Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD)

Escobar - Az elveszett éden (DVD)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Leszámolás Kis-Tokióban
- Film Café, 03:00

Őrült, dilis, szerelem
- HBO2, 03:21

Decemberi menyasszony
- Izaura TV, 03:55

Az erdő harcosa
- Mozi+, 03:55

Mosolyogj
- HBO, 04:06

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Jay Brazeau (71)

Ralph Fiennes (62)

Hector Elizondo (88)

Guido de Angelis (80)

Kamarás Iván (52)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

Portugál - Vélemények

A boszorkány (2015) - Vélemények

Micimackó: Vér és méz 2. - Vélemények

A 39-es dandár - Vélemények

Amelie csodálatos élete - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Portugál

Zak McNeil

Fórum - Férfiak, nők és gyerekek - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

15. Sakamaru (2018-03-24 15:16.49)

Tetszett mert megfogalmazta azt amit próbálnak elkenni túl nyálazni. Tetszett mert az ember ilyen egyszerű vágyak érzelmek ego viharában. A film nem is tudom. Lehet már túl öreg vagyok hozzá sok sok netes alkalmazás amit a filmben láttunk ahhoz képest, hogy közelebb hozná az embereket a családokat láthatóan inkább egy falnak felel meg.

Sandler filmjeit valahogy ezért is csípem emberiek.

14. HettyKing (2016-04-20 14:52.11)

Érdekes volt ilyen erőteljesen, túlzóan bemutatni, milyen is a mostani valóvilág köszönhetően az világhálónak. Így ebben a formában tudtommal erről film előtte még nem készült. Számomra beteges volt, de sajnos igen nagy alapul szolgált az, amiben tényleg élünk. A lényeg számomra az, hogy megtanuljuk okosan kezelni ezeket az informatikai eszközöket. Ezen van a hangsúly: ezek csak eszközök, amik eredetileg arra hivatottak, hogy megkönnyítse az életünket. Ennek ellenére mégis épp az ellenkezője történik, a kényelmes életünk előbb-utóbb, ha nem navigáljuk okosan a saját életünket, tönkretesz. Személy szerint én azt gondolom, hasznos dolog a sok-sok információ és a kommunikáció, de vigyázni kell, mi az az egészséges szint, ami még nem romboló hatású. A magamutogatással egyáltalán nem értek egyet, és a beteges szexuális vágyaknak is ez az melegágya: egyszerűen már nem elég semmilyen inger, egyre több és durvább kell. Kurvákat nevelnek (vagy épp nem nevelnek) a mai szülők a lányokból, olyat tesznek és úgy, amit igazából nem is akarnak megtenni. Befelé forduló és kiábrándult fiúkat nevelnek, akik nem érzik jól magukat ebben a világban. Menekülnek. Ezek most nyilván sarkos példák, de valahol igazak. Szegény mai gyerekek, sajnálom őket, őszintén!

A film csetes, képernyős megoldása kifejezetten tetszett, azonban a keretszerkezetével nagyon nem értek egyet, nem sok köze volt a film tartalmához. Valahogy úgy éreztem, nem illet oda.

Amit le lehet szűrni, kell szülői fegyelem és odafigyelés, de mértékkel. Nem vagyok még szülő (bár már igencsak benne vagyok a korban), de talán egy őszinte beszélgetéssel, illetve logikailag meggyőzéssel szerintem többre mennek a szülők a mai világban. Korlátokkal úgy, hogy ne vegyék el a gyerekek teljes szabadságát.
A webes magamutogatással, kurvás pózolásokról és egyebekről meg teljesen le kell állítani a lányokat. Előre félek, mi lesz, ha nekem lányom lesz... Nehéz feladat a szüli nevelés a mai korban pláne úgy, hogy gyereknevelés mellett dolgozol, a gyereket különórákra járatod, stb. Az én időben senki nem járt különórára, az osztályban kb. 4-en jártunk zeneiskolába. Mindenki más suli után tanult vagy játszott a szabadidejében. Ami van, az nem normális.

Visszatérve a filmre - nagyon elkalandoztam -
egyszer talán érdemes megnézni ezt a mozit, de engem nagyon lehúzott, undorodtam az egésztől, és valahogy nem éreztem, van kiút ebből a pöcegödörből. Mindenesetre érdekes alkotás.

13. Törölt felhasználó (2015-06-15 22:15.43) - (válasz Chris Co 12. hozzászólására)

"A felnőttek ennyire sötétek", na itt a lényeg.:-)

Nekem még nem volt szerencsém hasonlóan mélyreható tanulmánycsomaghoz így filmileg, valószínűleg ezért maradt ki a lerágott csont érzés.:-)

Oksa és viszont.:-)

12. Chris Co (2015-06-15 22:09.39)

- (válasz Törölt felhasználó 10. hozzászólására)

Lehet, igazad van és én gondolom hibásan. Olvastam a filmről, a témáról, a kritikákról és azok után néztem meg a filmet. Nekem kellemes meglepetés volt, mert rosszabbra számítottam, de nem tartom kiemelkedőnek vagy különlegesnek. A különbség épp ott lehet, amit írtál, hogy téged elgondolkodtatott a lehetséges megoldásokról és végkimenetelekről. Engem ez a film nem erről, hanem a valóságos időről gondolkodtatott el, azaz a jelenről és ettől volt számomra élvezhető, hogy egy pillanatképet adott arról, ami manapság zajlik ebben az agyon kulturált nyugati társadalomban. Amúgy meg szerintem már lerágott csont. Nem látod sötéten és pont ez a lényeg, hogy ha a felnőttek ennyire sötétek, akkor mi a lótúrót várjanak a gyerkőcöktől. Én is inkább Guild Wars-szal játszanék vagy az új Doom 4-gyel.:)
Várom majd a linket. Addig meg pusszancs!:)

11. Törölt felhasználó (2015-06-15 21:17.37) - (válasz Törölt felhasználó 10. hozzászólására)

Ez borzadványos lett, de remélem érthető is egyben...:-)

10. Törölt felhasználó (2015-06-15 21:15.27)

Ejnye, ejnye, előbb a tánc, aztán a kép?:-) Merész fiú vagy te.:-)

Tudod, abból a szemszögből nézve nem tudok igazat adni neked, hogy ez a film kifejezetten a világháló emberekre és kapcsolatokra gyakorolt hatásáról próbált elmondani néhány nagyon is jellemző példát és talán egy pöttynyit még el gondolkodtatott a lehetséges megoldásokról és végkimenetelekről. Mivel specifikusan csak és ez a probléma állt a középpontban, nem gondolnám, hogy akár még csak említés szintjén is meg kellett volna emlékezniük a világ bármely más szegletében fellelhető gondokról és bajokról. Nyilvánvaló, hogy azokon a helyeken, ahol még csak nem is ismerik a számítástechnika minden áldását és átkát, egészen más miatt szenvednek az emberek és a gyerekek, de gyakorlstilag mindegy is, hogy a nyomor vagy a jólét szüli ezeket a gondokat, a vége mindig ugyanazt eredményezi: egy rakás lelkibeteg felnőttet, akiknek esélyük sincs arra, hogy egy maguknál jobb és erősebb nemzedéket hozzanak létre és neveljenek fel. Vagy csak én látom nagyon sötéten?

Itt most nem tudok linkelni (akkorát):-) képet, de ami késik, az nem siet.:-)

9. Chris Co (2015-06-15 20:46.55)

- (válasz Törölt felhasználó 5. hozzászólására)

Nézd, én megbocsátok, de cserébe kérek miniszoknyás rúdtáncot!:) Szerintem sem volt gáz, csak amit most írtál, hogy mit mi előzött meg, abban látok némi űrt. Világháló meg számítógép nélkül is deviáns családi konfliktusoknak lehetnénk szemtanúi, csak mostanában divatos mindent ráfogni az internetre, a mobiltelefonokra, azaz a megváltozott körülményekre és azok hatásainak ártalmaival felerősíteni azokat a problémákat, melyeket amúgy a ránk erőltetett kényszer együttélések, családmodellek és egyebek okozzák az általunk táplált ideák általi csalódottságot. A gyerekek ettől viszont kivételek (ők még kevésbé fertőzöttek). Nem csoda, hogy a Guild Wars jelenti számukra a vv-t. A mélysége a kölcsönös együttélés konfliktusainak szerintem ettől azért messze van. "de olyan vagyok" - Mutasd, milyen vagy?:) Kérem a fotókat!

8. Törölt felhasználó (2015-06-15 20:30.35) - (válasz Chris Co 7. hozzászólására)

Na de miből válasszon az a fiatal, akinek tonnaszám ezt tolják az érzékszervei elé? Ezért lenne szükség a minél több, "minőségi" együtt töltött időre, olyan emberekkel, akik a kütyüjeik nyomkodásán kívűl máshoz is értenek, de az ilyeneknek rendszerint nem érnek rá, mert elfoglalja őket az, hogy megpróbálnak fennmaradni a rendszerben, ami meg ennek köszönhetően egyre szarabb. Szóval körbe körbe pörgünk, csoda, ha ilyen szédültek vagyunk?:-)

7. Chris Co (2015-06-15 20:20.52)

- (válasz Törölt felhasználó 4. hozzászólására)

Igaz, de ezekből a farokhosszokból meg műmellekből Niagarát lehet rekeszteni.

6. Törölt felhasználó (2015-06-15 20:11.54) - (válasz Törölt felhasználó 5. hozzászólására)

(És különben is, egy agyrém erről a szarról írni, úgyhogy ez csak a csálé agymenésem egy része...:-) )

5. Törölt felhasználó (2015-06-15 20:07.20) - (válasz Törölt felhasználó 4. hozzászólására)

Basszus mondat közben sikerült elküldenem, mentségemre legyen mondva egy kölcsöntabletről rovok, és néha előfordul a bėnázás...:-)

Na szóval visszatėrve a felszínesség vádjára: szerintem annyira nem volt gáz, mert nem egyik percről a másikra történtek ezek a szakítások, mert mindegyiket egy jó adag lelki és testi tusa előzött meg. Ebből a szempontból nem éreztem hiányosságot, tekintve, hogy minimum négy szálon futott a történet, ezért inkább néha zavarosnak tűnt, de semmiféleképpen sem hiányosnak. De persze az sincs kizárva, hogy nálam van a hiba.:-)
(Bocsi, hogy a múltkorira nem válaszoltam, de olyan vagyok, mint köszvény, csak rossz időben szaggatok...:-) )

4. Törölt felhasználó (2015-06-15 19:58.34)

Nagyon profi vagy, ha csak így csìpőből nyomod az átfutást...:-) /fú' micsoda egy képzavar:-) /

Úgy véltem, enyhén szólva is sok, amit elözőleg leírtam, bár igaz, ami igaz, maradt még pár sorra való.../megvettem az összes fellelhető betütésztát a régióban:-) /

Hogy érdemben is válaszoljak az ìrásodra, az első, ami szembevágott a szenvedélyek megváltoztatásáról szóló megállapításod volt. Szerintem a dolog ugyanis nem ennyire egyszerű. Gondolj bele, ha nem lennének szenvedélyeink, mire építene számtalan, sikeresnek mondható "ágazat"? De ezen felül is ott van az, hogy mennyire vagy elhatározott, vagy hogy képes vagy-e egyáltalán szakítani a szenvedélye(i)ddel? Minden szenvedély valamilyen belső szükségletből ered, és általában valaminek a pótlására szolgál. Olyasmi, mint a kisbaba számára a cumi, ami "vészhelyzetben" megnyugtatja a kicsit. Elvenni tőle külön tortúra, és nincs ez másként egy viszonylag értelmes felnőtt ember esetében sem, ha valami olyasmitől akarod őt megfosztani, amire -érzése szerint- halálosan nagy szüksége van.
Persze valójában az, ami ilyenkor hiányozni szokott egy ember életéből az egy, vagy több másik ember, mert társas lények lévén igencsak szükségünk van a -lehetőleg-pozitív visszajelzésekre és megerősítésekre. Pont ezért fordulhat elő ebben a mostani, eltévelyedett értékrendű világban ez a rengeteg jellem-és lélekbeli eltorzulás, ugyanis a példaképeinket már nem azokról mintázzuk, akik "valódiak", hanem sokkal inkább a talmi percemberek számítanak etalonnak, akik harsány valójukkal elárasztják a virtuális világ minden felületét. Vagyis nincs értékelhető teljesítmény, hacsak nem a decibel, a farokhossz vagy a műmell cm-ben mért nagysága számít.
Ebből a szempontból pedig egyáltalán nem tűnt felszínesnek a film,

3. Chris Co (2015-06-15 18:20.10)

Tovább írhattad volna, mert felettébb érdekes dolgokat írtál (Hát, engem nagyon zavar a helyesírás filmes fórumon, mert ez amúgy fontos szempont, de szoktam kötekedni, ha valakinél elfogy a tartalom és csak ezzel tud érvelni, csak, hogy ne maradjon alul a publikum előtt:)), igaz, most csak gyorsan átfutottam rajta, mivel még meló van közben (Bocsi!:))! Most csak röviden : Amit idéztél tőlem, annál számomra is több olvasata volt a filmnek, többről is szólt, de egy fórumos vita kellős közepén körmöltem valamicskét és igaz, nem sok lényeges dolgot írtam a filmről. "Computericus körítés" nélkül számomra a sokszor agyonismételt jelenségek nem jelentettek újdonságot. Filmekben korábban számtalanszor találkozhattunk ezekkel a konfliktusokkal, de ha már előkerült a "homo computericus sajátja", azzal én nem feltétlen értek egyet. Csak egy példát említenék, mondjuk a homo kábítószerfüggőket (csak az még ártalmasabb és persze azért nem annyira a többség problémája, mivel illegális és a beszerzése problémásabb, drágább, mint egy számítógépes játék, viszont az általad írt hatások jóval erősebbek, mint amire utaltál, azaz a homo kockafejűekre. Ezért is írtam, hogy a hiba nem a készülékben van, mint akár virtuális valóság, drogok, szőlőlé és egyebek. A vásárlási, fogyasztási kényszert sem lehet egyértelműen csak a multinacionális nagyvállalatok nyakába varrni. Ja, és még a sztereotípiákról egy keveset. Azért nincsenek barátai és azért boldogtalan, mert foci helyett az online játékot püföli. Csak megjegyzem, Guild Wars nélkül is többen nézik a meccset, mint művelik azt. Nekik csak azért vannak barátaik, mert egy szobából nézik? Nagyon sok olyan dolgot leegyszerűsít a film, mely nem mutat rá igazán a valós problémák összefüggéseire. Én egy könnyed, szép, magyar kifejezéssel élve lightos mozinak tartom a Men Women-t. Van tanulsága, átérezhető, csak sajnos ez is olyan, mint a legtöbb manapság propagált film, melyeknek nincs igazi mélységük, hanem csak a felszínt súrolgatják, kefélgetik. Hasonlításképp, gondolom, te is találkoztál már számtalan olyan filmmel, melyben a probléma megoldása, azaz szakítani a károsnak vélt dolgokkal egyértelmű és sok esetben gyors és egyszerű megoldásként funkcionáltak. Na, a mindennapi élet nem minden esetben igazolja ezt. Nem csak elhagyni lehet a függést, hanem felcserélni is, de persze mindig az a helyes, ami amerikai import, hogy változtass, valósítsd meg önmagad, hagyj fel a rossz dolgokkal...Kissé már unalmasnak találom ezeket a sugallatokat (pl: anno az általam is kedvelt R. W. filmekben hallottakat). Nem sznobizmusból vagy menőzésből szeretem például Bergman filmjeit, hanem, mert ahhoz eléggé leáskál, hogy objektívebben ítéljük meg a minket befolyásoló külső környezetet. Szóval, a felesleges szófosásom miatt sem írtam többet a filmhez.:)

2. Törölt felhasználó (2015-06-15 15:49.25)

Hát, kedves Chris, (tudom, háttal nem kezdünk mondatot, de hidd el, szemben ülök a képernyővel:)) ezúttal nem tudok teljes mértékben igazat adni neked, pedig jócskán volt találat a mondandódban. Csakhogy itt, legalábbis az én olvasatomban, nem pont és csupán a "bennszülött és a turmixgép" összefüggéséről mesélt a film, hanem jóval többről is...

Mondjuk arról, hogy ebbe a kiüresedett életünkbe még ezzel a fene nagy világhálóval sem tudunk igazi tartalomfogást meríteni. Ugye milyen óriási /és látszólagos/ ellentmondás? Minél szélesebbre van tárva az ajtó, annál kevésbé tudsz átjutni rajta... És ráadásul minél több időt töltesz a virtuális térben, annál jobban elveszel a való világban... (bocsánat, az I/2. személy nem személyeskedés:))

Ezt a modern kori homo computericust én leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy az érzelmileg félbéna rejtőzködő, aki a virtuális világban ugyan tökéletesen (?) ki tudja magát fejezni (akár még, vagy leginkább ordenáré módon is), de ha face to face (na jó, szemtől szembe) kerül valakivel, akkor egyszerre csak kifogy a szókészlet, mintha mindaz a kommunikációs készség, amivel rendelkezik, a kezébe csúszott volna a hangképző szervei helyett. Márpedig, ha elvész a beszédre való képesség, az meglehetősen kellemetlen, mert a mimika és a gesztikulálás csak rásegít a mondanivalóba sűrített érzelmek kifejezésére, ám ha valaki olyan, mint a pókerarcú sült hal, az úgy jár, mint a néma gyerek, akinek anyja sem érti a szavát... Ez a rohanó világ meg nem pont arról híres, hogy órákat áldozna valaki is arra, hogy megpróbálja megérteni a másikat.

Persze most nagy hirtelen eszembe jutott egy csomó minden, Müller Pétertől kezdve a legkézenfekvőbb megállapításokig, de mivel ez a film témájába is vág, talán nem tekintődik off-nak. (ha igen, akkor is teszek rá :):))
Müller Péter most arról a kijelentéséről ugrott be, amit egy vele készült riportban olvastam, ahol azt mondta a kérdezőnek: "beleszeretek abba a nőbe, akivel beszélgetek". Nyilván ez egy hosszas párbeszéd esetén valósulhat meg, és nem tíz deka párizsi megvásárlásának a kapcsán, de teljesen hihető és életszerű, hiszen ahhoz, hogy megismerj és elfogadj egy másik embert, szükségeltetik a gondolatok szavakba öntött cseréje is. Még akkor is, sőt, akkor igazán, ha egy nagyjából ezer éve működő kapcsolatról van szó. (múltkor hallottam a sztorit az egymást végtelenül unó párról, ahol a férfi kijelentette, hogy ennyi idő után, amikor hozzáér a feleségéhez, olyan, mintha a saját seggét fogdosná... - gondolom itt a felek közti kommunikáció is hasonló szinten, azaz a "már a gondolataidat is ismerem, nem is kell, hogy megszólalj" szintjén szokott zajlani...)

Vagyis értelemszerűnek tűnik az, hogy előbb-utóbb minden kapcsolat ellaposodik, vagy kiüresedik, vagy a kettő egyszerre és vannak változatok is.:) Mondjuk részemről csak a hazugságot nem tudom megérteni, ami nagy kegyesen egyben tart egy már semmire sem jó kapcsolatot is. Mert persze elég baj már az is, ha egy férfi eljut egy kapcsolatban addig, mint szegény politikus (!) a dutyiban, miszerint "eddig a feleségem volt a jobb kezem, most a jobb kezem a feleségem", és az sem válik egy kapcsolat előnyére, ha az unatkozó és elhanyagolt nő keres magának házon kívüli elfoglaltságot, vagyis az igény mindkét fél részéről ugyanaz, de a megszokás olyan vastag bevonatot képez közöttük, ami lehetetlenné teszi a közeledést, de akkor könyörgöm, mi a francnak kell konzerválni ezt az állapotot? Na ja, a gyerekek.... De azok se nem hülyék, se nem vakok, legfeljebb csak mélységesen bizonytalanok és sebezhetőek.
A szülői példa, ami lehet követendő vagy elrettentő, mégiscsak egy példa, ami nem biztos, hogy meg tudja menteni a kamaszt a saját tévedéseitől, aki idejének nagy részét a virtuális világhálóba gubancolódva tölti. (és már megint: hol a beszélgetés, a meghallgatás, az egymásra figyelés?)

Mint láthatjuk:), jól és okosan szeretni piszok nehéz munka, de mivel emberből valók vagyunk, senki nem is várhat tökéletességet. De a baj nem is itt kezdődik, hanem ott, hogy meg sem próbáljuk, de ez megint csak a homo computericus sajátja: a virtuális térben olyan szinten elveszik az egyén, hogy már nem is találja meg önmagát, csak akkor, ha a való világban akkora önzéssel kompenzál, amekkora eltakarja előle a többi valós embert... (a figyelemre és szeretetre éhes ÉNke, aki nem tud rájönni arra, hogy hol a hiba, amit mindig önmagán kívül keres:):))

Vagyis egy rakás kérdést felvet ez a film, részemről mindenkivel megnézetném, aki kapcsolati válságban szenved, vagy kamaszkorú gyerekei vannak, vagy egyszerűen csak a kelléténél több időt tölt a virtuális világban (vagy úgy egyébként is, csak érdekli a téma). Nem azt mondom, hogy nem untam imitt-amott (néhol kicsit valóságshow jelleget öltött a film), de a végső igazság azért benne volt a történetben: csak azt hisszük magunkról, hogy hű meg ha, aztán "látjátok feleim szümtükkel mik vogymunk" - isa .... (nem írom tovább, még valaki meg talál sértődni :):))

1. Chris Co (2015-06-13 21:32.34)

Kellemes csalódás volt ez a kissé egyoldalú megközelítése a zemberek és az információs társadalom közti viszonynak. Boldogtalan emberekkel és melankolikus zenei motívumokkal, azaz hatásvadász elemekkel körbefont történetet láthatunk, melynek szereplői keresik az utat, meg azokat, akik őket akarják:) Kissé morbid a hasonlat, de nem a turmixgép tehet arról, hogy a bennszülött nem rendeltetésszerűen használja. Úgy gondolom, a hiba a felhasználókban keresendő, nem a gépházban vagy a mobil készülékekben. Amit kritizálunk sokan, az mégis el vezetett ahhoz a gondolathoz, ahhoz a "halványkék pöttyhöz"...no meg Carl Saganhoz.:) Nálam csak ezért nem teljes az öröm, mert globálisan mégis csak mi vagyunk marhák és ezzel együtt jelentéktelenné is válunk egy fejlődő civilizáció bizonyos korszakában, melynek persze mindannyian részei vagyunk, tehát mégsem annyira jelentéktelenek és nem is tesz jót, ha kozmikus fontosságú kérdésekben keressük az értelmet (Mi van?), azaz, a saját céltalanságunk válaszait, viszont tanulságként ott marad a kis morzsa, hogy ne vidd túlzásba a Guild Warsot és nem csak anyukáknak intés, hanem a világhálót használóknak egyaránt, ha eddig még nem tudta volna a néző, mindent látunk, hallunk, ellenőrzünk. Szerintem egy hamisíthatatlan amcsi egyszer nézős, majd felejtős mozi. Nem vígjáték, dráma!!!