról, vagy ha hiszünk bennük és addig "hajtjuk" őket, amíg be nem teljesülnek? Van egy nagyon okos és igaz spanyol közmondás: "Vedd el amit akarsz, és fizess meg érte." De mi van akkor, ha a számla végösszege indokolatlanul magas? Azt mondják, csak egy életünk van, és jogunk van a boldogsághoz (szinte) bármi áron, de mi a helyzet, ha a mi boldogságunknak más boldogtalansága az ára? Aki az élet főkönyvét vezeti, a végelszámolásnál nyilván majd a fejünkre olvassa a bevételi és a kiadási oldal között mutatkozó eltéréseket, de addig meg csak az van, hogy egy életünk van, és innentől mindenki döntse el, hogy mihez kezd vele. (4*)

És ezzel el is érkeztünk Celine és Jesse páros táncának befejező epizódjáig. A 'Mielőtt éjfélt üt az óra" számomra a "sorozat" legerősebb része. Talán éppen azért, mert a párbeszédek megírásában a két főszereplő, (akik együtt öregedtek a karaktereikkel) is aktívan részt vett, amihez meg nyilván szabadon merítettek saját magánéletük problémáinak kútjából, aminek köszönhetően az egész történet életszagúvá és teljesen sallangmentessé vált. Igen, így néz ki, amikor nem tudunk három lépést hátra lépni, és ebből a távolságból szemlélni az ügyes-bajos dolgainkat. De hát hogy is lennénk képesek erre, hiszen együtt élünk velük és bennük. Ilyenkor könnyű elveszíteni a realitásérzéket és bizony az is előfordul, hogy rosszul reagálunk le valamit. Régen rossz, ha egy párkapcsolatban akár az egyik fél, akár mindkettő áldozatnak érzi magát. Márpedig ez simán bekövetkezhet, különösen olyan helyzetben, amelyben a nehézségeket még egyéb, szerteágazó rokoni kötelékek is összegubancolják. (Ugye ismerős a "te gyereked és az én gyerekem veri a mi gyerekünket" kijelentés? Nem? Pedig ez mostanság már nem megy ritkaságszámba.) És ezen felül is bőven akadhatnak még buktatók.
Így, a huszonegyedik század elején a világ, térképeken is feltüntetett civilizációiban már nemigen beszélhetünk hagyományos női szerepről, hiszen egyre kevesebb hölgyemény választja a klasszikus feleség-anya kombót, mert jóval több és szórakoztatóbb szerepkörben is tündökölhet. És akinek elég "gógyija" (stb) van hozzá, az meg is teszi, és közben nem felejt el élni sem. Az más kérdés, hogy ezzel a nők éppen egy demográfiai hullámsírt idéznek elő, amivel lehet egyetérteni, vagy fanyalogni rajta. Mindenesetre érdekes azt látni, hogy egy nő előtt jobbára még mindig csak két út áll: vagy szembemegy a társadalmi elvárásokkal, valamint a biológiai órájával és önmegvalósító szingli marad, vagy választja a hagyományos "modellt", ezzel pedig kiteszi magát annak a lehangoló valóságnak, hogy ugyanaz a társadalom, amelyik elvárja tőle a "szaporulatot", egy mozdulattal meg is bünteti őt emiatt. Hiszen abban a pillanatban, ahogy egy gyerek a világra jön, minden másnál fontosabb lesz (vagy legalábbis annak kéne hogy legyen) az anyja számára. Ezt pedig elég nehezen tolerálják a munkaadók. Nem is beszélve arról, hogy hány szerepkörben kell megfelelnie a nőnek, ezeket a szerepeket pedig nem minden esetben lehet összehangolni. És ekkor már javában faragás alatt áll az áldozati mellszobor...

