 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Ugrás a szerelembe - Izaura TV, 11:00 |
| Hotel Transylvania - Ahol a szörnyek lazulnak - HBO2, 11:25 |
| A kiütés - Film+, 11:50 |
| Az első lovag - Film Café, 12:10 |
| Férjek és feleségek - Film4, 12:20 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Jerry Wasserman (79) |
| Peter Mullan (65) |
| David Schwimmer (58) |
| Katharine Isabelle (43) |
| Samantha Ferris (56) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Két magányos farkas   |
| Edward Norton |
Fórum - Disco - Vélemények
Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!
| 3. Wilhelm (2022-10-27 16:01.14) |
| Ez komolyan mondom jólesett.
Egyáltalán nincs eljutva ez a zenés-táncos francia nemzetiségű alkotás, melyre rá lehet aggatni azt, hogy a Saturday Night Fever klónja egy másfajta kivitelben, de ezzel se volt csipetnyi gondom sem. Mondjuk ki, hogy nem az égbekiáltó cselekményvezetések miatt szoktunk tapsolni e műfaj kapcsán, hanem más miatt. Annak jóvoltából, ahogyan érzed magadat nézése közben- és nálam ez teljes mértékben átjött, átrepített egy másik univerzumba, ha nem is sokáig, de erre a 96 percre biztosan. Fabien Onteniente időutazása a halhatatlan zenei csarnokba. Ráérzett már az első percekben, hogyan kell kezdeni egy ilyen jellegű filmet- a német popegyüttes, Boney M.- 1976-os Sunny dallamára, jujjj azzal a hegedűhanggal, basszusvezetéssel nyomban a bőröd alá kúszik és magába szippant. Fentről a helikopterről tárul elénk a látvány, a hullámzó tengerrel- érezzük, itt és most valami elkezdődött. Ezzel párhuzamosan a zenei kollekció természetesen kegyetlenül oda van téve. Sőt, ez önmagában nem is lenne akkora truváj, de mikor a film nem duruzsolóbb részei pörögnek, még akkor is érezhető volt Michel Legrand mesteri mivolta, nem véletlenül kapott Oscar Díjat ezen a fronton. Ez finoman érintette a szereplőink belső világát, hogy mi zajlik le bennük- ezek apróbb dolgok voltak, mégis nálam betaláltak. Mint ahogy a gallok városi légköre szintén jót tett a látottaknak. Franciaország északnyugati részén, Felső-Normandia régiójában járunk, a Szajna folyó jobb partján, Le Havre nevezetű településen forgattak, mely az UNESCO világörökségének része- Európa egyik legforgalmasabb kikötővárosa, konténerszállító hajóiról elhíresült, e mellett mesés sziklás partszakaszai vannak. Hétköznapi embereket látunk a vásznon, akik viszont esténként átváltoznak, levedlik minden gátlásukat produkciózásuk alatt, és a show-business kölykei lesznek. Didiert alakító Franck Dubosc a tartóoszlopa brigádjának. Hoppá! Figyeld azt a Bee Gees pólót rajta, Travoltás nyakékkel, e miatt rögtön adtam neki plusz egy csillagot. Ő az egykori táncos, aki kivénült már ebből az iparból, de újra szeretné faragni márványszobrát és bebizonyítani magának, csapatának, saját fiának, az embereknek, hogy még mindig van keresnivalója, őt nem lehet csak úgy leírni. Vannak egyébként a szereplők között furcsa arcok. Hogy Jerome Le Bannert már megint honnan szalajtották ide, ez rejtély, vagyis mégsem az, hiszen ennek a városnak a szülöttje, ahol leforgatták ezt a vígjátékot. Különben kész vicc ez a pali miket be nem vállal,- Le Banner a csapos városa kocsmájában, meg a kameraman is. Aztán ott van nekünk Samuel Le Bihan, akire ha ránézel, akkor tüstént az ugorhat be róla, hogy úgy fest, mint egy most szabadult bűnöző. Az ilyen arcok, az ilyen vígjátékokra lettek teremtve, szóval színfoltok mindenképpen. Csatlakozik a kiscsapathoz, a balett oktató, Emmanuelle Béart, aki jótanácsokkal, mentorálásokkal látja el a többieket, higgyetek magatokban, hogy képesek vagytok porondra lépni. Jó volt őt látni, a nőiessége mellett pedig még színészi kvalitásokat is fel tudott mutatni. A