Ezalatt olyasmire gondoltam, mint például időbeli, logikai párhuzam, több különböző dolog összekapcsolódik egy pontban és még számos tényező, ahol ez a megoldás nem csak tipikus filmes módszer, mint például amiket kereskedelmi tévéadók által vetített ismeretterjesztő filmekben is gyakran láthatunk és persze mozifilmekben is.
Amit a moziról írtál, részben egyetértek, még ha én sem kőkemény dokumentumfilmet vártam, hanem inkább egy kevésbé hatásvadász mozit, amelyben másfajta megpróbáltatásokkal is nap mint nap szembenéznek planétánk humanoid gyermekei, nem csak az Utam-ban látottakkal. Félreértések elkerülése végett, nem háborús mozit vártam:), hanem arra gondoltam, egy-két ilyen sztori is belefért volna és talán emiatt még ugyanúgy fizet is érte a néző (vagy nem, de azért megnézi:)).
Nem spoilereztél és könnyezni sem ciki a Vándormadarak film alatt. Engem ott a különleges felvételek nyűgöztek le elsősorban, de mindent egybevetve, összességében egy csodálatos film, ami akár könnyeket is csal a nézők arcára ("K*rva madarak!":D).

10. HettyKing (2016-02-11 15:50.37)

" mi értelme volt annak, hogy össze-vissza ugráltak a helyszínek közt?"
Hát ez egy klasszikus filmes/könyves megoldás, számtalan filmben lehet ilyet látni. Nekem speciel személy szerint nem tetszett volna, hogy egyenként végigmutatják az egyiket, majd jön a másik, szép sorjában. Így volt egy kezdet, egy közpérész, ahol izgulunk, és egy végkifejlet, a katarzis. Volt egy íve a történetnek. És ezzel a párhuzammal érzékelteti a rendező, nem csak a képkockákon van párhuzam, hanem a gyerekek élete között is, ugyanis hasonlóak: ugyanúgy küzdenek minden tanítási nap. Szerintem ezért volt szerencsés ez a megoldás.

9. HettyKing (2016-02-11 15:47.50)

- (válasz Chris Co 4. hozzászólására)

Remélem nem spoliereztem, nem arra értetted! Ha így lenne, akkor vigyázat!! Mondjuk itt nincs titok, igazából maga az út érdekes, nem a cél.

8. HettyKing (2016-02-11 15:45.39)

- (válasz Chris Co 7. hozzászólására)

Ebben egyetértünk, valóban picit szirupos volt (a Vándormadarakon én könnyeztem, ciki, nem ciki, mikor a tévében ment, a macskám meg nyáladzott... :)), de sztem moziba nekünk ez kell. Látvány, szép zene, megindító történet, de azért ne akarjunk a kardunkba dőlni, mert annyira elkeseredünk, mi is a valóság a nagyvilágban. Az már tényleg kőkemény dokumentumfilm, amiért nem biztos, hogy fizet a néző. Azt megnézi esetleg a tv-ben. Ez inkább egy út kezdete, egyáltalán gondoljunk erre is, tudjunk róla, legyen vmi halvány lila gőzünk, mi is történik más kontinenseken. Szerintem ez volt az elképzelése a készítőknek, és ezt meg is valósították.

7. Chris Co (2016-02-09 07:34.33)

Nekem túl romantikusnak tűnt, túl szépnek, és kicsit hatásvadásznak, olyan tipikusan európai, nyugati piacra szánt alkotásnak, ami a mondanivaló végett azért tetszett, csak én egy kicsit másra számítottam. Nem Vándormadarak filmes hangulatra, hanem tényleg olyasmire, amibe az ember jobban belegondol, beleborzong, nem csak gyönyörű tájakat lát, tisztaságot, szépséget, hanem olyan körülményeket, melyeket szinte elképzelni sem tud.

6. Chris Co (2016-02-09 01:38.39)

- (válasz HettyKing 3. hozzászólására)

Az viszont klassz, hogy ilyesmit váltott ki belőled a mozi. Szerintem is van mit megbecsülnünk és értékelnünk. A távoli iskolába járást láttam másképp is, na ott viszont tényleg leesett az állam. Háttérzene nélkül mutatta a film, hogyan ment a kis néger gyerkőc suliba. Én a helyében kértem volna delta-force támogatást.

5. Chris Co (2016-02-09 01:30.37)

jav.: megnéztem az adatlapot, szóval nem csak távol-keleti :)

4. Chris Co (2016-02-09 01:28.01)

- (válasz HettyKing 3. hozzászólására)

Én sem.:) Például, mi értelme volt annak, hogy össze-vissza ugráltak a helyszínek közt? Ahhoz képest, hogy távol-keleti, eléggé európainak tűnt, pláne a szép öltözékek, bölcs és nemes szülők, nyilván többségük nem a mocsokból indul neki az iskolának. Klassz amúgy, hogy leírtad, miről szól, de láttam a filmet.:)

3. HettyKing (2016-02-08 21:56.13)

- (válasz Chris Co 1. hozzászólására)

Nem értek veled egyet. 4 gyerekről szól a dokumentumfilm, és a lehető legjobban oldották meg az utuk bemutatását. Párhuzamos történetet láthatunk, ahol együtt izgulhatunk értük, hogy jutnak el időben céljukhoz. Szépen van felvezetve a történetük és végkifejlet is. A zenei aláfestést és a gyönyörű tájakat külön kiemelném, mert igazán gyönyörködtető.
Valahol szomorú, hogy ezek a gyermekek milyen küzdelmeket tesznek meg minden nap, "csak" azért, hogy tanulhassanak. Ők értékelik azt, hogy tudást kaphatnak, megbecsülik a szüleiket azért, hogy lehetőséget adnak nekik arra, hogy kezükbe vegyék a sorsukat, és tegyenek magukért, ezáltal a családjukért is egy szebb jövő reményében. Ugyanakkor megbecsülik a tanáraikat is, akik továbbadják számukra a tudást.
Elgondolkodtató ez egy európai számára, nekünk, hogy hozzájuk képest szinte minden az ölünkbe hull, lehetőségek tárháza van előttünk, és mi sokszor észre sem vesszük, nem is értékeljük mindezt a szerencsét, hogy ide születtünk.

Én jelenleg munka mellett levelezős vagyok egy egyetemen, államilag finanszírozott, így egy fillérembe se kerül az, hogy tanulhassak. Az iskolám gyalog 20 percre van a lakástól, és nincsenek különösebb akadályok, hogy eljussak a tanítási napokra. Eddig is örültem, hogy ilyen szerencsés lehetek, de most azt hiszem még jobban meg fogom becsülni ezeket az éveket.

2. Chris Co (2015-11-16 17:11.17)

jav.: a verdák is érdekelnek, csak amiket vetítenek itt-ott, azok nagy részéből ki kellene szippantani a nem odaillő sz... (nem csak verdák esetében), de ez nyilván ízlés kérdése, kinek mi. Lehet, az autó-motor nem izgalmas téma, ha egy tetkós faszi meg a fia nem ugrik egymás torkának.

1. Chris Co (2015-11-16 17:03.08)

Léteznek a "civilizációhoz" közelibb, jóval extrémebb suliba járási módok, de azért a filmben látottak után sem lehet panaszunk e tekintetben. Nem is ez a lényeg, csak lenne még ötletem, ami talán másokat is izgalomba hozna, mármint olyan tagok, akik tényleg úgy járnak isibe, hogy közben a gatyó majdnem hogy a pisiben. Semmi értelmét nem látom annak, hogy egyik pillanatban ezt, majd azt mutatják (pedig kerestem benne logikát), ugrálnak a helyszínek közt. Sokszor percenként váltakoznak a különböző iskolába járási szokások, ami olykor idegesítő is lehet. Nekem nem volt az, csak egy icipicit. Emlékeztetett a divatos kábeltévés filmekre. Nem vagyunk hülyék azért, mi, nézők annyira, hogy ne látnánk a párhuzamot cikk-cakkok nélkül is! Már csak a csodálatos felvételek miatt is megéri végignézni ezt a filmet, mely dokumentumfilmként van feltüntetve, de inkább kalandfilmként hat, mert kapunk az események alá a korhoz illő divatos filmzenét és elnyújtva látunk olyan jeleneteket, melyek fontosnak tűnhetnek, közben nem azok, de mindegy. Azaz mégiscsak fontosak, csak nem annyira, mint azok, amiket esetleg kihagytak a filmből, csak, hogy a hatásvadász jeleneteknek is legyen terük. Szóval, van benne "igen, érezd át"-féle szirupos aláfestés és van realitás is, mégpedig kőkemény, még ha nem is kőkeményen realistán bemutatva, hanem muzikálisan, meg közben sok vízzel és tisztább öltözékben. Nem rossz film amúgy. Ilyesmiket kellene vetíteni gyakrabban képládában megtekinthető csatornákon és nem agyonismételt autókereskedőket meg autó-motorépítő szappanoperákat.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Chris Co, 2016-02-12 12:21	11 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Utam az iskolába adatlap

Eredeti cím: Sur le chemin de l'école

Évszám: 2013

Rendezte: Pascal Plisson

Szereplők: Jackson Saikong, Salome Saikong, Samuel J. Esther, Gabriel J. Esther, Emmanuel J. Esther...

További információk

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk