Banális történet, helyenként még kicsit direkt szituációkkal is gyengítve (lőfegyver kézügybe kerülése pl.), a karakterek is meglehetősek fakók, tónustalanok, a film mégis - a mai napig - hat.
Lenyűgöző, ahogy Carné beállította a romantika-adagolóját. Szikárságában is érzelmes, a naiv elképzeléseket permanensen ellenpontozza egy másik szereplő (többnyire kiábrándult) élettapasztalata - anélkül, hogy a sárba kívánná rántani amannak ártatlan reménykedését. Kivéve Valentint, természetesen.
A boileau-i hármas egység tanpéldája lehetne az alkotás még akkor is, ha az emlékek aztán nem szűkölködnek a helyszínváltásokban, s a visszaemlékezés 3 hétnél is hosszabb időt ölel fel. Maga a cselekmény precízen betartja a nagy teoretikus által megfogalmazott szabályokat. Az idő rövidségének ráadásul figyelemfelhívó, fontos szerepe van abban, milyen kevés kell ahhoz, hogy a szárnyalás toccsanó bukásba torkolljon. Françoise gyermekien sugárzó lénye mintázza meg a mélyben szunnyadó pozitív erőket, melynek, kár lenne tagadni, fő forrása az ifjúság vitalitása.
A fásult mackóként vegetáló François-ban is életre kelt valami derűt, szélesebb perspektívát csempész mindennapjaiba. Gabin figurája azonban nem hősszerelmes; világmegváltó, de még életnívó-javító gondolatok sem "gyötrik". Alapvetően hozzá illőbbnek találja Clarát, míg rá nem döbben, egy Françoise-zal közös élet milyen létminőségbeli lehetőségeket rejt magában.
Az anno énekesként is rendkívül népszerű Arletty betekintést engedne karakterének hideg, megkeményedett maszkja mögé, többet vállal, kockáztat François szerelméért, négyük közül ő szomjazza legvehemensebben a törődést, a szeretetet; egyazon lendülettel a legbölcsebb alak is. Rezignált belenyugvása az élet nevű üzem megváltoztathatatlan rendszerébe nem késztetheti tragikus kimenetelű lépésekre.
Az, aki az állóvizet felzavarja, egyben a legemlékezetesebb színészi teljesítményt is nyújtja a filmben, az Valentin megformálója, Jules Berry. Nem csupán velejéig cinikus és önző, nem elég, hogy élvezetét leli mások kínzásában, olyan ügyesen forgatja a szavakat, hogy a látszólag számára kellemetlen szituációkból is rendre pozitívan jön ki, támadólag lépvén fel addig csűri-csavarja, míg a másik érzi magát kínosan, amiért elítéli.
Ha hazamegyek, lehet, meg is nézem újra...

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Arturo professzor, 2016-07-31 16:34	2 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Mire megvirrad adatlap

Eredeti cím: Le Jour Se Léve

Évszám: 1939

Rendezte: Marcel Carné

Szereplők: Jean Gabin, Arletty, Jules Berry, Jacqueline Laurent, Mady Berry

További információk

Szereplők fórumai

- Jean Gabin - Vélemények

- Marcel Carné - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk