Még csak a trailert láttam.Az igazi ismeretlenbe mutató a mégiscsak megértés felé vezető végtelen út ismét a rendező Úré!
KicsiRéka mindenben egyetértünk.

3. Delpiero (2017-02-19 15:07.30)

Ami az Élet fájánál kiválóan működött és egyensúlyban volt, nálam itt már nem állt össze.
Persze Malicknál a szimbólumrendszer számít, ezzel nem is lenne baj, de itt valahogy önismétlőnek tűnik az egész.
Azért "természetesen" így is vannak benne mély gondolatok és érték, de úgy érzem, hogy itt picit már túl direktbe tolta ezeket sokszor a mester.

2. Yiihaa (2016-07-10 13:02.51)

Tetszetős alkotás volt, néha kellenek az ilyen filmek, bár a vége felé kicsit soknak éreztem, elhúzott volt. De Malick nagyon tud, az biztos. Gyönyörű mondanivaló, varázslatos képek.
A Kilar: 'Exodus' pedig zseniális.

1. KicsiRéka (2016-05-18 13:45.28)

Hatalmas rajongója vagyok a rendező úrnak, aki gyakorlatilag szimbolista költészetet művel a vizuális világ segítségével, páratlanul finoman.

Bár ezt a filmjét erősen lehúzták a kritikák, nekem mégis ez tetszett a legjobban mind közül. Már Az új világot megtekintve is úgy éreztem magam, mintha egy csodálatos, szakrális festményt vittek volna vászonra, a To the wonder és ez a filmje megerősített abban, hogy igenis van helye a szimbologiának és a transzcendenciának a filmművészetben, akkor is, ha nem robbantja fel a pénztárakat és akkor is, ha manapság nem divat nem evilági dimenziókba emelni egy alkotást.

Sokakat zavar az állandóan mozgásban lévő kamera, a monológok formájában kifejezett jelenlét, pedig a transzcendencia, a mindenhatóság, a mindenhol jelenlévőség, "kiállni a létezésből" amit olyan nehéz a ratio-nak befogadnia, éppen ez által a technika által lesz megjeleníthető. Milyen elgondolásaink vannak Istenről? Vagy egyéniek, különböző benyomások formájában - ha nem mélyedünk el komolyabban teológiai kérdésekben - vagy keresőként különleges tapasztalatok, amelyeket nehéz kifejezni, összerakni, értelmezni. Nehéz róluk összefüggően, tárgyilagosan beszélni. Átsuhannak, lebegnek felettünk, pont úgy, mint a mondatfoszlányok a filmben.

A <<saamsara>>-t sem láttam még ennyire jól megjeleníteni: zsongó város, az örvénylésben és hedonizálásban félaléltan vánszorgó, kínlódó főhős szinte szomjazza a felébredést, a felébredést a <<maya>>-ból, és akkor mindig vált a kép, szinte a bibliai bukás előtti, idillikus tájakra, a víz bűnöket megtisztító elemi erejére, csendre, lelassulásra. Arra a pillanatra, amikor megértjük eddigi életünk értelmetlenségét, hogy hiányzik a fent a lent mellől, amikor más utakat keresünk, amikor felfelé indulunk.