Szóval ebben a részben már kizárható az előző két epizódra jellemző bizsergető kétesélyesség, itt már nagyjából minden a helyére került, két, egymást viszonylag jól ismerő ember kapcsolata ez, a közös élet minden nyűgjével és buktatóival felszerelve, ami mégis az ismerősség meghittségét kölcsönzi a filmnek.
És egyben szórakoztató is ez a "karácsony szelleme" játék, hiszen bárkinek irányjelzőül szolgálhat: még ha nem is törvényszerű, hogy minden így történik az egyén életében, azért az esély megvan rá. És ha nem is ekként tekintünk a filmre, azért némi meglepetéssel szolgálhat az a tudat, hogy ezekben az életszakaszokban mindannyian hasonló gondokkal küzdünk, és bármi is történik, azért mindig van remény. Hiszen "a házasság (vagy a "szimpla" együttélés) végül is két ember szövetsége olyan problémák megoldására, amelyek a házasság nélkül nem jöttek volna létre". Ugye milyen egyszerű a meghatározás? Kár, hogy elméletben mindig egyszerűbb minden, mint a gyakorlatba átültetve...:)

35. Chris Co (2014-08-22 13:13.33)

- (válasz Mütyürke 34. hozzászólására)

Igazad van.:D Pont ez a lényeg, amit írtál, nem veszekedni, hanem vitatkozni.:) Más megérteni valakit, mint elfogadni, hogy elemi erővel, orkánnal, hurrikánnal tör elő az igaza és nem pedig nyugodt, ésszerű, racionális érveléssel.:)

34. Mütyürke (2014-08-22 13:03.00)

- (válasz Chris Co 31. hozzászólására)

Szóval azzal vádolsz,azt állítom, nem voltál eléggéé figyelmes???!!! :D :D Tény ,hogy hisztis p..ként viselkedett ,de én akkor is megtudom érteni:P.
Ha újranézés,akkor inkább a:Mielőtt lemegy a Nap,sokkal jobban tetszett:):)

33. Chris Co (2014-08-22 11:52.33)

jav.: és addig

32. Chris Co (2014-08-22 11:49.47)

- (válasz Tristis 18. hozzászólására)

Évente rá kell találnunk a másikra? Tenni azért? Miért és mit? Én azt hittem, elég csak önmagunk lenni. A többi szerintem "automatikus". A "rá kell találnunk a másikra" önmagában hülyeség. Mit kell rátalálni? Kötelező? Nem akkor jó, ha mindig azt érzem, "rátaláltam"?:)

31. Chris Co (2014-08-22 11:25.07)

- (válasz Mütyürke 29. hozzászólására)

A költözésnek csak a gondolatára is hogyan reagált Celine? Itt a vég. Amikor türelmesen végighallgatták egymást, Jesse egyetértett Celinenel, majd mi következett? Ismét felesleges attak. A végén már a világ összes globális problémájáért őt okolta, mert a férfiak...:) Aztán jött a békülés, melyből megtudhatjuk, Jesse nem egy H. Miller.:) A "piszkálódás"-ra szerintem nem lehet hárítani, de lehet, igazad van és nem voltam eléggé figyelmes. Meg kellene néznem még egyszer. A plüss példa viszont találó és maximálisan egyetértek. Nietzshe, az antik hagyományok paradox dogmatikai rendszerére való utalás jutott eszembe. Amúgy is "kell", hogy mások lássák és mi is biztonságban érezzük magunkat, úgymond bebiztosítva, hogy nem vagyunk egyedül. A "minőség" másodlagos. Ha gond van, jön a portörlés és minden megoldódik.:)

30. Mütyürke (2014-08-21 20:18.42)

- (válasz Tristis 18. hozzászólására)

Nem akarok gonoszkodó lenni ,de a plüssmacimra rácsodálkozhatok évente ,hogy jééé még megvan ,jajjdejódeszeretem,leporolomkimosom,örülök neki aztán tudom,hogy jóvanottvanapolconazenyém:)Biztosan nem így értetted,de nekem ez ugrott be,bocsi.
Ha kiüresedik egy kapcsolat,nem fog működni ,hiába próbálod felidézni ,hogy miért is ,hogyan is.Legfeljebb ideig-óráig,akkor jobb odébb állni.De társadalmilag elfogadott ,hogy holtomiglanholtodiglan,ezzel nincs is bajom ,mert hiszem ,hogy van ilyen ,csak meg kell találni azt akivel működik,akinél nem "kell" csak egyszerűen érzed,de ha a "kell" mellett próbálod megtalálni ,ami nincs is ,akkor esélyed sem lesz:)
Ami kiütközik ,hogy vitatkozni érdemes ,de veszekedni felesleges:)

