"Mondjuk aki sok híradót néz (én már nem) annak talán nem esik annyira nehezére „belekényelmesedni” a saját életébe."

Aki kevesebb híradót néz, annak nyilván nehezebb "belekényelmesedni", vagy ezt most hogy kell érteni?! Azért kérdem, mert ez hülyeség úgy, ahogy van!

Én sem gondolom, hogy "annyira kommersz téma lenne". A Blood Diamond nem azért nem nyúlt "korántsem annyira bátran" a témához, mert féltek volna bármitől is az alkotók, hanem, mert ott nem ez volt a központi téma. Az viszont mindenképp dicséretet érdemel, hogy szántak némi időt a gyermekkatona témára is. Amit a Beast Of No Nation tett tavaly, nem egyedülálló, ugyanis már korábban foglalkoztak a kölkökkel, még mozik is, tehát mások is bátran hozzányúltak a témához (filmajánlónak például : A háború sámánja, Örült Johnny stb...). Ott is fiatalok vannak a célkeresztben és szintén remek gyermek színészek, vagy ex-katonák. Gondolom, ha már olvastad, hogy ghánai a srác (én nemrég jártam utána), akkor az is érthető, mitől olyan jók ezek a gyermek színészek.

3. Anitabagwell (2015-12-24 06:51.59)

Vannak olyan filmek, amik után marha nehéz megszólalni. Nem csak percekkel, hanem napokkal… sőt saját példámon át mondom: gyakran hetekkel utána is.
Foglalkozik Hollywood a gyerekkatonák világával, de én nem gondolnám, hogy ez annyira kommersz téma lenne. A Blood Diamond pár éve elég bátran nyúlt azért a témához, de korántsem annyira bátran, mint ahogy azt idén a Netflix tette. Mindezt úgy, hogy egy 13 éves kisfiú narrálja végig az egészet. Döbbenet! Rettenetes! De amennyire szörnyű a történet és a vér megfagy az ember ereiben egyes jelenetek láttán…. akkoris fontos, hogy foglalkozzanak ezzel a témával. Persze megoldás még nem lesz azáltal, hogy születik egy ilyen film, de talán pár eddig vakon járó ember szemét felnyitja. Igenis fontos, hogy ne hunyjuk le a szemünket, igenis fontos, hogy ne menjünk el szó nélkül a világ borzalmai mellett. Kegyetlenül ráébredünk a szomorú valóságra, ha megnézzük ezt a filmet.
Idris Elba persze nagyszerű, de nem tudom róla elképzelni, hogy ne legyen az. Ám elhalványul a főszereplő kissrác mellett. Minden túlzás nélkül állítom, hogy SOHA, de SOHA nem láttam még gyerekszínészt ekkorát alakítani. Sejtelmem sincs, hogy csinálta ezt ez a 13 éves ghánai kisfiú.
A végére már nem láttam a könnyeimtől, megtapossa az embert, kiszedi a lelked, összetöri és visszarakja…
Mimóza lelkűek kerüljék, mert „nem élik túl”, bár talán nekik is látniuk kéne, hogy amíg mi viszonylag jól élünk, máshol mik történnek. Mondjuk aki sok híradót néz (én már nem) annak talán nem esik annyira nehezére „belekényelmesedni” a saját életébe.
De én azért összezuhantam, hiába olvastam már rengeteg könyvet és tanulmányt a témával kapcsolatban… valószínűleg soha, de soha nem fogom megérteni miféle „lények” azok, akik ártatlan gyerekeket képeznek ki gyilkológépekké, akik kihasználva a gyermeki ártatlanságot és esetlenséget teljesen simán meggyőznek pici gyerekeket, hogy a LEGROSSZABB út a LEGHELYESEBB.
Sok szörnyűség van a világon, de az én értelmezésemben, ehhez egyszerűen semmi sem fogható…

2. Tjunior (2015-12-23 21:11.22)

Tisztességes film egy igen kemény témáról. Korrektül és számomra reálisan végigvezeti a folyamatot ahogy egy gyerekből gyilkológép lesz. A főszereplő kis srác nagyon jó, Idris Elba pedig hihetetlenül karizmatikus. Sok minden negatívumot nem lehet megemlíteni, a végére egy kicsit elvész a film, nem igazán tudja hogy fejezze be, kicsit talán túlságosan az arcunkba tolja a mondanivalót, kb ennyi.

1. Chris Co (2015-12-11 21:46.33)

Gyermek katonák alkalmazása véleményem szerint az emberiség történelmének szégyenfoltja, mely nem csak a modern hadviselés, hanem történelmünk kezdetéig visszanyúlik. Az ősi kultúráktól a jelenkor elmaradott és fejlődő országai egyaránt ápolják ezt, a civilizált nyugati ember számára elítélendő hagyományt. Az emberiességről alkotott képünk persze olykor csalóka bizonyos országok megítélését tekintve, például amikor olyan állam fogad be menekülteket szemben a nyugati társadalmakkal, melynek hadereje gyermek katonákat is alkalmaz. Eléggé összetett a paletta e téren, de erre még kitérek a későbbiekben a mai helyzet kapcsán. A múlttal kapcsolatosan, és bizonyos esetekben azért létezik felmentés is a bűnök alól, mert olykor a túlélés megköveteli azt. Science fiction művekből is ismerünk olyasmit, mint, hogy a gyermek könnyebben tanul, vagy már gyermek kortól tanulnia kell megvédeni magát, harcolni, küzdeni a cél, a túlélés érdekében. Emlékezzünk csak O. S. Card Enderére vagy Watson űrgárdistáira. A Beasts Of The Nation története azonban nem erről mesél nekünk, hanem valamely sokkal embertelenebb dologról, ami nem az életben maradásért hoz áldozatot, hanem önző hatalmi célokért, melyek alárendelnek mindent, legyen az élettelen vagy élő, utóbbi meg felnőtt, vagy gyermek.

Eszembe jutott Roméo Dallaire, a ruandai népirtás UNAMIR parancsnokának könyve alapján készült dokumentumfilmje és persze jó néhány alkotás is, legyen az könyv vagy film, melyek által talán valamiféle összképet láthatunk a manapság kialakult világ gyermek katonáiról. Ebben a filmben a gyermekkatonaság lélektani oldalához kerülhetünk közelebb. Nagyszerű gyermek színészek által keltik életre a filmvásznon az afrikai kontinens szomorú, lehangoló valóságát. Dallaire azért is jutott eszembe, mert ő részese volt az emberiség talán legkegyetlenebb és legbrutálisabb történelmi eseményének, melyben gyermek katonákkal is szembe kellett néznie. A macsétás jeleneten meg a kevésbé erős idegzetűek gondolom, ugrottak egyet a székükben, de akkor valószínűleg nem látták egy valós ország valós történelmi eseményeit feldolgozó filmjeit. Ez a mű néhány sokkoló jeleneten kívül is sokkol, mert nagyon jól megragadta a történések érzelmi hátterét. Nagyon erős e tekintetben. A miértekre viszont itt is, mint ahogyan sok más, hasonló témájú filmekkel együtt már kevésbé kap válaszokat a néző. Az első dolog, amit hiányoltam, például egy másik alkotás kapcsán, melyben viszont igen intenzíven érezhettük (J. Mad Dog), hogy miért is használnak fel gyermekeket. Őket könnyebb befolyásolni, sokkal kegyetlenebbekké, fanatikusabbakká tudnak válni, mint felnőtt társaik. Ez a része a másik filmben jóval erőteljesebben mutatkozik meg. Ezzel szemben itt ez kevésbé volt érezhető, kivétel néhány igencsak brutális jelenet. Láthattuk viszont, hogyan toborozzák, manipulálják, hogyan változtatják át őket gyermekekből katonákká illetve azt is, érzelmileg milyen hatással lesz rájuk a későbbiekben, milyen maradandó érzelmi, lelki sérüléseket okoz számukra. Nem kevés pozitívuma mellett mondanivaló tekintetében sok újdonsággal nem szolgált a film, ennek ellenére mégis tetszett. Ez olyan téma, amire sosem elég csak egyszer vagy kétszer vagy még néhányszor felhívni a figyelmet. Még azután is mesélni kell majd róla, miután ez már csak a múlthoz, egy sötét, kegyetlen és barbár korszak részéhez tartozna, tanulságként, intő példaként, elrettentésként. Amit szintén hiányolok ebből és más, szintén témába vágó filmekből és ismét a miért-ekhez kapcsolódóan, a kiváltó okok, melyek nem véletlen, hogy kevésbé kapnak figyelmet mozifilmekben néhány kivételtől eltekintve. Csak néhány gondolat : A filmben látottakhoz hasonló körülmények, tehát a világ elmaradott országainak többsége a fejlett államok gazdasági érdekei miatti és beavatkozásuk általi káosz melegágya a gyermekek katonává nevelésének. Politikai érdekek mentén egyik legkézenfekvőbb eszköz szélsőséges csoportok segítsége által érdekeket érvényesíteni, így ezen csoportoknak a tőlük biztosított fegyverek mellett adott az emberanyag és keresett a háborús térségek piacain, mint olcsó árucikk. Az ilyen térségekben a szegénység, éhezés, nincstelenség maga után vonja, hogy az itt élő fiatalok számára alternatívát nyújtson a kilátástalansággal szemben, amit ahogyan a filmben is láttuk, ki is használnak azok, akik csupán háborús eszközként alkalmazzák őket. Ismerősek lehetnek azon történetek is, hogyan csempészik ki egy ország kincseit, hogyan fosztanak ki adott országokat, miért érdek olykor a káosz, mint a rend, ami lehetővé teszi az elrabolt értékeket, a törvénytelen lopást a határon túli legalizálást. Ezekből, ilyen témákból is lehetne csemegézni, utalni rájuk, ha nem is hosszú percekig, mivel például itt sem ezen van a hangsúly, csak legalább néhány mozzanat, jelenet erejéig, mint ahogyan még azt Mandoki is megtette egyik filmjében, még ha csak egy-két mondat erejéig is. Hátha azok is egy parányit elgondolkodnának rajtuk, akiknek tanulságképp annyi marad, mennyire barbár, civilizálatlan népek ezek a feketék. A film a globális problémát lélektani oldalról közelíti meg, legfőképp egy kisfiú személyes tragédiáján keresztül, amit igen hatásosan vitt véghez, de nekem ez egy kicsit kevés volt annak ellenére is, hogy valóban tetszett és magával ragadott.

Az ilyen filmek láttán nem csak valamiféle tágabb horizontot láthatunk, hanem elgondolkodhatunk azon is, hogy mennyire szerencsések vagyunk, mi, akik a világ békésebb felében élünk és mennyi, mennyi minden van, amit nem tudunk igazán értékelni, mert megszokott, természetes számunkra.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Whoisit, 2023-06-29 10:58	7 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Hontalan fenevadak adatlap

Eredeti cím: Beasts of No Nation

Évszám: 2015

Rendezte: Cary Joji Fukunaga

Szereplők: Abraham Attah, Emmanuel Affadzi, Emmanuel Nii Adom Quaye, Bernard Quaye, Ebenezer Annanfo...

További információk

Szereplők fórumai

- Idris Elba - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk