Bizonyára sokan emlékeznek a híradásokból a néhány éve történt guatemalai hurrikán által keletkezett óriási víznyelőre, mely több tucat ember életét követelte. Az ilyen és hasonló tragédiáknak nem csak éghajlati, geológiai, hanem mesterséges okai is lehetnek, melyek az elmaradottságra is visszavezethetők, például korszerűtlen víz és csatornahálózat. A Guatemalában élők többségének azonban ezen jelenségek mellett a mindennapok nyomora sokkal nagyobb gondot jelent, a szegénység, az oktatás hiánya, az írástudatlanság, katasztrofális közbiztonság, munkanélküliség és ami a legrosszabb, mindezek előidézői, a korrupt hatalom és a véget nem érő, máig is tartó kizsákmányolás, mely menekültáradatot, ezen belül rekordszámú gyermek bevándorlót eredményez, amire a célország hihetetlen mennyiségű pénzt fordít, dollár milliárdokat. Határőrizetre. Amiről a film nem mesél, inkább szemléltet és az azokból következőket láttatja, miközben az érzelmekre gyakorol hatást, az az események történelmi háttere. Röviden, ahogyan én látom, a kerítéstől visszatérve a kiindulási ponthoz, "menekültszóróhelyhez", a sokak szemében a nyugati demokráciát, a kényelmesebb, boldogabb és békésebb életet a világon terjesztő csendőr állam Guatemalában is fellépett, a rend megteremtésének szükségességét hangsúlyozván. Nos, majd fél évszázadon át a film kiindulópontjának helyszínének környékén is igyekeztek, de valamiért csak elnyomó kormányok, halálosztagok, népirtások és nem utolsó sorban bombázások támogatására futotta. Ezekre is óriási összegeket költöttek a kerítésen, határőrizeten kívül. A többszörösen kifosztott országban elkövetett szörnyűségekre a hidegháborús korszak sem mentség vagy elfogadható magyarázat. Mindezek előzménye sem megkerülendő, ami azóta is társadalmi, faji különbségeket, konfliktusokat szül ember és ember közt, még két gyermek egymáshoz fűződő viszonyában is akár egyéb ellentéteken túl. Nem is érdemes tovább részletezni, milyen mocskos és alattomos dolgokon ment keresztül ez a térség, milyen címeken lopták és nyomorították meg az ott élő embereket, mert a film olykor szavak nélkül is többről mesél. Bemutatja a csodálatos, természeti szépségekben gazdag latin-amerikai tájakat és az ott élő emberek nyomorúságos mindennapjait és azokat, akik minden lehetőséget kihasználva próbálnak boldogulni eszközök válogatása nélkül. Az "ellentétek világát". Az olcsó munkaerőből, ebből a hihetetlen "többletmennyiségből" láthatunk néhány, számuk alapján elenyészőnek tekinthető csoportot, közülük megismerhetünk pár gyermeket, akik megélhetési bevándorlóként egy jobb élet reményében elhagyják otthonaikat. Útjuk során olyan veszélyekkel kell szembenézniük, melyeket szintén az emberi gyarlóság, önzés állított fel akadályként. Izgalmas, fordulatokkal teli események követik egymást, amelyek reális történésekre építenek. Emellett a szereplők természetessége, őszintesége szintén valósággá formálja azt, amit a képernyőn látunk, a félelmet, kiszolgáltatottságot, olykor a reményt, a féltékenységet és elvétve egy-egy parányi mosolyt, örömöt is. A mozit amúgy véletlenszerűen választottam bármiféle ajánlás vagy hosszabb kutakodás nélkül és arra számítottam, egy középszerű, de remélhetően a nyugati filmes divattól távol álló, kliséktől mentes alkotást fogok látni. Meglepett, hogy mennyire profi munkába botlottam és amilyen képekben, történésekben mutatja be Guatemalától Mexikón át az Egyesült Államokba utazók megpróbáltatásait, mintha dokumentumfilmet néztem volna kommentár nélkül. Zseniális. Igazi tini horrornak is nevezhetnénk, de természetesen ez más műfaj, egy filmdráma nem idétlen jelmezekkel, tengernyi művérrel meg ostobaságokkal, helyettük az élet forgatókönyvével, mely olykor horrorisztikusabb, mint bármi, amit a képzeletünk teremthet. Remélem, egyszer eljut majd a világ oda, hogy a guatemalai emberkísérletekért egy szuperhatalomnak nem csak nyilvános bocsánatkérésre telik, a számtalan emberiség elleni bűncselekmény elkövetéséből adódóan határzárra, hanem teljes körű anyagi és erkölcsi kártérítésre is és ami a legfontosabb, emberibb hozzáállásra, szemléletre! Talán akkor nekünk sem kell félnünk, rettegnünk, gyűlölködnünk az idegen jövevények miatt, mint ahogyan nekik sem miattunk.
|