29. Mütyürke (2014-08-21 19:48.30)

- (válasz Chris Co 26. hozzászólására)

"Celine például azonkívül, hogy kevésbé higgadt természetű, még akkor is, olykor enyhén fogalmazva is primitíven, obszcén módon viselkedett, amikor nem éppen jópofáskodott." Peeeesze:) deee csak ,mert a higgadt,burkoltan piszkálódó Jesse miatt frusztrálttá vált.Nem akart a lentebb említett önfeláldozó szerepbe kényszerülni ,igaz nem konkrétum volt a költözés ténye ,de maga a gondolat is zavarta.Elvárásnak érezte,ezért nem tudott kellőképpen nyugodt maradni.Szerintem:)

28. Mütyürke (2014-08-21 19:11.36)

- (válasz Sag1 16. hozzászólására)

Maradjunk abban ,hogy inkább legyenek vállalások ,nem önfeláldozások.

27. Menrot (2014-08-18 18:14.45)

- (válasz Tolnaij 25. hozzászólására)

Bergmant és Linklatert semmi esetre sem kéne összehasonlítgatni.Bár műfajt írál,de a drámában nem Bergman vezet.(szerintem)Persze az elsők között a helye.

26. Chris Co (2014-08-18 17:02.14)

Az idő múlásával ez a történet is eléggé megfakult. Elveszett belőle sok minden és itt nem a romantikára gondolok elsősorban, mivel nem okozott meglepetést a film témája, mondanivalója. Azonban mintha elvesztette volna azt a varázsát, hogy mindkét karakter hasonlóan érdekesnek, különlegesnek vagy olykor egyformán hétköznapinak hasson a néző számára. Mintha a film inkább Jesset próbálta volna pozitív színben feltüntetni Celinenel szemben. Celine például azonkívül, hogy kevésbé higgadt természetű, még akkor is, olykor enyhén fogalmazva is primitíven, obszcén módon viselkedett, amikor nem éppen jópofáskodott. Ehhez persze még rátett egy lapáttal heves vérmérséklete. Mintha a korábbi egyensúlyt kettejük közt nem csak az együttélés konfliktusai változtatták volna meg. Celinet mintha kicserélték volna. Én úgy éreztem, a színészi alakítás tekintetében azonban Julie Delphy itt is sokkal őszintébbnek, természetesebbnek bizonyult, mint Ethan Hawke. A korábbi filmekkel ellentétben már túlságosan erőltetettnek éreztem a párbeszédeket. Linklater egy korábbi filmjében (Az Élet Nyomában) tökéletesen működött az a fajta eszmefuttatás, amely ebben az alkotásban viszont már-már képtelennek és néhol inkább nevetségesnek, szánalmasnak tűnt, mint elgondolkodtatónak. Nem működött még annyira sem, mint a korábbi két filmben, pedig ez volt, ami feldobta korábban a sztorit, ettől hatott még különlegesebbnek ez a történet. Mindenesetre jó ötlet volt elkészíteni a harmadik részt is. Érdekes volt végigkövetni a történettel változó, korosodó színészeket és az általuk életre keltett párt, ahogyan a kamaszok felnőtté váltak, ahogyan változtak, gondolkodtak az életről, a szerelemről, a párkapcsolatról, családról és ezeken kívül nem utolsósorban a környező világról és magáról az életről. Mindezek ellenére én az első film után ugyanezeket a történéseket inkább más sztorival és szereplőkkel láttam volna szívesebben. Az első film erőssége nem csak abban a romantikus találkozásban rejlett, ami valóban különleges és a nézők számára is érzelmekben, gondolatokban egyaránt bővelkedett, hanem, hogy mindenki fantáziájára bízta a folytatás lehetőségét. Azaz, hogy lesz-e folytatás vagy sem. Bergman műveihez viszonyítani, hasonlítani ezt a filmet szerintem kissé túlzás, de még talán Truffaut Antoine Doinel sorozatához is, mivel például Bergmannal ellentétben itt a mélyebb mondanivaló, tartalom elsősorban nem az emberi lélek rejtelmeiben való elmerülés és annak pszichológiája, megértése, hanem az emberi kapcsolatok, azon belül legfőképp a párkapcsolati kérdések és válaszok, a férfi és nő, a társadalom és az egyén kapcsolata. Az említett zseni műveiben is megtalálható mindez, de talán nem egy történetbe sűrítve. Az újra és újra egymásra találás és a "kell" számomra egy kicsit olyan, mintha egy hosszútávú kapcsolat nem létezhetne ezek nélkül, mert közben kíváncsiak vagyunk, elkalandozunk, eltávolodunk, majd rájövünk, hogy mégis jó, "ami" van, mintha mindig fel kellene fedezni a másikban azt, amiért őt válasszuk. Ezzel nem feltétlen értek egyet, de valóban nagyon jó gondolat, ha általánosítunk. A film mondanivalója azonban nem törvényszerűség, nem mindenkiről szól, hanem mindenkinek. Linklater before filmjeit érdemes megnézni, elgondolkodni rajtuk. Én mindenkinek nyugodt lelkiismerettel ajánlom, stílustól, műfajtól függetlenül. Ez egy olyan sztori, amit kár lenne elmulasztani. Én az első részt tartom a legjobbnak és bár, akkor még nem elsőről beszéltünk, sajnos annak a filmnek az akkori feelingje a későbbi történet halovány ismerete által már másképp hatja át azokat a nézőket, akik először látják, de tudják, a történet folytatódik. Sajnos a rendező erre kevésbé gondolt.

