Egyáltalán nem lapos,lassú sodrású,a karakterekre sok időt szán tény hogy eléggé összetett,sok a név,ha az ember nem figyel belezavarodhat,nem az a tipikus akcióorgiákkal megpakolt kémthriller,itt a kémek valós emberi figurák valós emberi problémákkal,a legjpbb szó rá az életszerű ,a bírósági tárgyalásos jelenet különösképp tetszett ,nálam 10/7

4. Halember (2019-01-02 22:24.22) - (válasz Szakcsi 3. hozzászólására)

Ennél az oldalnál nincs jobb te fafejű!!

3. Szakcsi (2019-01-02 22:20.32) - (válasz Saint alexis 2. hozzászólására)

Mondj már légyszives filmes oldalakat amik jobb színvonalúak ettől! Csak azért mert kíváncsi vagyok mik vannak még port.hu meg filmezz, ezeket ismerem.Köszi!

2. Saint alexis (2015-02-04 09:19.35)

Őszintén szólva, ez az oldal filmes berkekben egy kalap szart nem ér, életemben nem láttam még ennyi béna leírást, és komolyan, minősíthetetlen, hogy a filmtartalom szinte mind spoiler, hogy törne le a keze a nyomorékoknak, akik előre leírják a film végét.
Ez egy menő filmes oldal?? Hahaha, mekkora vicc... szánalmas!!!!

Na a filmről:
remek fekete-fehér alkotás (kedvenceim), ajjaj, de rég láttam.. RB fantasztikus ikon, ez a pali a régi idők iskolájának nagymestere.
Anno nem olvastam a könyvet, csak hallottam róla, de a film azonnal lenyűgözött, régen csak úgy ittam magamba a kémes krimiket. Kissé kiszámítható, egy idő után már nem tudni, ki-kivel-ki-ellen, a szereplők sodródnak, és majd lesz valami.. végtelenül szomorú ez. Nem is tudom, melyik könyvben olvastam, hogy olyan sok volt a kettős, sőt hármas ügynök, hogy valójában már fogalmuk sem lehetett a kémeknek, a főnök valóban az-e, akinek mondja magát, vagy esetleg egy negyedik ország besúgója:DD vicces, de szomorú is egyben..
Mindent összevetve nekem tetszett, nem a körömlerágós-izgalmas kategória, inkább a nyomi kisember a világért a világ ellen beszélgetéses műfaj. Erős, jó film, de nem az a milliószor nézős kategória.

1. Angelika58 (2013-06-05 15:27.11)

John Le Carré talán legjobb regénye azt a mindig föltett és fölteendő alapkérdést boncolgatja, miszerint van-e olyan erkölcsi cél, amelynek érdekében az erkölcs alapvető szabályain át lehet lépni.

Persze, lehet vitatkozni azon, hogy kinek mi az erkölcs, hogy a legrosszabb demokrácia jobb-e, mint a legjobb diktatúra, hogy a kémnek lehetnek-e erkölcsei és ha vannak, egyáltalán lehet-e kém. Az írónak a regényben egyértelmű válasza van: igen, léteznek olyan örök emberi értékek, amelyeket támadni vagy hatályon kívül helyezni akár csak időlegesen is, bármilyen jó cél érdekében is, magát az emberséget dönti romba.

A regény főhőse ott veszít, amikor gondolkozni kezd. Hiszen, ahogy ő maga mondja, a kémnek nincs joga embernek lenni, nincs joga sem gondolkozni, sem érezni, nincs joga szeretni és gyűlölni sem.

Nagyszerű könyv A kém , aki bejött a hidegről, a műfaj egyik legjobbja.

Ezért nagyon feldobva ültem le a film elé, ami valahogy kimaradt eddig. De a hihetetlen stáblista már olyan volt nekem, a fekete-fehér filmek rajongójának, mint Micimackónak a méz. Már akkor is imádtam, amikor még el sem kezdődött, ismerve a letehetetlen regényt is.

De elkezdődött, sajnos, folytatódott is, vége is lett, nagy csalódással. A regényből szinte semmi „nem jött át”, a film lapos volt, unalmas, terjengős. Sőt, eljutott arra a szintre, amikor (mint a Kopogd le a fán!-ban) már nem lehet tudni, hogy Papinek ölte-e meg Pakocsánt, vagy fordítva és hogy ez gromek vagy nem.

A regény ismerete nélkül a néző elveszett a kémek , ellenkémek, Ferikémek és Terikémek között. Volt ugyan néhány pillanat, amikor a vége felé Burton az ő színészi szintjén fejti ki a kémség és az emberség összeegyeztethetetlenségét, de a többi két óra, hát, szomorúan felejthető.

A film elején viszont ott volt a Fal és a Check Point Charlie, és eszembe jutott, hogy ott lehettem, amikor a Fal leomlott .És hogy akkoriban (akkoriban…) nagyon, nagyon jó volt a németek közt magyarnak lenni.

És hogy mégis van erkölcs meg igazság valahol. Csak meg kéne egyszer végre találni már.