Visszafogott hangvételű mégis érzelmileg erőteljes hatást kifejtő történelmi allegória az identitás kereséséről, az újrakezdés lehetőségéről és a múlt temetetlen bűneiről, amik miatt már sosem lesz minden olyan mint régen. Összeégett majd új arcot kapó holokauszttúlélő feleség keresi férjét a háború utáni Berlin romjai között, találkozásukkor a férfi nem ismeri fel, de mivel mégiscsak hasonlít arra a nőre, akit a múltban szeretett magánál tartja. A nő nem fedi fel kilétét, hagyja hogy a férfi halottnak hitt felesége mintájára formálja haszonszerzési célból. De miért? Szerelemből vagy hogy rájöjjön tényleg köze volt a férfinak a háború idején való elhurcoltatásához? Hosszú külső és belső utazás kezdődik meg melyben szembesülniük kell a súlyos emlékekkel, a harcok szaggatta utcák hosszú árnyai és vörös fényei, a romok és a természet képi tökéletesen rezonálnak mindazzal, ami kettejük között végigmegy. Christian Petzold mozija remekül megírt, tömény eleganciával megrendezett tökéletes melodráma, aminek minden képkockájából árad a hangulat, a színészi játék pokoli erős és abszolút hiteles, a dramaturgia egyszerre nyugodt és határozott tempóval megy előre és építi a főszereplő páros közötti érzelmi dinamikát. Hogy azt végül egy katartikus befejezésben vigye a csúcsra, ami az év mozgóképes csúcspontjai közé tartozik. Kiváló példa arra, hogy az európai film köszöni szépen de remek formában van, haladó filmrajongóknak magasan ajánlott.
|