Lenyűgöző filmélmény volt, a színészek, a történet, a happy end a végén. Sajnos ma is aktuális a téma (lásd Trayvon Martin és sokan mások persze), de remélem egy nap valódi változások lesznek a jogaikban!

2. Dobsony (2020-03-30 16:01.50)

Jó voltam és vagyok földrajzból, de őszintén megmondva, fogalmam sem volt ki vagy mi az a Selma.
Olvastam a filmről, Martin Luther King polgárjogi harcos egyik, ha nem a legnagyobb tette rövidke, de annál ismertebb pályafutásában. Selma Alabama egyik kisvárosa, közel annak fővárosához, Montgomeryhez.
Innen akarnak indítani egy békemenetet, hogy tiltakozzanak a délen még mindig jelenlevő szegregáció és a feketék szavazatjogai érdekében.
King és segítői, követői az erőszakmentes tiltakozás híve, inkább az újságok, a média ami az Ő törekvéseit elviszi, megmutatja a világnak, ez tekintik fegyvernek, bármilyen atrocitás éri a négereket.
A film remekül megmutatja mindezt és a politikai kibúvókat az USA elnöke és vezérkara és az FBI részéről. Johnson elnök is csak vietnámi háborúval, a saját pozíciójával és minden mással el van foglalva.
A filmben nagy szerepet kap Tim Roth által megformált George Wallace, aki akkor és utána még párszor Alabama kormányzója volt.
A Taxisofőr című Scorsese remekmű elkészültét a Wallace elleni merénylet inspirálta.
Wallaceról még annyi, 98-as halála előtt bocsánatot kért minden feketétől a hatvanas évekbeli alabamai incidensekért, amiért nagyrészt ő volt a felelős.
Az alkotás egy nagyon erős 4-es, nem igazán lehet érteni ismeretlenségét.

1. HMáté33 (2015-06-28 17:27.12)

Vannak hálás témák, és vannak fontos filmek. Könnyű lenne hát egy-két kézlegyintéssel elmenni DuVernay kőkemény munkája mellett, sőt sokan meg is tették ezt egyébként Amerikában is, pedig elhangzott nem egyszer, mennyi aktualitása is van a filmnek. Martin Luther King és a polgárjogi mozgalom tevékenysége száz évvel a rabszolgaság eltörlése után zajlott, amikor már a szegregációt is megszűntették, sokan mégis az életükért küzdöttek, amikor a szavazati jogért szálltak síkra. Bár azóta újabb ötven év eltelt, a feketék elleni agresszió ma is létezik.
Tudom jól, hogy a többség már ezt a pár sort is unalmasnak tartja, nemhogy még végigszenvedjen egy két órás filmet, meg Magyarországon amúgy is maximum a pesti éjszakában találkozunk feketékkel, ők meg nem a rendőri agresszióra fognak panaszkodni, de úgy hiszem kár keresztülnézni a Selma-n csak mert egy bizonyos kisebbséggel foglalkozik. Vannak ugyanis hálás témák, de vannak néha irgalmatlan jó filmek, amiket ezekről csinálnak, nem véletlen például, hogy DuVernay neve azóta a legmagasabb körökben kerül említésre Hollywoodban. Nem véletlen, keze nyoma ugyanis meghatározó, Dr. King magánéletének bensőséges hangulata, beszédeinek szikrázó ereje, a politikai viták ingoványos ösvényei és az utcai események kétségbeejtő realitása precízen kimért adagokban érkeznek filmjében, a cselekmény pedig egy pillanatra sem ül le.
Szerettem, hogy DuVernay kerülte a pátoszosságot, hagyta, hogy a tények beszéljenek a régimódi, nagyívű, könnyfacsaró jelenetek helyett, de mindeközben úgy tudott tárgyilagos maradni, hogy filmje nem érzelemmentes leckefelmondás csupán. Bár a mozi bemutatásának időzítése nem sikerült jól, és később is főleg az elnök személyének ábrázolása indított el beszélgetéseket, úgy hiszem, igaza lehet azoknak, akik a maga csendességében érkező filmben a tavalyi év egyik legjobbját látták.