Sok helyen olvastam hogy a film helyenként hatásvadász, pátoszos, klisés, és hogy nem sikerült túllépni a stílus zsánerprodukcióin (???) (nem gondolom hogy ez lett volna a célja a mozinak), már csak ezért is, na meg a parádés szereposztás miatt naná, hogy leültem megnézni, bízva benne hogy nagyot nem csalódhatok.
És tényleg, van olyan amikor bizonyos neveket olvasva a szereposztásban, egyszerűen nem futhat lyukra az ember, nem is kezdenék túl mélyen bele, hogy John Savage, Peter Fonda, Ed Harris, C.Plummer, vagy Samuel L Jackson, milyen szinten hitelesen képes egy kortörténeti lenyomat fájdalmas momentumait színre vinni, egyszerűen keresve sem találhattak volna jobb karaktereket a produkcióhoz, (sajnos Fonda már nem érhette meg a bemutatót) egyvalakit azért kiemelnék a sok remek alakítás közül, a Frank Pitsenbarger-t alakító Plummer játéka valami egészen elképesztően hiteles, aki képes könnyek nélkül véginnézni azt a jelenetet amikor a fia szobájában emlékezik a 30 éve halott gyermekére, annak valószínűleg nincs is lelke.
Ezen túl is, az összképet nézve, valóban vannak benne néhol akár giccsbe hajló jelenetek, az amerikai filmek alapkelléke, a pátosz sem hiányozhat, de mégis egy rohadt nagy gombóccal a torkomban ültem végig a szűk két órát, mert egyrészt én magam is két kisfiú apja vagyok, másrészt az alkotók szerencsére nem tolták túl a heroizálást, a szereplők nem Rambók, hanem hús vér emberek, akiket felsőbb érdekek miatt odavetettek a biztos halálba, és akikkel könnyű azonosulni.
A technikai megvalósítás is a helyén van, látszik hogy az alkotók itt nem a megszokott "A" kategóriás büdzséből költekeztek, és a visszaemlékezős harci jeleneteknél takarékra kellett állítani a tempót, de ezek mellett sem érezheti úgy az ember hogy egy low budget kategóriás silányságot kell végigszenvednie.
Összességében egy nagyon nehéz, és nagyon fájdalmas sztori, semmiképpen sem könnyed szórakozás, de örüljünk, és tegyük össze a kezünket, hogy egyáltalán gyártanak még ilyen filmeket.