Jó kérdés, hogy miért épp Szibéria. Nyilván kézenfekvő volt egy sámán meséket, történeteket olvasó, hallgatónak, aki épp munkaköréből kifolyólag arra járt, amerre egy nem csak német, hanem magyar ember számára is kevésbé ismeretes sór nép él, akik évszázadokat átölelően is igyekeztek megőrizni kultúrájuk, hagyományuk. A film számomra is nudli, de azért okozott kellemes perceket is, mint például a falu, ahová már láthatóan elért a civilizáció, de a fűkasza ellenére azért tetszett, hogy csak motorcsónakkal lehetett megközelíteni a nem épp full people metroplex-cityt. Nekem már ennyi is elég volt illetve a sokszor lerágott téma úgyszintén a kikapcsolódáshoz, hogy a gondoktól, lelki bajoktól terhelt egyén megnyugvást talál egy nyugodtabb, természetesebb környezetben. Kedvelem az ilyen mozikat, de ez valóban gyenge, még tévéfilmnek is "nudli" produkció. A baromira silány forgatókönyv miatt sajnos elvész a mondanivaló. Giccsesen, sziruposan tálalja a film azt, amit sugallni szeretne. Kiragadott mondatokban találunk némi tartalmat, például, hogy hány kilométert kell utaznia egy rongynak, mert amúgy tizenötször kevesebbet és, hogy a cégvezető megkérdi, hogy "ki" és mi, a felesége kapcsán, igencsak szájbarágós, főleg a kimondottan kuncogós német humor mellett. A mondanivaló talán többet ér a katasztrófánál és persze a sór nép illetve magyar vonatkozások terén Kemerovo is megér egy misét.
|