Megtörtént esetről van szó: a XIX. század végén egy vakon és süketnémán született kislányt, Marie Heurtint szülei egy süket lányokkal foglalkozó zárdába adják. A kommunikálni képtelen, elvadult lányt egy fiatal apáca veszi a szárnyai alá, és elképesztő türelemmel kezdi okítani úgy a jelnyelvre, hogy a lány természetesen nem lát, így a jeleket a tenyerén mutatja meg vagy máshogy érzékelteti vele. Az áttörésre hónapokig kell várni, és Jean-Pierre Améris rendező sem sieti el a történetet, odafigyel főszereplői minden rezzenésére, de teszi ezt anélkül, hogy érzelgős vagy szentimentális lenne – ahogy ennek ellentétébe sem csap át.

A játékidő végéig nincs rideg elöljáró, kegyetlen bürokrácia vagy váratlan szörnyű fordulat, amivel hőseit kínozná, de nincs is erre szükség, a finom eszközökkel a legtöbb munkát a két főszereplőre, az újonc Ariana Rivoire-ra,és a fiatal apácát alakító Isabelle Carré-ra hagyja, akik fantasztikus munkát végeznek. Érdemes figyelni arra, hogyan tágítja ki Améris szereplői világát a fény és a hangok ügyes használatával, ahogy egyre többet tanul meg Marie. Bár mindez egy zárdában, fityulás apácák között játszódik, a Marie története, amely sok szempontból Francois Truffaut A vad gyerek című klasszikusának társdarabja, nem afféle kimódolt „térítőfilm”, hanem mindenféle érzelmi manipulációtól mentesen mesél el egy egyszerű, mégis megrendítő történetet, és nem véletlenül nyert díjat a Locarnói Filmfesztivál versenyprogramjában. (forrás:Est.hu)

3. 1zsuzska (2015-04-14 09:57.39)

Lenyűgöző alkotás. A szereplők, történet, muzsika számomra mind-mind napok múlva is emlékezetes.

Csak jövünk-megyünk, lökdösődünk, karrier reménytelenségében is tülekedünk, céljainkért eszközeink tárházát használva lépre csalunk, ordibálunk, szomorúságunkban tenger morajlását, Mozart muzsikáját, volt szerelmeink suttogását imagináljuk, igéző tekintettel becserkészünk, gyönyörű orgánummal andalítunk, szerelmes levéllel megigézünk, harsány tarkával , meghökkentő formákkal művészieskedünk, a XXI.század inger elárasztásában boldog-boldogtalanul a lemaradás félelmétől verejtékezve, lihegve trappolunk.

Megállj. Figyeld Marie belső csendjét,
ahogyan tanul és tanít. A szeretet különös, finom eszközeivel hódít, csendesít, szelídit, gondolkodtat.

Ajánlom a filmet...

2. Kultfilm2 (2015-04-12 07:18.36)

Tegnap néztem meg a Művész moziban a MARIE TÖRTÉNETE című francia filmet. Még most is a hatása alatt vagyok. Pedig nem robbantanak fel benne autókat, hidakat, nincs miért kirakni a 18-as karikát, nincs trágárság, csupán a szeretetről, küzdelemről és egy süketnéma, vak kislányról és egy fiatalon elhunyt apácáról szól. (Korunkban, amikor gyakrabban rendeznek olimpiát, mint olyan filmet, ahol egyházi személyek nem negatív színben vannak feltüntetve.) A "lélek zuhanyzása" ez a tiszta és egyszerűen szép film. Azaz nem csupán film. Ha megnézed, többé nem az leszel, aki előtte voltál.

1. Kultfilm2 (2015-04-11 21:01.38)

Nagyon szép filmdráma, az utóbbi évtizedekben alig készült ilyen mélyen emberi film. Azt hiszem, aki megnézi, egy kicsit másként fogja látni a saját életét és a többieket is.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Oriza triznyák v.., 2024-01-28 12:47	5 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Marie története adatlap

Eredeti cím: Marie Heurtin

Évszám: 2014

Rendezte: Jean-Pierre Améris

Szereplők: Isabelle Carré, Ariana Rivoire, Brigitte Catillon, Noémie Churlet, Gilles Treton...

További információk

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk