"Igen problémás a nőci,de melyik pasi (társ)segít! jobbá tenni a helyzetet?!"
Pontosan. Egyik sem segít. És ezért tartom nagy ostobaságnak és felelőtlenségnek ezt bármelyik "következőtől" elvárni.
A gyerekek biológiai apja más tészta. Pontosabban nem tészta, egy fasz, és persze hogy számít/ana a felelőssége...

"Itt mindenki magával van elfoglalva ,ezért nem jutnak sehova." Ez is igaz - és sajnos anyukára is. Én valahogy végig azt éreztem, hogy én, én, én... (Már megint: és a gyerekek?..)
Nem kell senkinek mártírt csinálnia magából és feladnia magát, ha szülővé válik, de na. Vannak helyzetek (pl. egy válás), amikor felelősséggel kell döntéseket hozni, a következményeket viselni, a problémákat megoldani. Anyu (és persze elvileg apu is) tartozik saját magának és a gyerekeinek ezzel.

És (saját példából kiindulva) sosem szerencsés illetve jó megközelítés hibást keresni/megnevezni/kikiáltani. Mindenki az és senki sem, de a lényeg nem is ez, hanem hogy adott helyzetben a lehetőségeinkhez mérten helytálljunk. Marie is ezt teszi. (Csak hát izéé... :)) Nem akarom savazni szegényt, már kezdem sajnálni (amúgy sajnálni való egyértelműen), csak lássuk, hogy az az út nem a jó út.

Na, elvesztettem a fonalat, de gondolom, jobb is. :D
<3

8. Mütyürke (2018-10-30 15:07.22)

- (válasz Anzsi72 7. hozzászólására)

:) Amivel gondom van a történet kapcsán,hogy savazzuk a nőt.
Vannak nála rosszabbak ,persze jobbnak lenni nem nehéz ettől.DE mért csak ő a hibás ,mi az hogy tök mindegy apuval mi van ?Az ő felelőssége nem számít?A hátrahagyottnak mért kell nagyobb bűnt a nyakába varrni ,mert ilyen meg olyan ?Annál már csak az a szebb ,amikor a távol élő beesik néha a képbe és előadja ,hogyan kellene jól csinálni, egy pár napig, aztán megint eltűnik a homályba.Igen problémás a nőci,de melyik pasi (társ)segít! jobbá tenni a helyzetet?! Itt mindenki magával van elfoglalva ,ezért nem jutnak sehova.Persze,hogy megszenvedik a gyerekek,DE ahogy írtad " Senki sem választhatja meg, mit hoz a batyujában, de hogy mit kezd vele, az már az ő döntése."-majd ,amikor odakerülnek eldöntik ,mit kezdenek ezzel.A labilis enyhe kifejezés és valóban segítségre lenne szüksége,de segíteni csak azon lehet ,aki felismeri ,hogy szüksége van rá.
Pontosan ,nagyon fontos lenne a múltat megfelelően lezárni a jelenben,hogy a jövővel tudjanak mit kezdeni.,ne pedig egymást gyötörjék a feldolgozatlan sérelmek miatt.Nagyjából egyetértés ,de van ,amit másként látunk.Részemről itt a pont:)

7. Anzsi72 (2018-10-30 14:39.26)

- (válasz Mütyürke 6. hozzászólására)

Valóban nem tudhatjuk biztosan, hogy a krízis előtt hogyan éltek, milyen lelkületű volt a nő, de szerintem erősen sejthető (legfeljebb nem jött - ennyire - felszínre).
És melyik válásról beszélünk? Volt apu, aztán Ahmad, aztán a mosodás... Marie nekem labilis és kapcsolat- és/vagy társfüggő nőnek tűnik. (A kapcsolatokkal önmagában nem is lenne baj, sőt, ha erőt merít belőlük, feltöltődik, mittomén, de ez az "összeköltözünk, férjhez megyünk, válunk" ismétlése...)
És megint a gyerekekhez lyukadok ki, hogy az nem számít, nekik ez milyen? Mert anyu életvitelétől egyiknek sem lett jobb, sőt. De majd jön a kistesó, aki mindent megold. Aha.
Ennek a nőnek nem pasi vagy újabb gyerek kell, hanem orvos vagy legalább egy igaz barát/nő.
Egyszerűen kétségbeesett kapálózásnak tűnik az egész élete. Hogyan gondoskodik a gyerekeiről? És itt csak a lelki részére gondolok, mert a filmből nem az jött le, hogy mindennapos megélhetési gondjaik lennének, tehát az anyagi részét félretehetjük a dolognak. A meglévő kettőnek sem tudja megadni, amit kellene (megint csak az érzelmi részére gondolok), de bevállal egy harmadikat. Nagy gratula, tényleg.
Nem, nem tudom megérteni, sorry. Ezt a részét nem.

Egy válás valóban nagy veszteség, melynek során el kell végezni a gyászmunkát, nem lehet megúszni a szar dolgokat (tudom), de ha a múlt nincs lezárva, akkor továbblépni sem lehet, akkor a következő "menet" is halálra van ítélve. (A film erre is jó példa szerintem.)

Persze, hogy nem csak anyunak kellene... De ha nincs választása (ahogy írtad is), akkor mit tud tenni?.. Amúgy meg apu meghalt. Lepattant vagy valóban átment a másvilágra, mindegy. Nincs.

Sok (és egyre több) nő marad egyedül a gyerekekkel, és nyilván mindenki igyekszik megtenni a tőle telhető legjobbat. Sokan nem lesznek boldog, kiegyensúlyozott mintaszülők (vagy a körülmények vagy saját maguk miatt), de azért a filmbéli karakter nagyon a másik véglet. Legalábbis szeretném ezt hinni.

6. Mütyürke (2018-10-30 13:03.49)

"Másrészt hogyan adhatna érzelmi biztonságot az,aki ezzel a stabilitással nyomokban sem rendelkezik,nem is tudja mit akar,szinte csak sodródik." Hát ez az. Itt egyetértek én is az általad és Rusty által említett alkalmassági vizsgálattal (illetve annak sajnálatos hiányával). "-Ezt nem értem.Nem tudhatjuk,hogy a krízis előtt ,hogyan éltek,milyen volt.Mert egy elválás,kapcsolat szétesése nevezhető válságnak,elengedés folyamata,"gyászmunka",sokan nem is mindig tudnak megbirkózni a rájuk maradt terhekkel,összeroppanak akár.Nem biztos,hogy mindig így viselkedett.

Anyunak "kell"?Na itt van a kutya elásva!Miért is?Nem(csak) anyunak kell(ene),mert apu nem !meghalt! "csak" lepattant,de kénytelen,mert ,mit tud tenni?->Legyen boldog ,kiegyensúlyozott mintaszülő!:))

5. Anzsi72 (2018-10-30 12:14.01)

- (válasz Mütyürke 4. hozzászólására)

Nem küldöm, nem küldöm. :)
Inkább csak sajnálom, hogy sok ember rosszul van összerakva, és szerintem ők nemcsak szorult hanem elvileg ideálisnak nevezhető helyzetben sem tudnak jól működni.
Marie is abból "gazdálkodik", amit otthonról hozott, világos. Senki sem választhatja meg, mit hoz a batyujában, de hogy mit kezd vele, az már az ő döntése.

"Másrészt hogyan adhatna érzelmi biztonságot az,aki ezzel a stabilitással nyomokban sem rendelkezik,nem is tudja mit akar,szinte csak sodródik." Hát ez az. Itt egyetértek én is az általad és Rusty által említett alkalmassági vizsgálattal (illetve annak sajnálatos hiányával).

A felelősség természetesen apué is (vélemény van róla...), de tökmindegy, vót-nincs, helyzet van, feladat adott. Ezt pedig anyunak kell megoldania.
Marie is próbálkozik, de (és itt a nemtetszés) nem a megfelelő módon. Oké, hogy próbál (mint mindenki) boldogulni, ahogy tud (több vagy - ez esetben - kevesebb sikerrel), de ő is olyan ember, aki mástól várja a boldogságot, megoldást, franctuggyamit, szerintem. Az meg sosem vezet sehová, mert nem egy járható út.

Nem ítélkezem sem felette, sem senki felett, mert nem vagyunk egyformák. Tudom, hogy másképp élünk meg helyzeteket, máshogy reagálunk, máshogy élünk túl. Inkább hálás vagyok. :)

A film meg jó vót, na. :)

4. Mütyürke (2018-10-30 11:17.51)

Marie-féle?Azért ne küldjük rögtön máglyára!
Család:anya,apa,gyerekek-ideális esetben,de ez sem feltétlen ideális ,ha nem tesszük hozzá a megfelelő érettséget stb.Rusty említette valahol(ha jól tévedek),hogy annyi mindent kötnek alkalmassághoz vagy kell elvégezni tanfolyamot,a szülőséghez miért nem.Valóban nem tanuljuk,hogyan legyünk jó szülők,mintákat hozunk magunkkal+próbálunk megfelelni a feladatnak ,nem mindig "sikerrel".Azt akarom ebből kihámozni,hogy nem feltétlenül a nő(Marie)csak az,akire rá kell húzni a vizes lepedőt.Másrészt hogyan adhatna érzelmi biztonságot az,aki ezzel a stabilitással nyomokban sem rendelkezik,nem is tudja mit akar,szinte csak sodródik.Azt még nem is említettem,hogy az apa felelősségét mért nem firtatjuk,lepattant megvalósítani a tervét,anyu maradt a gyerekekkel és minden feladattal,ami addig két ember "terhe"volt,oszt csodálkozunk,hogy nem kiegyensúlyozott.Marie,nem biztos ,hogy önzőségben és boldogság hajszolásban szenved (bár melyik ember nem?),szerintem egyszerűen csak próbálja megtalálni a helyét ,de a problémák súlya alatt nem éppen sikerül.

3. Anzsi72 (2018-10-30 09:32.10)

- (válasz Törölt felhasználó 2. hozzászólására)

Teljes egyetértés, csak ismételni tudnám a szavaidat.

Sajnos egyre több Marie-féle futkos (szenved, vergődik, próbálkozik, balfaszkodik) a világban - egyre több "járulékos veszteséget" okozva...
Mert - hogy én is közhellyel indítsak - mindig a gyerekek szívják meg a legjobban.
Pláne akkor, amikor a kedves szülőben (ez esetben anyuban) némileg túlteng az önzőség, a boldogság(nak hitt érzések) kétségbeesett hajkurászása, a kapaszkodó(k) állandó keresése.

Magam sem értem, miért nem lehet egy elvált nőnek elsődlegesen a gyerekeivel kiegyensúlyozott, békés, derűs (stb.) élete, miért kell mindenáron bevonni valakit ebbe a (normál esetben) kerek, egészbe. Mármint ilyen direkt módon. Lehetne ezt másképp is, és talán mindenki számára elfogadhatóbb, egészségesebb lenne. Persze ez csak csak az én véleményem - nemcsak a film kapcsán.

Borzalmas és nyomasztó volt a filmet nézve az ölelések, közös nevetések, érintések, intim pillanatok (itt a gyerekekre és az anyára gondolok) teljes hiánya. Ha anyuka mégis megérintette őket, akkor cibálás, löködés, indulatos megnyilvánulások sorozatában ki is merült a dolog. Érzelmi biztonság? Ammeg mia?

Bérénice Bejo remekül hozta a HP figurát, nagyon hiteles volt minden pillanatában.

Inkább 5 Trier vagy Bergman film egymás után, mint egy ilyen. Nagyon bicskanyitogató téma számomra. Sokakkal megnézetném (bár veszett fejsze nyele... :))

2. Törölt felhasználó (2016-01-06 23:12.11)

Talán nem illik egy ilyen örök klasszikusok közé emelkedett vulgárral indítani, én mégis megteszem, aztán majd fűzöm is hozzá a magyarázatot (öröm az ürömben, az én véleményem nem adóbevallás, ergó, nem kötelező elolvasni a mellékelt "tisztázót", bár lehet, hogy az értelme ugyanannyi lesz...).

"Rövid az élet, hosszú a sír,
mindenki b@sszon, amennyit bír."

Mielőtt még nagyon nekem akarnának ugrani a túl jó érzésűek, elmondom, hogy szerintem mindenki csináljon azt, amit jónak lát, és nem is ennek a kijelentésnek az igazával van a baj, hanem az ész nélküli végkimenetellel.
A filmben ugyan egyetlen árva csók, annyi sem csattan el, az intenzív és magas hőfokon égő érzelmeknek azonban kiskorúak is kárát látják, és tulajdonképpen ezzel van a legnagyobb gondom is.
Senkinek nem lehet megmondani hogyan, kivel és mint éljen, főleg ha az illető felnőtt és még korlátozás alá sem esik, semmiféle szempontból. Ám kérdéses, hogy a nagykorúság feltétlenül együtt jár-e a józan ítélőképességgel, a stabilitással és felelősségvállalással? Szerintem rohadtul nem, és ahogy haladunk előre az időben, úgy lesz minden egyre bizonytalanabb és ingatagabb, és miközben próbáljuk megvetni a lábunkat a talajon, kapálózás közben mindig másba kapaszkodunk, mígnem végül az egész emberiség egy tömegben fog beleveszni az erkölcsi válság mocsarába... (asszem ez egy kicsit vasárnapi prédikációsnak hangzik, de eszem ágában sincs ilyesmivel bűvészkedni, ez csupán a mindennapokban látott és tapasztalt események lepárlásából származik, ami természetesen nem azt jelenti, hogy más nem látja másként a dolgokat)

Szóval van ez az érzelmi válság szülte nagyon fura kapcsolat-háló, ahol mindenki hazudik mindenkinek, de leginkább saját magát áltatja, és ebből a katyvaszból próbálnak meg valamiféle normálisnak látszó életet létrehozni, ahol a gyerekek is többé-kevésbé biztonságban érezhetik magukat. Miközben meg az számít a legkevésbé, hogy ők mit gondolnak és hogyan élik meg a történéseket.
Önzés felsőfokon, és kétségbeesett vergődés a tisztázatlan érzelmek romhalmazán, mindez nyakon öntve egy szívélyesnek aligha nevezhető családi körrel, ahol a gyerekek csak olyan véletlenszerűen, mint egy félresikerült kapcsolat emlékéből visszamaradt tartozékok vannak jelen, meg azért, hogy el lehessen mondani, minden az ő érdekükben történik.

De vajon tényleg így van? (A film egyébként piszok jó és nem hagy érzelmek nélkül, bár nem mindenkinek ajánlanám megtekintését. Bérénice Bejo-t pedig már a Némafilmes óta imádom.)

Szerintem mindenki tökéletesen tisztában van a jelenkor bonyolult viszony-rendszerével, még ha nem is látja át minden aspektusát (mert nem is lehet), és itt próbálnám megmagyarázni indító idézetem idevágását:
mindenki élvezze ki az életét az utolsó cseppig, de lehetőség szerint ebbe ne vonjon bele ártatlanokat, mert instabil családi háttérből rendszerint igencsak sérült egyedek származnak, akik szintén nem lesznek képesek normális emberi kapcsolatok kiépítésére. (és itt körbe is ért az "átok", károgásom alátámasztásra talált)

Vagyis nem baj az, ha ágról-ágra, meg szájról-szájra, meg minden ilyesmi. Csak tanú ne maradjon. Mert nem biztos, hogy olyan nagyon faja, amikor "az én gyerekem meg a te gyereked veri a mi gyerekünket".

1. Mütyürke (2014-08-03 18:36.43)

Az ismertető kissé selejtes,a misztikum jelzést nem értem ,de ez nem a film hibája.
A cím találó,a szereplők lezáratlan múltja kísért a jelenben.
A lezárásra tett próbálkozások során a problémák sokasodnak,a feszültség nő.Az érzelmi bizonytalanság játszmázásokhoz vezet.Marie részéről nem éreztem ,hogy valóban válni akar ,a férjtől várta a megoldást,szinte mindenben ,nem mert valós döntést felvállalni.Döbbenet volt ,hogy az új kapcsolatának komolysági fokmérője ,hogy várandós,közben szinte láncdohányos módon füstölt.
Samir a leendő társ ,még szintén házas ,akinek a felesége -egy sikertelen öngyilkosság miatt- kómában fekszik.Elképzelhető,ez mekkora bűntudatot generál a hűtlenkedő férjnek ,akire így gyermekük nevelése is hárul.
A közös életre készülő pár cseppet sem tűnik boldognak,aminek oka az elvarratlan szál előző kapcsolataikat illetően(is).
Úgy éreztem a nő(Marie) azt remélte ,hogy visszatér Iránból a férje ,ha végleg veszni látja házasságukat.Samir csak eszköz volt talán,aki jó lesz arra az esetre ha mégsem működne a "kelepce". Bár ez az eltelt négy év távlatában lehet,hogy csak belemagyarázás részemről ,de a jelenetek is ezt sugallták .Ahmad úgy vett részt a család életében ,mintha csak egy hetet töltött volna külön tőlük,ellenben Samir idegenként hatott,akár csak egy vendég.Ahmad volt,aki mindenkire odafigyelt ,nem indulatból cselekedett ,nem érzelem vezérelt tettei voltak ,próbálta megoldani a helyzetet,de ezzel csak felkavarta az állóvizet és egyre zavarosabb lett minden,de szükség volt rá ,hogy aztán letisztuljanak a dolgok és a helyükre kerüljenek.
A gyerekek is említést érdemelnének ,de már egészen belezavarodok a történetbe,leginkább a kamaszlány szerepét említeném meg ,aki nem akar egy újabb zátonyra futott kapcsolat részese lenni ,nem akar érzelmileg kötődni ,hogy aztán ismét csalódásban legyen része,mert óhatatlan ,hogy ilyenkor a gyerekek sérülnek leginkább ,mert nekik van legkevésbé beleszólásuk a dolgokba.Nagyon jól felépített történet, oldalakat tudnék róla zagyválni.5*

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Csk1, 2024-06-16 16:36	10 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

A múlt adatlap

Eredeti cím: Le passé

Évszám: 2013

Rendezte: Asghar Farhadi

Szereplők: Bérénice Bejo, Tahar Rahim, Ali Mosaffa, Pauline Burlet, Elyes Aguis...

További információk

Szereplők fórumai

- Bérénice Bejo - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk