Ezt már egyszer megbeszéltem vele, nem a szül.időpontja.
Semmi baj, ha nem tetszett neki, de én ezt annyira tudtam. Nem tetszhett minden mindenkinek. ;)

28. Lifeisamovie (2018-02-18 18:10.28)

- (válasz Dobsony 27. hozzászólására)

Ha 2003 a dátuma, igazán elnézheted neki. Még hátra vannak a személyiségformáló nagy élményei, ez most inkább a megmondó korszak...

27. Dobsony (2018-02-18 18:00.53)

- (válasz Rockercsaj2003 26. hozzászólására)

Csodálkoztam volna, ha pozitív véleményed lenne erről az egyébként brilliáns alkotásról.
....PAPÍRFORMA!....:)

26. Rockercsaj2003 (2018-02-18 17:46.09)

Nem értem miért olyan nagyszám ez a film..semmi újat nem nyújtott... nem nézném meg több alkalommal..GYENGE

25. Tjunior (2018-02-16 20:56.04)

Jó, hogy vannak még olyan filmek amik meg tudják lepni az embert. A legtöbb film első 5 perce után ki lehet következtetni a végét. Na itt erről szó sincs és nem azért mert van valami óriási fordulat a végén. Simán csak azért mert Martin McDonagh agya teljesen másképp jár mint bárkié. Remek karakterek ír aki aztán teljesen meglepő de számukra logikus döntéseket hoznak. Ilyen pofonegyszerű. Nem állítanám, hogy a Három óriásplakát Ebbing határában filmtörténeti mérföldkő de az év egyik legérdekesebb filmélménye.
Sam Rockwellnek Oscart kell kapnia.

24. Langelus (2018-02-11 18:25.09)

Nagyon jó film. A humora viszont közel se fogott meg annyira, mint az érzelmi oldala. Új utakat próbált keresni, és nem sztereotipizált.

23. Bertó!!! (2018-02-05 21:27.47)

Spoiler.

Hát igen,nem mindennapi érzelmi vasúthoz lehetett szerecsénk.
Tökéletesen eleget tesz a "vígjáték,dráma" műfajának.
A rendező (és egyben forgatókönyvíró) már az
In Bruges-nél megmutatta,hogy nagyon erős stílussal rendelkezik.(+ itt is behozott egy alacsony növésűt :)
Már most ki lehet jelenteni,hogy a 18-as év Top legjobb filmjei között ott a helye.
Az oscar jelölései közül 4-et simán megérdemelne.

+rendezés
+forgatókönyv
+hangulat
+zene
+színészek
+karakterek
+fényképezés

A film legerősebb pillanatai.

Az őzhöz való beszéd
A felolvasott levelek (libabőr)

(((Szinte minden dialógusnak súlya van,üresjárat nincs.
Kulcsszó: nem kell más csak SZERETET,amit lehet ízlésesen is tálalni(khm... Wonder W,TLJ )))

http://www.youtube.com/watch?v=3Diz7r2xa7c

22. Johnny Saiper (2018-02-04 02:08.44)

Éreztem én, hogy ezt moziba kell látnom! Nagyon erős, hiteles és életszerű dráma, nálam január legjobb filmje.

21. Jason13 (2018-01-31 20:09.14)

Martin McDonagh-ban eddig még nem csalódtam!
Az In Bruges című 2008-as alkotása hatalmas kedvencem, ismerőseimmel mind a mai napig rendszeresen idézgetünk belőle. A 4 évvel később bemutatott Hét pszichopata elődjéhez képest már közel sem kapott olyan sok elismerést, számomra azonban ez is egy simán többször nézős darab.
Emiatt a két film miatt én már akkor elkezdtem várni a Három óriásplakátot, mikor még csak a színészek névsorát és a rendező személyét lehetett tudni, később pedig egyedül az első kedvcsinálót néztem meg, hiszen nem akartam idő előtt sokat megtudni a műről.
És így, hogy láttam a végeredményt, örülök, hogy nem néztem meg minden előzetest, mert így McDonagh legújabb dobása nem csak lenyűgözött, de több meglepetést is okozott.
Maga a történet a direktor előző munkáihoz képest jóval sötétebb és földhözragadtabb. Itt nincsen szövevényes cselekmény, esetleg turistáskodó gengszterek, ezek helyett kapunk egy rakás érdekes karaktert, akik egy kisvárosban tengetik az életüket és sorsukat az ott lezajló események befolyásolják.
Azonban hiába a sztori letisztultsága és a viszonylag lassú tempó, egyáltalán nem tudnám rásütni az összképre, hogy unalmas. Egyrészt a fentebb már említett karakterek és az őket megformáló színészek esélyt sem adnak arra, hogy a néző figyelme lankadjon, másrészt a történet egyáltalán nem olyan mederbe halad, mint amire számítani lehet.
Engem már viszonylag hamar sikerült meglepnie McDonagh-nak, de aztán a későbbiekben is meglépett olyan dolgokat, melyekre egyáltalán nem számítottam. Ilyen például a befejezés is, mely első blikkre nem igazán tetszett, de ahogy átgondoltam, rájöttem, hogy a film stílusához ez a finálé passzolt igazán.
A színészek játékára sem lehet panasz, Frances McDormand élete egyik legerősebb alakítását prezentálta, de a mellékszerepekben feltűnő figurákra sem lehet panasz. Woody Harrelson például egy tőle annyira nem megszokott szerepben bukkan fel, de ezt is parádésan megoldotta. Akitől viszont kb. eldobtam az agyam, az Sam Rockwell. Eddig is nagy kedvencem volt a fickó, de amit itt leművelt, azt nehéz szavakba önteni. Egyszerűen minden megmozdulása aranyat ér és képes arra, hogy az egyik pillanatban még némi mosolyt csaljon a néző arcára, hogy aztán utálatot érezzünk iránta, majd ez az egész sajnálatba csapjon át. Kétségtelen, ez a figura már papíron nagyon erős lehetett, de Rockwell-nek köszönhetően teljesedhetett ki.
Carter Burwell zenéje is csodálatos, ügyesen idomul a film visszafogott, ám olykor elképesztően megkapó hangulatához. Az operatőri munka is kiváló, Ben Davis képei lenyűgözőek.
Amiről még nem esett szó, az a humor. McDonagh eddig is nagyon ügyesen ötvözte a drámát a poénkodással, jelen esetben pedig újabb szintre lépett. A film nagyon komoly alapokra épít és itt a viccek és beszólások közel se olyan harsányak, mint például az In Bruges-ben, de pont emiatt működnek fantasztikusan. A földhözragadt hangulatot csak erősebbé teszik azok a pillanatok, ahol felüti a fejét az éjsötét humor, mely még esendőbbé teszi a figurákat.
Valószínűleg ez a darab nem fog olyan sok egysorost és mókás pillanatot ajándékozni a filmtörténelemnek, mint a rendező előző munkája, de itt valószínűleg nem is ez volt a cél.
A Három óriásplakát ugyanis egy nagyon drámai és elgondolkodtató mű, amely olyan témákat érint, mint a gyász, a bűn és az erőszak. Ehhez jön még pluszba a bivalyerős színészi jelenlét, a jól működő, de visszafogott humor és a profi forgatókönyv.
Martin McDonagh, csak így tovább!

20. Lükesrác (2018-01-31 12:35.49) - (válasz Lükesrác 19. hozzászólására)

Vagyis háromból, mert a "qurva jó"-t külön írja. :D

19. Lükesrác (2018-01-31 12:31.44) - (válasz HMáté33 18. hozzászólására)

bedepityu nem ismeri a "remek" szót, fel se fogná, az ő szókincse 2 szóból áll.

18. HMáté33 (2018-01-31 11:54.15)

- (válasz Kiskakukk@ 17. hozzászólására)

bedeistván bólogat.

17. Kiskakukk@ (2018-01-31 11:39.03)

Remek film.

16. Colby86 (2018-01-29 12:32.03)

Hibátlan film volt, nagy valószínűséggel már januárban láttam az idei kedvencemet:)Brutál erős volt ez a forgtókönyv, hogy tud valaki ilyet összetenni...durva.
Aztán a színészi játék természetesen és a filmzene amit még kiemelnék. Továbbá voltak nagyon jó rendezői megoldások, ötletek.
Szóval közel olyan jó lett ez a film mint az In Bruges. 10/10

15. Macsikám (2018-01-28 13:43.47)

Ez durván jó volt. Ha ez a film kapja az Oscart, helyeslően fogok bólogatni.
Sam Rockwellnek pedig borítékolom!!!

14. Dobsony (2018-01-27 10:18.05)

- (válasz Türkiz 13. hozzászólására)

Teljesen érthető a reakciód, ez tényleg egy olyan típusú alkotás, hogy vagy megfog és elsodor, magával ránt, vagy nem jut el hozzá, jelen esetben hozzád.
Humoros(nagyon is) mégis drámai és szomorú.
A film ereje a forgatókönyvben rejlik és a dialógusoknál csúcsosodik ki.
A már-már tarantinoi párbeszédek emelik a film értékét, sajnálom hogy hozzád nem ért el. ;)

13. Türkiz (2018-01-26 17:02.19)

Nem voltam annyira elájulva tőle,mint itt sokan,tehát én biztos nem fogok drukkolni ennek a fimnek.Nyomasztó,minden második szó káromkodás,és persze tele van haraggal az egész film,ami persze az anya miatt még azt mondom,érthető,de egyébként többet tartottam megalapozatlannak nem az ő esetében.Egyik színész se emelkedett ki nálam. Ez persze az én véleményem,de igazán meglepett,hogy ilyen jó osztályzatot kapott.Persze ízlések és pofonok,valakinek ez a number one.Az utolsó öt perce miatt kapott tőlem 3 csillagot.

12. Dobsony (2018-01-25 16:18.26)

Jaj, majd elfelejtettem!!
A zene is szenzációs. :)

11. Dobsony (2018-01-25 16:08.05)

A félelem, jelen esetben a gyász és a tehetetlenség haragot szül, a harag gyűlöletet szít, a gyűlölet pedig kínt és szenvedést hoz.
Azt hiszem ez a mondás, amit egy kicsit a filmre formáltam át, jellemzi az egész alkotás mondanivalóját.
A rendező, kinek az In Bruges-t is köszönhetjük újra egy nagyszerű mozival ajándékozott meg minket.
A színészeket méltatni a Golden Globe-ok után nagyon nem kell, akinek tetszett az Erőszakik annak ez a McDonagh film is egy igazi csemege lesz.
Mint az előbb említett moziban, itt is baromi jól keveredik az erőszakkal párosuló dráma a humorral, a nagy dumákkal és a roppant szórakoztató-lassú párpeszédekkel.
A karaktereket nagyon elkapta a rendező, a legkisebb mellékszereplők is csudajók ebben az Oscar esélyes műben.
Pedig van egy olyan érzésem, nem fogja megkapni.
Mire is alapozom? Egyrészt a témája, másrészt a mondanivalója(nem egy meleg, rasszista, holocaustos, családon belüli erőszak a téma), harmadrészt pedig a rendezőt nem jelőlték. Úgy meg nehéz Oscar díjas filmnek lenned, ha a rendezők között nem vagy még a jelőltek között sem.
Nagyszerű alkotás, kicsit hasonlóra számitok mint a tavalyi Régi város című műnél.
Frances McDormand és a forgatókönyv nyer+Rockwell. A film viszont nem. :(

10. Langelus (2018-01-14 17:14.25)

4 Glóbusz!

9. Anitabagwell (2018-01-12 09:50.44)

- (válasz Emmersson 7. hozzászólására)

Jó és jogos a kérdés. :D Szerintem a McDonagh testvérek filmjei eléggé sajátos vonalat képviselnek. Nem nevezném a filmjeiket vígjátéknak, de valami abszurd komikuma mindig van a filmjeiknek. Amikor már túl eltúloznak benne valamit (csak, hogy jobban "magunkra ismerjünk" pl. és már kínunkban röhögjünk), de alapvetően azért drámák és remekül megtalálják az egyensúlyt a két műfaj között.
Végsősoron bármilyen hihetetlen, a dráma és a komédia nem áll annyira távol egymástól.

8. Cantri (2018-01-12 00:07.00)

- (válasz Emmersson 7. hozzászólására)

Vannak benne erre szánt beszólogtások, de sokkal inkább dráma az erőszak természetéről az életünkben.

7. Emmersson (2018-01-11 23:09.37)

Vígjáték?!

6. Cantri (2018-01-09 20:56.15)

- (válasz Cantri 5. hozzászólására)

van benne SPOILER

5. Cantri (2018-01-09 20:55.58)

Erőszak, erőszakot szül....mennyire elkoptatott frázis, azonban mennyire találó még ma is sajnos. McDonagh a DÜH és AGRESSZIÓ valamennyi formáját igyekezett beletuszkolni filmjébe, melyek némelyike -különösen a találó beszólások- képesek ugyan felfelé húzni a szánk szélét, azonban a Három óriásplakát nem szórakoztatni kíván elsősorban. Az angol rendező ugyanis kifejezetten lesújtó képet fest az erőszak jellegéről napjainkban, hogy mennyire átszövi az életünk valamennyi szegletét, akár nagyobb aspektusban, vagy "csak" családon belüli formában, egyik sem jobb akárhonnan is nézzük.

Mildred története tulajdonképp azért igazán tanulságos, mert szemtanúi lehetünk egy olyan ember tetteinek, melyeket könnyű átérezni. Mert persze ki ne értené meg egy anya kimondhatatlan gyászából eredő HARAGJÁT, mikor egy szem lányát megerőszakolták, és hamuvá égették?? Ez olyan megbocsájthatatlan ember ellenes cselekedett, ami komolyan felveti a JOGOS ERŐSZAK kérdését. De létezik-e egyáltalán ilyen? Lehet-e az ÖNBÍRÁSKODÁST racionalizálni bármiképp, például a rend őreinek tehetetlenségével? A film válasza 3 fő karakterén keresztül is egyértelműen, hogy: NEM...

Mildred agresszív viselkedése semmilyen szinten NEM SEGÍTI elő életét: kiközösítetté válik, átmenetileg ugyan, de elveszti állását, beletipor egyébként jó emberek lelkébe....és a legfontosabb, hogy nem kerül elő a lánya gyilkosa sem. Rockwell figurája Dixon is hasonló hibába esik, mint főhősünk a hatások pedig az ő életére sem kedvezőbbek: elveszti az állását, amiért oly sokat tepert az életben, illetve test szerte égési sérüléseket szenved.....Az igazi választ azonban Harrelson karakterének levelei adják meg, aki szerint a KEDVESSÉG az egyetlen fegyver az erőszak és harag bűvköre ellen....a szavakat pedig tettek követik (=kifizeti a plakátok árát/inspirálja Dixont), és láthatjuk, hogy egyetlen kedvesség ugyanolyan láncreakciót indít be, mint ami az agressziót szokta követni.

Kérem szépen ez az igazi szürke ötven árnyalata, ahol egy kisváros egyik lakója sem sorolható be szimpla jó és rossz kategóriákba, mert ahogy a való életben is a dolog sok esetben azon múlik miként fordulnak felénk: kedvesen avagy ellenségesen.....

4. Anitabagwell (2018-01-08 21:59.55)

- (válasz Anitabagwell 3. hozzászólására)

Milyen jó, hogy TÉVEDTEM! :D Nagyon örülök Sam Rockwell díjának! Persze Frances-énak is, de Rockwell-t már tényleg bőven ideje volt VÉGRE ÉSZREVENNI.

3. Anitabagwell (2017-12-31 13:00.22)

IGEN!!!! IGEN!!!!! Nem hiába vártam én ezt a filmet ennyire! A Call Me By Your Name mellett egyértelműen a kedvencem ebben a szezonban. Martin McDonagh zseniális, ha csak az In Bruges lenne az egyetlen filmje, akkoris ezt mondanám. Külön örülök, hogy bár állítólag marha nagy nehézségek árán, de csak megnyerte Frances McDormand-et a főszerepre. Ezt a nőt ha tehetném ÁLLANDÓAN nézném a vásznon, mert egy csoda. Nincs még egy színésznő, aki ennyire tudna drámaiságot és humort is közvetíteni, ráadásul sok esetben teljesen egyszerre. Színészet nagyasszonysága ide vagy oda, nálam Frances McDormand felér 20 Meryl Streep-el. És akkor a két fickó…. hát az, hogy Woody Harrelson-t én mennyire szeretem, az nem titok senki előtt és idén külön nagyon szép éve volt, még ha SZOKÁS SZERINT ki is hagyják a díjszórásból, akkoris. Nem tudom miért értékelik ennyire alul, konkrétan ha a csávónak 5 perce van egy filmben, azt is emlékezetessé tudja tenni. Nem tudsz nem rá figyelni. Végtelenül megbízható színész és ő is képes drámaiságra és humorra is. Sam Rockwell-ről ugyanezt gondolom és bár nagyon úgy néz ki, hogy ebben a szezonban Willem Dafoe-t nem veri meg senki, ettől függetlenül Sam Rockwell ÁTÜTŐ volt. Ez olyan alakítás volt, amire azt sikítja az ember, hogy „na ezaz!” – én erre vártam tőle, hogy ennyire kinyíljon. Évek óta tudjuk, hogy jó színész ebben semmi meglepő nincs. De nálam most vitt olyan mélységeket a karakterébe, ami miatt most már tényleg MINDENKI elismerését el kéne nyernie.
Nem tudok belekötni a filmbe, ha akarnék sem tudnék. Ez nálam katarzis volt. Nagyon szeretem az ilyen „fura” sztorikat. Szeretem a drámai alapokat, a drámai végkifejlettet – és szeretem ha azért útközben tudok, ha nem is röhögni, de legalább mosolyogni. És erre rohadt kevesen képesek, nem csak színészileg hanem rendezésileg sőt forgatókönyv ügyileg egyaránt. Martin McDonagh-nál ilyen gond nincs és a színész gárdája is mestere volt ennek az egésznek.
Nem mondom, hogy mindenki filmje lesz, de lesz egy réteg, amelyik NAGYON fogja imádni!!!!
A poszter színei is csodaszépek.
Benyelt rendesen, első pillanattól az utolsóig imádtam!

2. Mekare (2017-12-27 23:22.55)

Nekem is az volt az érzésem, hogy igencsak jó lesz bár a rendező korábbi filmjeiből is élveztem mind, amit láttam, úgyhogy annyira nem lepődtem meg...dés valóban igencsak jó volt.
A mécses nem tört el, de attól még igen hatásosak voltak a drámai jelenetek és a humor is működött, jókat nevettem rajta akkor, amikor azt akarták, hogy nevessek. A téma nem könnyű, mégis ismét sikerült McDonaghnak a komolyság mellett is igazán humoros dolgokat belevinnie a filmbe, amitől igazán élvezhető és nem bánom, hogy így tett, de talán ez az oka, hogy nem pityeredtem el...dehát az nem mindig kötelező és a film anélkül is nagyon nagyon jó.
Eddig úgy látom számomra akár Margot viszi a nagy díjakat, akár Francis néni..én elégedett leszek. Amúgy Sam Rockwell az, akinek még nagyobb szerepe volt és szintén jó volt, de Francis mellett nem lehet kiemelkedni ennél jobban.

1 2 3 4 5