Körülbelül annyi mélységre futotta, mintha szinkronúszást néznénk sekély vízben.
Nem a szereplőkön múlott, nagyon szépen néztek, különösen a 3 főszereplő. Megpróbálták belevarázsolni a személyiséget, de rendezés, történetvezetés híján, kissé fuldokoltak. Ők is.Én pedig az ásításoktól...

5. Michuu (2017-02-19 20:52.37)

- (válasz Cantri 4. hozzászólására)

SPOILER

Szerintem Ali is nagyon jó volt, ezért is sajnálom, hogy csak 30 perc szerepet kapott.

4. Cantri (2017-02-19 20:01.04)

- (válasz Macsikám 3. hozzászólására)

A felnőtt Chironnnak szerintem pont ilyennek kellett lennie, mivel nem meri felvállalni magát, saját belső érzékenységét igyekszik megfelelni a sztereotípiáknak: drogdíler, kigyúrta magát mint az állat...stb, viszont a színész valóban picit gyengus volt.

Igen Naomi tényleg fantasztikusan jó volt, szerintem messzemenőleg erősebb, mint Ali, de idén valószínűleg nem lehet Viola Davis elől elvinni a szobrot.

Én sem bántam meg, sőt vannak a filmnek igen komoly értékei, csak úgy nem igazán állt össze számomra kerek élménnyé...

3. Macsikám (2017-02-19 07:10.01)

- (válasz Cantri 2. hozzászólására)

Én is kb. ezt éreztem...
És nekem valahogy a 3. rész főszereplője kevéssé tetszett, a kisgyerek és a középiskolás sokkal jobb volt. A harmadik, felnőtt szereplő valahogy kilógott. Nem tudtam nagyon komolyan venni érzékeny meleg srácként a drogdílert. De ez lehet, hogy az én hibám.
Naomie Harris alakítása viszont zseniális volt, főleg úgy, hogy a VOX cikke szerint marha rövid idő alatt forgatták le az ő jeleneteit!
Nem bántam meg azért, hogy megnéztem, pláne hogy elég ritkán látok ilyen környezetben játszódó filmeket, de engem sem fogott meg annyira, mint vártam.

2. Cantri (2017-02-19 02:08.21)

Állítólag a készítők a másságról szerettek volna egy kicsit más megközelítésben mesélni, a probléma azonban az, hogy hiába a szépen felépített 3 életciklusú történet, ha a narratíva nem tudja a fókuszát megfelelően a főszereplőn tartani. Egyrészt a mellékkarakterek színészeikkel egyetemben messzemenőleg jobbak, és érdekesebbek, másrészt szimplán kevés, amit kapuk Chiron belső lelki világából. Talán a tinédzser korszakában igyekeztek a készítők valamit átadni számunkra belőle, de összességében annyira minimalista eszközhasználattal élnek alkotóink, ami miatt képtelen kerek egésszé összeállni főhősünk elvileg kemény életútja. Maga a „szerelmi szál” csak úgy lóg a levegőben, nem értjük honnan jön, de azt se hogy hová tart. Nincs semmilyen valós érzelmi kapocs, hogy akkor ez a két srác egyébként miért is talál egymásra, mi tetszik meg az egyiknek a másikban, mi adja ezt az évtizednyi kihagyások után is fennálló vonzalmat. Így pedig a drámai vonal is mehet a kukába, hiába a néhány beszúrt verekedés és megaláztatás, valójában alig kapunk valami képet főhősünk belsejéről, hogy miként éli meg különbözéségét, hogyan hat ez gondolkodására, másokról alkotott képére.......stb

Számomra nem tudott átjönni a Moonlight, és koránt sem azért, mert egy meleg szerelemről szól, hanem mert valójában nemigen szól arról. Ugyanakkor mindenképp a mozi erénye, hogy nem tolakodó-hatásvadász mód igyekszik mesélni, remek fotózás közepette olyan fekete férfiakról, akik inkább titkolják egész életükben másságukat, mintsem felvállalják magukat. Valahol piszok szomorú ez, és az is, hogy ebből az érzésvilágból jutott igen kevés a Holdfénybe.......

1. Langelus (2017-02-13 09:20.17)

Szóval nyert egy Glóbuszt...

1 2 3 4 5 6 7