25. Tolnaij (2014-08-11 20:31.31)

Oscar jelölés? Vicc! Ingmar Bergman! Az a csúcs ebben a műfajban, hol van ez ahhoz? Nem életszerű, csak majdnem, csak éppen hogy csak. Becsap minket ez is, de legalább nem New Yorkban játszódik. Más előnye nincs. És happy end a vége? Na, nemá'!

24. Cantri (2014-08-04 00:21.14)

Amit eddig szerettünk a "Mielőtt" mozikban, azt megkapjuk ezúttal is: példásan megírt mégis 100%-ig életszagú párbeszédek, megfűszerezve némi kellemes humorral. Azonban mindez ragyogóan bővül egy párkapcsolat nehézségeivel, főszereplők korával párhuzamban a belső tartalom is egyre komolyabbá válik. Az első felvonás még az álmodozó fiatalság korában fogant, egy könnyed, naiv szerelmi fellángolásnak lehetünk szem-és főleg fültanúi. A második résszel már fokozatosan egyre mélyebbre ásunk, főszereplőink felnőttek, érettségük témáikban is megnyilvánul, ahogy egyre komplexebben nyilatkoznak a párkapcsolatról, mint valami megfoghatatlan dologról két felnőtt ember között.

A harmadik epizódban Linklater igyekszik tovább bővíteni főhőseink világát, az eddig csak rájuk fókuszáló narratíva másokat is bevon. Képbe kerülnek barátok, gyerekek, elvált feleség... az életük "szépen" bonyolódik, válik mindinkább valósszerűbbé. Mert bizony a problémák nagyon is hozzá tartoznak mindennapjainkhoz, és az élet folyamatos kihívása hogyan vagyunk képesek ezekkel szembe nézni. Jesse és Celine rég nem társalogtak őszintén egymással, a csodás sétálgatás közbeni beszélgetéseik Bécsben, vagy Párizsban már a múlté, egy szép emlékkép, melybe a mindennapok feladásai éket vertek. Azonban egy váratlan szikra okán, felszínre kerülnek mindazon nehézségek, melyeket már évek óta cipeltek hátukon. Megfáradva, egymásból, a szerelemből, a világból némileg kiábrándulva vetik le terhüket, miközben húsba maróan életszerű, elgondolkodtató vádakat, sérelmeket vágnak egymás fejéhez. Néha nem árt egy ilyen veszekedés, alkalmat ad újra kezdeni, az alapokból felhúzni az otthon melegét, talán újabb 8 év múlva kiderül párosunknak sikerül-e tiszta lapot nyitni.

A trilógia ezen láncszeme sokkal kevésbé romantikus alkotás, mint elődei, sőt ez inkább már egy párkapcsolati dráma, annak viszont piszok erős, bár kétségtelen ennél fogva kevésbé könnyen befogadható. Egész egyszerűen át kell élni egy kapcsolat, egy szerelem vívódásait, csalódásait, hogy a hallottak mögötti tartalom értő fülekre találjon. Tapasztalni, ahogy az egykor forró csókok helye kihűl, ahogy a megszokások éket vernek a spontaneitás, a kezdeti pezsgés felfokozott érzelmei közé........ ahogy az alattam író Tristis gyönyörűen megfogalmazta, a tartós kapcsolat titka, hogy újra és újra egymásra kell találni, nem elég egyszer, mert az mulandó.......................

23. Orgona (2014-02-05 20:59.55) - (válasz Magyargyerek7238 21. hozzászólására)

Tetszik a szöveged. A 7238 irányítószám? Pécsi vagy?

22. Magyargyerek7238 (2014-02-05 07:04.01)

Szóval nekem mind a 3 rész tetszett és lekötött.

21. Magyargyerek7238 (2014-02-05 07:01.23)

Torrenten jól lehúzták a filmet. De beolvastam nekik! "Nekem már az első 2 rész is érdekes volt. Hová torzul el a világ hogy egyeseknek ha már nincs vér, nincs horror jelenet, nincs üldözés, már nem jó egy film. Mondanivalója van a filmnek. Szövegre kell figyelni. De ha az már sok egyeseknek inkább csak a trágár szavakon röhögés jön be sajnálom a világot! Nekem meg az olyan TED féle macis filmek nem jönnek be ahol bazdmegeznek 3 percenként. Na az jobb? Szánalom."

20. Pitzburg (2014-01-03 17:44.48)

Ez a rész is szuper volt nekem, ahogy az előző kettő. Nagyon mély dialógok hangoztak el, de mind közül lehet sejteni azt a feltétlen szeretetet amit egymás iránt éreznek.
SPOILER:

Celine kijelentését miszerint már nem szereti Jesset, sem lehet komolyan venni. A nők sokkal bátrabban nyúlnak ahhoz a fegyverhez, amivel így lehet manipulálni a férfit. Van aki szépen meg is tudja találni az egyensúlyt az ilyen vitákban, van aki nem. ( én biztos nem) Celine sokszor lavírozott már-már a határmezsgyén, ez talán abból fakad, hogy Jesse mindig jobban kötődött hozzá. Én legalábbis ezt éreztem mindhárom alkotás alatt.
Szép film, érdemes rááldozni az időt, de tényleg ne várjatok egy mozgalmas filmet.

19. Spadri (2013-12-30 08:44.37)

Spoiler lehet.
Előre tudtam, mi fog történni. Komolyan, mindhárom résznél, hogy ki lesz a vonatnál, ki nem, mikor találkoznak, és hogy az utolsó résznél mitől borul ki a bili. Ja igen, ez az élet: férfi-dolgozik, nő-dolgozik, gyerekezik és vezeti a háztartást. Naná, hogy kibukik, ha meg panaszkodik, akkor megkapja, hogy ilyen az élet, ha a panaszkodásra fordított időt gitározással töltenéd, mindenki jobban járna, ergo fogd be.
Kicsit nekem kliséhalmaznak tűnt, de élvezhető volt végig és remekül játszottak a szereplők, egyáltalán nem volt unalmas egyik rész sem.

18. Tristis (2013-12-25 13:39.20)

Azt hiszem túl hamar lett vége ennek az utolsó résznek; kétségek között maradtunk. Első megnézés után azt gondolom, hogy ami legjobban kiütközik a filmből az az, hogy minden egyes évben rá kell találnunk a másikra és megmondani, hogy miért őt választjuk és tenni azért, hogy ő is minket válasszon. Jah és talán sose lehet eleget beszélni egy kapcsolatról.... a miénk is ennek az áldozata lett. :(

17. Sag1 (2013-12-07 19:33.57) - (válasz Sag1 16. hozzászólására)

Azt hiszem nem kattintottam az előbb a válasz gombra,de természetesen B&B 14. hsz.ra regáltam.

