Nem tudom igazán, csalódás volt e vagy sem, mert annak ellenére, hogy semmi újat nem mutatott egyik film sem a "harag" történetből, mindkettő szórakoztatott. Mindkét film egyformán tetszett. Külön külön mindkét film jó, de a Túl A Haragon folytatásként azonban számomra már gyengébb, mint az előzmény. Ki gondolta volna, hogy a lelketlennek tűnő jakuza majd elvekre is hivatkozik és még bocsánatot is kér korábbi tetteiért?! Ami számomra inkább komikus volt, mint drámai, az a majd négy órán keresztüli én ellened, te ellene, mert mi ellenetek és ellenük, azaz a hierarchiaért folytatott háborún kívül semmi egyebet nem láthattunk, csak azt, hogy a jakuzák élete másról nem is szól, csak arról, ki legyen a megaboss. Ez a történet persze erről szólt és nem konkrét ügyekről, melyek szintén ugyanúgy részei az alvilágnak. Én sajnáltam, hogy legalább egy kicsit nem vonatkoztatott el a film attól, ki, kinek a székébe ül. Mindenesetre magával ragadott mindkét film. Izgalmasnak, szórakoztatónak találtam annak ellenére is, hogy az egész sztorit átkonvertálható szappanoperába, csak ez mégis csak fiúsabb, mert itt nem kisírják magukat a szerelmükért, hanem kiloccsantják egymás agyvelejét. Összességében a léc még mindig odafenn és ebben Kitano nem okoz csalódást.
|