Nagyon jó a témaválasztás.Ha a felszínkapargatás helyett mélyebbre ásnak akkor jobban tetszett volna a film.Unalmas,sótlan,kapkodós,oknyomozás.Liev Schreiber(bár keveset szerepelt sajnos) és Mark Ruffalo remek volt.McAdams kisasszony kicsit unalmas.Nem volt ez olyan rossz.

24. Oereg Gorm (2016-03-01 15:41.09)

- (válasz Lector 23. hozzászólására)

Mi bajod a Vatikánnal?

23. Lector (2016-02-29 22:16.02)

Én hatalmas projektoron vetíteném 3 hónapig a Vatikán "főterén".

22. Gabroca (2016-02-29 21:24.35)

A témaválasztás ötös. mondja egy született római katolikus...mindig tudtam, hogy valami nincs rendben a házatáján. Alapfilm mától.

21. Colby86 (2016-02-29 12:21.37)

- (válasz HMáté33 18. hozzászólására)

És csak megnyerte a legjobb film díját!Hurrá! Egyébként igazad van, a Birdmannél csak a Whiplash győzelme lett volna meglepőbb (és megérdemeltebb). Általában egyébként egyet is értek a jelölésekkel és díjazásokkal (bár A király beszédével rendesen felkúrtak pár éve:)). Idén mondjuk Millernek adtam volna a rendezői Oscart, az operatőrit pedig Deakinsnek.

20. Colby86 (2016-02-29 12:13.53)

- (válasz Cthulhu6 17. hozzászólására)

És mik a cölibátus praktikus okai/céljai szerinted?

19. Entersp (2016-02-29 08:35.52)

[link]

18. HMáté33 (2016-02-26 15:53.08)

- (válasz Colby86 16. hozzászólására)

hát, pl a Birdman sem hatásvadász giccsparádé, meg még csak nem is tipikus, mégis nyert. vagy a Tégla, No Country, Bárányok, stb. sőt, ha azt nézzük, a Spotlight valószínűleg nem nyer, hát a történelemben jó sok legjobb film jelöltet találunk, amik nem tipikusak, nem giccsesek.
a szakma szereti ezt a mozit, mert fontos témáról szól, és nem mellékesen igen igggényesen van megcsinálva, nem olyan fura ez. a cölibátus eltörlése meg aligha oldaná meg a pedofília problémáját, de ez a téma messzire visz.

17. Cthulhu6 (2016-02-26 13:24.50) - (válasz Colby86 16. hozzászólására)

A papi cölibátus egy nagyon régi katolikus hagyomány, amelynek egyaránt ideológiai egyaránt praktikus okai/céljai vannak.

Amúgy meg a katolikus egyház mindig is magasról sz*rt az igazságra... Minden vallás így van vele, hiszen szakmájuk a hazudozás.

16. Colby86 (2016-02-26 13:20.27)

- (válasz HMáté33 15. hozzászólására)

Igazad van! Egyébként már az is fura, hogy a Spotlightért odavan az Akadémia, egyrészt nem az a tipikus hatásvadás Oscarra készült giccsparádé, másrészt érzékeny a téma. Bár ott a sok zsidót nem biztos hogy zavarja... Érdekes, hogy a Vatikán is pozitívan nyilatkozott a filmről, persze ha betiltanák akkor maguk alatt vágnák a fát méginkább. Nem értem ilyen botrányok után miért nem törlik el, vagy enyhítik a cölibátus szabályait...

15. HMáté33 (2016-02-25 14:36.11)

- (válasz Colby86 14. hozzászólására)

Theron és Blunt tényleg főszereplő volt, a Crimson Peaket meg olyan helyen is mellőzték, ahol tényleg csúcskategóriás teljesítményt mutatott fel - ennyire szerették a filmet:) egyfelől nagyon oda van a szakma a Spotlight-ért, másfelől igazi színészcsemegéről van szó, nem csoda hát, hogy a sok név közül pont McAdams kisasszonyt sikerült bepréselni a jelöltek közé. amúgy, én pl kifejezetten szeretem, mikor nem feltétlen a látványos alakítás a befutó, egy csendes játékban is lehet sok erő és munka.
mindent összevetve, akár egyetértünk a választással, akár nem, asszem nem meglepő a dolog, de még csak nem is ördögtől való.

14. Colby86 (2016-02-25 14:07.13)

- (válasz HMáté33 13. hozzászólására)

Persze értem én hogy a mezőny sokat számít, de azért voltak erősebb/látványosabb alakítások: Charlize Theron (Mad Max), Jessica Chastain (Crimson Peak),Rachle Weisz (Youth), Emily Blunt (Sicario)...bár utóbbi inkább főszerep.
Nem fogok sírni, max csak belül :)

13. HMáté33 (2016-02-24 15:42.09)

- (válasz Colby86 12. hozzászólására)

minden a konkurenciától függ. sírni meg semmiképp nem érdemes:)

12. Colby86 (2016-02-24 15:14.39)

Azért Rachel McAdams Oscar jelölését megmagyarázhatná valaki:) Imádom azt a nőt és hozta is a kötelező jó színvonalat, de ezért jelölni?
Ruffalo érthetőbb, az ő karaktere több lehetőséget is kap. Mindenesetre én továbbra is Balenek drukkolok (na jó akkor sem sírnék ha Hardy kapná:)

11. Colby86 (2016-02-24 14:59.18)

Hollywoodi máztól mentes, visszafogott film lett a Spotlight, ugyanakkor baromi érdekes és megdöbbentő is. Kipihent állapotban érdemes megnézni, sok a név az adat, a szöveg. A szereplők tökéletesek, pont erre a visszafogott játékra volt szükség, nincsenek látványos hisztik, sírások, veszekedések (na jó egyet leszámítva, de az érthető volt). A film képi világa számomra kissé tévéfilmesen hatott, bár lehet hogy ez illett ehhez a témához...A lényeg hogy megéri végignézni, fontos témáról szól.

10. Johnny Saiper (2016-02-21 20:11.37)

Rendesen helyre teszi az ember lelkivilágát. Én imádom az ilyen filmeket.

9. Chris92 (2016-02-17 14:47.46)

2001, Boston. A nyomtatott lapok még valamennyire őrzik presztízshelyzetüket, de egyre jobban érzékelhető az internetes sajtó előrenyomulása, ezért a frappáns, az olvasókra elemi erővel ható sztorik még fontosabbá válnak. Tudja ezt jól Marty Baron (Liev Schreiber) is, amikor kinevezik a Boston Globe főszerkesztőjévé. Első intézkedése, hogy ráállítja az újság oknyomozó csapatát a Spotlight-ot a katolikus egyház táján lappangó néhány gyerekmolesztálási ügy felderítésére. Viszont mikor a csapat elkezdi jobban megkapargatni a felszínt, hamar rájönnek arra, hogy ez az ügy sokkal kiterjedtebb, mint azt gondolták volna: Több évtizedre visszanyúló titkok, a legmagasabb szintekig kiterjedt korrupció, döbbenetes mennyiségű elkövető és áldozat, akikről senki sem tudott, vagy akiknek tiltakozó hangját az egyház hallgattatta el. A négy újságíró viszont sziklaszilárdan elhatározza, hogy felderítik ezt a történetet, még akkor is, ha a legkeményebb ellenállásba is ütköznek minden irányból.

Érdekes kettősség az, ami Thomas McCarthy (Az állomásfőnök, A látogató) legújabb filmje kapcsán érzékelhető, leginkább témája és annak feldolgozása kapcsán. Ahogyan napjaink bombasztikus szalagcímekre és üres tartalomra koncentráló információözöne éles kontrasztban áll a régi idők tényeket, okokat és válaszokat felkutató oknyomozó újságírásával, legalább olyan nagy a különbség e film és a legtöbb valós történeten alapuló, díjszezonkor debütáló mozi között. McCarthy könnyen megtehette volna, hogy egy hasonlóan sodró tempójú, bombasztikus drámai csúcspontokkal teli Oscar-csali mozit készít, ami fekete-fehér „hős újságírók kontra gonosz egyház” féle moralis pozícióból kezeli ezt a történetet. Hála Istennek nem ezt tette, mert pont itt válhatott volna egy kényelmetlen tanmesévé az egész. Ehelyett a Spotlight egy visszafogottabb hangvételű ugyanakkor hatásos és elgondolkodtató film lett az igazság feltárásának küzdelméről és a kollektív felelősség fontosságáról.

Műfaji szempontból a nyomozós-tényfeltárós krimi és a morális dráma keverékeként lehet jellemezni a Spotlight-ot, ami stílusában és hangulatában erős hasonlóságot mutat Az elnök embereivel vagy a Zodiákussal: Hőseink hosszú heteken, hónapokon át nyomoznak, óriási mennyiségű adaton, információn rágják át magukat, keresik a még élő áldozatokat, próbálnak velük interjúkat csinálni és mindezt úgy, hogy nem tudják lesz-e eredménye kemény munkájuknak. Sokszor a sötétben tapogatóznak, bürokratikus vagy egyéb falakba ütköznek, sokszor csakis kitartásuk lendíti előre a nyomozást. Ez a kitartás pedig azért marad meg nekik végig, mert minden egyes újabb bizonyítékkal vagy megtalált áldozattal, egyre szomorúbbak és dühösebbek lesznek, ami adja nekik a motivációs erőt. Ami egykoron kijelölt, végrehajtandó feladat volt, az fokozatosan egyre személyesebb küldetéssé válik számukra, mert ha valakiknek, akkor nekik véget kell vetniük annak a sötét paktumnak, ami megannyi ember életét nyomorította meg még gyerekként.

McCarthy nemcsak a forgatókönyv felépítésében, de rendezésben is tartja magát egy szikár, realista és kellően távolságtartó stílushoz, amit viszont a karakterábrázolás mélysége sínyli meg. Alapvetően nem rosszul, hanem kissé felszínesen megírtak a főszereplők, akiknek közös a motivációja és a film is inkább az ügyet állítja középpontba és minimalizálja az újságírók személyes életére való kihatását, hogy lelkileg hogyan érinti ez őket. A négyes fogat közül leginkább a hidegfejű, tapasztalt vén rókát játszó Michael Keaton és az impulzív, kissé csodabogár Mike Rezendes-t alakító Mark Ruffalo az, aki emlékezetesebb, talán azért is, mert az ügy megközelítése szempontjából ők alkotják a két végletet. Keaton Robby-a az, aki nyugodtan, kimérten és precízen kíván minden részletet felfedni, addig Ruffalo Mike-ja legszívesebben már a kellő mennyiségű infóval asztalt borítana és érzelmi hullámzásaival szinte azt a tehetetlenséget és dühöt kommunikálja, amit a nézőben is megfogalmazódik.

A film kimért, de lassúvá soha nem váló módon megy végig az eseményeken, amiket jól megírt párbeszédek és remek színészi alakítások erősítenek, és egész egyszerűen van valami jólesően régies abban, ahogy az újságírók szép fokozatosan találják meg és rakják össze az információbeli kirakós darabjait, hogy aztán eléjük táruljon az egész ügy méretei és részletei. Nemhiába hangsúlyos az, hogy mikor játszódik a cselekmény, hiszen ezzel is érződik az alkotók mélységes tisztelete az oknyomozó újságírás felé. Túlzásoktól mentes, elegánsan és ízlésesen tálalt igényes dráma a Spotlight, ami hatásvadásznak tűnő témája ellenére kellően árnyalt és okos tud lenni ahhoz, hogy se váljon olcsó vádaskodássá, sőt sokkal inkább egyfajta mélységes, melankolikus szomorúság hatja át. Minél nagyobb a befolyása valakiknek egy közösségben, annál könnyebb lesz a nyilvánvaló borzalmak irányából elfordítani a fejeket.

UI: Howars Shore minimalista zongorazenéje szintén remek.

( [link] )

8. Dobsony (2016-02-17 14:02.33)

Lassan, nyögvenyelősen kezdődik a történet.
Az elejéből elvett nekem jó pár percet, hogy rájöjjek, ki kicsoda.
A színészválasztás zseniális, nagyon hitelesen alakítják szerepüket.
Pont ilyenek az újságírok. Öltözködés, autó, magánélet, evés-ivás csak visszafogottan, futva, elhanyagolva. Ahogy örült Ruffalo a maradék, hideg pizzának. Vagy az ügyvéd úr irodája. Dossziék,akták egymás hegyén-hátán.
Minden apró dologra figyeltek a készítők.
Ami még nagyon tetszett, az újságírok hozzáállásbeli változásai, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ásták bele magukat az ügyben.
A lelkük változását érzékeltetik maximálisan.
Szerintem is Oscar esélytelen a film, egyrészt a témaválasztás, másrészt a lassúsága, vontatottsága miatt. Talán Ruffalo, bár abban a kategóriában szerintem inkább Sly vagy Hardy.
Személy szerint "hithű" aetista vagyok, templomot csak kívülről, építészetileg csodálom.
Csak egyvalamiben hiszek, hogy bajnok lesz a Fradi!!! :)

7. HMáté33 (2016-02-17 10:48.10)

- (válasz Geucsa 6. hozzászólására)

azért nagyon ne éld bele magad, hogy csak a téma miatt volt az.

6. Geucsa (2016-02-17 09:50.42)

Unalmas, vontatott. A témától sokkal jobbat vártam.
Az Oscar jelöléseket sem értem. Mire fel? Pont olyan eset, mint a Birdman: csak a téma miatt felemelnek egy amúgy átlagos, vagy még annál is rosszabb filmet.

5. Szedlee (2016-02-10 16:19.40)

Engem végig lekötött, remek volt a színészgárda játéka, szerintem pont így kell egy "újságírós" filmet megcsinálni. Ötös. :)

4. Vbacs (2016-02-08 09:10.29)

Sajnos az ilyen típusú oknyomozós filmeknél mindig fennáll a lehetőség, hogy a fantasztikus téma ellenére is lassú folyású, akadozó filmet kapunk. Ezeket nem lehet annyi akcióval megtölteni, itt egyedül a téma göngyölítése az, ami felfokozhatja a hangulatot, vagy sem.
És mint ilyen, a Spotlight egy szerencsésebb eset, mert a katolikus egyház ilyen szintű farbarúgása egy nagyon hálás, izgalmas, botrányos téma, amire szerintem mindenki kíváncsi. Egy bostoni lap néhány pap vádolásából az egész rendszer vádolásába csap át, ami egy életre beizzította az egyházról alkotott előítéleteinket és sztereotípiáinkat. De nem csak az a szomorú, hogy ez a világban a katolikusoknál egyedülálló, hanem az is, hogy ezt ők is tudták és hosszú-hosszú évekig takargatták a nyilvánosság elöl - ezzel is bűnrészességet vállalva.
Ez gondolom nagyon fáj a mélyen hívő embereknek, és ezt meg is lehet érteni. Ahogy a filmből is jól kivehető volt, ez nem csak a gyermeki lelkek megnyomorodásával, de sokszor a teljes elpusztításával is járt, különösen egy olyan országban, ahol ilyen nagy hangsúlyt kap a vallás. Nálunk biztosan nem lehetett volna ekkora sztorit kerekíteni belőle, mert az USA-hoz képest itthon csak pislákol ez a felekezet.

Visszatérve a kivitelezésre: olyan sok kivetnivalóm azért nem volt. Telitalálat a casting, bár senki sem szobrot érdemlően teljesített. Mondjuk itt kollektíve dolgoztak a színészek, nem volt különösebb főszereplő és megvilágított személy. A filmzene nekem annyira nem illett a filmhez, olyan amatőrnek tűnt, de minden más jó lett, még annak ellenére is, hogy a helyenkénti akadozást ez a mű sem tudta kikerülni.
Egyszer nézős, de annak nagyon jó. (Szobrot nem hiszem, hogy fog kapni, és nem a téma miatt)

3. Michuu (2016-02-06 21:21.19)

Vontatott volt, de ennek ellenére még jócskán élvezhető, és jó film. Az Oscar-jelölések mind megérdemeltek, talán még Howard Shore is megérdemelt volna egyet.

2. Entersp (2016-01-18 20:11.47)

Néhány színész kellemes meglepetést okozott, de a film rövid idő után akadozni kezd. Talán"külső erők" pénzelték vontatottá az egészet.

1. Anitabagwell (2015-12-30 18:26.25)

Nem egy könnyed sztori. Újságírók nyomoznak pedofil papok után.
Összességében nagyon jó film lett, meglepően visszafogott, mégis valahogy akkorát csattan az egész a végén (főleg mikor jönnek a kiírások, ugye igaz történet lévén mindig van valami folytatás – komolyan a film végi kiírásokat szeretem a legjobban!), hogy nehéz volt felkelnem a fotelből.
Az, hogy maga a téma mennyire felháborít, azt inkább nem fejteném ki. De maradjunk annyiban, hogy az nem kifejezés, hogy forrt a vér az ereimben.
Nem bírálom Az Egyházat. Nem kell az én bírálatom. Sok tény magáért beszél, bármennyire próbálják elfedni. Nem mindent lehet. Mindig lesznek, akik remekül olvasnak a hazugságok között, mint ahogyan a filmben bemutatott újságírók is tették.
Minden elismerésem a Spotlight csoporté, akik elkezdtek ezzel foglalkozni és megmutatták hány ember kib*szott szeme volt csukva (és napjainkban sincs ez másként) olyan szörnyűségek felett, amik mellett a világon SENKINEK SEM szabadna szó nélkül elmennie.
Kiemelni mégsem tudnék senkit. Mark Ruffalo talán, aki néhol kiugrott és jobb volt, mint bárki más – de összességében a csapatmunka volt remek.
Lassan csordogált a film, de érződött, hogy nagyon fontos az egész, amiről szó van benne.
Kemény. Kellett egy kis idő mire észhez tértem. De biztos agyalok még rajta…. csak ne dühítene fel ennyire…. Sok újat egyébként nem mondtak a filmben, de sok dolgot más szemszögből mutattak be, mint ahogy eddig olvashattunk róluk. (vagy halhattunk a médiában, de az ebben a tekintetben is egy manipulatív sz*r.)
Az idei filmes termésben szerintem annyira nem kiugró, de ettől függetlenül egy remek film, ami meglepően higgadtan mesél el egy rettenetes igaz történetet (aminek talán sosem lesz vége….)….

1 2