16. Sag1 (2013-12-07 19:27.20)

" És meg kell, hogy állapítsam: semmi sem pusztítja el olyan tökéletesen a szerelmet, mint a gyermekek születése." -???? Ha ezt komolyan így is gondolod,akkor őszintén sajnállak.Véleményem szerint a szerelem igazi fortissimója a gyermekek születése.
Tegyük hozzá,hogy valódi,őszinte párkapcsolat esetén. És egy nőnek igenis feladata,hogy "önfeláldozzon" a családjáért , a férfinak szintén ,sőt később a gyerekeknek is. Mivel mindannyian áldozatot hoznak,csak keveset veszítenek,viszont boldogságot nyernek cserébe... Számomra ezt jelenti a család,ezért ütöttek szíven a szavaid.

Egyébként bocs a többiektől az offolásért, a filmről érdemben nem írhatok,mert még nem láttam,de a vélemény kikívánkozott...

15. Bigacsiga és Batkamanó (2013-09-16 00:06.08)

- (válasz Teljebb 8. hozzászólására)

Maradjunk annyiban hogy ehhez a filmhez egy intelligenciaküszöböt el kell érni.

14. Bigacsiga és Batkamanó (2013-09-15 23:32.28)

- (válasz KingJuci 11. hozzászólására)

Nagyon fiatal lehetsz, ne haragudj. Egy nőnek "nem feladata normálisan", hogy magát feláldozza a család oltárán, feladva a terveit, az ambícióit.
SPOILER
Celine okos, intelligens, tanult nő. Nagy tervei voltak, aztán megszülettek a lányok, és azon vette észre magát, hogy minden napját orrok törölgetésével, meseolvasással, főzőcskével tölti. Igen, vannak nők, akiket ez maximálisan kielégít. Celine nem ez a kategória, és remekül ki is figurázza őket az egyik jelenetben. A buta szőke liba, aki a szaporodáson kívül másra nem képes, hasznossá teheti magát otthon, de egy olyan nő, akinek van önbecsülése, akinek ész is van a haja alatt, az nem erre vágyik. Jesse-nek erre nincs antennája, ő nem veszi észre, hogy Celine-nek is szüksége van arra, hogy önmaga lehessen. És ehhez nem elég az, hogy Jesse néha elviszi a gyerekeket, hogy anyu is levegőhöz jusson és egy kicsit gitározhasson. Ehhez az egész életüket át kell szervezni alapjaiban. Ott hibázták el, hogy nem eleve így építették fel a gyerekek megszületése után.
Celine-ben rengeteg feszültség halmozódott fel, ezért robban. Jó ideje nem beszélhettek egymással őszintén és felszabadultan, nem csoda, hogy ekkorát szól. Aki régóta párkapcsolatban él és nevel néhány kölket, az pontosan tudja, mit érez Celine. Gondolom, neked még nincs ilyen irányú tapasztalatod. De majd lesz, és akkor jusson eszedbe a film.

A film egyébként zseniális. És meg kell, hogy állapítsam: semmi sem pusztítja el olyan tökéletesen a szerelmet, mint a gyermekek születése.

13. City225 (2013-08-18 19:28.26)

Minden idők talán legjobb romantikus filmjei köszönhetőek Linklater-nek, a trilógiazáró pedig tökéletesen illeszkedik az eddigiek közé.
Roppant intim hangulatot teremt Linklater, és akik éltek már hosszabb párkapcsolatban, azoknak bizony lesz pár elég kényelmetlen momentum. Fantasztikus alkotás ez a film is, de nálam a második rész a csúcs továbbra is.

12. KingJuci (2013-08-16 03:18.49) - (válasz KingJuci 11. hozzászólására)

Bocsánat, elfelejtettem odaírni az elejére: SPOILERT TARTALMAZHAT!

És amikor nem éjjel háromkor próbálom összeszedni a gondolataimat, nem használom ennyiszer a "normális" szót : )

11. KingJuci (2013-08-16 03:13.51)

Nagy csalódás volt nekem ez a befejezés. Igazából emiatt néztem meg az első kettőt is, egy nap alatt befaltam őket és el voltam varázsolva, hogy milyen tökéletesen megtalálták egymást először- és újra. De ez förtelem véleményem szerint. Értem én, hogy öregedtek és sok tapasztalatot szereztek, de ha Jesse meg tudta őrizni a humoros, racionális énjét, akkor Celine- nek miért kellett átmennie hisztérikába? Azért, mert 41 éves és van két gyereke? Undorítóan viselkedik veszekedés alatt, közben meg végig azt hangoztatja, hogy ő mekkora egy hős, amiért azt csinálja, amit egy nőnek normális esetben kell.
Úgy gondolom, nem normális, ha egy párnál ilyen drámák vannak és tényleg nem tudják megbeszélni normális hangon a problémákat, mert a NŐ minden egyes szót személyes támadásnak vesz.
Olvastam egy kritikát, mely szerint az első fele rossz, mert a szokásostól eltérően több szereplő van kettejüknél- nekem viszont pont az a rész tetszett, amikor nem csak ketten voltak, mert úgy tűnt, hogy amikor magukra maradtak, csak arra vártak, hogy mikor eshetnek egymás torkának.
Szóval amíg Jesse-n látszódik, hogy még vonzódik Celine- hez és próbál nyugodt maradni, addig Celine csak tűri a szexuális közeledést majd egy idő után mintha pont azért támadná le Jesse-t, mert a férfi szereti őt. Undorító. Bízom abban, hogy csak tanultam ebből a filmből és egy férfival sem fogok így viselkedni, mert bár nem vagyok gyenge idegzetű, a csaj szövegeitől néha már én majd' elbőgtem magam.
Persze akinek tetszik, egészségére. Egyszer megnéztem, de nem ilyen befejezést vártam... Nagyon sajnálom, pedig jó reményekkel telve nyitottam meg : (

10. Colby86 (2013-08-15 06:18.31)

- (válasz Peach2 7. hozzászólására)

Tény, hogy nincs konkrét cselekmény, itt gondolkodni kell és azonosulni a karakterekkel. Megértem, hogy van akinek ez nem jön be, de ez egy trilogy befejező része, az előző kettőben még többet beszéltek és még kevesebb cselekmény volt...mégis mire számítottál?

9. Colby86 (2013-08-15 06:14.54)

Tökéletes film lett ez is, életszerű, humoros, elgondolkodtató. Akinek az első kettő sem tetszett már annak nem ajánlom.

8. Teljebb (2013-08-15 01:17.16)

Nem szokványos, amikor egy A kategóriásnak szánt film minden ízében dilettáns. Legtöbbször az operatőrök bizonyítanak, most viszont a kamera is statikus. Szimpla házivideó: a felvevő face to face veszi a szereplők hablatyolását. Hol van még a vágás, a látványterv? A dialógusoknak annyi a súlyuk, mint a gázzal telt léggömbnek; a film annyiból építkezik, amennyire két gyufaszálból lehet. Antimozi. Aki többet akar, az alkotók az Így készültben két nyalizás között szívesen elregélik: a kultúrát mennyire izmozták.

7. Peach2 (2013-08-14 15:12.56)

Azért mielőtt bárki megnézi ezt a filmet, legalább 3 jó erős feketét lökjön be előtte, mert annyit beszélnek benne, és annyira nem történik semmi, hogy majdnem befontam a hajam, mire véget ért.

1 2 3

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Imre 007, 2023-07-01 19:50	66 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Mielőtt éjfélt üt az óra adatlap

Eredeti cím: Before Midnight

Évszám: 2013

Rendezte: Richard Linklater

Szereplők: Ethan Hawke, Julie Delpy, Seamus Davey-Fitzpatrick, Ariane Labed, Athina Rachel Tsangari...

További információk

Szereplők fórumai

- Ethan Hawke - Vélemények

- Julie Delpy - Vélemények

- Walter Lassally - Vélemények

- Seamus Davey-Fitzpatrick - Vélemények

- Richard Linklater - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk