Számtalan szórakoztató mozi lovagolta már meg a felsőoktatás kellemesebbik felét. Fantasztikus érzés mikor az ember bekerül egy ilyen helyre, kiszabadul a megszokott környezett nyomasztó skatulyájából, megismerhet új embereket, helyeket, szokásokat...minden elképesztően izgalmas és vibráló tud lenni, úgy az első vizsgaidőszakig.. :D
A Goat készítői csaliként bedobják, hogy majd ők is mesélnek olyasmiről, minthogy milyen nagyszerű valahova tartozni, életre szóló barátságokat kötni....aztán ahogy gólya elsőseink mi is megkapjuk a feketelevest. A "testvérséghez" vezető lépcsőfokok ugyanis keményen ki vannak aknázva, megaláztatással, megalkuvásokkal, gyomorforgató tettekkel, melyekre biztosan nem lesz büszke az ember kicsit öregebb fejjel. Tök jó lenne az ilyen szitukon egy nagyot derülni, az egészen mosolyogni, de az ember valahol sejti, ha nem is pontosan így, ebben a formában, de ezek a dolgok nagyon is valósak. Az ilyen cselekedetek pedig iszonyat mély sebeket tudnak ejteni, kezdve az általános-és középsulis kis csínyektől, az ilyen valódi szívatásokkal bezárólag. Borzalmasan meg lehet pszichésen nyomorítani így valakit, egy életre elb*szni benne mindent, miért is? Mókáért? Tiszteletért? Hatalomért? Hát nem tudom szerintem egyik sem jár ezekért a mozzanatokért....
A Goat végső soron nem egy túl mély dráma, azonban már az mindenképp tiszteletre méltó alkotói ambíció, hogy a "sötét oldal" bemutatását bevállalták. Nem kis szó ez amúgy, menő egyetemek vezetői söprik a témát jó mélyen a szőnyeg alá.....
|