Elpuskázott lehetőségek sora.
Féltünk, alkalmatlannak gondoltuk magunkat, nem küzdöttünk, nem álltunk ki magunkért és kapcsolatainkért, hanyagoltuk a beszélgetéseket, kikerültük a problémákat, belefáradtunk, belefásultunk az egyhangú mindennapokba, nem vettük észre, hogy frissítésre lenne szükségünk, etc- Igen, erről szól valahol az élet is.
Shawn Levy csinált nekünk egy vígjátékszerűséget, mely drámaibb mélységekbe is elvisz minket. Középpontjába állított egy figurát, akit Jason Bateman alakít. Ezt az embert megcsalta a neje, ezért az ő reményvesztettségét, fásultságát, kiégettségét követhetjük nyomon. Nem is játszott rosszul, bár személy szerint előtte csak vígjátékokban láttam, műfajilag ez is olyasmi, de itt a drámai részek többször is tiszteletet tesznek. Úgy éreztem, hogy néha álmodozik és nincs a szerepében, néha pedig megrázta kicsit magát. Vannak a való életre nézve is igaz mondatok, mikor például a tetőn beszélgetnek a felek. Közben az összeverődött családot láthatjuk otthonukban, akiknek az életpillanataiba, kálváriájukba kapunk bepillantásokat, sokszor humorosabb köntösbe ágyazva ezt. A család összetartója, Jane Fonda, akinek nem lehetett nem észrevenni jelenlétét. Adam Driver hozta a tojok mindenre kaliberű csávót. Tina Fey sem szürkült el a többiek mellett, egyensúlyban volt velük. Mégis sokszor éreztem a film hangulata ellenére azt, hogy lehetne sokkal jobb, nincs igazi ereje, és csomó jelenetet levágtak, nem vitték tovább, ez sokat levon az egész értékéből. Bateman tépelődései, nem tudom mi tévő legyek, hogy viszonyuljak újra a nejemhez mentalitását láthatjuk, melyet a kiváltó okok miatt megérthetünk, átérezhetünk. Bekerül a képbe egy régi jó barát, akit Rose Byrne alakít, vele az a gond, hogy keveset van képernyőn, ezért nem tud kibontakozni. Aztán a koris pályán lévő jelenetnél majdnem felcsillant valami, de mégsem teljesen. Vissza az időbe, a múltba, 83-ba, Cyndi Lauper klasszikusára, örökkévaló dalára, Time After Time-ra. Mikor nézed a videóklipet, akkor még inkább megérted mondanivalóját. Egy lány szomorúságát, fájdalmát, ahogy a vonat távolodik egyre messzebb és messzebb. Szól, sőt, visszhangzik a dal abban a hangulatos, kivilágított arénában. Csakhogy elcsapták sajnálatomra azt a jelenetet is, így hát befejezetlen munka maradt.
Jasont figyeltem, éreztem vannak határai az ürgének, mikor az érzelmeket kellene közvetíteni, akkor megragadt egy ponton, és ezt a pontot nem tudta átlépni. A vígjáték vonal sem olyan acélosan működik, már alpáriságba tendál helyenként, plusz azt vettem észre, hogy nincs olyan erős karakter ebben a filmben, aki úgy igazából belerobbantana az Itthon, édes otthonba.
Azért találhatóak ebben a moziban értékek, ezért összességében a nézhető kategóriát erősítik.

3. Tomiboy* (2018-11-10 12:00.58)

Imádtam minden percét! Nem értem, miért van így lepontozva. Ez egy fantasztikus film, kiváló színészekkel. Egy keserédes vígjáték hihetetlen atmoszférával, mindenképpen megnézendő.

2. Szmártyka (2015-10-12 19:01.17)

Nekem tetszett!!!! van mondanivalója az tuti!!!

1. Az utolso szamuráj (2015-05-22 19:39.07)

Nem rossz,csak klisés:a végére azért összejön valami meghökkentő:)
Erről a filmről sokat nem lehet írni,mert inkább meg kell nézni:ha jó hangulatban talál el,jól is fogsz szórakozni.Egész jó színészfelhozatal toporog a margón,és ők nem is okoznak csalódást,inkább az,hogy bizonyos ziccereket mennyire kényelmes,kiszámítható mód ütnek le,ezzel meg a nézőben fanyar ízt hagynak.
De,én nem bántam meg,ahogy a családi szekrényből potyogtak a csontvázak,néhol meg röhögni is lehetett.Akinél a film kimerül rendőrségi autók zúzása,kukifing poénok meg tini lányok vihorászásánál,hozzá se kezdjen.