Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

Hamarosan a TV-ben

Pesti mese
- Duna World, 11:30

A csendes amerikai
- Film Mánia, 12:20

Őrült, gazdag és halálos
- Paramount Network, 12:25

Megtévesztve
- Izaura TV, 12:30

Nyomoz a páros - Váratlan fordulat
- Film4, 12:35

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

John Larroquette (77)

Christina Applegate (53)

Joel Kinnaman (45)

Billy Burke (58)

Jill Hennessy (55)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

MaXXXine (2024) - Vélemények

A kaszkadőr (2024) - Vélemények

Dallas (sorozat) - Vélemények

Kelly hősei - Vélemények

Sully - Csoda a Hudson folyón - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Stephen King: Az

Alain Jessua

Fórum - Jelenség - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

4. Törölt felhasználó (2018-10-14 01:57.57)

Amikor Fulci kolléga már rég túl volt a szétesésen (The Beyond), Argento megpróbálta elhitetni a nézőkkel, hogy képes a hollywood-i "A Hős útja" narratívát vegyíteni az ő sajátos olasz giallo-s elképzeléseivel. Ott bukott (szerintem csak részben bukott) a produkció, hogy aránytalanul keverte a zsánerjellemzőket a szerzői kézjegyekkel. Zsigeri filmkészítőként nem volt ő felkészülve arra, hogy Obi-Wan Kenobit (Donald Pleasence karaktere) olyasvalakivel kéne ütköztetni, aki egy súlyának megfelelő személyiség (Vader - azaz Daria Nicolodi karaktere), vagy hogy az elhunyt szobatárs mint sidekick nem éppen a karakterének megfelelően jellemfejlődik, sőt, egy ponton túl már lehetősége sincs a továbbfejlődésre. De legalább Chewbacca viszi el a balhét.

Lehet erre azt mondani, hogy Dario Argento elsősorban szerzői thriller/horrorfilmes, ezért bármikor joga van beleavatkozni a formálódó fantasztikus filmes műfajba. (Veteránként a mai napig, a 80-as években aktív, de már fáradó filmes forradalmárként is.) Igaza van, aki ezt mondja. Én is élveztem, ahogy konkrétan megidézte és átformálta Myers, J. Voorhees, vagy Pamela Voorhees karakterjellemzőit a saját szájíze szerint megidézve a már akkor ikonikus jeleneteket. Az sem volt kevésbé ütős, ahogy ráismertem a korábbi, nagy sikerű giallo-i ikonográfiájára (Négy légy a szürke bársonyon, Mélyvörös).
Del Toro A Faun labirintusára is hatással lehetett a dark-fantasyszerű, vagy inkább a tágabb európai mesehagyományból merítő vezérlő állat motívuma.

A zeneválasztásról:
Mötley Crue, Iron Maiden... a mai napig a céljelenetekhez abszolút nem illő zenei aláfestések, mégis ettől váltják ki a weird, vagy disturbing hatást. Argento még félelemkeltő elemnek szánta őket, de totálisan célt tévesztett. Szerencséjére egy évtizeddel később felfigyelt a módszerre, és alkalmazta Lars von Trier a Hullámtörésben (is).
Egyedül a Goblin zenéje volt pontosan ott, ahol (olasz mércével) lennie kellett.

Ott bukott és ott győzött a produkció, hogy mert egyszerre értelmetlen és kedvelhető lenni.

3. The Duke (2014-08-28 20:08.28)

- (válasz Az utolso szamuráj 2. hozzászólására)

Amúgy maga Argento is támadja a filmet, de ami igaz az egyik kedvence a sok film közül amiket lerakott az asztalra. Meg azt is mondják róla, hogy a színészeket számára olyanok mint a tehenek akiket terelni kell, ennek ellenére Jennifer Conelly munkáját a filmben nagyon dicséri.

2. Az utolso szamuráj (2014-08-22 20:36.29)

Minden idők egyik legjobb horrorja.

A Phenomena úgy hirlik,az olasz horrorpápa személyes kedvence:bevallom,hibáival együtt számomra is a műfaj egyik gyöngyszemének számít.A történet magva,hogy Svájcba-véletlen lenne a világ legunalmasabb országának kiválasztása?-egy lánykollégiumba érkezik a 15 éves Jennifer,aki a rovarokkal jobb kapcsolatokat ápol,mint az emberekkel.Időközben több személy eltűnik arrafelé,és a gyilkost hiába keresi a rendőrség,nem sokra jut.Jennifer-akit a valami hihetetlen szép Jennifer Conelly játszik-összebarátkozik egy entomológussal,a mozgássérült John M.-mel és annak majmával,aki arra bíztatja a lányt,próbálja a rovarok feletti képességét az ügy megoldásában kamatoztatni:hisz a legyek,kukacok mindig jelzik,hol van holttest.
Argento már az első pillanatban egy remekül sikerült ,művészi igénnyel kivitelezett gyilkossággal örvendezteti meg a nézőt,és ezt a jó szokását a majd két órás film alatt se tartja kordában egy másodpercre sem.Mindent megvillant,amiért tisztelik és becsülik nevét:a fény/árny játékok,a kontrasztokkal való bánásmód és a színek használata ha nem is olyan impulzív,mint a Sóhajokban,ám hűen mesél arról,ki tartja kezében az irányítást.Mégis,a horroron kívül a Phenomena jóval többről szól.
Mégpedig egy fiatal lány útkeresése,a szexualitás felfedezése hogy őt kívánja valami-itt egy rovar,de a srácok se véletlen veszik fel autójukba-és Argento azon vádja az olasz-és a világ??-családjai felé,hogy ezek a neveldék,iskolák is csak arra jók,megszabaduljanak gyermekeiktől.A rendező mindig is élénk kritikával élt a pubertáskorba kerülő lányok sorsával kapcsolatban-nem véletlen,hogy saját lányát is hány mozifilmbe szerepeltette-emiatt amúgy sok vád is illette.
A történetvezetés szintén a rendezőre jellemzően néhol zavaros,olykor a nézőben kétségeket gerjeszt,most épp mit lát,a képi világ pedig a rovarokkal való kapcsolatnak igen fontos alátámasztója:jónéhányszor a kamera mintha egy rovar szemén keresztül láttatja az eseményeket.A zene félelmetesen jó:természetesen a Goblin szolgáltatja Simon Boswell közreműködésével,ám felcsendülnek kemény rockbandák zenéi,mint az Iron Maiden vagy Motorhead(bomba jól elhelyezve)A gyilkosságok művészi szintűek,a rendezőre jellemzően aprólékosan kidolgozottak,néhol persze túlcicomázottak:ám itt ez a lényeg,egyszerűen illik ebbe a bizarr,mégis varázslatos atmoszférába,amit Argento megteremtett.
Ami pedig a finálét illeti,döbbenet:Jennifer Conelly-t belekergetik egy olyan trutymóba,aminek állagát meg se kísérelném a filmben végiggondolva leírni:undorító,markáns egyszersmind hatásos és valahol gyönyörű,ahogy a szépség elmerül a mocsokban.Ám ez még csak a kezdet,Argento megfejeli a dolgokat,és hiába a mára kissé avíttnak ható maszk,a rovarok szemében Istennek tűnő Jennifer sorsa tartogat még durva pillanatokat,hogy aztán egy abszurd,de a történet fényében értelmezhető cselekedet az utolsó "rosszfiút???" is hidegre tegye.
Ez az a horrorfilm,ami ennél a bejegyzésszámnál többet érdemelne:úgy kenterbe veri a mai próbálkozásokat is,hogy azok még az árnyékára se méltóak,művészi szintre emelt erőszak.

1. Chris92 (2013-02-17 09:29.02)

Mai napig nézhető, erős és pokoli hangulatos atmoszférával rendelkező thriller Dario Argento fénykorából, a történet jól megírt, végigvezetett és csavaros, a rendező minden védjegye (színek, hangulat, E/1 nézetben lévő jelenet) megtalálható, a fényképezés a és a zenehasználat pazar (Iron Maiden ahoj!), a színészek közül nem sok mindenki emlékezetes de a fiatal Jennifer Connelly a hátán viszi az egészet (nem sokan másztak volna be abba a filmvégi gusztustalan medencébe). A gyilkosságok pedig itt is remekül megkomponált, már-már művészi halálok, a feszültségkeltés pedig úgyszintén magas szinten jelen van. Remek mozi!