Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

A kétségbeesés órája
- Viasat3, 23:20

Más világ
- AXN, 23:20

Az ártatlanság kora
- TV4, 23:45

Mindenképpen talán
- Direct One, 00:00

Dermesztő hajsza
- Mozi+, 00:30

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Danny DeVito (80)

Martin Scorsese (82)

Stephen Root (73)

William R. Moses (65)

Sophie Marceau (58)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

Valami különös - Vélemények

Gladiátor 2. - Vélemények

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

A bérgyilkos (1991) - Legjobb szövegek

Vicces képek

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Kriegerin

Alina Levshin

Fórum - Akihez beszél a föld - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

10. Marko76 (2015-09-18 19:49.26)

Hú, az a pap az elején...

9. Az utolso szamuráj (2015-09-14 16:19.19)

Russel Crowe rendezői bemutatkozása bár nem teljesen egyenletes,ám mindenképp figyelemre méltó.Sok helyen a film bojkottjára hívták fel az embereket-értve alatta,a törököket afféle áldozati bárányként mutatják be-ám ettől független vannak értékei,sőt Crowe a drámákat is meglepően jól tudja "adagolni",továbbá egy másik kultúrához figyelmesen és tisztelettel közelít.
A történet -mely egy Magyarországon nem kiadott regény alapján íródott-szerint egy apa elindul az első világháború egyik legvéresebb csataterére,hogy 3 halott fia testét megkeresse.Crowe hozza azt a minőséget,amit már hosszú évek óta megszoktunk tőle,és mindenképp eredetiben érdemes végignézni a mozit,a hangját,annak dallamát soha a büdös életbe nem sikerült még visszaadni:az ausztrál színész ugyanis a hangsúlyozással,vagy a motyogásával is játszik.
Talán érthetetlen elsőre Olga Kurylenko választása török özvegynek-ukrán származású egyébként-mégis,a lassan színésznővé váló fiatal szépség meghálálja a bizalmat,és a férfi és az ő közte szárba szökkenő kapcsolatot,annak kulturális buktatóit is képesek mind a színészek,mind az alkotók csont nélkül bemutatni.A török származású aktorok legalább olyan erős alakítást tesznek le az asztalra,mint maga Crowe,és a forgatókönyv és a rendezésnek hála,egy csipetet be is mutatnak a kultúrából(főleg persze annak szépségéből,az árnyoldalakat kicsit kivetve)A film igazi ereje,ahogy bemutatja,két,akár ellenségnek is felfogható ember közt szövődhet barátság azért,mert mindketten képesek átnézni az ideológián,a szenvedésen,a holtakon,ahogy megpillantják a másikban az emberséget,bátorságot,nagylelkűséget-és segíteni vágyást.Meghökkentően visszafogottan tudja ezt Crowe érzékeltetni,az emberi kapcsolatok lassan épülgetnek,figyeli minden tégláját,noha persze szakítani kell időt az akcióra is,mégiscsak háborús filmet látunk.Amik a viszonylag kisebb költségvetés ellenére nem is néznek ki rosszul,bár tömegjelenetekre ne számítsunk.A pirotechnika...hát,olyan,amilyen.Ám hallatlanul megindító,erős drámai jelenet a három fiú sorsának bemutatása,különösen az eldördülő puskalövés miatt:a néző megérezheti,átérezheti annak a valóban látszólag esztelen,mégis oly sokszor erőre kapó és emberéleteket követelő fogalomnak gyilkos és könyörtelen precizitását,amit úgy hívnak,háború.Néha,mikor ilyen filmeket nézek,úgy érzem,hibázunk,mikor ostobaságként írjuk le:nem,"ő" mintha tudatosan törekedne minél nagyobb fájdalmat okozni megteremtőjének és életre hívójának,az embernek.A vége talán elkapkodott:ám Crowe rendezése,főleg úgy,hogy a legelső,igenis figyelemreméltóan erős,okos,mi több,nagyívű pár pillanatig.Nem lesz klasszikus,ám a magam részéről örülnék,minél többen fedeznék fel értékeit.A kávés dolog meg...finoman romantikus,lám,az ausztrál,valaha volt verőembernek ez is a zsebében van.Illetve,csészéjében.

8. Lokista75 (2015-08-24 12:18.01)

Nagyon szép film.

7. Törölt felhasználó (2015-07-30 13:31.45)

- (válasz Sötétszív 6. hozzászólására)

Hihihi, nehogymá' kimaragy a szórásból, a te véleményedet is várom.:) Kíváncsian. Női szokásból. Döncsél melyik a szimpatikusabb.:D

6. Sötétszív (2015-07-30 11:52.24) - (válasz Törölt felhasználó 5. hozzászólására)

A kíváncsiság női szokás. :D

5. Törölt felhasználó (2015-07-30 11:28.03)

- (válasz Iboris 3. hozzászólására)

Kénytelen nem vagy rá, és az sem garantálható, hogy annyira jónak fogod találni, mint én, de remélem, hogy tényleg tetszeni fog.:) Vidulni nem lesz okod, ám a szomorúság az érző szívű és gondolkodni tudó ember sajátja, és ez valamilyen szinten nagyon is jó.
Én köszönöm, hogy olvastál, és kíváncsian várom a véleményedet a filmről.

4. Törölt felhasználó (2015-07-30 11:21.00)

- (válasz Adam79038 2. hozzászólására)

A globális változtatásban egyetértünk, ám a tempóban nem. Senki sem figyel azokra, akik ezerrel kongatják a vészharangot: az utolsó utáni órákban vagyunk. Sajnos nem tudom a megoldást, mert ahhoz, hogy bármi, pozitív irányba történő elmozdulás történhessen az emberek fejében és értékrendjében kéne rendet tenni. Ami már csak azért is nehéz, mert "meghatározhatatlan" köröknek pont ez az érdekük, és amíg ők így gondolják, addig nem is fog érdemi változás történni. (megrögzött összeesküvés-elmélet párti vagyok, és valahol egy olyan "Pusztító" -féle "megcsinált" világot tartok elképzelhetőnek a nem is olyan távoli jövőben, persze az is lehet, hogy ettől csak sokkal rosszabb lesz minden - és mindenkinek szíve joga ezt károgásnak tekinteni, és szabadon röhögni rajta, attól még tényleg nagy gebasz van)

3. Iboris (2015-07-30 10:38.44) - (válasz Törölt felhasználó 1. hozzászólására)

Sajnálom, hogy igazad van. Szépen öszeraktad. Kénytelen leszek megnézni a filmet.... és valószínüleg nagyon szomorú leszek. Azért köszönöm az írásod!

2. Adam79038 (2015-07-23 20:11.12)

Az a szomorú, hogy igazad van. A globális változtatás szükséges,de vajon lehetséges!?Talán, apró lépésekkel...

1. Törölt felhasználó (2015-06-27 16:41.22)

Na persze tudtam, hogy ha valahol meglátom, úgyse lesz türelmem kivárni, hogy hozzáférhető legyen szinkronosan is... (de Crowe hangja amúgy is éteri muzsika a fülnek, a félangoltudású meg vessen magára, hátha kikel belőle valami )

Mit is lehetne írni Russel első, sajátkezű rendezéséről? Talán azt, hogy nem volt véletlen a számtalan díj és elismerés, és most nem az elfogultság igazítja kezem alá a billentyűn a betűket. Mert ez igenis egy roppant erős rendezői debütálás, ahol Crowe bepillantást enged az évek óta rátelepedett macsósági álarc mögé: aki eddig azt hitte, hogy a bunkóknak nincs lelkiviláguk, most rájöhet arra, hogy apaként ez a fickó valami igazán különleges. (ha nem erre akarta volna kihegyezni a sztorit, akkor simán beérhette volna egy Ryan közlegény megmentése-féle eposszal is, azaz senki ne mondja, hogy ez nem tudatos választás volt a részéről) Mert az, hogy tisztelgés az I. Világháború poklában -névtelenül- nyoma veszett ezrek előtt, csak az érem egyik oldala, a másik sokkal személyesebb, hiszen abban a pillanatban, amint néhány, jól behatárolható emberre lebontva kapjuk meg egy tragédia kórképét, sokkal inkább át tudjuk érezni a kétségbeesés és a fájdalom szívszorítását, mintha egy egész népcsoport, vagy egy nagy tömeg életben maradásért folytatott küzdelmét kéne végignéznünk.
(Érdekes lenne erről akár vitát is nyitni, mégis mitől van az, hogy amint felfedezzük a tömegben, hogy a másik is emberből van, vannak gondolatai, érzései, problémái, fájdalmai, sokkal könnyebben tudunk azonosulni vele és jobban megértjük a motivációit is. Talán a tömeg mérete az, ami félelmet vált ki az egyénből, de olyat, hogy nem lát mást, csak azt, hogy "ezeket el kell pusztítani, mert ha én nem teszem meg, akkor ők gyilkolnak le engem"?)

Tartalmilag nagyjából megegyezik az adatlapján szereplő leírással a film, de ebbe nem is érdemes belemenni bővebben. Inkább érdekesebb az, amilyen érzéseket kivált a nézőből. Engem, példának okáért (és amellett, hogy volt egy nagyon erős jelenete, ami heveny könnyezési rohamot idézett elő) leginkább a hiábavalóság kétségbeejtő érzése és az emberi ostobaság iránt érzett legmélyebb undor kerített hatalmába, és azt hiszem, lesz aki a véleményt olvasva erős késztetést fog érzeni arra, hogy "lehülyepicsázzon", én mégis vállalom a mondandómat: ide jutottunk azzal, hogy a férfiak irányítják a világot, és valahol nyíltan, valahol burkoltan, de a nőt még mindig valamiféle másodrendű lényként kezelik. Mert ugyan ki hiszi el azt, hogy az emberi fajnak szüksége van háborúkra (ó, igen, tudom, néhány évtizedenkénti "tisztogatás" csak fellendíti a technikát és a gazdaságot egy időre, hogy utána újabb hanyatlás következzen be, és kb. ennyit is ér az egész) a saját -szuperlatívuszos fajtája - fenntartása érdekében? Amikor az egyik népcsoport elhiszi magáról, hogy jobb, több, szebb, kiváltságosabb, mint a másik, na, akkor jön el az ideje annak, hogy a Halál beadja fenésre a kaszáját, mert hótziher, hogy beindul a bolt, és tuti tömeges lesz a pusztulás. És mindezt miért? Mert szebbek, jobbak, többek, okosabbak vagyunk a másiknál? Vagy mert "Isten", "Allah", a "Teremtő apámfasza" és még ki tudja milyen néven elhíresült, ám sosem látott entitások követelnek maguknak még több tiszteletet, amit különféle vallási vezetőkön keresztül nyilatkoztatnak ki? És minél manipulálhatóbb egy nép, annál jobban bele lehet húzni a szarba? És azt ki veszi észre, hogy a tömegek tulajdonképpen emberi egyedekből állnak össze, akik a harctéren, széttépett végtagokkal, az utolsó leheletükkel, azt az asszonyt hívják, szólítják, aki életet adott nekik? Ugyan, kit milyen hatalom ruházott fel arra, hogy elvegye egy másik embertől a létezés lehetőségét is? (sokféleképpen lehet megnyomorítani valakit, ebben az emberi faj olyan találékony, hogy ezen tulajdonsága aztán tényleg kiemeli az állatvilágból, hogy a szentség törné be a koponyáját annak a sok elfajzott, ferde, kiégett lelkű és kielégíthetetlen vadbaromnak, aki embernek nevezi magát)

Végtelennek tűnő eszmefuttatásom végül is összefoglalható lenne egyetlen mondatban is: "sok van mi csodálatos, de az embernél nincs deviánsabb állat a Földön".

A végére hagyott happy end -féleséggel Russel talán annak a súlyát akarta enyhíteni, ami a nézése közben szakadt az ember vállára, és persze újfent megkapjuk azt az örök érvényű igazságot is, hogy mindnyájunkat ugyanaz a napfény, víz és levegő éltet, és ha ezeket megpróbáljuk elvenni egymás elől, ugyanolyan nagy árat fogunk fizetni érte, mint bárki más, mert bizony sem jobbak, sem szebbek, sem többek, sem okosabbak és még kiváltságosabbak sem vagyunk egyetlen embertársunknál sem, csak még nem tudom, hány háborúba és életbe fog kerülni az emberiségnek az, amíg ezt az egyszerű tényt felismeri és elismeri.
Mert lám, az ausztrálok mérlege is 8709 halott és 19441 sebesült volt a Dardanellák ostrománál a -büszkén mondhatják ki - semmiért. Vagyis hogy is mondta Crowe? : "nem még több földért, hanem az elvekért harcoltunk." Milyen elvekért kiscsillag? Na erre nem ad választ egyetlen háborús film sem, még ha a legtökösebb fajtából való is.
De ezen nem is csodálkozom. Mert erre nincs józan magyarázat, csak az örök fallosz állandóan égnek nyomuló szobra, amely büszkén vezeti a pusztulásba ezt az egész elbaszott világot. Szóval jó, hogy vagytok fiúk. De az még jobb lenne, ha a bré és az egó szava helyett néha odafigyelnétek a ketyegőtök mondanivalójára is.