kihívás adott, felkészülni a táncikálós megmérettetésre. Firtatták, hogy ez a trió nem valami ütőképes mozgásokat varázsol a parkettre. Egy az, hogy ez mégis csak egy paródia, bolondot csinálni magadból, és ezzel kiszolgálni a közönséget- a szórakoztatóipar erről is szól, benne van a nevében. Másrészről pedig ezek a skacok nem az űrbéli módon kivitelezett tánclépéseik miatt váltak azzá akikké, hanem amilyen életvitalitással, lelkesedéssel nyomták produkciózásukat- elérte bennem is azt, hogy jól érezzem magamat. Ez az egy óra 46 perc erre ment ki. Azért az a Béart és Dubosc féle egymásba simulás a balett teremben koránt sem volt piskóta. A diszkó királynővel, Donna Summer 1978-as-Last Dance-re- ennek a korongnak a bevezetője figyelemreméltó, na ezt hívják BEVEZETŐNEK! Bugizás nem megy oly simán, a brigádnál elszakad a cérna- a negatívabb metszéspont a film háromnegyedénél megérkezik. Didier elutazik, hogy átgondolja újra életét- együttesétől a kedvence hallható, How Deep Is Your Love- Milyen mély a szerelmed, erre vágtat át azon a gigászi méretű hídon, amit Pont de Normandie-nak hívnak, rendkívüli építésű, hiszen 215 méter magas és hosszabb két kilométernél is ez a műalkotás,- madártávlatból szemrevételezhetjük. A finálé ugyancsak ügyesen lett tálalva, Earth Wind & Fire- September, Maurice White volt a főemberük- ez a mai napig egyike a legkirályabb funkyzenéknek. Azzal a lüktető, felperzselő, vadító Ritmikával. Itt meg a kelleténél mélyebben, hangosabban szólt, a loudness rá volt adva- ez még egyet dobott rajta. És előtte akadt egy momentum, rendezőnk ezt újfent eltalálta, mikor a dizsiben lassítva jöttek le a fiúk a lépcsőn: Akkor már be voltak pörögve, és valami ilyesmit mondtak magukban: Hadd szóljon! Igen, nálam is szóltak ezek a mozi percek, mert ebben bizony volt lelkesedés. |
| 2. Entersp (2015-11-21 15:54.18) |
| Az a lelkesedés, amellyel elkezdtem nézni, a végére szépen megcsappant.
Sokszor láttuk már, mi mindenre képes egy férfi a fiáért (Over the top, Kramer konra Kramer), ezúttal a tánc világában kell helytállni. A főhős (Franck Dubosc) egy normand Robert Patrick figura, szóval a T-1000 modell a diszkó világában. Nem volt rossz választás, de úgy éreztem, hogy ez a fickó eredetileg egy némafilmszínész. Mellesleg, a karakter egyik tulajdonsága üti a másikat. Emmanuelle Béart. Még mindig gyönyörű, nem ez volt élete dobbantása (a mature kategória egyik istennője). Gérard Depardieu. A porondmester szerep egyáltalán nem volt testhezálló. A mellékszereplők hiteltelenek, akárcsak a jelentetek nagy része, pl. amit teniszezés közben látunk, az nem tenisz; amit táncversenyen látunk az nem verseny. Szépen lefolyik előttünk a visszatérés, az út a döntőig, közben személyes problémák, stb. - minden kohézió nélkül. Szerintem a bejátszandó slágerekre koncentráltak és közben elfelejtették összegyúrni a cselekményt. A 21. században vagyunk és még mindig a Szeszélyes évszakokban: letaglózó, ha az a poén, hogy a férj retteg a feleségétől. Mikor lesz ennek vége?? Kétségtelen, hogy a számok meghatározók a diszkó bűvkörében, de sem a történet, sem a táncjelenetek nem ütik meg a szintet. "A diszkó az egy vallás." :) |
| 1. Bertu (2015-11-20 22:38.57) |
| Aki a 80-as évek zenéjén nőtt fel annak akkor is ötös, ha a film önmagában ezt nem is érdemli meg. |
Kapcsolódó fórumok
| Vélemények | Wilhelm, 2022-10-27 16:01 | 3 hsz |
| Kérdések téma megnyitása | 0 hsz | |
| Keresem téma megnyitása | 0 hsz | |
| Disco adatlap |
| Eredeti cím: Disco |
| Évszám: 2008 |
| Rendezte: Fabien Onteniente |
| Szereplők: Franck Dubosc, Emmanuelle Béart, Gérard Depardieu, Samuel Le Bihan, Abbes Zahmani... |
További információk |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu