Kiváló komédia.
Ami nem akar többnek látszani, mint ami. Michel Lang rendezte ezt a könnyed, visszafogott humorral megáldott francia-olasz nemzetiségű darabot, melyen a Louis De Funés féle moziknak hatását is lehet érezni, amik hasonló jellemvonásokkal működtek. Két etalon főszereplővel a porondon, főleg az első nevet lehetne nagybetűvel írni, mivelhogy rá lett építve szinte az egész mozi, akit Pierre Mondynak nevezünk, hajdan géniuszi vonásokkal bírt ez a köpcös fickó, és ebben az egy óra negyven percben pedig szemlátomást minden mozzanatában lubickolt, bolondos énjével megkoronázta a látottakat. A sztori is érdekességbe kezd burkolózni, azzal, hogy a konklúziókat levonva milyen pillanatnyi kalandok, élvezetek, élmények szükségesek ahhoz, hogy végül önmagadat ki tudd cserélni, és ezzel akár egy kapcsolatot fel lehessen újra éleszteni, utána megmenteni.
Egy feldicsőített, nyugdíjba vonuló bankigazgatóról szól a történet, akinek ellaposodott már a házassága, nem leli örömét benne, később a semmiből az utazása során megismerkedik egy szemrevaló előkelő nővel, akivel kezdenek úgy összehangolódni, hogy ennek hatására ez a házsártos banki ipse újjászületik, a mennyországban kezdi érezni magát. Annyira egy hullámhosszra kerülnek útitársával, hogy közös lakosztályban töltik az idejüket, Ritz hotel színvonalú hodályra gondolj. Együtt mennek vásárolni, kéz a kézben töltődnek fel vakációjuk alatt. Ráadásul még este eltáncikálják a két emblematikus musicalistentől, Fred Astairetől és Ginger Rogerstől az egyik produkciójukat- lapozd fel őket, semmi görcs nem volt a mozgásukban, makulátlan folyékonysággal lépkedtek- micsoda összehangolt mozgásműveltséggel rendelkeztek. Figyeltem szereplőinket, és szembesültem azzal, hogy Mondy milyen gálánsan, beleérzően vezette partnerét.
Előtte felemelő volt látni az állomás kavalkádját, a vonatozást, a zötykölődést, azokkal a vonaton lévő kabinokkal, a 80-as évek régiességével megfűszerezve, mert akárhogy is nézzük, bizony abban is van valamiféle varázs. Elmondhatjuk, hogy ez a kettő szereplő lett központba állítva, az ő párbeszédeik, helyzeteik adagolják számunkra a gondtalan kikapcsolódást. Clio Goldsmith-el a másik élen, micsoda alakkal bírt korszakában ez a spiné, milyen testtel rendelkezett, mikor szétterült azon a hatalmas ágyon, akkor szemrevételezhettük idomait. Mégsem kapott sok „A” listás szerepet, inkább erotikusabb töltetű kisebb alkotásokra irkált alá, abból élt, amit kapott a Jóistentől- lehet valahol rajta ezért pálcát törni, de én nem bánom, mert ide szörnyen illett. És amúgy hozzáteszem, hogy meglepetésre színészileg is remek módon adta alá a lovat Pierrenek. Továbbá, akit muszáj megemlíteni, az nem más, mint a legendás olasz színésznő, a tunéziai születésű szépség, Claudia Cardinale, aki hiába kezdett már idősödni, 44 évesen játszott, mégis mindig is volt JELENLÉTE a képernyőn. Bár itt vissza lett szorítva szerepe, csak a végére kapott fókuszt, de milyen jól tették, hogy engedték kibontakozni, mivelhogy megmutathatta, hogy mi rejlik valójában benne. A finálé perceiben megcsillogtathatta a nőies külső adottságain túl a színészi vénáját- az utolsó felvonásban láthattad, hogy miért is titulálták annak akinek.
És figyelem, aztán a közepétől erre a filmre megérkezik az ámulatba illő helyszín, ami Olaszország északi régiójába kalauzol el minket, azon belül is a turizmus fellegvárába, a csodás Velencébe. Gigantikusan mutat a táj, a Szent Márk tér nyüzsijével, esti fények szintúgy, direkt vették még a turistákat is, ahogy fotózkodnak, azért, hogy minél valósabb képet kapjunk a város légköréről. Majd erre leginkább rásrófol az, amikor a hotelből kinéz Clio, a napsütötte kikötő, a tenger tárul szemünk elé, a velencei gondolázás, itt nincs elcsalva semmi, mert tényleg ezen a helyszínen forgattak- mintha Te is ott nyaraltál volna velük, valami ilyesféle érzést áraszt beléd és aligha kell több egy ilyen érzésnél. Na és az egyéb üde színfolt, Jacques Francois, tudod az a szemüveges, parókás, minden lében kanál bácsi, azokban a különféle mókás helyzetekben, azzal a szeleburdi kiscsajjal, amiket összehablatyolnak közösen- hát az valami pusztítóan jó, még feljebb tornázták az amúgy is pazarnak mondható perceket.
Ha választani kellene az ősidőkből vígjátékot, akkor a Széplány Ajándékba az elsők között szerepelne.

2. Arturo professzor (2016-08-18 17:20.21)

Magyar moziprömier:1984.nov.22.

1. Bmano (2014-11-09 19:33.23)

Nem tudtam mit várjak ettől a filmtől, de valami könnyedre vágytam. Aztán annyit nevettem rajta, pedig nem az a bomba vígjáték, de felettébb szórakoztató volt. Küzdelmes napok után ez jól esett. Ennyi év távlatából is még mindig hatásos és egy kortalan film. Én csak ajánlani tudom.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	somliv, 2022-03-09 16:05	3 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Széplány ajándékba adatlap

Eredeti cím: Le Cadeau

Évszám: 1982

Rendezte: Michel Lang

Szereplők: Pierre Mondy, Clio Goldsmith, Claudia Cardinale, Jacques Francois, Cecile Magnet...

További információk

Szereplők fórumai

- Claudia Cardinale - Vélemények

- Claudia Cardinale - Adatlapjáról hiányzó filmek

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk

Kosarad tartalma:
Bud Spencer - Seriff és az idegenek Antikvár - Kiváló állapotú (DVD)	\|	2999 forint	\|	Kivesz
Szállítási díj	\|	1299 forint
* 999 forintra csökkentett szállítási díj legalább 10.000 forint rendelési érték felett!
* Ingyenes szállítás legalább 20.000 forint rendelési érték felett!
Összesen: 4298 forint